• Egymilliárd

    Vagyis egész pontosan egymilliárd-tízmillió-négyszázkilencvenezer azon oltóanyagok száma, amelyeket tegnapig sikerült Kína lakosságába döfni.

    Ez arányaiban nagyjából az uniós átlagnak felel meg (minimálisan, legfeljebb még 2-3 napig alacsonyabb), ami kifejezetten elismerésre méltó annak függvényében, hogy cirka két hónapja kezdtek hozzá rendesen. A lakosság nagyjából fele van már legalább részlegesen immunizálva, s a globálisan felhasznált összes oltás közel 40%-át Kínában fecskendezték be. Ha a jelent nézzük, ez az érték némi napi ingadozás mellett 55-60% körül mozog.

  • Késő ősszel valószínűleg magyar földön koboldkodunk, futólag

    Úgy okoskodtunk, hogy addigra már valószínűleg minden szükséges feltétele összejön a dolognak. Előbb-utóbb majd férjemet is immunizálják (most már a 35-39-es csoport regisztrációja indul vasárnap*, így lassan ő is sorra kerül), s lesz vakcinaigazolványunk is.
    A tengerimalacok októberi köre is fix program, de azok a bébik is gazdisodnak majd novemberre, így ezzel sem lesz gond. Az ellátásuk kérdése még egyelőre nyitott, de a tervek szerint valaki majd idejár etetni-itatni őket, s mivel csak másfél hetet leszünk oda, egyszer kivételesen ki fognak bírni néhány extra napot tisztítás nélkül (a szokásos kb. hetente van).

    Hogy útra kelünk majd, annak több oka is van, részben érzelmi, részben praktikus. Egyrészt kihagytuk a temetést, s most így akkor személyesen is tiszteletünket tesszük a sírnál. Másrészt nem voltunk arrafelé két éve (ami addigra már két és fél év lesz inkább), s az életben lévő családtagok, barátok is már megérdemlik a vizitet.

    A praktikus oldal meg olyanokat tartalmaz, minthogy kéne még egy utolsó magyar útlevelet csináltatni, férjemnek egy koronát a szájába implantálni, plusz, ha már úgyis megyünk, akkor valószínűleg addigra időzítem a fodrászt is (mostanra nagyjából újra vállalható sörényem lett, így itt az ideje megint megszőkülni, igaz, a természetesebb hatás és a fenntarthatóbb állapot jegyében ezúttal balayage technikában gondolkodom), tekintve, hogy a különbözet fedezi a repjegyet.
    Az iskola ezúttal úgy fest, hogy majdnem biztosan bejárós lesz, de attól tartok, valahogy sikerül leküzdenem az esetleges hiányzás következményeit komolyabb hátrány nélkül is.

    Késő ősszel tehát másfél hét óhaza vár. Igazi hecc lesz!**

    ______________________________________________________________
    * Egyúttal arra is figyelmeztetnek, hogy a megszokotthoz képest lassabban haladnak majd a korcsoporttal. Egyrészt ez a legnépesebb, másrészt náluk már csak kétvakcinás rezsim van (Moderna, Pfizer), harmadrészt pedig mert nagy számú második dózis beadása válik esedékessé az elkövetkezendő hetekben.
    ** Ha valakinek esetleg ismerős a formula, az nem véletlen. A Csengetett, Mylord? című brit vígjátékból való a szófordulat, amit nem kívánok magaménak elbitorolni.

  • És… itt a tanév mérlege

    Figyelem, egy kissé öntömjénező bejegyzés jön, de szerencsére nem érzitek az illatom. Továbbolvasás csak saját felelősségre!

    Ma végre publikussá váltak az első tanév eredményei. Sok titok nem maradt, mert azért a legtöbb tanerő tájékoztatott minket, de néhány igen.

