• A tanítgatásról

    Szerdán lezajlott az első órám a nyelvsuliban. Három kislányt kaptam, egy negyedik gyerek, egy kisfiú valamiért nem jelent meg. 

    Mindhárman aranyosak voltak, de messze kitűnt közülük a legapróbb, csupán 3 éves Amy. Nagyon tündéri, kis zabálnivaló baba, s okos is. És kifejezetten szépen ejti ki a szavakat.
    Maga a tanítás könnyű, elsősorban arról szól a tanfolyamuk, hogy megtanítsuk őket válaszolni néhány alapvető kérdésre, mint pl. mi a neved, hogy vagy, honnan jöttél, meg még 5-6 hasonló darab. Ami valamiért lényeges, hogy egész mondatokat kell használniuk mindenképp. A szavak tanulásának erőltetését ellenben nem nagyon szorgalmazzák.

    Akármennyi értelme is van a dolognak, a helyzetem roppant egyszerű. Iso kidolgozott egy saját szisztémát, azt kell követni, így gyakorlatilag öt perc felkészülés elég egy órára. Akartam fényképezni a törpöket, de ez most kimaradt, ellenben legközelebb pótolom.

     

    Tegnap nekiindultunk az általános iskolának is, ahol csütörtökönként van másfél óra munkám. Eléggé kinn van a helyszín a világ végén, tőlünk egy órára busszal, de elvileg valamikor arrafelé is fognak metrót építeni (vagy valamelyik épülő metró arrafelé vezet majd). Egyelőre a környéken elsősorban még csak épülik a házakat, de az úthálózat tágas és a mostani viszonyokra való tekintettel még a forgalom is enyhe és rengeteg a zöld.

     

    A suliban egy adott könyvet kell tanítani, alkalmanként 2 oldalnyit. Most épp négy új állatnév szerepelt bennük meg a mennyiségre vonatkozó kérdés. Az óra második felében valami játékot várnak el, így tegnap állatokat színeztek. Férjem, aki amúgy elkísért, elmeállapotára jellemző, hogy ő is akart volna színezni, csak tartott tőle, hogy hülyének nézik, így aztán lefényképezte a papírt, s a telefonján állt neki. Hát, ez van, tavaly tanúk előtt már igent mondtam, ezt kell szeretni. 

     

    Képek az általános iskola környékéről, a suliról meg az óráról a galériában magyarázatokkal.

  • Igyekszem utolérni magam

    Kicsit lassan és keveset posztolok mostanában, de ennek az az oka, hogy elég kevés időm volt. Ma is nemrég értem haza a suliból és elég fáradt vagyok, de remélem, holnap este nekiállok bepótolni mindent.

     

    Addig is türelmeteket kérem az elnézésetek mellett.

  • Csütörtökönként is lesz egy mellékes munka

    Nem olyan messze egy általános iskolában akadt egy beugrós munka. Minden csütörtökön, másfél óra egy 24 fős osztálynak, tanársegéddel. Az anyagokat megkapom, úgyhogy kitalálni nem kell semmit, s ez is 400 yuan alkalmanként. Az időmbe belefér.

     

    Holnap már kezdek is, aztán meglátjuk, mennyire tetszik, ezúttal még meggondolhatom magam, ha mégsem jönne be. Természetesen erről is beszámolok majd, ahogy a mai órámról a nyelvsuliból is.

  • Ma megvolt a betanítás is

    Egészen jópofára sikeredett. Némi pizzázással, kávézással, s kb. fél óra érdemi felkészítéssel. Ja, meg meg is tekintettem egy órát a török ember vezényletével.

    A helyzet merőben hasonlít a wuhanihoz. Volt ma még a helyszínen egy ukrán hölgy is, szintén sinológus, aki részmunkaidőben fog ott dolgozni (na mintha az én 6 órám annyira full-time munkának lehetne nevezhető, de elvileg az), mivel szerdán és szombaton több óra is zajlik egy időben, amikor értelemszerűen kell még valaki.

     

    img_20170306_125904.jpgIso, a főnök még dobolt is egy keveset, tényleg jó fej

     

    Ja, még ukulelézni is tanulgattam, amíg az órakezdésre vártunk. Szerintem nem lesz ez egy rossz munka, sőt. Érdemes volt kivárni a megfelelőt.

  • Megvan a nyelvsulis munka

    Ma végül visszajelzett a pasi. Elsőnek azzal, hogy van egy rossz híre is. Ezek után nem sokat vártam, de végül kiderült, arról van csak szó, hogy mégsem tudnak nyolc órát adni, csak hatot, s emiatt az eredeti fizu sem lehetséges.
    Bár ő elvileg harcolt a partnerrel, hogy legalább az első hónapra kapjam meg a nyolcezret, ha egyszer ezt ígérte, de végül csak 7000 lett belőle. Mindezt egy bő öt percig taglalta a telefonban, mire a lényegre tért, úgyhogy már sokkalta rosszabb helyzetre számítottam, de aztán szerencsére kiderült az igazság.

     

    Szóval, most rohadt szar nekem. Egy ezressel kevesebbet fogok kapni heti 6 óra munkáért. Ja, és elvileg ezt is csak az első két hónapban, utána emelnek. Ha kapok még órát, akkor még azon felül is.
    És az ürge még szabadkozott is, hogy gondoljam meg, hogy jó-e ez nekem, aztán írjak rá, de már a telefonban elfogadtam.

