Még mellékes

Tegnap épp a suli északi főbejáratával szemközti utcai árusokat vettük célba egy kis harapnivalóért, amikor megjelent egy hapsi és elkezdett mindenféléket magyarázni.

Végül kiderült, hogy nyelvsulija van nem messze, s épp szüksége volna egy europid küllemű lényre ott. Alapvetően nem akartam elutasító lenni, hiszen akár valami jó is kisülhet ebből, így megadtam neki a wechat-es elérhetőségem, aztán ma egy keveset már konzultáltunk is.

 

Egyelőre annyi derült ki, hogy heti kétszer másfél órára tartana igényt tanárra, kedd illetve péntek este. Gyerekeket kellene tanítani, s írt egy számomra ismeretlen könyvről is, amit ők használnak ehhez.
A javadalmazásról még nem árult el részleteket, majd személyesen fog kiderülni.

 

Ha minden igaz, a napokban elnézek a sulijába, s akkor megdumáljuk a dolgokat. Az időmbe beleférne, s ha valami elfogadható órabérrel szolgál, akkor nem is feltétlenül bánnám a dolgot. De abban már most biztos vagyok, hogy ha nekem kell óratervet kitalálni a lurkóknak, akkor nem kívánok élni a lehetőséggel. Nincs kedvem ezen agyalni. Leadni az anyagot könnyű, s ennyi időre a kicsiket is elviselem, de az agyamat nem nagyon szeretném használni hozzá. Ha nagyon kell neki az ember, akkor talán ez sem lesz akkora baj. 

Majd kiderül.

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük