A Délkelet-Ázsiában utazók és egyéb állatfajták

Érdekes aspektusa volt a nyaralásnak a tömegesen fellelhető külföldi jelenlét. Szingapúr, Malajzia és Thaiföld is hemzseg a nyugati turistáktól, akik érdekes és helyenként bizarr archeotípusokat képviselnek – bizonyára az én személyemre is ráhúzható valamelyik.

1. A léhűtő

Martin, a skót srác rendes gyereknek tűnt, negyvenhárom évesen, s a szükségesnél néhány foggal szerényebben vágott bele a kalandba. Illemtudó vagyok, így aztán nem kérdeztem rá mindenre, de mivel április elején tervezi csak a visszatérést lassan a függetlenedés felé tartó hazájába, így erősen gyanítom, hogy munkaviszonya nem lehet. A brit ellátórendszer nagyvonalú juttatásairól sokat hallani, s a szétosztott pénzmag vásárlóerő-paritáson nagyságrendekkel többet ér Thaiföldön, mint Edinburgh-ben.

2. Az elkényeztetett

Találkoztam egy röviden Q-nak nevezett sráccal, aki Hollandiából keveredett ide, s valami q betűs neve volt, amit senki nem bírt memorizálni, így maradt a rövidítés.
Q. közel egy éve utazott már, s a pénze elfogyásáig nem is kíván hazamenni. Fiatal, huszonévei elején járó gyerek volt, saját jövedelem nélkül, szóval biztosan rendesen ellátták az ősök. Az út során bejárta Kelet-Ázsiát, átruccant Tanziániába és Kenyába, megfordult Ausztráliában, de állandóan visszajárt Thaiföldre.
Nem olyan rossz Hollandiába születni…

3. A vegetáriánus

Különösen a franciák képviseltették magukat nagy számban ebben a kategóriában. Ehhez rendszerint járt némi hippis beütés is, de máskülönben ártalmatlan jószágoknak tűntek.

4. Az orosz

Nagy számban megjelentek az oroszok is. Ők persze nem a hátizsákos verziót erősítik, hanem a klasszikus turistákét. Jól felismerhetőek a rákvörösre égett fehér bőrükről, asszonyaik meg a kurvás ruházatról. A Rai Lay-on lévő két, péniszekkel teletömött szentély területére nem szabadna őket beengedni, mert playmate fotózáson érzik magukat.

5. A fura

Róluk külön posztot terveztem eredetileg „Nemcsak a kínaiak félnek a naptól” címmel. A négy szigetes hajós túrán volt két amerikai leány, akiken nem tudtam nem röhögni, s nem én voltam az egyetlen. Pár emberrel összeismerkedve a többiek is bevallották, hogy alig bírták nem őket nézni állandó jelleggel, ami a körülöttünk lévő gyönyörű tájat is figyelembe véve nem kis eredmény.
A többnyire teljes testet beborító ruházatot a mindent leárnyékoló, leginkább sivatagi felfedezőkhöz illő kalap tette feledhetetlenné, s mindemellett még mogorva, durcás képet is vágtak mindketten egész úton. Kétpercenként egy fél tenyérnyi naptejet is szétkentek magukon, annak dacára, hogy a megállóhelyeken is mindvégig az árnyékban voltak. Szavakkal nehéz leírni, inkább a képekre bízom ezt a feladatot.

Hazafelé menet próbáltunk velük beszélgetni, ebből kiderült, hogy az egyik Kambodzsában önkéntes, öröm lehet az élete az ott is hasonló klimatikus viszonyok mellett. Élek a gyanúval, hogy némi mentális deficit diagnosztizálható esetükben.

6. A magyar

Csak hogy kis országunk se maradjon ki a jóból.
Az egész úton sikerült elkerülnöm mindenféle balhés nyugatit. Még ha egyik-másik fura is volt, normálisan viselkedett mindenki. Az egyetlen kivételt Krabiban sikerült megtalálnom. Három alak óbégatott rendkívül harsányan egymásnak, meglehetősen kulturált szavakat használva egy útkereszteződés ellentétes pontjain elhelyezkedve.
Megértettem a szavaikat, mert az anyanyelvemen szóltak, de inkább nem mentem oda jelezni, hogy honfitársak vagyunk.

Kimaradtak a listából olyanok, mint pl. a szexturista is, de azokat nem láttam. Nem pont erre a célra frekventált körzetekben fordultam meg, úgyhogy ez nem az én hibám.
S a felsorolás természetesen durván általánosít, inkább csak szórakoztató célból született meg. Senki ne vegye magára!