Ez ám a gyorsaság!

A péntekre ígért kiszállítási idővel ellentétben már ma ideért a futár a két napja feladott munkavállalási engedéllyel és meghívólevelekkel.

A határozottan barátságos idejű kézbesítés oka feltehetően az lehet, hogy a két évvel ezelőttivel ellentétben most nem bolyongott a kis csomag egzotikus tájakon: Wuhanból Hongkongba, onnan pedig egyből Lipcsébe került, mielőtt ma reggelre a fővárosba jutott volna. Az irigykedés így elmaradt, hétfőn pedig már be is szerzem a vízumokat.

Noha a küldemény elég borsos áron ért ide (ezt szerencsére nem én fizetem) – 310 yuanért, vagyis közel 14 ezer forintért hurcibálták idáig, a futár alapossága hagy némi kivetni valót maga után. Nem íratott alá semmit, s mindenféle iratok nélkül a kezembe nyomta a pakkot, s ezek után még át is nevezett.
A nyomkövetés tanúsága szerint ugyanis egy, a vezetéknevemen osztozkodó, de Eszter nevű személy vette át a küldeményt.

Legalább a mosolyra fakasztást elérte.