-
Nha Trang templomai
Vietnám hosszú és változatos történelme során több vallás megjelent a területén az éppen aktuálisan erős szomszédság befolyásának függvényében. Maguk a viet emberek, akik csak a legutóbbi évszázadokban jelentek meg az ország középső és déli részén, nem rendelkeztek szervezett vallással, különféle népi hiedelmek alapján élték az életüket.
Első viet jellegű államuk i.e. 2700 körül alakult meg az ország északi, s a mai Kína déli területein, de végül két konkurens dinasztia pár száz éves uralma után 111-ben kínai kézre került majd ezer évre. A kínai fennhatósággal együtt megjelentek a kínai vallások is, a konfucianizmus, taoizmus és buddhizmus hármasa, amelyek kombinálódtak a már meglévő népi vallásokkal. Ez a koktél lett aztán a domináns hiedelem, amely a franciák megjelenéséig komoly rivális nélkül irányította a népek mindennapjait.
Mint említettem, a viet vagy natív nevén kinh etnikum csak az ország északi részét, a Vörös-folyó deltáját népesítette be. Az ország közepén Csampa virágzott egészen az 1400-as évekig, míg délen a Mekong-deltát javarészt khmerek lakták, s különböző khmer államok foglalták el.
Csampa (melynek területén feküdt a mai Nha Trang is) történelme során főként hindu befolyás alatt állt. Utolsó területeinek végleges annexiójára 1832-ben került sor, s addigra a vietek legyőzték a khmereket is délen, kolonizálva a mai Vietnám csaknem teljes területét.
A megjelenő franciák aztán Vietnámot hajtották uralmuk alá, s a 16. századtól megjelenő misszionáriusoknak hála a lakosság bő egytizedét meg is térítették.
Ahogy a fentiekből arra számítani lehet, Nha Trang vallási építészete kellően kevert. Még a csam időkből itt maradtak Ponagar több mint ezer esztendős hindu tornyai, a franciák regnálása idején felépült a katolikus katedrális, s végül, de nem utolsó sorban a viet kolonizáció hatására akad pár buddhista épületegyüttes is, bár ezek nem túl korosak.
Megtekintésük a galériára kattintva válik lehetővé.
-
Az új helyen új családtagokkal
Most már egy hete, hogy az új házban élünk, s lassan be is rendezkedünk. Sajnos itt lényegesen kevesebb bútor volt, így pár dolgot vennünk kellett, de így is bőségesen megérte a váltás, hiszen itt majdnem a hatodát fizetjük annak, mint amibe a régi kecó került.
Kisebb is persze, de kettőnknek kényelmesen elég.Mivel nem volt, vettünk egy mosógépet is, s ha már vettünk, akkor egy vízmelegítős példányt. A hagyományos, leginkább semmire nem jó gépekhez viszonyítva több mint dupla az ár, de ez legalább szépen mos. Ráadásul 10(!) év garancia van rá, amihez hasonlót sem hallottam soha odahaza. Csendes, energiatakarékos és még centrizéskor sem moccan. Maximálisan elégedett vagyok vele.
Ugyancsak beszerzésre került egy matrac is, mivel a helyi standard fekhelyek… hát… hogy is mondjam… messze nem elégítik ki egy nyugati ember igényeit a kényelem terén. Szívtam a fogam miatta, de aludtam két évig Kínában kényelmetlen ágyon, nem hiányzott újra. És az a kényelmetlen verzió is már egy messze feljavított valami az originál, az otthoni tornatermi szivacsokhoz hasonlatos matracokhoz képest.
A lényeg, hogy végül egy valóban puha mellett döntöttünk, s nem volt olcsó. De ez van.Az átköltözés egyben a kisállataink átköltöztetésével is együtt járt. Már hatan voltak, s a régi házban a beépített halas medencében laktak, ami értelemszerűen maradt a helyén. Kicsit szűkössé is kezdett válni, különös tekintettel a várható ifjoncokra, akik addigra már elég virgonc üzemmódba léptek az anyaméhben.
Férjem eszkábált végül nekik egy óriási, 240×120 cm-es (a réginél kb. 40%-kal nagyobb) helyet lemezekből, s az új házban már ebbe költöztek be.Épp időben, mert 11-én már meg is született Dió (szintén kislány, így marad). Azóta kiderült, hogy a legutóbb elhozott két nőstény másika is vemhes, így nem is baj, hogy Diónak nem lettek tesói. A várhatóan szintén egy darab újszülöttet tartalmazó almot még várjuk, de már nem lehet sok hátra.
