-
Itthon vagyok
Jelentem, megérkeztem Budapestre, még hamarabb is értünk be, mint menetrend szerint kellett volna.
Most kicsit örömködöm az itthoniaknak, de holnap majd írok. -
Rövid bekukkantás Dohából
Már lassan másfél órája a katari fővárosban vagyok. Szerencsére sikerült éjjel 3-ra megérkezni (helyi idő szerint), így egészen enyhe, mindössze 37°C-os levegő fogadott a szabadban. Az olaj előtt tényleg nem tudom, mi vett rá bárkit, hogy errefelé bennszülöttködjön…
Szerencsére ez a társadalom sem túlságosan európaias még minden tekintetben, így az itteni reptéren is nyugodtan lehet pöfékelni a kijelölt szobában. Pénzváltót viszont egy darabot nem lelek egyelőre, pedig egy itt kétségtelenül méregdrágán vesztegetett diétás kólát már szívesen lecsúsztatnék a torkomon.
A gép Budapestre két és fél óra múlva indul, úgyhogy addig már kibírom biztosan, idefele is elittam három diet Pepsijüket.
Chongqing és Doha közt elég foghíjasan voltunk, talán ha a fele helyen volt utas, így még az amúgy valóban nagyobb hellyel operáló légitársaság kényelméhez viszonyítva is sikerült fokozni az élményt. Két ülésen elburulva, jóízűen aludtam a két étkezés közt.A telefonom akksija már sikeresen visszaállt 50%-osra, úgyhogy be is fejezem, s csinálok majd pár képet is reptéren.
Délután majd még egyet írok mindenképp, hogy eljutottam-e hazáig.Kellemes, szép napot, kedves olvasók!
-
Magyarország, útra fel!
A küldés gomb megnyomása után elpakolom a gépet is, s elindulok kis hazám felé. Egyelőre még csak Chongqingba, s majd éjfél után kevéssel Doha, s ott egy kicsinyke átszállás után Budapest felé.
A két repülőút összesen 13.5 órát jelent, plusz Dohában majdnem 4 óra várakozást.Szépen megpúposodott a bőröndöm, sok egyebet már nem nagyon lehetne belepasszírozni, az eddig csak vígjátékokban látott erősen röhejes ráülős módszert kellett csaknem reprodukálnom, leszámítva hogy nem voltam meggyőződve róla, hogy a beltartalomnak jót tennék egy ilyen kísérlettel, így inkább csak enyhén tehénkedtem rá felsőtesttel.
A reggeli órák előtt még itt volt Mingchun, aranyos kis kölyök, nagyon megszerettem. Tegnap is átjött, miután a megmaradt élelmiszereket rásóztam. Haza is vitte a vacsiszünetben őket, de nem irigyeltem érte, rendesen fel lett málházva szegény.
Most viszont én érezhetem majd magam teherhordó öszvérnek, de szerencsére csak az utcáig kell leszenvednem a cuccot (a sok lépcsőn), majd aztán onnan visz a taxi.Hát, ahogy a QQ oldalamon is kiraktam, viszlát Fengjie! Szép volt itt.
-
Látványtervek
Erre most bukkantam véletlenül. Az új szárny a látványtervek szerint ilyen lesz. A valóság azért nem lesz ennyire szép szerintem.:)
Még egyszer további szépeket mindenkinek, csütörtökön jelentkezem!
-
Az utolsó nap
Ma megtartottam az utolsó órákat. Megkaptam az utolsó fizetést is, s az utolsó havi 500 yuanos hozzájárulást is.
Bepakoltam a bőröndöt nagyjából, a kevés maradék holmi még majd most vár.Fengjie esővel siratja a távozásom, s mellé végre a kánikula is megszűnt. Kellemes, meleg idő van.
A kulcsokat holnap reggel leadom, aztán megyek a buszállomásra, onnan meg Chongqingba. Hacsak nem jön közbe valami, akkor hazaértemig már nem írok.
Csütörtökön jelentkezem, hogy elvitt-e a gép. Addig kellemes időtöltést mindenkinek!Végezetül itt pár fotó Fengjieből, amik a napokban készültek a suliban. Koncepció nincs bennük, ne is keressétek, csak nézegessétek.
-
Válságban a kínai gazdaság?
Mostanában egyre nagyobb bajokról lehet olvasni a nyugati médiumokban. A fejlődés motorja, Kína lassul, mitöbb hitelválság is jöhet. Mi lehet ezekből az igazság? Mit lehet érezni a mindennapokban?
