• Veve még mindig a régi, itthon is

    Ja, csak érdekességként. A hűséges olvasók még egész biztosan emlékeznek arra, hogy állandóan kisebb-nagyobb baleseteket szenvedek – időnként én épp nem, csak mondjuk a laptopom. Volt már a blogon fengjiei lépcsős gurulás, xianningi majdnem bokaficam, s még valószínűleg más is. Arról nem meséltem, de az ezelőtti itthonlétem alatt sikerült nekiugranom az ajtókeret tetejének is, lendületből, mert épp szökkelve tartottam a szoba felé. Visszapattantam, s hátraestem, elég mókás lehetett, de szerencsére csak egy kis seb lett és kevéske vér.

    Most pár napja itthon vágtam le kis híján az ujjamat egy szánkóval(!). Szerencsére megmaradok én is és az ujjam is, de amúgy no comment. A szeleburdiságnak is van ára, de ez van, én már valszeg hülye maradok.

  • Lassan már megyünk

    Múlt héten megjött az útlevelem, benne az új vízummal, végre valahára. Bár a DHL-lel eddig semmi problémám nem volt, a magyar postai küldeménykézbesítést lerohasztó Black Friday és karácsony a jelek szerint a futárcégeket sem hagyta teljesen érintetlenül, s még nem mászhattak ki a gödörből. A kis csomag ugyanis a vámprocedúra után még kerek három napot volt Magyarországon, mire nagy nehezen kihozták. Jó, a királyi csomagküldő szolgálat teljesítményéhez képest ez így is több, mint mesés, s kárt sem okozott a csúszás, de azért na. Két nap alatt Magyarországra került, ehhez képest a további 200 km leküzdése ennyi idő alatt elég lassan sikerült. De a fő, hogy itt van.

     

    Közben zajlik a fürdőszoba-átépítés, ami a kellemetlenségektől eltekintve szépen halad, s szerdára véget is ér. (Hurrá!)

     

    15896019_1859298194289291_7687427135172895157_o.jpg

    Nézett ki a helyzet a fenti módon is, de most már szerencsére a lenti képnek megfelelően állunk.

    16143490_1861766820709095_4782641135116852367_o.jpg

     

     

    Kína felé Qatarral megyünk, főleg, hogy néhány év után végre voltam annyira ügyes, hogy regisztráltam a pontgyűjtős oldalukra, s így még több akciót nyomnak. Bár saját lustaságom miatt a jegyeket még nem vettem meg (ennek logisztikai oka van: a hazai bankszámlámon nincs elég pénz, a fiókba elballagnom meg két hónap alatt még nem sikerült – bár jó itthon, a hideg miatt nem sűrűn teszem ki a lábam a lakásból), de most már a héten sort kerítek rá. Előreláthatóan Kantonban fogunk kikötni, Dohán át, onnan meg a busz jön majd Shenzhenbe. 

     

    A tervek szerint legközelebb jövő nyár felé jövünk majd haza, s ha minden igaz, az ünnepekre majd hozzánk látogat el a család. De ez még odébb lesz. Lassan azért már mehetnékem van. Ez viszont már igen hamar meg is valósul.

  • Február elején indulunk vissza

    Közben elteltek az ünnepek és belefogtunk egy fürdőszoba-felújításba is (ami már igencsak szükséges, de előre félek a vele járó felfordulástól és kosztól), s elkészült az éves vízumom is.
    Az is kiderült, hogy céges esemény majd áprilisban vagy májusban lesz, így csak február 10 körül megyünk vissza. Most úgyis a kínai újév körüli hajcihő zajlik odakinn, így amellett, hogy a jegyek is drágábbak, mellékes munka sem nagyon lenne.

    A Szecsuánblog tehát február elején indul újra, addig még élvezzük a téli szünetet itthon.

  • Shenzhenből Dohába, Dohából haza

    A járművünk a guangzhoui reptérről indult, így első körben oda kellett eljutnunk Shenzhenből. Ez szerencsére aránylag könnyen abszolválható feladat, miután közlekednek expressz járatok az ottani reptértől Shenzhenbe és vissza.

    Miután elindultunk a lakásból, metróval elgurultunk a buszállomásra. Idérkezésemkor ez még nem ment volna, de azóta októberben átadták a 7-es és 9-es metróvonalakat, így már nincs semmi akadálya a dolognak. Ha valaki hasonlót tervez, ne higgyen a reptéri honlapnak: a busz már jó ideje nem az ott szereplő címről indul, hanem egy metrómegállóval arrébbról – Yinhu megállónál kell leszállni.
    Ezt az információt sajnos velem nem osztották meg, így aztán csak a helyszínen szembesültem vele, az utolsó, fél 6-os busz indulása előtt 40 perccel. Szerencsére tényleg közel van egymáshoz a kettő, így még belefért.