    A németvizsgák értékelését nem ismertem, ahogy az év végi geológiai tárgyét sem, s persze ott volt a nagy kérdést jelentő tőzeglápos (Society and Environment) modul is. Ebből 4 esszé (darabja 20%) és egy évközi beadandókból összeálló maradék 20% adja a jegyet, s csak az első két esszé értékelését ismertem (64 illetve 76%). Mivel a tanerő lusta is, így most is csak a kész jegyet tudom, a részeredményeket nem.

    No, de nem húzom tovább az időt. Itt a lista. Az értelmezéséhez annyit kell tudni, hogy 70% felett jár a „distinction” fokozat, ami a legmagasabb jegy, illetve hogy 80% fölött nem szokás jegyet adni. Az első félévés kamutárgyak (A Learning and Innovation Skills részben, és a PC applications teljesen) illetve a német kivétel.

    A teljes év összesített eredménye 80,83 lett, amivel elégedett vagyok. S ami, csak hogy melengesse az egómat, magasabb is, mint a konkurencia esetén.

  • A második kínai vakcina is átment a WHO-n

    Olyannyira, hogy már június 1-jén megtörtént a dolog, de eddig valahogy elkerülte a figyelmem. (Az általam is követett magyar sajtóban valószínűleg nem igyekeztek túl nagy hírverést generálni körülötte, bár a gugli hoz találatokat, ha nem is könnyen.)

    A híradásokból viszonylag ismert Sinovac szérumáról van szó, mely lényegesen gyengébb – bár némiképp ellentmondásos, hogy mennyire – hatékonyságú, mint a Magyarországon is döfött Sinopharmos oltás. Az bizonyítottnak tűnik, hogy a kór veszélyes lefolyása ellen eredményesen használható, s ezt megerősíteni látszanak a chilei adatok is. Ahol, bár erről is zömmel fals, de legalábbis erősen csúsztató cikkek tömege jelent meg, a rendesen beoltottak körében egyértelműen védelmet jelentett a vakcina, s a még jelenleg is elfojtásra váró hullámhoz nem az oltóanyag milyensége, hanem a részleges immunizációra (a többség csak egy oltáson volt túl) eresztett túl korai nyitás és ennek részeként az elhibázott (belső) turizmus-felpörgető intézkedések vezettek.

    Kína közben rohamtempóban halad az egymilliárd beadott szuri felé (legfeljebb 4 nap híja lehet a dolognak), s egy június 10-i adat szerint a teljes lakosság 43%-a kapott már legalább egy csipet, ez azóta közelebb lehet az 50%-hoz, tekintve, hogy közben újabb százmillió vakcinát használtak el. Pekingben a népesség 87%-a lett beoltva.

    Haladunk, csak így tovább.

  • Oltakozás

    Eltartott egy ideig, amire bekövetkezett, de hétfőn én magam is megkaptam az első mikrocsipet oltást. Erre a koromnál fogva váltam jogosulttá, ugyanis a program eljutott a negyvenes korosztályig, melynek tavaly december óta magam is tagjává váltam. A héten elvileg már indulni fog a 35-39 évesek regisztrációja is, s nagy valószínűséggel szeptemberre minden nagykorú kaphat szurit.

    Az oltások lebonyolítására vakcinációs központokat alakítottak ki országszerte, nagyjából 40 darabot. Mayo megyében egy található ezek közül, itt Castlebarban. A cél az volt, hogy ne a kórházakban történjen az immunizáció, hanem olyan helyszíneken, amelyek alkalmasabbak az emberek hatékony mozgatására a pandémiás szabályok betartása mellett. Jellemzően sportcsarnokok jutottak erre a sorsra, ahol nagy, osztatlan terek álltak rendelkezésre, amelyeket aztán országszerte nagyon hasonlóan rendeztek be.
    Ez egyúttal azzal a hátránnyal is járt, hogy a jobbára jól megközelíthető egészségügyi intézmények helyett lényegesen előnytelenebb fekvésű lokációk lettek befogva. Itt Castlebarban például közel egy órás sétával lehet(ne) elérni az oltópontot, mivel az a városon kívül helyezkedik el, s értelemszerűen járda sincs a külterületi részek mentén. Ez persze a helyieket kevéssé érinti, mivel mindenki vezet, de nekem pl. taxiznom kellett. Nagyobb településeken, ahol a népesség magasabb hányada él saját jármű nélkül, indítottak buszjáratokat is, de nálunk nem.