Mivel a kínai gazdasági mutatók sok esetben nem átláthatóak, így elég nehéz megítélni, mennyire komoly a helyzet. Az kétségtelen tény, hogy a korábban gyakran 10% feletti (és sokszor túlságosan is gyors, emiatt mesterségesen hűtött) éves gazdasági növekedés már nem tartható reálisan, tartósan 7% körüli értékre zuhant.
Az is kétségtelen, hogy a bankok rengeteg rossz hitelt helyeztek ki, ráadásul jelenleg likviditási gondjaik vannak (mivel a lakosság igen nagy része a magasabb hozamokat ígérő, gyakran piramisjáték rendszerben működő kétes alapokba fektetett inkább), s emiatt könnyen padlóra kerülhetnek közülük sokan.
A mérleg másik serpenyőjében még mindig ott van az állam által kezelt hatalmas valutatartalék, így szükség esetén közbe tud avatkozni, ahogy néhány bank esetében tette is az elmúlt időszakban.
A probléma elsősorban még mindig a világ többi részével van, miután válságban Európa, s az USA is épphogy kikecmergett, ez nagyban csökkenti a piacok felvevőképességét, s az eddigi exportorientált növekedés így nehezen tartható, a bővülés lényegesen lassult.
A mindennapok szintjén egyelőre sok jele nincs a problémáknak. Az ingatlanpiaci buborék felfutása miatt az árak az egekben vannak már jópár éve, de a városi munkanélküliség továbbra is alacsony. Az építkezések, beruházások is jól láthatóan jelen vannak, a tipikus kínai kép nehezen képzelhető el a mindenhol fellelhető daruk nélkül.
Nehéz jóslásokba bocsátkozni és nem is szeretnék, de annyi kivehető, hogy az aktuális kínai kormányzat már több mint három évtizede meglehetősen ügyesen menedzseli az ország fejlődését, az eddig felmerült kihívásokra, még ha a jelenlegitől gyökeresen különböző világgazdasági helyzetben is következtek be, sikeresen reagált.
Ha tippelnem kellene, még nem írnám le a helyzetet, s korántsem festenék annyira borús jövőképet, mint a helyzetet elemző szakértők közül sokan.Aztán lehet, hogy nem nekem lesz igazam, de úgy vélem, Kínára még hosszú ideig a felemelkedés vár.
-
Gasztro: A 10 hónap étkei
Szeretek enni, így aztán Kínánál jobb helyre nem is nagyon kerülhetnék. A helyi táplálék annyira változatos, hogy gyakorlatilag még a legfinnyásabb egyedek is találhatnak valami kedvükre valót. Akit meg vonz az ázsiai kaja, az pláne megtalálja a számítását.
Kacsa
Az ízlések eltérőek, én sem lógok ki a sorból, így akadnak étkek, amiket szívesebben fogyasztok. Az itteni lét egyik legjobb húzása a kimeríthetetlen kacsabőség. Ez az otthon sokszor méltatlanul mellőzött szárnyas az egyik legjobb csemege.
Persze el lehet szúrni az elkészítést, a magyaros kiszáradt sültekért én sem vagyok oda, de aki evett már grillezett vagy egészben sült, esetleg pekingi kacsát, az tudja, hogy milyen szaftos és elsőrangú húsról van szó. (A mellet ki is lehet rántani, finom, egyáltalán nem száraz, mint a csirkéé.)
Ideát a kacsa mindennapos, rengeteg van belőlük, a városokon kívül jól észlelhetőek mindenféle kisebb-nagyobb, sokszor a földekhez hasonlóan felparcellázott vizekben pancsolva. Ahol kacsa van, ott akad kacsatojás is. Ez ízre ugyan megkülönböztethetetlen a tyúktojástól, de szép nagy.Hot-pot
Ugyan összesen talán ötször került sor rá ezúttal, de a hot-pot mindig is nagy kedvenc marad. A szecsuáni konyha híresen erős, s a hot-pot nevéhez híven ebben próbál jeleskedni.
Az erőset mindig is díjaztam, így örömmel vetettem bele magam a helyi konyha fogásai közé. A hot-potok közt találtam rá egyetlen egyszer egy tényleg ütős alaplére, amitől jól el is zsibbadt a szám. De persze azért ettem, jól esett. A csípőset kevésbé bíró gyomrúak azért valszeg megszenvednek vele.Belsőségek
A tanári menzán általában nem voltak rossz fogások, de a szemem rendszerint a pacalra csillant fel. Otthon is bírtam, de az itteni verzió legalább annyira jó. Kicsit ecetes, kicsit erősebb, s többnyire zöldpaprikával találták.