A váltás jó ötletnek bizonyult, jó az új helyen is. És még a bevásárlóközpont is közelebb van.
-
Újév
Perceken belül Vietnámban is beköszönt az új esztendő. Hadd ragadják meg az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak kellemes kutyaévet kívánjak!
-
Költözünk
Egyelőre csak Nha Trang-on belül. A ház túl nagy kettőnknek, nem használjuk ki, s ehhez képest anyagilag sem mindegy a jelenlegi kereset mellett, hogy mennyit fizetünk.
Közben nekem befutott egy új munka itt, pont a régivel átfedésben, de mivel azt férjem tudja csinálni, így már el is tudom vállalni. Felmerült egy puccos magánsuli is, ovis résszel is, az ünnepek után majd meglesem, de nem fűzök hozzá túlzó reményeket.
Most egyelőre ez az állás, egy picit még maradunk Nha Trang-ban, hogy meddig, az majd kiderül. De az új helyet valószínűleg akkor is megtartjuk, ha megyünk valahová, annyira kevés pénzbe kerül. Férjemnek lényegesen nehezebb itt munkát szereznie, úgyhogy ha vállalható távolságon belül cuccolunk valahova, akkor ő hétvégente vissza tud járni az órákat elvégezni, s a lakás bérlésének fenntartása kevesebbe kerül, mint a hétvégére való olcsó szállás. Plusz ez esetben a cuccokat is kényelmesen lehet elhordani.
Napokon belül, még szombatig átcuccolunk, aztán mindjárt beüt a Tết , a vietnámi újév (időpont és gyakorlatilag minden tekintetében megegyezik a kínaival), s három hét pihi jön. Márciustól pedig újult erővel munkálkodás.
-
És már itthon is vagyok
El kell mondanom, hogy nagyon jó volt hazaérni. Kifejezetten nem szerettem azt a vidéket…
Ennek ellenére már-már csaknem rábólintottam, de a ház, ahogy már említettem, egy igen komoly szempont volt. Nos, a jelek szerint nem hogy elfogadható, de egyáltalán semmilyen házat nem sikerült felkutatniuk, s a kilátások ezen a téren egyáltalán nem tűntek fényesnek.
Ezek mellett már csak ráadás volt az a sok hülyeség, amivel traktáltak.Maga a suli nem volt vészes. Nyilván nem ez lett volna álmaim munkahelye, de a munka nem volt nehéz, s aránylag rendes fizu is járt volna. Az osztályok vegyesek voltak. Akadtak felnőtt csoportok, akikkel semmi bajom nem volt, s voltak fiatalabbak is, akik azért olykor próbára tették az idegeimet.
A munkatársak, helyi viet emberek sem voltak szörnyűek, sőt, egész kedvesnek látszottak egy idő után, de az mondjuk marha idegesítő volt bennük, hogy a legalapvetőbb kérdéseimet sem értették meg. És persze ők is angoltanárként funkcionáltak.
Volt viszont részem egy workshophoz is, s ezekből állítólag havonta akadt volna újabb. Hát, kibírtam, de roppant unalmas és idegesítő volt egyszerre. Természetesen a tanítási képességeink javítása lett volna a cél, de nagyon imbecil módon, gyakorlati értelem nélkül.Végül aztán meguntam, s inkább elhúztam a csíkot. Szerencsére az eddigi időre korrektül kifizettek, s nem is kerestem rosszul. De áldom az eget, hogy semmi visszafordíthatatlan nem történt.
A hazaút alvósbusszal zajlott, mondhatni kényelemben. A főút egy kicsit másfelé megy, mint a vasút, de sajnos a települések így sem tetszettek jobban. Nha Trang tényleg felüdülés.
-
Veve nem fog Trảng Bom-ban lakni
Ma végül úgy döntöttem, hogy nem maradok itt, mivel semmi érdemi kilátás nincs lakhatás tekintetében. Holnap már megyek is haza.
