Szokásos

Eredetileg hétfőn akartam megírni az aznapi vizsgákról szóló beszámolómat, de aztán az elmaradt. Kedden pótolni akartam a keddi kiegészítéssel, de végül csak ma kerül rá sor, immár a szerdai eseményekkel is megtoldva.

Hétfő

Ma is a megszokott dolgok szerint zajlott a programom, leszámítva, hogy immár a kedvenc kis osztályom, az elsős idegenforgalmi szakosok is megkezdték a vizsgát. Rajtuk kívül még az elsős angoltanári osztály soron következő kupaca került terítékre.

Mindkét csoport a szokásos olvasós vizsgán vett részt, s eddig egyedülálló módon akadt egy hibátlan diák is. A turizmusosok között persze. Jövő hétfőn még hátravan a szak maradéka, s a többi osztállyal sem végeztem, így lehet tévedek, de az eddigiek alapján szinte borítékolható, hogy a legmagasabb átlagpontszámot a kedvenceim érik el. Talán nem véletlenül a kedvenceim.

Bukás nem volt.

Kedd

Az angol pedagógus szak elsőéveseinek utolsó csoportja került terítékre ma. Átmentek kivétel nélkül, s volt egy 98 pontos leány is. Ő érte el a szak legjobb eredményét.

A business major diákjainak második köre is lezajlott az este Javier vendégszereplésével. Kíváncsi volt a vizsgámra, s a csajszik is örültek neki.
Maga a vizsga hamar lezajlott, akadt hibátlan versenyző is, s mindenki átment. Az óra végén fennmaradó cirka 20 percben Javierrel beszélgettek, illetve ellátták tanácsokkal is. A kolléga diákjai ugyanis sérelmezik már egy ideje, hogy pár szerencsés egyedet leszámítva nem igazán tudják követni őt az órákon. Javier nem beszél kínaiul, s egy kis akcentusa is van, mivel a szülők mexikóiak. A probléma persze nem ezzel van, annyira nem jók az itteniek, hogy ilyen finomságokat meghalljanak. Viszont az tény, s a saját szememmel is láttam az órán, hogy túl gyorsan beszél. Én megértem, de a fiataloknak esélyük sincs rá. Többnyire a kommunikáció is úgy zajlott, hogy Javier mondta a magáét, majd én elismételtem a lényeget, lassan, szépen artikulálva, s szükség esetén leegyszerűsítve. Miután ez az osztály relatíve nem rossz, ezt már felfogták, kínai fordítást nem nagyon kellett bevetni. 

Fel is hívták a figyelmét, hogy lassabban kellene beszélnie. Ebből aztán némi nézeteltérés is kerekedett, persze egészséges vita keretein belül. Azzal védekezett, hogy a valóságban, ha élesben kell beszélniük, akkor sem fog a partnerük tisztán, szépen és lassan beszélni a kedvükért, s így ő tulajdonképpen a valós körülményekhez próbálja meg szoktatni őket.
Arra a felvetésemre, hogy az mennyire hatékony, ha eltelik úgy egy duplaóra, hogy a diákok 90%-ának lövése sincs róla, hogy miről beszél, csak azzal reagált hogy eközben is szokják a kiejtést, a fülük alkalmazkodik. 

Mindannyian különbözünk persze, s én sem tudok tanítani, nem ez a szakmám, de azért azt hiszem, nála jobb vagyok. Legalábbis remélem.

Szerda

Tegnap hívott Zhao Sheng, hogy a pénteki órám elmarad, mert holnap visznek Wuhanba valami protokolláris faszságra (erről külön cikkben). A helyzet azért nem annyira vidám, mert pénteken is vizsgáztattam volna, amit nem lehet ellógni, valahogy pótolni kell.

Jobb híján odarendeltem a pénteki diákokat is mára, bár tudtam, hogy nem fognak beleférni az időbe. A másodéves vizsga komolyabb, s tovább is tart, amin nem tudok gyorsítani. Alapból hetesével jönnek, ma nagy nehezen, pár perces időtúllépéssel sikerült bepasszíroznom 10 embert, a maradék 4 majd jön jövő szerdán.

Egy leány megbukott. A topikos részre egyértelműen nem készült fel, a párbeszédes résznél meg rosszul értelmezte a szituációt (ő lett volna a munkaadó az állásinterjún, ehelyett ő akart munkát találni). A többiek nem voltak rosszak, még egy 98 pontos csajszi is akadt, ami szép teljesítmény.
Meg is lepődtem, őszintén, mert a leányra egyáltalán nem emlékszem az órákról. A topikról tökéletesen beszélt, kellő ideig, mindenféle hiba nélkül. Láthatóan felkészülten. A kérdéseket megértette, gond nélkül válaszolt is.
A két pont mínuszt a szerepjáték alatt szedte össze. Akkor már enyhén lehetett érezni, hogy a jó eredmény itt elsősorban a vizsga komolyan vételének volt köszönhető, nem annyira a kimagasló nyelvérzéknek, de ez nem von le semmit az eredményből, sőt, épp ellenkezőleg. Büszke voltam rá.

A mai buktatással együtt immár négy másodéves, s egy elsős lesz kénytelen újra nekifutni a tárgynak jövőre. Nem rajtam múlott. A mai közel hibátlan eredmény (a szakon a második legjobb egyben) olyan diáktól jött, aki nem is tehetséges. Ez egyértelműen jelzi, hogy ha nem is ennyire magas ponttal, de 90-nel simán teljesíthető lett volna bárki által a vizsga, ha komolyan gyúr rá.