Előfordult máj is, de azt nem készítették túl jóra, ellenben Mengsiéknél volt szerencsém enni egyszer egy nagyon ízletes verziót is.Csirkeláb
Otthoni körökben kevésbé divatos, de itt még nassolnivalóként is bevett csemege. Levesben a magyar verziót is szeretem, pörköltként kevésbé.
A kínai, snack jellegű végtag kimondottan nekem való. A helyiekhez hasonlóan olykor képes vagyok a buszon bambulva rágni, vagy épp bárhol, ha rámjön.
Burgonya
Tényleg nagyon széles spektrumot felölel az a kör, amit hajlandó vagyok elfogyasztani. Kölyökkoromban ideiglenesen nem díjaztam pár fogást vagy alapanyagot, de aztán ezt kinőttem, s a hazai ételek közül mindent megeszek (még ha nem is ugyanakkora lelkesedéssel).
Ennek ellenére, Kína ide vagy oda, talán lelombozóan fog hangzani, de számomra jobb dolgot még nem fejlesztett ki az evolúció a krumplinál. Mindenféle formában, elkészítésben jöhet, ha egy hónapig csak ezeken a gumókon kellene élnem, nem törne össze a dolog.
Így talán nem olyan meglepő, hogy a legnagyobb mennyiségben magamhoz vett táplálék Fengjieben is a burgonya volt. Eleinte hétvégente készítettem magamnak, később az utcai árusoknál találtam nagyobb darab, kevés olajban pirított verziót, majd a végére az iskolai diákmenza kínálatában szembesültem a legízletesebb, s amúgy az utcaihoz nagyjából hasonló termékkel.Béka
Hogy azért a végére ne maradjon ki a kötelező kör sem. Kína extrém táplálkozási szokásai kiváló hírértékkel bírnak nyugati körökben, s mindannyian tudjuk, hogy a legendárium szerint a kínaiak élő majmok agyvelejétől kezdve (ez amúgy az urban legends kategória) a kutyákon át mindent megesznek. A kutyahús valóban szerepel az étlapon, de korántsem annyira elterjedt és mindennapos, mint azt Európából elképzeljük.
Az is igaz, hogy Kanton (Guangzhou) környékén több kevésbé megszokott étel kerül a tányérra, de még arrafelé is főleg az otthon kínált állatokat fogyasztja a népek zöme.
Magam még mindig nem ettem kutyát, s kulturális beidegződések miatt valószínűleg nem is fogom soha kipróbálni, az egyetlen furább hús, amit megkóstoltam ezúttal, a xianningi kiruccanás alatt betolt béka volt. Ami, mint akkor írtam, teljesen csirkeízű. És jó, akárcsak a kínai kaják túlnyomó többsége. Így aki itt jár, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy egyen minél többet és minél többféle ízt próbáljon ki. Megbánni nem lehet! -
Egy év tanulsága – 2.
Ez a majdnem egy év rám sem volt hatás nélkül, sok dolgot másképp teszek, látok, érzek most, mint mielőtt elvállaltam ezt a munkát. Mondhatni, Fengjie kissé megváltoztatott.
A teljesen triviálisnak mondható dolgokon felül, amelyek ha tetszik, ha nem, megváltoztak az életemben – itt arra gondolok, hogy a helyi lehetőségek sok szempontból szűkebbek vagy másmilyenek, mint otthon -, a karakterem sem vészelte át konzervált állapotban ezt az időt.
Korábban sosem szerettem sok ember előtt beszélni, határozottan feszélyezett az ilyen szituáció. Itt kapásból bedobtak a mély vízbe, s ma már elárulom, hogy az első néhány óra alatt erősen izgultam, olykor talán kissé remegtem is.
Miután azért az alá- és fölérendeltségi viszony itt még elég egyértelmű az osztályteremben, így már csak emiatt is könnyebb volt magabiztosabbá válni. Kb. 2 hét után már beállt teljesen ez az állapot, s mostanra kevés természetesebb dolgot tudok elképzelni annál, mint hogy bemegyek 80 ember elé, s leadom az anyagot. Mitöbb, még jól is érzem magam ebben a szerepben, az egész nagyon adja magát.Az itteni munka el is kényelmesített. Nem mondhatnám, hogy odahaza bele kellett volna rokkannom az aktuális munkakörömbe, de kétségtelenül ott kellett lenni, s az átlag földi halandókhoz hasonlóan alig volt szabadidőm. Ez persze felnőttkorban természetes, kevés szerencsés esettől eltekintve ez a dolgok rendje.