    A regisztráció után bő egy héttel kaptam meg az SMS-t, amelyben tájékoztattak az oltás időpontjáról, a kijelölt oltópontról, s az alkalmazandó vakcináról. Eléggé last-minute, az oltás előtt 3-7 nappal érkezik az értesítés, így ha a részvétel mégsem megoldható, egy visszaküldött NO üzenettel le lehet mondani. Ez esetben egy későbbi alkalomra rakják át az embert, amiről a fentebb vázolt szisztéma szerint érkezik egy újabb SMS. Legfeljebb kétszer lehet eljátszani ezt, a harmadik alkalmat már el kell fogadni, vagy megszűnik a lehetőség.

    Én kerek 11 órára kaptam időpontot. A tájékoztató szerint 10 perccel hamarabb érdemes megérkezni, 5 perccel hamarabb pedig be lehet menni. Mivel nem tudtam, mennyire őrült módon vezet a taxis, s amúgy sem szeretek késni, így fél 11-kor indultunk, s 40-kor már ott voltam a bejáratnál. Szerencsére azzal fogadtak, hogy semmi gond, s csak nyugodtan menjek be, s 45-kor már belém is bökték a hatóanyagot.

    A Moderna vakcinájából kaptam, a bökést követően még 15 percet üldögélni kellett az erre kijelölt ponton. Mivel nem produkáltam semmiféle aggasztó tünetet, 11-kor mehettem is a dolgomra.

    Ez a papír jár a genetikai kísérlet résztvevőinek


    A felkínált mellékhatások közül egy 2-3 órán át tartó fáradtság, szédelgés, illetve az oltott kar alatti nyirokcsomó duzzanata jött össze, de ezek nagyon hamar el is múltak. Az oltás helyén a felszínen nem alakult ki semmi, ellenben aznap estefelé elkezdett fájni a felkarom, s ez még tegnap is fennállt. Semmi vészesre nem kell gondolni, de emelgetni nem volt nagy élmény, máskülönben nem nagyon lehetett érezni. Mára szerencsére ez is megszűnt, remélhetően az első után 28 nappal később esedékes második szuri sem lesz ennél vészesebb.

    Regisztráció előtt, nem sokkal a belépés után

    Az oltóponton végig ügyesen terelték a népet. A taxit is, majd utána már engem, ahogy gyalogosan haladtam az épületen belül. Végig kijelölt kordonok voltak, tömeg pedig egyáltalán nem. Maga az oltás kis fakkokban történik, erről saját képet nem tudtam készíteni, de a netről szedettekkel teljesen megegyező blokkokról volt szó, csak mivel Mayo nem egy túl népes terület, az ABC betűi közül lényegesen kevesebbet használtak el.

    A 15 perces biztonsági ücsörgés a csippelést követően
    Ilyen fakkokban zajlik a mikrocsip autizmus génmódosító anyag oltás bejuttatása

    Hát, ezen is túlvagyunk. Hamarosan férjem is meg lesz bökve remélhetően. Én meg a jelek szerint augusztusra már teljesen immunizált is leszek.

  • Hogy áll az ír oltási program?

    Azt kell mondjam, hogy alakul. Az utolsó másfél hónapban érzékelhetően gyorsult a tempó, a nagykorú lakosság majdnem 60%-a kapott már legalább egy bökést, s közel harminc százalék teljesen immunizálva is lett. Bár eredetileg az volt a terv, hogy a hónap végére a felnőtt népesség 82%-a fog itt tartani, ezt végül hivatalosan is elkaszálták, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Johnson and Johnson nem szállít időben. Az új, immár reálisnak is ható cél a felnőttek 70%-ról szól, ami nagyjából két és fél millió embert jelent a 3,66 millió nagykorúból.

