Véget ér a szünet + nincs jó idő + némi egyéb

Már három napja esik. Gyakorlatilag egyfolytában. Néha csak csepereg, máskor meg olyan szinten ömlik, amit még talán csak 1-2 alkalommal láttam életemben. Az eső mellé a levegő is lehűlt kissé, a tegnapi csúcs már csak 20 fok volt, ami napnyugta után már nem annyira fincsi.

Mára már melegedést jósolt a meteorológia, de az előrejelzés-gyártás még ideát sem teljesen egzakt tudomány. Mindenesetre, ha egyszer végre elmúlik ez a bánatos, borús időszak, akkor, ha hiszünk az időjósoknak, újra 24-25-26 fokok lesznek, ami már egészen kellemes. Különösen október közepén. 

A szünet is sajnos fogyóban, olyannyira, hogy holnap már megyek gályázni, mi több, még szombaton is, ugyanis hétfői napot pótló tanítás lesz. Hogy miért pont hétfő, azt nem tudom, de nekem ez nem akkora baj, mert a páratlan hetes hétfőkön csak egy duplaórám van. Túlélhető.

Apró-cseprő, külön posztot nem érdemlő történésékkel fűszerezett napjaim vannak, így csak ömlesztve döntök ide párat közülük.
Kínában a tintahal is olcsó. Cirka 800 magyar pénzbe fáj kilója, de akciósan a Carrefourban még ennyi sem volt. (Ott épp nem vettünk, mert akkor már túlvoltunk a beszerzésen.) Az itteni tintahal ráadásul jó is, amilyennek lennie kell. Hogy pontosan mit művelnek az otthon kapható verzióval, azt nem tudom, de aki csak olyat evett eddig, s nem találta finomnak, az ne adja fel. Valamikor nyáron én is vettem még szülővárosomban, de gyakorlatilag a fogyaszthatóság határait súrolja, annyira rágós, gumiszerű, kemény.
A tintahalnak valóban van egy kicsit ilyen beütése, de normál esetben ez nem zavaró, mint ahogy például a gomba szöveteinek a rugalmassága sem az. No, a lényeg, hogy ideát, meg úgy általában a normálisabb helyeken finom tintahalat kapni, amely határozottan ehető, s kotyvasztás közben kellőképpen puhul, nem lesz cipőtalpszerű.

A Carrefourban nem csak akciós tintahal van. Legutóbbi érkezésünkkor hoszteszek csapata kínált mindenféle kóstolókat, s mivel férjem kíváncsi, így mindenhonnan szedtünk is egy-egy porciónyit.
Így történt ez egy kolbászka esetében is. Tömtem a szájába a kis karikát, aztán még az én adagommal is megetettem volna, de kézzel-lábbal tiltakozni próbált meg egyfolytában azt hajtogatta, hogy nem édes, nem édes. Kiderült, hogy nincs gond, s nem is engem hív édesnek, csak szerette volna, ha én is megkóstolom, ugyanis egy kivételesen finom kínai terméket sikerült a képébe gyömöszölnöm. Ami valóban nem édes.
Nyugati ízű, kellemes kolbászka, egyértelműen érezhető hústartalommal. Immár nem lesz akadálya a paprikás krumpli gyártásának sem!

íme a mintapéldány. Különösen a Kínában élő, blogomat esetlegesen olvasó expatoknak ajánlott..