     

    Hétfőn betanít egy kis pizzázás mellett, szerdán meg már kezdődik is a munka. Annyira nem rossz Shenzhenben.

  • Nyelvsuliban jártunk

    Ma lezajlott a bemutatkozásom az említett intézményben. Kifejezetten barátságos helynek tűnik, a török főnökkel együtt. Tartottam egy kis demó órát is, ami tetszett nekik, s ha a másik tulaj is rábólint, hétfőn már le is szerződünk.

     

    Rugalmasnak tűnnek, s az egész rendszer hasonlít a wuhani megoldáshoz, annyi különbséggel, hogy itt heti 8 órám lenne egyelőre, amiért havi szinten 8000 helyi pénzzel honorálnának. Ennyi gyerekezést – merthogy apróságok oktatásáról van szó – még én is kibírok, plusz maga a suli sincs messze, fél óra alatt odaérek.

     

    Most már csak vegyenek fel, s akkor egészen elégedett leszek.

     

    Néhány kép a helyről a galériában.

     

  • Gasztro + érdekes: mocorgó kagylók

    Errefelé elég nagy keletje van a tenger gyümölcseinek, s mivel maga a nagy víztömeg is közel van, pláne nagy bőségben állnak rendelkezésre. Az egzotikusabbak mellett olyan kevésbé különlegesek is, mint a kagylók.

     

    Utóbbiak puhatestű, csigaszerű lények, amit annak idején én is megtanultam, de bevallom, soha nem gondoltam rá, hogy ezek az amúgy ízletes húsú állatkák ennyire aktívak tudnak lenni a helyváltoztatásban. Másnak talán magától értetődő, de nekem ez ma esett le a helyi szupermarketben.

    Az összevissza kalimpáló kagylók megtekintéséhez tessék a videót meglesni.

  • Shenzhen továbbra is gőzerővel épüli a metrókat

    A helyi kormányzat február elején jelentette be négy új metróvonal építésének megkezdését még idén. Ez azt jelenti, hogy a már folyamatban lévő (részben már átadott vonalak bővítését jelentő) projektekkel együtt 2017-ben több mint 10 metróvonalon építkeznek majd, ami még itteni viszonylatban is rekord.

     

    A most bejelentett új vonalak, számozás szerint a 12-es, 13-as, 14-es és 16-os metrók építése a tervezet szerint 160 milliárd yuanbe, vagyis mintegy 6400 milliárd forintba fog kerülni, s teljes hosszában föld alatti fúrással kerülnek kialakításra. Ezért a pénzért több mint 150 km-nyi metró épül, s ha ahhoz viszonyítjuk, hogy otthon a 7,4 km-es négyes vonal került 450 milliárdba, már nem is olyan drága a kivitelezés. Különösen, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy errefelé a belvárosban a már meglévő hét vonal miatt kicsit komplikáltabb furkálni, s bizonyára legalább tucatnyi helyen kell kialakítani átszállási kapcsolatokat is.
    Előreláthatóan 2022-re készülnek el velük.

     

    Idén átadásra csak egy hosszabbítás, az ötös vonal déli szakasza készül el, de mint a fentiek is mutatják, a kivitelezésből élő cégek egy jó darabig még nem fognak unatkozni errefelé.

     

    És alig pár éve indult az egész…

    shenzhen_metro_evo_1.gif

  • Lepkeszúnyog

    Négy és fél éve történt (igencsak megy az idő), hogy először elindultam Kína felé tanítási célból. Fengjiebe, az ország elzárt közepébe, gyönyörű tájakkal dúsított közegbe kerültem akkor. A blogot is akkor kezdtem el, s emlékeim szerint egyszer futólag meg is emlékeztem róla, hogy az ottani lakásban fellelt, akkor légyszerű lényeknek titulált élőlényeket meglehetősen könnyű irtani, mert a reakcióidejük elég béna.

     

    Bár szokatlannak tűnő szárnyasokról volt szó, nagyon nem foglalkoztam velük. Egészen addig, amíg a tanév végén haza nem értem, majd már az akkori párommal, Sz.-szel élve meg nem találtam néhányat belőlük a fürdőszobában.
    Ajjajj! – gondoltam én, csak nem fertőztem meg kis országunkat valami invazív betelepülővel? Bár Sz. lakásában bukkantak fel, ő nem tudta megmondani, hogy látott-e már hasonlókat.

     

    Mit tehet ilyenkor egy Veve? Hát, aki már ismer, az valószínűleg nem lepődik meg azon, hogy nem hagytam annyiban a dolgot, hanem bő két órányi kutatómunkát végeztem. Jobb híján, mivel fogalmam sem volt, mi ez, rendszertani alapon. Rovar és van szárnya, kábé ennyit tudtam, így aztán szépen végignyálaztam magam a teljes rovarrendszertanon. Élvezetes volt.

     

    Végül aztán a szúnyogalkatúak alrendjén belül megtaláltam a megoldást, a lepkeszúnyogfélék családját. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem én, hanem a globális felmelegedés hozta el őket hozzánk a mediterrániumból, s ez egyúttal arra is magyarázatot adott, hogy miért nem találkoztam velük korábban se otthon, se még azt megelőzően Kína északi felén élve.

     

    Ja, és amúgy róla van szó.

    800px-psychodidae_01.jpg