Xinjiangi fejlemények 2.
No, lezajlott a főnököm meginterjúvolása is, s csupa jót hallottak felőlem, így ez is pipa.
Hogy a dolog még itt se érjen véget, ezt követően még a férjem is terítékre került. A kérdéseik megválaszolása után immár csak az ő CV-jét kell elküldeni, de ez már valszeg csak formalitás, mivel azt mondták, szeretnének alkalmazni.
Holnap vagy legkésőbb pénteken megküldik a szerződést is, s ha azt leokézom, beindul a folyamat. Ezúttal is a munkavállalási engedély átkéréséről és meghosszabbításáról szólna a történet, így ez is Kínán belül lezavarhatónak látszik.
További infó, hogy az enyém az egyedüli pozíció a suliban, így nem lenne rajtam kívül más külföldi jelen. Igazán nekem való vidék. Csak dönteni ne kéne…
Pedig kell, mert Jian’ou is sürget, a héten legkésőbb már vissza kéne küldenem nekik az aláírt szerződést. Fel van adva a lecke.
15 hozzászólás
sellőlány
Ebben az esetben a több pénz, jobb lakás a nyerő. Persze a mostani sulid nem kap vérszemet és valami mutyival mégis állományban tart, jobb fizetésért. 😉
sellőlány
@sellőlány: persze, hacsak
Gyalogfarok
Csumpedli,
érdeklődéssel olvasom a bejegyzéseidet a munkatalálással kapcsolatban tudva, hogy nekem is L kell húznom a bélést a megyéből, szóval ebben a cipőben fogok én is evezni hamarosan.
A 9 ropi nem rossz, a kérdés az, hogy hány órát kell ezért lenyomni.
Milyen mellékállásokra van lehetőség az új helyen?
/nekem ez a véres-mérges, koszos-kormos, zajos-szaros wuhan bejött, de csakis a pénzügyek miatt/
virágelvtárs
Na V, menjetek hát.
Ott legalább rendes ételeket fogsz enni, és talán rendes népekkel is összefuthatsz. Van emberi fülnek elviselhető zene is.
Többet láttok, jó kis tapasztalat lesz.
Liping
@Gyalogfarok: Pedig a blogod alapján nagyon úgy tűnik, hogy semmi nem tetszik errefelé. 😀
Ha jól emlékszem, 16 óra szerepel a szerződésben (ez középszintű oktatásban 16 40 perces órát jelent, értelemszerűen mindre külön készülhetsz, s ha ügyesen szórják szét, egész héten, minden napszakban járhatsz tanítani, órák közt pár órás szünetekkel), a település pedig egy apró kis akármi, ahol egész biztosan nincs mellékjövedelem – vagy legalábbis kicsi az esélye. A szomszédban van egy félmilliós város, ahol valami egész biztosan akad.
Ja, és 9000 a pénz, de a rezsit nem fizetik, vagyis, fogyasztástól függően ebből egy átlag 300 yuant leszedhetsz az áramra, vízre, netre.
Liping
@virágelvtárs: Tudom, szeretnék is menni. 🙂 Én szeretem ezt a keleti részt is, de Xinjiang mégis csak Xinjiang. De amennyit szenvednek Ala’erben, én egyre kisebb esélyt látok arra, hogy ott kötünk ki.
Gyalogfarok
@Liping: Nos, igen.
Be vagyok oltva giccs, utcán köpködés, tolakodás, lökdösődés, utcán kézbe orrfújás, sült kacsafej, sült csirkeláb, hangos telefonálás, szmog, szennyezett folyóvíz, színes zacskós junk food, építési törmelék, kosz és zaj ellen. *_*
De amúgy elvagyok, kalandos.
Szerintem ez nem is annyira nagy bót. Te vagy tárgyalási pozícióban, kérheted, hogy adjanak annyi órát, hogy 12-őt keress, az óráidat úgy alakítsák, hogy 2pm-kor olaj.