     

    A busz közvetlenül a kantoni reptéren rak le, így onnan már semmi nehézség nincs a dologban. A járat, a Qatar Airways Guangzhou-Doha gépe fél 1 után 5 perccel indult, addig még volt időnk enni egyet.
    Mivel az online foglalásbeállításokról elfeledkeztem, így csak a légitársaságon múlt, hogy merre pakolnak bennünket. Szerencsére pont úgy oldották meg, ahogy magam is választottam volna.
    Csak ott szembesültem vele, hogy egy hatalmas, Airbus A-380-as géppel repülünk, amihez még soha nem volt szerencsém. Akinek ez nem mondana semmit, ez egy kétszintes, óriási gép, a legnagyobb a maga nemében a világon. Két csőre kapcsolva zajlott a beszállítás is, hogy mindenki feljusson, de talán pont a nagy mennyiségű nép miatt késve is indultunk el.

     

    141px-airbus_a380_seatmap_svg.pngA wikipedia szerint ilyen a két szint

     

    Hogy a Qatarnál mennyien férnek ebbe a típusú gépbe, azt nem tudom, a turistaosztályon 3-4-3 elosztásban, 10 ember fért egy sorba, mindenesetre a netes infók alapján az osztályoktól függően 300-800 ember is elhelyezhető. Esetünkben olyan 600-ra saccolnék.

     

    Galéria 1 – képaláírásokkal

     

    Az út nem volt rövid, mintegy 9 órát töltöttünk a levegőben, s ottani idő szerint 5 körül érkeztünk meg Dohába. 
    Ez a reptér is fejlődik tovább: mostanra üzembe állítottak egy, a reptéren közlekedő, vezető nélküli vonatot, amely a különböző terminálok közötti táv leküzdésére szolgál. Mivel az összes terminál egy nagy épületen belül foglal helyet, így a transzfert biztosító jármű is a reptereken nem szokatlan, hatalmas belmagasságú építményben, a magasban közlekedik.

     

    A késés miatt sietni kellett, már zajlott a beszállítás, s időben el is indultunk Budapestre. Itt is kaptunk még kétszer élelmet, így a repülés alatt nem mondhatnám, hogy éheztünk volna.

     

     

     Galéria 2 – képaláírásokkal szintén

     

    Az időben, reggel 10 után pár perccel történő ferihegyi érkezés után még szerencsénk is volt, mert egészen szokatlan, már-már szürreális módon a legelsők között kerültek elő a feladott poggyászaink. Ilyenhez sem volt még szerencsém, általában az utolsó körben jönnek csak meg.

    Hosszú volt az út, de már itthon vagyunk. 
    Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, s kitartást. Januárban visszatér a blog.

  • Célba értünk

    Már vidéki lakóhelyemen leledzek pár órája, s nagyjából minden simán is ment. Ugyanakkor kissé fárasztóan is, így hosszabban majd holnap.
    Addig is üdvözlök minden olvasót újra Magyarországról!

  • Holnap útra kelünk

    Délután három óra felé elhagyjuk shenzheni otthonunkat, s elindulunk a kantoni reptérre tartó buszhoz. Elég sok időnk lesz majd a reptéren, mire felszállhatunk, de aztán 28-án gyorsan otthon is leszünk, amennyiben a légitársaság is úgy akarja.

     

    A hazai tartózkodás valamikor januárban ér majd véget, ezt majd idővel pontosítom. Mivel kilátásban van egy munka januárban a céggel, jó eséllyel ahhoz időzítek majd.

     

    Amíg Magyarországon leszünk, a blog nyugovóra tér az eddigi nyári szünetekhez hasonlatos módon – ellentételezésként nyárra nem tervezek se szünetet, se hazautat. Mivel ilyenkor bejegyzés csak elvétve kerül fel, így újfent arra bíztatok minden olvasót, hogy amennyiben még nem tette meg, nyomjon a blog.hu-s követés funkcióra, s így garantáltan nem marad le semmiről.

     

    Holnap és az út során még feltehetően röpke pillanatokra bejelentkezem, de nagyobb szösszenetet majd csak otthonról kell várni az úttal kapcsolatban. Aztán, az ígéretnek megfelelően téli szünet jön.

  • Öt meglepő kínai találmány

    Hogy Kína sokáig a bolygó legfejlettebb civilizációinak egyike, s az újkor közepéig a világ legnagyobb gazdasága volt, ma már elég közkeletű. 
    A birodalom rengeteg innováció bölcsője, sokuk hatalmas lökést adott a tudomány fejlődésének. A nagy négyes – papír, nyomtatás, iránytű és puskapor – mellett számos, esetenként korántsem annyira világrengető, de érdekes újítás is Kínából ered.

    Ezekből nézzünk most meg ötöt.