Itt viszont sikerült azok közé a kevés szerencsések közé kerülnöm, s gyakorlatilag nulla terhelés mellett (heti 14×40 perc) kényelmes, megbecsült életet élveznem. Talán nem kövez meg senki, ha elárulom, ezek után igazán nagy késztetést nem érzek arra, hogy visszamásszak a mókuskerékbe.Változott a hazához való hozzáállásom is. Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy mindig is messze állt tőlem a nacionalizmus, s a magyarságom sem kelt bennem semmiféle büszkeséget, csupán egy tény, ennek ellenére sosem vágytam rá, hogy elhagyjam az országot huzamosabb időre, vagy hogy esetleg máshol telepedjek le. Olyan amilyen, de az enyém, valahogy így voltam vele.
Az itteni 10 hónap alatt furcsa módon azonban egyáltalán nem jelentkezett semmiféle honvágyam, mitöbb, egyáltalán nem kelt bennem jó érzéseket, hogy haza kell menni. Család, kedves, barátok és az étel egy része hiányzik, de maga az ország kicsit sem. Hogy miért van így, ezt nem tudom megmondani, s lehet hogy több idő, vagy esetleges itteni kellemetlen tapasztalatok esetén nem így éreznék, de most ez a helyzet.Hogy kevésbé komoly dolgokról is szóljak, felszedtem pár berögződést is. Kánikulában esernyővel lófrálok, rendszeresen eszek levest, már megeszem és bírom a kínai virsliket is, pedig eleinte borzalmasnak tűntek, hogy csak párat említsek.
Aztán vannak nyelvi beütések is, amikről képtelen vagyok leszokni, akármilyen nyelven is fejezem ki magam. Ha valamire helyeslek, bólogatok, arra már csak az „en” jön a számra, kérdésnél meg benyögök egy „a„-t, ami elég vicces, ha épp a családdal skypolok.
A helyi dialektusban használt yaode-ről (másutt haode) és moni-ról (másutt shenme) meg már ne is beszéljünk, persze Xianningben is folyamatosan korrigálnom kellett őket, mert elsőre csak a szecsuáni verzió gurult ki a torkomon.Hiába, Fengjie azért hagyott nyomokat.
-
Munkanélküliség hőségriadóval
A jelek szerint erre a kis időre már nem akarnak terhelni, mert a héten már nem lesznek órák. Az oka a hőség amúgy, jelen állás szerint mindössze két munkanap választ el fengjiei karrierem végétől: jövő hét hétfő és kedd.
Az idő borzalmas, ma este 9-kor mentem csak ki a kantinba némi táplálékért, s az 50 méteres táv alatt erősen gondolkodtam, hogy ez lesz a vég. A hatalmas meleg mellett óriási a pára is, tényleg meg lehet dögleni odakinn.
Most már csak abban bízom, hogy erre a pár napra felkészültek a szolgáltatók is, s a minden bizonnyal tetemesen megugró áramfogyasztás nem okoz kimaradásokat. Fene nagy kiszúrás lenne ebben a kohóban izzadni.
-
Kánikula
Most már egy jó ideje közel negyven fokok vannak itt, s egyre csak fokózódik majd. Chongqing és környéke Kína nevezetes három katlanjának egyike (hogy pozitív döntés esetén se maradjak ki a jóból, Wuhan is az egyikük), nyaranta gyakorta tikkasztó hőséggel.
Itt benn a szobában nem kimondottan zavar, mert van légkondi, s a múlt héten nem volt munka sem, így megtehettem, hogy csak este, 30 fokban hagytam el a lakást némi tápanyagbeszerzés céljából, ezen a héten azonban már nem vagyok ilyen szerencsés.
Az osztálytermek még elviselhetők, mert van valami hűtés, de a szabad ég alatt meg lehet dögleni. Ma már én is arra vetemedtem, hogy esernyővel mászkáljak (idomul az ember). A lebarnulás nem igazán érdekel, de tény, hogy az ernyő keltette árnyék egészen hatásos. A helyiek is azzal rohangálnak persze, de ez nem újdonság.
A legyezők sem mentek még ki a divatból, néhány yuanos vackom már nekem is van, sokat ugyan nem ér, de legalább ad valami illúziót.
Itt a hegyen még egész jó is az idő, lenn a belvárosban még rosszabb. S tegyük hozzá: még a belváros is 600 méterre fekszik a tengerszinttől.
Kíváncsian várom majd az otthoni időt. Az eddigi hidegek után tutira kifogok egy negyven fokos nyarat. Csak hogy ne legyen már olyan jó.:)