A vizsgáztatás nem áll le

Már biztosan kezditek unni, hogy másról sem írok, de miután már más dolgom nincs, csak a félévet lezárni, így más nem is igazán történik velem. Hogy azért majd enyhítsek az egyhangúságon, holnap publikálom a nyaralás tervezett részleteit is.

Visszatérve a vizsgákra, ma megint a másodévesek egy csoportja került sorra. Említettem korábban, hogy egy srác nagy ívben kerülte az óráimat évközben, s ezért vele nem kívánok érdemben foglalkozni. Hogy ez a fülébe jutott-e vagy sem, azt nem tudom (épp egy olyan órán említettem, amikor nem volt jelen), mindenesetre ma ő is megjelent.

Közöltem vele, hogy mivel ennyi igazolatlan hiányzása volt, nyugodtan elmehet, nem vizsgázhat. Még bepróbálkozott egy utolsó esély kérésével, de szenvtelen arccal közöltem, hogy nem. Szerencsére felfogta, s le is lépett.

A maradék hat ember változó teljesítményt nyújtott. Egyikük, az órákon is teljesen használhatatlan leány messze szinten aluli volt, vele nem is vacakoltam, mindennemű sajnálat nélkül adtam neki 33 pontot.
Jutott mára is egy 90 pontos diák, a többiek is legalább 63 pontot szereztek. A 63-as elég gyenge volt, de a minimumszintet hozta probléma nélkül.

Most már csak két hét van hátra, aztán lezárul az értékelés. Utána egy hét szünet, majd még egy hét suli. Aztán vége a félévnek. Nem is baj.