Hideg, punnyadás és pénzváltás

A cím legutóbbi tagja csak elképzelés volt, amiből az eredetileg kigondolt módon nem lesz semmi.

25-én megyünk Borneóra, s ennek alkalmából szerettem volna némi kínai pénzt malájra váltani. Lehetőség szerint még Kínában szerettem volna elintézni a maláj ringgit beszerzését, mivel errefelé tényleg pofátlanul tisztességes rátákkal operálnak a nagyobb bankok.
Sajnos a ringgittel nem sűrűn foglalkoznak, a BOC-ot felhívva kiderült, hogy Wuhan környékén nem tartanak a kívánt valutából.

Voltam már Malajziában egyszer, s némi megmaradt (akkor Hongkongban beszerzett) ringgitet váltottam át thai baht-ra, de megmondom őszintén, fogalmam sincs, mennyire sarcolták meg a tranzakciót. Régen volt és nem emlékszem.
Most kénytelen leszek újra odakünn váltani, addig majd még utánanézek, hogy USD-t vigyek-e vagy nagyjából ugyanott leszek-e a yuannel is.

Ami azt illeti, a kirándulás közelsége egyáltalán nem baj, mert egyre nyomottabb itt minden. Nincs már órám, s így egész nap itthon vagyok, kimenni az 5-10 fokba nem sok kedvem van.
Hétfőn, a laptopvásár felé közeledve egy bő fél órán át még hó is esett, némi esővel keveredve, s nyomot – egy kéregető hátától eltekintve – nem is hagyva.
Ennél komolyabb téliesített csapadékot nem is szeretnék látni, de jobb volna azért inkább a napsütés és a pálmafák, úgyhogy inkább csak teljen el hamar ez a bő másfél hét addig.

A kampusz is eléggé nyamvadt már. Bár még vizsgáznak, diák már alig, a menzákon kaja egyre kevesebb, a jövő héttől már ki sem nyitnak.  Szerencsére van tűzhely, éhen nem halunk. De akkor is mennék már Borneóra. Nyűgös vagyok ma kissé, na. Nézzétek el.