Jön a nyár, ideje úszógumitlanítani

Most már napok óta kitartóan jó idő van. Divatba jöttek a miniszoknyák, rövidnadrágok, s a lakás (egyelőre) hűvöse már kezd kellemesnek hatni a kinti meleg után. Előbb-utóbb a légkondi is használatba kerül, hűtési célzattal végre. Ma már pl. 27 fok van.

Szerencsére a suli uszodája is megnyitott. Ez most nem egy új építmény, csak sajnálatosan az érkezésünk után nem sokkal bezárták, miután egy diák szerencsétlenül elcsúszott és beverte a fejét, amitől agyhalott lett.
Ez természetesen szomorú, de a lezárást csak mérsékelten indokolja, miután – ahogy azt észrevettem – az uszoda most is egy az egyben ugyanolyan, mint volt, így még azt se mondhatnám, hogy valamivel csökkentették volna a balesetveszély lehetőségét (amennyire kívülről megállapítható, nem igazán áll fenn ilyesmi, nem hiszem, hogy felelősség terhelné az intézményt a történtekért). Talán ennek hivatalos kivizsgálása zajlott eddig.

Az uszinyitásnak mindenesetre nagyon örülök, mert az úszás azon kevés sportok egyike, amit kifejezetten szeretek. Pár kiló is felszaladt rám a megérkezésünk óta, amit el kéne tüntetni még nyárig, ehhez is hasznos lesz.

Férjemet is sikerült megfelelő belátásra bírni ezen a téren. Bár ő kifejezetten díjazza, hogy több a fogni való, én nem annyira, így aztán most már igyekszik nem előttem enni a jobbnál jobb falatokat, s inkább házon kívül, egyedül lebonyolítani a kajálást. (Ő bezzeg ehet, semmit nem hízott, míg nekem most jön egy -5 kg, hogy formába kerüljek. Gonosz dolog ez a genetika.)