És ne felejtsd el, hogy ha egyedül leszel külföldi, az egy pirinyót demoralizáló. Én például minden héten önkénteskedem a mr mai’s-ban, hogy felnőtt, intelligens, európai kultúrából származó emberekkel is tudjak szót váltani, nem csak a What colour is this? és a What structure is this? legyen a szókincsem veleje. *_*
Ha nehézségbe ütközik, hogy egy fővel többet szállásoljanak el /ember/, akkor meg eleve felejtős. Ha ezt nem tudják megszervezni, akkor ez az első red flag, hogy a szokásosnál is alulszervezettebb az egész hóbelevanc.
szisztö, fontold meg okosan.
Liping
@Gyalogfarok: Hajlamosak túlkomplikálni dolgokat. Xianningben is meg itt is volt/van egy szobám, amit nem használok semmire, mert reálisan nézve egy apró lakás bőven elég. Az, hogy még a férj is belejátszik, sokat nem változtat a helyzeten, elvégre nem külön hálószobában alszunk. Hétfőre talán valamit kiokoskodnak. Jian’out visszamondtam, így már nem sürget az idő, tanakodjanak csak.
virágelvtárs
@Gyalogfarok: A sült kacsanyakat viszont ajánlom, az egész jó is tud lenni ottan!
Amúgy a rule of the thumb az átlag külföldinél az, hogy kb 2-3 év (folyamatos) Kína még egész izgalmas, az ember toleráns, minden új és csupa érdekes máskultúra és mosoly. Aztán kinél mikor, elkezd a toleranciaszint csökkenni, és ha csak nem jár haza gyakran vagy nem tölt otthon hosszabb időt, akkor szép lassan, majd drasztikusan fogyni kezd a türelem. Egyre többet kívánja a háta közepére a kajákat, a tömeget, a civilizálatlanságot és a pénz és kajaközpontú felületességet. Ilyenkor először egyre több időt tölt külföldiekkel, aztán hacsak teheti, lelép. Aki kénytelen maradni ezek után, az flegma, agresszív beszólogatós külföldi lesz, és általában egyre jobban elszigetelődik. Ez alól nem találkoztam kivétellel 10 év alatt, az izgi idő az a folyamatos 1-2 év, a besokallás kezdete 3-5 év.
Liping
@virágelvtárs: Akkor most már nálam is lassan jönnie kéne a fordulatnak. 🙂
Egyelőre nyomát sem érzékelem, de tény, hogy én eleve elfogult vagyok és nem random keveredtem ide.
virágelvtárs
@Liping: Nem, neked nem lesz fordulat, mert mindig hazatértél 1-2 éven belül, hónapokra, évre. Az nem ér. Mindig, újult erővel estél neki mindig Kínának, tehát az idő mindig nálad újra kezdődik. Majd ha 3-5 évig mindig csak évi 2 hetet töltesz civilizált országban, majd megbeszéljük 🙂
Most ráadásul hogy más uniós állampolgárral kelsz minden nap, és munkán kívül vele vagy, ez halmozottan lassítja a folyamat.
Kívánom neked, hogy ezekre a kis időkre még megmaradjon a lelkesedésed, addig jó!
Liping
@virágelvtárs: Csak úgy csűröd-csavarod, hogy jól Jöjjön ki. :p
Amúgy szerintem túl van misztifikálva ez az otthonlét. Jó, nem tagadom, jó látni a családot, otthoni dolgokat enni és venni, de szerintem erre 2 hét is elég volna.
Az meg, hogy a párom nem kínai, csak annyit jelent, hogy nem jönnek be az ázsiai pasik.
Szerintem hangsúlyosabb lehet az, hogy 1. tényleg elfogult vagyok, 2. igyekeztem elfogadható helyeket keresni az ittléthez. Shanghaiban én egész biztosan hülyét kapnék, de még itt Wuhanban is, ha nem kinn laknánk a világ végén. Ráadásul ez a munkakör tényleg ritka stresszmentes életet tesz lehetővé. Nem kell utazni, a munka is könnyű.