     

    1. Papírpénz

    Bár az alapanyagot már lényegesen hamarabb kigondolták, a fizetőeszközként való térnyerésig egészen a Tang-korig várni kellett. A 7. századtól kisebb-nagyobb kísérletek történtek, de teljes körű bevezetésre csak az 1200-as évekre került sor.
    A meglepő lépést több dolog is indokolta. Kereskedők kifogásolták, hogy nagy összegű tranzakciók esetén igencsak nehéz bronzérmék garmadáját kellett cipelniük, de lökést végül a rendelkezésre álló bronz hiánya adta meg. 

     

    first-chinese-banknote.jpg

     

    2. Fogtömés

    Szintén a Tang-Kínában alkalmaztak először fogtömést. A fennmaradt leírások alapján ónból és ezüstből álló ötvözettel szüntették meg a lukat. Később, már a Ming-korban ehhez még higanyt is adtak, így egészen biztosan kivételes élményben lehetett részük a kezelést megengedni képes pácienseknek.

     

    dentist.jpg

    Meglepetés fogászati kezelésekkel kapcsolatban még néhány évtizede is érhette a Kínába látogatót

     

    3. Kézigránát

    Természetesen nem kis kínai Rambókat kell elképzelni, de a robbanni képes modern kézigránátok egy kezdetlegesebb verziójáról már a Song-Kínából, az ezredforduló környékéről vannak források. Kerámia- vagy fémtartókba szórtak puskaport, majd ezt dobálták az ellenségre.

     

    180px-wind_and_dust_bomb.jpg

     

    4. Körömlakk

    A női hiúság már időszámításunk előtt is létező fogalom volt, ennek megnyilvánulásaként egyes előkelő asszonyok már i.e. 3000 környékén is festették körmeiket. Hogy a művelet mennyire lehetett könnyű vagy egyszerű, az már egy másik kérdés, mindenesetre a források szerint tojásfehérjéből, méhviaszból, festékből, zselatinból és gumiarábikumból (vagyis egyes akáciák mézgájából) készült a kennivaló.

     

     

    nail.jpg

    A képen már egy modernebb, tojásmentes verzió

     

    5. Pontonhíd

    Hogy egy műszaki érdekesség se maradjon ki a sorból. Hidakat építeni régen sem volt olcsó, sem egyszerű, különösen nem praktikus háborúskodás idején. Így aztán már egészen korán, i.e. 8. században megpróbálkoztak legyűrni a problémát a kínai stratégák. Kisebb-nagyobb sikerekkel jártak ugyan, de az első megbízható, vasláncokkal megerősített verziójú hidakig egészen a 3. századig várni kellett. Ekkora már annyira jól ment nekik, hogy ilyen hidat voltak képesek lefektetni Kína legnagyobb folyamán, a Jangcén is.

     

    select8.png

    A Jangce vizét átívelni ma sem kis dolog, mint azt ez a Shanghai környéki híd is mutatja

     

     

    A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!

     

  • Jöhet a kínai fészbukk?

    Pletykaszinten elkezdett terjedni egy hír a napokban arról, hogy a Facebook megjelenhet a kínai piacon. Állítólag hajlandóak belemenni a teljes tartalomszűrésbe, vagyis, pragmatikusan egy harmadik fél, egy kínai partner részére átengedni azt az itteni felhasználók esetében.

     

    facebook-censored-china.jpg

     

    Hogy ez a gyakorlatban miképpen működne, ha sikerül a megegyezés, azt személy szerint nehezen látom át. Mert az még világos, hogy az itteni ip-ről fellőtt posztokat moderálhatják, esetleg előzetes moderációval engedik fel, de ez csak a történet egyik fele. Mi van a külföldi posztokkal, amihez nem kapnak ilyen jogosíványt? Hatalmas erőket lekötve, posztokra lebontva mérlegelik, hogy egy-egy külföldön kreált bejegyzést láthatnak-e a helyiek? Vagy eleve valahogy korlátozzák a külföldi faces oldalak, magánszemélyek itteni elérését? 
    Hát, ez majd kiderül, ha lesz belőle tényleg valami.

     

    A cégnek mindenesetre igencsak fáj a foga az itteni piacra, ami nem is csoda, elvégre egy igencsak zsíros falat. Az már egy másik kérdés, de nem elhanyagolható, hogy a Facebook kínai diadalmenete így sem garantált, sőt. Csak mert a világszinten piacvezető oldalt blokkolták, az még nem jelenti azt, hogy a szerepét nem töltötte be más, helyi kreálmány. A QQ, majd ebből kinőve a wechat igencsak nagy mértékben tudja azt, amit a Facebook, s sok esetben többet is.
    Mindenesetre, ha tényleg megjelennek, egy elég érdekes ütközetet fogunk látni. De nem a fész lenne az első olyan külföldi cég vagy márka, amelynek nem sikerül az itteni piacot is maga alá gyűrnie.