    Itt, mint azt egy korábbi posztban már említettem, életkor szerint halad a regisztráció. Miután nagyjából végeztek a hetvennél idősebb korosztállyal (őket külön regisztráció nélkül érték el), megnyílt a 60-69, majd az 50-59, a 45-49, végül a 40-44 évesek számára is a lehetőség. A regisztrációt követően általában 1-2 héten belül az oltásra is sor kerül.
    Én tavaly decemberben lettem 40, így még éppen beleestem ebbe, s hétfőre meg is kaptam az időpontom, cirka egy héttel a regisztrációt követően.

    Hogy eddig tartott eljutni ide, az az oltóanyagok eleinte erősen korlátozott száma mellett annak is köszönhető volt, hogy az egész EU-ban itt a legmagasabb az oltási hajlandóság, a teljes lakosság több mint 85%-a szeretne vakcinát, s az eddig letudott korcsoportok esetén 90% feletti az átoltottság.
    Most már heti negyedmillió dózis felett oltanak, ami egy ötmilliós országban már egészen érzékelhető mennyiség. A tempó alapján reális célnak tűnik, hogy augusztus végéig a teljes felnőtt populáció sorra kerüljön. Az előrejelzések alapján pedig úgy fest, egyike lehetünk a bolygó azon néhány kivételes szegletének, ahol még a nyájvédelem is összejöhet.

  • Malacszállítás és egy kis Dublin

    Tenyészetünkben évente kétszer fordulnak elő bébik, tudatosan összehangolva az aktuális almok érkezésének idejét. Ez egyrészt amiatt is praktikus, hogy ha bármi gond van, akadnak pótanyák (nem feltétlenül kell végzetes történésekre gondolni, az is indokolhatja az igénybevételt, ha kivételesen nagyra sikerül valahol a gyermekáldás – a malacoknak csak két emlőjük van). Másrészt, mivel a világ végén vagyunk, így abban, hogy eljussunk a potenciális örökbefogadókhoz, sokat segít a kiszállítási körútunk, amihez viszont koncentráltan érkező dedek kellenek, hogy rentábilisen kivitelezhető legyen.

    Nem üzleti vállalkozás a tenyésztés, anyagi megtérüléssel sem jár, így aztán korlátok között zajlik, mert minden pénzt nem lehet semmilyen hobbira költeni. De valószínűleg akkor sem lenne több állatka, ha nem így lenne, mert ők mind házikedvencként vannak tartva, az meg egy létszám felett azt hiszem, nem igazán kivitelezhető. Jelenleg 15 állandó kondatag van, s a legfelső határt 20 főnél húztam meg. Ezúttal öt alom született, ami 15 újszülöttet jelent, s ez megfelel a várható átlagnak.

    A tavaly decemberi – Covid-korlátozások miatt alaposan megcsúszott – kiszállítás során férjem egy volt kollégáját vettük igénybe segítségnek, s ezúttal is ez volt a terv, azonban végül pont úgy alakult, hogy szinte minden malacot helyben vettek át. A fennmaradó néhány példány (mindössze hét) elszállítása egyedekre bontva túl magas fuvardíjat eredményezett volna, így aztán – különösen, hogy még éppen megoldhatónak tűnt a feladat vonat segítségével – magam indultam neki, tömegközlekedve. Az időzítés is jól alakult, mert épp nem sokkal az utazás előtt vált lehetővé az országon belüli szabad mozgás – na nem mintha amúgy túl komolyan ellenőrizték volna korábban.

    A folyamat nagyon jól szervezetten zajlott. Dublin Heuston pályaudvarán már ott várt a kijelölt helyen három család, majd tovarobogva Tipperary megyébe, Thurles vasútállomáson is a peronon fogadott az odarendelt két környékbeli família. Várakozni sehol nem kellett.