Anyagilag nem volt rossz kitérő, de szerencsére semmi elkötelezettséggel nem járt, s Nha Trang-ban sem adtunk fel semmit, így minden mehet a maga útján. Vagyis valszeg jön még ilyen kiruccanás, hogy milyen célállomással, az majd kiderül. Előbb-utóbb csak bejön valami.
-
Vonatozni Vietnámban
Múlt héten volt szerencsém egy hétórás kiruccanáshoz Nha Trang-ból Biên Hòa városába, mintegy 400 km-t megtéve ezen idő alatt.
A matematikai alapműveletek terén jártas olvasók ebből már ügyesen kikalkulálhatták, hogy a vietnámi vasút nem a száguldásról híres. Bár ha figyelembe veszem az otthoni helyzetet, a szintén egyvágányos Budapest-Nagykanizsa szakaszt, ahol a 220 km-hez picivel több mint 3 óra kell, nem érződik észveszejtő lemaradás.*A viet vasúton is több fajta osztály van, akad fapados és puha üléses, illetve kétféle alvós típus is. Ez utóbbi nem feltétlenül haszontalan, hiszen Saigon és Hanoi között a leggyorsabb vonatoknak is másfél napig tart az út.
Szerencsére valami klíma még a fapados kocsikban is akad, s a kihelyezett lapostévéknek hála még szórakozhat is a nép a szappanoperákat bámulva.Adná magát persze a gondolat, hogy ha valaki hosszú időn át, esetleg éjjel utazik, hálókocsis jegyet vegyen. Mivel ez drágább, ezt nem mindenki teszi meg, de az alvást így is megoldják. Ülésen, gyékényeken, a földön, ahol épp helyet találnak.
Mutatós képeink galériába szedve alant.
—————————————————————
* még jó, hogy megnéztem az Elvirát. A vasút egyre szarabb állapota miatt emberemlékezet óta nem vonatoztam Kanizsa és Bp. közt, miután a busznak megállóhelyektől függően elég 2:10-2:40 perc (ebből fél óra nagyjából Bp. illetve az agglomerráció), míg a vonatok közül az IC-nek sikerült 4 óra alatt teljesítenie a távot (ami azért is szomorú, mert 20 éve három óra körül is ment). Viszont volt most valami felújítás, ami a jelek szerint a menetrenden is meglátszik, s a különdíjas vonatok immár újra ugyanolyan gyorsan szelik a pályát, mint két évtizeddel ezelőtt – vagy épp a vonal átadása idején, csak akkor még gőzmozdonnyal, közel 160 éve. -
Gondolatok Nha Trang-ról és Trảng Bom-ról és a munkáról
Miután immár egy hete itt vagyok, ideje szólni pár szót a két helyszínről. Az előző posztok valamelyikében talán félreérthető voltam, ami Nha Trang-ot illeti.
Nha Trang egyáltalán nem rossz hely. Viet viszonylatban jó karban van tartva, elfogadható tengerpartja van, Vietnám-szerte híres időjárása és minden könnyen elérhető, kényelmes. Vannak szupermarketek, hozzászoktak a külföldiekhez is, illetve ha valakinek arra van igénye, bőségesen találhat külhoni társaságot is.
Maga a város nem különösebben szép, de eddigi szerény tapasztalataim alapján (ez Saigon, Nha Trang és vasút által érintett városok látványából táplálkozik) ez elmondható a vietnámi városokról általában, s viet mércével még a szebbek közé is tartozhat. Ha a munkalehetőségek hiányát leszámítjuk, szerettem ott lakni.Trảng Bom ezzel szemben kifejezetten csúnya. Kettészeli egy főút, majd mindkét irányban ebből ágazik még el néhány utca. A Vietnámban megszokott szemét mindenfelé megtalálható, még jobban, mint Nha Trangban. Hatalmas pozitívum viszont, hogy a forgalom elhanyagolható, még csúcsidőben is, s én, aki Nha Trangban kifejezetten nem szerettem vezetni, itt sokkal jobban tolom, mint a helyiek. Nha Trang betanulásra tökéletes.
Trảng Bom-ban semmi nincs. Kisboltok akadnak, nagyon gyér választékkal, a hűtőben tárolandó termékeket is szabadon tartva, s persze van piac is. Szerencsére Biên Hòa-ban van Big C, innen 19 km-re, úgyhogy fél óra alatt oda lehet érni. (Állítólag van a Big C-ből házhozszállítás is, ha igénybe lehet venni, valszeg fogunk vele élni, ha maradunk.)
