Táplálékok

Mostanában (így belegondolva ez már majdnem két hónapja így lehet) nem főztem itthon semmit. Pedig amikor ideértem, eleinte még egész lelkesen vetettem bele magam a konyhaművészet fortélyaiba. Na nem mintha túlságosan elkapott volna a gasztrosznobéria – xianningi kis tűzhelyemen jellemzően sült krumpli meg rántotta készült.

Valamikor még fengjiei felbukkanásom idején már kifejtettem, hogy ideát elég macerás normális magyar kaját az asztalra varázsolni. Noha azóta kissé jobbak lettek az ellátási körülmények – meg talán én is jobban kitapasztaltam a lehetőségeket -, de még így is az a helyzet, hogy a hazai ízek elérését erősen gátolja az alapanyagok területén fellépő komoly hiány. Nagy gond nincs, a dolgon hamar túlléptem, s fel is adtam az ilyen jellegű próbálkozásaimat.

A krumplit bő olajban kisütni itt sem nehezebb, s az íze sem más, de egyrészt nem ehetem mindig ezt, másrészt meg Kínában könnyen elkényelmesedik az ember.

Az előkészítés meg a sütés-főzés igényel ugyan némi energiát, de ez a része sosem jelentett macerát, s az időmbe is bőven beleférne. Ellenben a mosogatás… Az időhiány e téren sem jelenthetne gondot, itt inkább a kedv hiányzik.

Így aztán mérlegel az ember. Végezzen-e kvázi fölösleges házimunkát, vagy inkább vegyen kész ételt, ami itt ráadásul még nem is drága. Amikor esetenként 6-7 yuanért tele tudom zabálni magam (ha nem a suliban teszem, akkor néha rámegy akár 20 yuan is), akkor inkább hajlok arra, hogy a készet válasszam.

Az elmúlt időszakban így vagy az önkiszolgáló étteremben, vagy a menzán, vagy valamelyik sulis kajáldában ettem, na meg talán kétszer a McDonald’s is sorra került.

Az önkiszolgálóból legutóbb hazahoztam a kaját, valahogy így festett. A rizs amúgy csak egy yuan náluk, s – sajnos csak helyszíni fogyasztás esetén – ezért az összegért nyugodtan újratölthető a csésze, ha elfogy. A jóllakás garantált, kivéve ha valaki nem szereti ezt a gabonát, mint pl. virágelvtárs.

A belvárosban bukkantam nemrég erre a két yuanért árult, aránylag ropogósabb lepényszerűségre. Határozottan finom, ráadásul még csak nem is édes. Mitöbb, még kissé sós is. 

Ma pedig a menzán vettem ezt az adag kaját. Kimondottan jó választás volt, minden alkotója ízletes.

A suliközeli Zhongshang áruház előtt valami kirakodóvásár-szerűség van. Mindenféle érdekes kajákat árulnak két hosszú sorban. Mivel már evés után értem oda, így csak néhány, nyársra tűzött, pirított cukorban megforgatott gyümölcsöt faltam be, de nagy számú azonosíthatatlan étel mellett láttam kagylókat, csigát és polipcsápokat is. 
Kagylót ettem már, különösebben nem ragadott magával, de csigát még sosem.
Holnap lehet, hogy teszek egy próbát, s csinálok néhány jobb képet is. Mára csak ez az egy jutott. Sötét volt, meg minden egyéb szokásos kifogás. Lehet egyszerűbb lenne beismerni, hogy abszolút tehetségtelen fotós vagyok.