Gyalogfarok
@virágelvtárs: Nekem még csak szeptember óta tart a kínaji kaland, de már most sok.
Van a kampuszban egy elfogadható kávézó iszonyú sar kávéval, a falon mindenféle üzenetek vannak apró papírokon, a tulajdonos okosan ráismert az emberi faj végtelen önimádatra, mint egy fb üzenőfal.
Kb szept közepén vetődtem be oda először, és ott is hagytam az üzenetemet….így szól:
MÁR MOST KI AKAROK SZÁLLNI
Az én megfigyelésem éppen ellentétes: idővel az ember megszokja a hangos csámcsogást, a koszt, a tülekedést, az orrfújást, a köpködést meg a 32 kilós nők látványát. Idővel megszokod kínát és a kínajijakat.
Nekem van olyan amerikai haverom, aki pofásan berendezkedett itt, tanul kínajiul és él. Jah, mert otthon az usában egy sokadik senki volt, aki biztosításokat árult, itt meg ő az egyetemi tanár.
Jah, a tanár kollégáim nagy része nem is tanár, csak anyanyelvű.
És hát a pénz. Itt keresek 14 ezer buznyákot, amíg otthon tanítottam országunkban heti 25-30 letanított órával, akárhogy nyomtam, sosem tudtam túlszárnyalni a mesés 110 ezer forintos fizetést, ami itt 2300 buznyák…ami nagyon kevés pénz lenne még itt is, de még Albánia kulső 3-ban is.
virágelvtárs
@Gyalogfarok: Persze attól is függ, ki milyen előzetes érzésekkel jött. Én az első 2 évben haza sem jöttem. Imádtam mindent, azt mondtam, ez nekem való. Nem kerestem jól, néha sehogy, angolul és kínaiul is alig makogtam, de úgy bejött minden. Emlékszem első hazautam előtt arra gondoltam, hogy fogom elviselni azt a két hetet Magyarországon. Nekem olyan félidőnél (5 év) kezdett beütni, hogy unom a témákat, a szójaszószt, az értelmetlen tolakodást, a felsőbbrendűségüket, a beszólásaikat (néha azt kívántam, bárcsak ne tudnék kínaiul).
Ismertem hozzád hasonszőrűeket, akik az elején nem bírták, aztán megszokták, a végeredmény persze ugyanaz.
Ne szállj ki. A pénz is jó, nameg egy jó kaland, hogy megismerd a határaid, hogy felnőjj. Ha Kínában eltengődsz, az bebizonyítja, hogy ugyanezt bárhol máshol is képes lettél volna végigcsinálni, ami viszont nem rossz. Gondolj csak bele, hányan nem bírják még Londont sem 🙂
Gyalogfarok
Nem akarok kiszállni, jövök vissza szeptemberben. Nyáron el kell mennem apró székely falvakban, hogy biztonságban érezzem magam. Mindegy.
Cél egy lakás árát összehozni, ami a következő kanyar után meg is lesz. Milyen nevetséges, hogy a buta Kínában tanárként (!) két év alatt összehozod egy magyar lakás árát…otthon meg….esélytelen lenne. Na, addig még párszor el kell magyaráznom a passive voice titkait…
Viszont rád kerestem, nincs blogod, valami sztorit ossz meg velünk, cserébe én is elmesélek egyet mondjuk a „és akkor Californiából jöttem” kezdetűt. *_*
Sokkal szívesebben vergődök itt, mint mondjuk Londonban auslanderként. Ott mondjuk pincér lehetnék, itt meg mégiscsak tanítok.
Nem bírnám Londont, egyszer voltam Angliában egy tréningen, haza is zavartak, bár ebben szerepe volt egy csodaszép észt kislánynak is aki….de ez egy másik történet…*_*