-
Migráció és urbanizáció
Felületesen tájékozott embertársaink körében máig makacsul tartja magát az állítás, miszerint a kínaiak ész nélkül szaporodnak, s népességük növekedése megállíthatatlan. Szerencsére ma már egyre több forrásból hallani a valós tényeket, így a fenti vélemény képviselőinek száma, ha lassan is, de egyre inkább apad.
Kínában ugyanis, mint azt egyre többen tudják, most már lassacskán négy évtizede igen szigorú családpolitikát vezettek be, s ennek hatására egyre kevesebb a gyerek. Erről több bejegyzésben megemlékeztem már én is, például itt is, de röviden összefoglalva büntették az extra gyerekeket vállaló családokat, így anyagilag érdekeltté tették a lakosságot a kvóták betartására.
Ennek eredményeként a lakosság növekedése drámaian lelassult, s az elöregedés valós veszélyforrássá vált. A megszületett gyermekek száma már jó ideje nem éri el a reprodukcióhoz szükséges szintet, már a munkaképes korú lakosság száma is csökkenésnek indult, s az, hogy az országban élők száma abszolút értelemben még növekszik, csupán annak köszönhető, hogy a népesebb generációk még nem haltak ki, különös tekintettel a jelentősen megnövekedett élettartamokra.
A helyzet most már annyira aggasztja a vezetést, hogy engedélyezték a második gyermek vállalását is – kérdés, mennyien élnek majd vele, közben sokat változtak az emberek.Az 1982-es népszámlálás már néhány millióval több, mint egymilliárd embert talált az ország területén. 1990-re ez a szám 1130, 2000-re 1242, 2010-re pedig 1339 millió főre nőtt, a 2015 év eleji becslés pedig 1368 millió lakosról szól. A számokból jól látható, hogy egységnyi idő alatt a növekedés még abszolút értelemben is egyre csökken, arányaiban nézve meg főleg.
Az egykepolitika fennállása alatt a városokban volt a legszigorúbb. Tehát ha pusztán a születésszámokat vesszük alapul, mostanra a vidéki és elsősorban a kevésbé urbanizált, belső és nyugati, részben nemzetiségi területeken kellene a legnagyobb népességnövekedést tapasztalni. A helyzet azonban egészen más. Ennek két oka is van: az azóta is gőzerővel zajló városiasodás és ezzel részben átfedésben a belső területek lakosságának óriási számban való keletre költözése. Ezek miatt a kínai lakosság országon belüli eloszlása az eltelt több mint 30 év alatt drámai mértékben megváltozott.
Nézzük csak meg először a tartományok népességnövekedését. A modern kori Kínában példa nélküli módon először fordult elő, hogy egyes vidékek lakosságszáma békeidőben, természeti katasztrófák vagy éhínség nélkül csökkent.
Segítségként egy térkép a tartományok elhelyezkedésével és nevével.
Tartomány neve Népszámlálás
1982Népszámlálás
1990Népszámlálás
2010Becslés
2015Kína 1,008,175,288 1,130,822,993 1,339,724,852 1,367,820,000 Anhui 49,665,724 56,181,005 59,500,468 60,829,000 Beijing (Peking) 9,230,687 10,819,414 19,612,368 21,516,000 Chongqing – 28,866,208 28,846,170 29,914,000 Fujian 25,873,259 30,048,275 36,894,217 38,060,000 Gansu 19,569,261 22,371,085 25,575,263 25,907,800 Guangdong 59,299,220 62,829,741 104,320,459 107,240,000 Guangxi 36,420,960 42,244,884 46,023,761 47,540,000 Guizhou 28,552,997 32,391,051 34,748,556 35,080,400 Hainan – 6,556,831 8,671,485 9,034,800 Hebei 53,005,875 61,082,755 71,854,210 73,837,500 Heilongjiang 32,665,546 35,215,932 38,313,991 38,330,000 Henan 74,422,739 85,534,200 94,029,939 94,360,000 Hubei 47,804,150 53,970,501 57,237,727 58,160,000 Hunan 54,008,851 60,657,992 65,700,762 67,372,400 Jiangsu 60,521,114 67,056,812 78,660,941 79,600,600 Jiangxi 33,184,827 37,710,177 44,567,797 45,421,600 Jilin 22,560,053 24,659,790 27,452,815 27,523,800 Liaoning 35,721,693 39,433,959 43,746,323 43,910,000 Nei Menggu (Belső-Mongólia) 19,274,279 21,456,518 24,706,291 25,048,100 Ningxia 3,895,578 4,655,445 6,301,350 6,615,400 Qinghai 3,895,706 4,456,952 5,626,723 5,834,200 Shaanxi 28,904,423 33,221,621 37,327,379 37,751,200 Shandong 74,419,054 84,392,104 95,792,719 97,894,300 Shanghai 11,859,748 13,341,852 23,019,196 24,256,800 Shanxi 25,291,389 28,758,846 35,712,101 36,479,600 Sichuan (Szecsuán) 99,713,310 78,352,102 80,417,528 81,402,000 Tianjin 7,764,141 8,785,427 12,938,693 15,168,100 Xinjiang 13,081,681 15,156,883 21,815,815 22,984,700 Xizang (Tibet) 1,892,393 2,196,029 3,002,165 3,175,500 Yunnan 32,553,817 36,972,587 45,966,766 47,139,000 Zhejiang 38,884,603 41,446,015 54,426,891 55,080,000 Megjegyzés: Hainan tartomány 1982-ben még Guangdong része volt, ahogy Chongqing pedig Szecsuáné.
