Az egykepolitika véget ért
Történelmi bejelentés hangzott ma el Pekingben: megszűnik a hetvenes évek vége óta folytatott egykepoliika. A nyilatkozat egyelőre még csak a szándékot közli, azt jóvá is kell hagynia az Országos Népi Gyűlésnek, vagyis a helyi parlamentnek, de az itteni politikai berendezkedés következtében ez csupán formalitás.
A párok ezentúl két gyermeket vállalhatnak szabadon, vagyis büntetés megfizetése nélkül, a harmadik vagy esetleges további gyermekekért ezután is fizetni kell majd.
Ahogy arról a blogon korábban már esett szó, a születésszabályozást a népességrobbanás megfékezése érdekében vezették be a kínai gazdasági nyitás elindításával párhuzamosan. A kulturális forradalom által hátrahagyott romok közepette megindított reformok mellett fontos volt a súlyosan túlnépesedett ország további népességnövekedésének kordában tartása is.
Mostani tanítványaim szülei még jellemzően az egykepolitika előtt születtek a hetvenes évek első felében, hatvanas évek végén, s általában 5-6 testvérük van. Ha ugyanezt a családmodellt nem is vitték volna tovább a szülők, a jelenlegi 1-2 gyereknél egész biztosan többet vállaltak volna.
A reformok előtt Kína képtelen volt ellátni a lakosságot élelemmel, a kontrollálatlan népességnövekedés hatásai kiszámíthatatlanok lettek volna. Annyi egészen bizonyos, hogy a mostanra kialakult viszonylagos jólét nem következett volna be.
A kezdetben rendkívül szigorú politika következtében 3-400 millió fővel (arányaiban nézve mintegy 25%-kal) kevesebb ma az ország népessége, mint az a közbeavatkozás nélkül várható lett volna. Ez a drasztikusan csökkenő születésszám a nyilvánvaló hasznon túl azonban nem kevés problémát is szült.
Ezek egyike, hogy hagyományosan a fiúgyermeket preferálták a lányok helyett, így az újszülöttek körében erősen felborult a nemek aránya. A legsúlyosabb helyzet a mai 20-30 közötti korosztály esetében mérhető, az utóbbi néhány évben született gyermekek esetében már az egészségeshez közelít ez az arány.
Sokkal súlyosabb probléma, hogy kiépített társadalom-biztosítás híján egyre kevesebb utódnak kell egyre több felmenőt eltartania utóbbiak öregkorára. A hagyományos sokgyermekes családmodell mellett ez jól működött, a terhek eloszlottak, míg most extrém esetben, egykézős családoknál a jövőben a párocska vállát négy szülő támogatása nyomhatja.
A mostani leszámolás az egykézéssel nem váratlan fordulat. Az enyhítések régóta napirenden vannak, s számtalan kiskapu létezett korábban is. A kezdeti szigor után vidéken két gyereket engedélyeztek, ha az első lány volt, egyes, kiemelten szegény térségekben ettől függetlenül is. A nemzetiségekre sem vonatkozott a drákói szigor. Ők városban kettő, vidéken három gyermeket vállalhattak, de egyik-másik nemzetiség ennél nagyobb kedvezményeket is kapott: a tibetiek korlátozás nélkül sokasodhattak, de egyes Qinghai tartomány beli kis népek, pl. a tu nemzetiség falusi köreiben is ötnél volt megszabva a limit.
A teljes lakosságra vonatkozó enyhítés is életbe lépett két éve, amely szerint két gyerek engedélyezhető, ha valamelyik szülő egyke.
Az egykepolitika kettesre módosítása ténylegesen mintegy százmillió házaspárt érint így. Miután a második gyermek bevállalása eddig is elsősorban pénzkérdés volt, s erre, ha megvolt az igény, nem sajnálták a forrásokat, így a lazítás nem is ebben fogja éreztetni a hatását elsősorban, bár az sem utolsó szempont, hogy egy esetenként tetemes összeg maradhat majd így a háztartások zsebében. Második helyett inkább plusz egy gyermeket tesz lehetővé, elsősorban vidéken, ahol még nagyobb kedvvel vállalnak népesebb családot.
Hogy a két gyernek politika megállítaná az ország lakosságának öregedését, az azért kétséges, mivel a gyermekvállalási hajlandóság már lényegesen kisebb, mint harminc éve volt. Baby-boom szerintem nem várható, már a teljes korlátozás eltörlése esetén sem, annyit változott az ország, s változtak annak lakói.
De majd elválik…