Mi haszna van egy külföldi angoltanárnak ideát?
Már egy ideje motoszkál az agyamban, hogy írjak erről, úgyhogy sort is kerítek rá.
Evidencia – főleg a blog olvasói számára – hogy Kínában hatalmas az igény az importált angoltanarakra. Én is emiatt lehetek itt már harmadik éve, s emiatt van itt még rengeteg külföldi. Boldog-boldogtalan angolul tanul, az oktatásban az idegen nyelvet az angol jelenti, így a munkaerő elkél.
Más országokhoz hasonlóan megoldhatnák a helyzetet pusztán helyi pedagógusokkal is, de aki már hallott kínai angoltanárt angolul beszélni, az nem kérdőjelezi meg a tenni akarás szükségességét. Egy gyönyörű, hosszútávú oktatási vízió is lehetne eddig: a kiváló nyugati, anyanyelvi tanárok kikupálják a helyieket, s idővel mindenki tökéletesen beszél majd. Az ügy érdekében a kormányzat is besegít, sok állami intézmény esetén ők fizetik a waiguoren költségeit, vagy legalábbis megtámogatják a waiguoren-beszerzést.
Az elmélet azonban több sebből vérzik. Miért is? Túl nagy az igény, túl kevés jelentkező, így aztán korántsem tökéletes, korántsem anyanyelvi beszélő, s korántsem tanár külföldieket is kénytelenek importálni. Túl ezen, bár a nyújtott javadalmazás kényelmes életet tesz lehetővé, s egy kevésbé fejlett országból érkező számára még nagy összegnek is tűnik, egy képzett amerikai vagy ausztrál tanárt valószínűleg nem csábít ide, legfeljebb akkor, ha túlteng benne a kalandvágy.
Emellett még ott van az a bibi is, hogy heti 1-2 órában a zseniális anyanyelvi professzorok sem fognak csodát tenni. Lehet próbálkozni, de a siker erősen kétséges.
Sok múlhat persze azon, hogy melyik korosztály kerül a külföldi kezei közé. Egy általános iskolás, középiskolai alsós esetén rendszerint semmilyen nyelvi előképzettségről nem beszélhetünk, így náluk még jelentős fejlesztés eszközölhető. Már ha nagy az óraszám. Hozzájuk viszont határozottan elkelne, hogy megfelelően felkészült pedagógusok kerüljenek, akiknek szakmája a tudásuk átadása.
Túl azon, hogy a legtöbb esetben nem lehet drámai változásokat elérni, nem is minden intézmény igényli ezt.
Az állami felsőoktatási intézmények esetében előfordul, hogy valódi, érdemi tanítást várnak el, s ez az elsődleges célja a tanerő alkalmazásának, de – különösen a nyelviskolák esetén – a külföldiek jelenléte inkább marketingfogásnak tekinthető.
Az iskolák célját elég egyszerűen meg lehet fejteni, csupán végig kell nézni az ott dolgozó külföldieken. Ha találunk fekete vagy ázsiai-amerikai tanárokat is, akkor erősen gyanítható, hogy oktatókat keresnek. Marketingszempontból ez ugyanis nagyon nem menő – az ideális waiguoren fehér.
Én nem vagyok pedagógus, így aztán a tanítás elég autodidakta módon alakult ki nálam. Nem is állítom, hogy jó lennék benne, de azért igyekszem. Mostanra eljutottam odáig, hogy nagyon egyszerű célokat tűzök ki magam elé.
A diákjaim 8-10-12 éve tanulnak angolul. Kínai tanároktól. A kínai angoltanítási módszer nem hatékony, csak a nyelvtanra és a szavakra mennek, s a számonkérés mindig tesztekkel történik. A beszéd gyakorlatilag teljesen hiányzik, így a kiejtés nagyon gyenge.
Tisztában vagyok vele, hogy egész sokat tudnak. A nyelvtannal foglalkoznom felesleges lenne. Célomnak már jó ideje azt tartom csak, hogy megpróbáljam legyűrni a gátlásaikat, hogy meg merjenek szólalni. Mindenki nem vevő rá természetesen, de arra legalább jók az óráim, hogy akiben van némi tenni akarás, annak adott a lehetőség, hogy beszéljen, gyakoroljon.
Az óráimtól nem lesznek jobbak a tesztekben, de talán jobban meg mernek szólalni éles helyzetben. Ez a legtöbb, amit elérhetek itt.
4 hozzászólás
virágelvtárs
A téma bizony jó, megérdemelt volna hosszabb posztot is, tényleg elég sok vetülete van.
Ezekből sok mindent én is észrevettem testközelből, még ha jómagam nem is angoltanárkodtam.