    Természetesen mindenhol hagytam időt váratlan helyzetekre is, így Thurlesben is volt másfél órám. Gondoltam, bemegyek, megnézem a kisváros központját és lövök 1-2 képet, de Thurles – melynek neve nem a Charles mintájára ejtendő, hanem a második magánhangzó is játszik – abszolút nem bizonyult fotogénnek, az eddigi legcsúfabb ír település, amit láttam.
    Dublinba visszatérve is volt még majdnem két órám, így begurultam LUAS-szal (helyi villamosszerűség) a központba, ahol már néhány fotó is született. Meg ha már ott voltam, kihasználtam a helyzetet, és lecsaptam egy helyi kelet-ázsiai élelmiszerboltra, ahol édes szotyi, fűszerek meg szárított hínár is került a kosaramba. Bár van egy afro-karibi-ázsiai shop itt Castlebarban is, ennek kínálata meglehetősen korlátozott.

    Végezetül egy kis galéria. Malacokkal, Dublinnal, ázsiai csemegékkel.

  • Medvebőr

    Sajnos korrigálni kell magamat egy korábban megírt bejegyzés kapcsán.

    Könnyelműen jelentettem ki, hogy a hanoi-i 2A metró megnyílik, mivel a hivatalos dátum előtt egy nappal semmi nem utalt arra, hogy végül mégsem fog.

    A május eleje aztán nem hozott átadót, s eleinte májusra majd tavaszra módosult a kitűzött cél, bár tekintve hogy június már nem tavasz, ez ugyanaz.

    Most viszont elmúlik május is holnap, de a metró még mindig nem indul el. Állítólag még mindig akadnak problémák az engedélyek körül, ami a gyakorlatban leginkább azt jelentheti, hogy valamiért nem bírtak elég kenőpénzt szétosztani, hogy végre minden bürokrata hajlandó legyen pecsételni.

    Szóval, hamut szórva a fejemre azt kell mondanom, még nincs metró Vietnámban, s fogalmam sincs, hogy mikor lesz. Mindenesetre én csak akkor írok róla, ha már a megnyitó lezajlott. Biztos, ami biztos.

  • Ha egy program beindul…

    Most már cirka két hónapja annak, hogy a hazai vakcináció felpörgetése mellett döntött a kínai kormány. Azóta ezt olyan szinten sikerült felgyorsítani, hogy már napi 20 millió oltóanyagot böknek a helyi lakosságba. A legutolsó 30 napban 336 millió szurit adtak be, s mindemellett még jutott exportra is.

    Hogy a helyzet ennyire jól alakul, annak több oka is van. A legfontosabb természetesen a központi akarat, hogy az amúgy zsíros bevételt jelentő, s diplomáciai eszköznek is elsőrangú kivitel kárára helyzetbe hozzák a hazai populációt. Ez nem teljesen altruisztikus döntés volt: jövő év elején Peking téli olimpiát rendez, s ehhez muszáj, hogy addigra kialakuljon a nyájvédelem, de egyébként sem tartható fenn az ország lezárása a végtelenségig. Lakossági nyomásról nem nagyon lehetett beszélni, tekintve, hogy az ország gyakorlatilag vírusmentes, a szórványos eseteket pedig azonnal és sikeresen elfojtják.

    Ugyancsak nem elhanyagolható szempont a relatív vakcinabőség. Jelenleg már hat különböző natív oltóanyag rendelkezik vészhelyzeti alkalmazási engedéllyel, így a kapacitások folyamatosan nőnek. A sajtóból is ismert Sinopharm és Sinovac vakcinák mellett még két további elölt víruson alapuló oltást használnak, valamint forgalomban van egy egydózisos vektorvakcina, és egy háromszori bökést igénylő, fehérjealapú hatóanyag is. Utóbbi technológia nyugaton még kevéssé van a köztudatban, a Novavax és a Sanofi célegyenesben lévő oltásai hasonlóak. Előnye, hogy rendkívül olcsón és nagyságrendekkel gyorsabban gyártható, mint az említett többi versenyző.