A helyiek egyáltalán nincsenek hozzászokva a külföldiekhez, még a Big C-ben is úgy néznek, mint annak idején Fengjieben. Ettől már elszoktam, s erősen idegesít.Az itteni munka könnyű, s az emberek is kedvesek, segítőkészek. Ráadásul van kilátás arra is, hogy férjemet is felvennék, neki előzetesen valami betanulást is biztosítva. Ha sikerül elég meggyőzően előadnia magát, akkor dupla keresetünk lenne, s úgy már kifejezetten remekül alakulna az anyagi helyzetünk is.
Szóval most úgy vagyok vele, hogy azt hiszem, ideköltözünk, munkaügyi okokból, s ennek egyedüli feltétele még a megfelelő ház. Ez egy sarkalatos pont, mivel ha már az egész környék szar, s amúgy sem lenne nagyon kedvem elhagyni a lakóhelyem a munkába járástól eltekintve, akkor legalább az a lakóhely legyen pofás.Szóval jövő héttől mozgósítom a munkatársakat a házkeresési projektre, s ha időben lesz is megfelelő, akkor én már vissza sem megyek Nha Trangba, hanem férjem jön ide (meg még fordul legalább 2-t pluszban, hogy mindent átcuccoljon).
-
Már ideje volt Vietnámban is meghűlni
Ez a szuper trópusi klíma már csak ilyen, egy kicsit megint megfáztam. Szerencsére nem olyan vészes a helyzet, de azért nem vagyok teljesen a topon.
A történéseknek hála most már azt is tudom, hogy Vietnámban sem spórolnak a gyógyszerekkel. Ez a három napi adag, szépen kiporciózva. De legalább olcsó…
-
Immár Trảng Bom-ban vagyok
Tegnap reggel útra keltem, s egy csekély, csupán hétórás vonatút árán elzakatoltam a Saigon melletti Biên Hòa-ba. A vonatozás élményéről majd egy külön posztban emlékezem meg.
Biên Hòa-ban már várt egy Kenny nevű fickó, aki elhozott Trảng Bom-ba, ami egy kisebb, javarészt falusias terület, némi urbánus központtal.
Ahogy sejteni lehetett, munka miatt vagyok itt, egy nyelvsuliban próbálom ki magam, egyelőre az újév idejéig. Nha Trang-ban a helyettesítés vége óta nem nagyon kaptam elég órát, éppen csak kerestem annyit, amivel fennmaradtunk, s a beindítani tervezett saját biznisszel kapcsolatos kalkulációim nem voltak elég meggyőzőek. Nem vagyok igazán kockázatvállaló típus, s túl nagynak tűnt a bizonytalansági tényező, így egyelőre ezzel kivárnék.
Nha Trang nem rossz hely, de annyira azért nem ragadott magával, hogy mindenáron ott képzeljem el a jövőmet, így aztán elkezdtem kicsit másutt is körülnézni. De ezúttal igyekszem biztosra menni, így egyelőre próbaidőszakokat tartok, most épp itt.
A helyszín mellett leginkább a bérezés és a vállalható terhelés szól, de egyelőre még nem tudom, mennyire fog bejönni. Ha nem teljesen elviselhetetlen, egy hónapot kihúzok itt (erre az időre biztosítanak szállást is), ha meg esetleg még valamennyire be is jön, akkor költözünk ide, de ez majd elválik.Maga Trảng Bom nem kifejezetten lélekemelő, nincs itt nagyjából semmi, s még a nagyobb bevásárlóközpontig is fél órát kell motorozni (ami végülis kibírható). Ellenben az ingatlanbérlés lényegesen olcsóbb még Nha Trang-hoz viszonyítva is, erre már elvileg lehet találni házat havi 3,5 millió viet pénzért is (ami cirka 40 ezer forint). Ha az ingatlanfelhozatal jó, s a munka sem zavaró, akkor jó eséllyel itt kötünk ki.
De egyelőre ne szaladjunk ennyire előre. Az elkövetkezendő hetek alatt lesz lehetőségem mérlegelni, aztán meglátjuk. Ha nem jön be, megyek vissza Nha Trangba, az ottani munka is megvan még, hála férjemnek, aki addig helyettesít.