A fehérség bizony elég fontos dolog, állami iskolákban is. Sok cimborám iskoláról iskolára rohant tanítani, de többször órák után meg kellett várni a szülőhadat, hogy lássák, valóban ott volt a vadidegen külföldi, sőt, mintegy filmforgatáshoz hasonlóan többször még azt is megszervezték, hogy amikor a tanteremajtó nyílik, azért egy egy „fontosabb” gyerekkel haverozva jöjjön ki a messziről jött tanárembör.
Annyira rágörcsölnek erre, hogy a hiány miatt felvesznek elég komoly akcentushuszárokat is, kattogó oroszokat és raccsoló franciákat, akik óra után még „szterrrböksz”-be mennek kávéra.
De épp ezért már nagyon kicsi, 1OO-2OO-ezres porfészkekben is van sokszor idegen.
Sok iskolában bizony azt is kell állítólag hazudni. A francia ismerőseim rendszeresen Quebecből kell, hogy jöjjenek.
Mondjuk a hazugsággal már vigyázni kell. Az említett franciákkal is, másokkal is előfordult, hogy világjárta szülők tesztelték őket: Igen? Én Quebecben éltem 5 évet, te merre laktál? Nem is hasonlít az akcentusod, mert ott ezt máshogy mondták. Na persze mindenre ki lehet valamit találni. (Én mikor egészen az elején németet tanítottam, olyanokat mondtam a nyelviskolában, hogy a anyukám 56-os, elvált a német apukámtól, de Németországban végeztem az iskoláim, viszont anyu ragaszkodott hozzá, hogy magyar állampolgár legyek, ezért van magyar útlevelem, blaaa, blaaa, blaaa. Ugye, ha ők nekem rizst adnak, akkor én is hagy nyomjam nekik a rizsát!)
Na mondjuk úgy vettem észre a végén, hogy komolyodik a dolog. Anyanyelvű ismerőseimnek városban már jobb fizetésért, TOEFL, CELTA, HTC, BFC stb. certifikációért is kellett tanulni, nyelvtan, pedagógiai ismeretek, standard kiejtés, stb.
A kínainak kinéző, ámde boszorkányosan magas szintű angolt beszélő holland haveromnak is mindig volt bőven munkája, tehát a leírt dolgok bár megvannak, az iskolák már félnek a már említett, műveltebb szülőktől.
Gyalogfarok
Szépen összeszedtétek, aranyaim, nekem csak egy dolog jutott az eszembe: az amerikai vagy más szóval az anyanyelvi kérdés. *_*
Több amerikai haverom is van, akik mesélték, hogy az usában szokás az, hogy ha valakinek nincs munkája és szeret utazgatni, akkor elmegy angolt tanítani.
Namost.
Halássz ki egy magyart Brassóban, Nagyváradon, Ungváron, Kassán, Újvidéken vagy a Deákon, és vigyél oda egy külföldit, és mondd a magyarnak, hogy tanítsa meg magyarul a külföldit…
Csak azt akarom mondani, hogy attól mert valaki anyanyelvű, még nem biztos, hogy tudja az illető nyelvet tanítani, mert van olyan is, hogy módszertan.
Ti hogy látjátok?
Mit gondoltok?
Liping
@Gyalogfarok: természetesen, ez egy szakma, nem véletlenül létezik tanárképzés.
Itt megint csak azt tudom mondani, hogy a kereslet és a kínálat nincs egyensúlyban. Ha válogathatnak, nyilván egy olyan tanárt vennének fel, aki (amellett, hogy fehér) egyúttal valóban tanár és mindamellett anyanyelvi beszélő is.
A legtöbb helyen kérnek valamilyen tanítani tudást igazoló végzettséget, de beérik a tanfolyamos verziókkal (TESOL, TEFL, egyebek).
Hogy az anyanyelvi beszélőket szívesebben választják, az persze érthető. Valami akcentusom feltehetően nekem is van (még ha remélhetően nem is erős), plusz sok ritkán használt kifejezést nem értek, amit egy anyanyelvi igen. Ennek a gyakorlatban nem sok hátránya van, de attól még tény.
A másik, hogy javarészt angol beszédet tanítunk ideát, s a diákoknak van már alapja, az igazán pedagógiaigényes részeket nem tőlünk kapják. Beszélgetni meg nagyjából bárki tud velük, nem igényel képzett tanerőt.
Gyalogfarok
Köszönöm a választ. Csak próbálom elképzelni, hogy akkor mit tanítotok, ha nyelvtant nem. Nem kekeckedni akarok, csak kérdezem.
köszönöm