    A népesség hozzáállásának változása legalább ennyire kruciális. Miután az országban megszűnt a pandémia, hamis biztonságérzet alakult ki, így az oltás felvétele egyáltalán nem tűnt lényegesnek. Nagyszabású kampány indult, hogy minél többen csatlakozzanak az oltottak táborához, s mostanra ennek elég látványos eredménye is lett. A jelenlegi tempó alapján az várható, hogy nyár végére a népesség kétharmada védett lehet.

    Ez önmagában is jó hír, még ha a magyar olvasó életére nincs is különösebb hatással, azonban a következményei globálisak. India csigalassú tempóban próbálja meg immunizálni a saját, Kínával lényegében megegyező méretű embertömegét (a különbség kevesebb, mint 50 millió fő az előző javára), napi 1-3 millió oltást beadva. A legutolsó 30 napban, az export felfüggesztése mellett, s minden erőforrást erre összpontosítva, mindössze 55 millió vakcinát böktek be, ami azt jelenti, hogy még dupla ilyen sebesség mellett is mintegy másfél évbe telne, mire minden három indiaiból kettő védettsége kialakul.

    Mivel eredetileg India lett volna hivatott ellátni a harmadik világot immunizáló Covax programot, az országban kialakult válsághelyzet a vírus elleni küzdelem szempontjából tragikus következményekkel járt. Azonban minden jel arra mutat, hogy szeptembertől korábban soha nem látott mennyiségű vakcina szabadul fel, ahogy Kína nagyjából végez az eredeti céljaival. A lakosság utolsó harmada mindehol lassabban oltakozik (ha egyáltalán, hiszen ezek egy része oltásellenes), s ehhez még további nehezítés Kína esetében, hogy egyre kisebb településeken kell a programot folytatni, ami értelemszerűen rontja a hatékonyságot.
    Onnantól a felesleg már mehet a Covaxba*, csak legyen rá elég keret. Ez optimális esetben valóban érzékelhető előrelépést jelent majd, ami annak fényében, hogy jelenleg az összes oltás mindössze 0,31%-át használták fel a legszegényebb, a Világbank által low-income kategóriába sorolt nemzetek (közel 700 millió fő), de még a lower-middle income csoport is csak 15%-ot képvisel** (dacára annak, hogy mintegy hárommilliárd ember él ezekben), valóban időszerű lenne.

    Jövőre remélhetően már tényleg jobb világ lesz.

    _______________________________________________
    * A Sinopharm mindenképp, de a Sinovac WHO általi engedélye is már bármikor megjöhet, az adenovektoros CanSino vakcina gördülő felülvizsgálati eljárása pedig májusban indult el. A még Kínában is friss fehérjealapú CHO oltás is benyújtotta az első dokumentumokat a világszervezethez, de reálisan nézve az év vége előtt ennek nem nagyon lehet eredménye.
    ** Az még ezen is sokat torzít, hogy ennek háromnegyedét India vitte el, vagyis ha ezt az országot kivonjuk a képletből, a globális populáció legkevésbé szerencsés negyede (az említett két csoport India nélküli része, mintegy 27%) az eddig felhasznált oltóanyagok mindössze 4%-án volt kénytelen osztozni.

  • A tanév tényleg véget ért

    Szerencsére a mai nappal valóban elfogyott minden, az emlegetett geológiai vizsga is lezajlott.

    Némiképp rontott a dolog komolyságán, hogy online történt, s csupán a hallgatók belátására lett bízva, használnak-e segédanyagot, de a gyakorlatban senki nem ellenőrizte ezt. Emiatt nem állítom, hogy készültem volna a vizsgára, azon túl, hogy letöltöttem, amire esetleg szükségem lehetett.

    Érzésem alapján 70% feletti eredményt érhettem el, vagyis bőven túlteljesítettem a legjobb jegyhez szükséges 50%-ot. De majd kiderül a vizsagidőszak végén.