____________
Számos mezőgazdasági, nem túl fejlett tartományban ha volt is növekmény, jól látható, hogy ez messze elmarad az országos átlagtól. Hogy ezek az emberek nem tűntek el, azt jelzi, hogy a tengerparti tartományok lélekszáma, különös tekintettel Guangdongra bődületes módon megnőtt.
A legalább tízmilliós kínai tartományi szintű közigazgatási egységek népessége 1982-ben (fenn) és 2015-ben (lenn). A színek magyarázata a legsötétebbtől világosodó sorrendben: 100 millió fő felett (csak az alsó térképen), 75-100 millió fő, 60-75 millió fő, 50-60 millió fő, 40-50 millió fő, 30-40 millió fő, 20-30 millió fő, 10-20 millió fő. A világosszürke tartományok lélekszáma nem éri el a tízmilliót.
A migráció által érintett lakosság létszáma százmilliókra tehető, jelentős részük még ma sem látszik a statisztikákban, s helyzetük gyakran a szürke zónában mozog. Építkezéseken, gyárakban robotolnak, miközben még ideiglenes papírjaik sincsenek, bár a helyzet jelentősen javult ezen a téren.
A belső vándorlástól nem elválasztható urbanizáció nagyságrendje is elképesztő. 1980-ban még a kínai lakosság 79%-a falun élt, ma a városokban már több mint 56%-uk található. Ez kevés kivételtől eltekintve a már eredetileg is meglévő városok lélekszámán is emelt, de a problémásabb, pangó gazdaságú térségekben ez a növekmény nem volt számottevő.
Ezzel szemben hatalmas, mára többmilliós városok is kinőttek a semmiből. A Jangce és a Gyöngy-folyók deltájának vidékén valamint a Bohai-öböl mentén a már meglévő és gombamód szaporodó új nagyvárosok növekedése óriási volt, s a mai napig tart.Nézzük meg, melyek voltak Kína legnagyobb városai 1982-ben, s melyek azok ma.
1982
Legnépesebb
városokNépszámlálás
1982Népszámlálás 2010
(ha a 2010-es
top20-ban nem szerepel)2010
Legnépesebb
városokNépszámlálás 1982
(ha az 1982-es
top 20-ban nem szerepel)Népszámlálás
2010Shanghai 7,909,126 Shanghai 20,217,748 Peking 6,001,358 Peking 16,446,857 Guangzhou 5,423,058 Guangzhou 10,641,408 Tianjin 5,082,479 Shenzhen 695,112 10,358,381 Shenyang 3,327,725 Tianjin 9,290,263 Wuhan 3,222,480 Wuhan 7,541,527 Chengdu 2,508,386 Dongguan 137,170 7,271,322 Ha’erbin 2,296,178 Foshan 570,250 6,771,895 Nanjing 2,134,198 Chengdu 6,316,922 Dalian 2,061,242 Chongqing 6,263,790 Xi’an 1,968,223 Nanjing 5,827,888 Chongqing 1,807,677 Shenyang 5,718,232 Taiyuan 1,601,805 3,154,157 Xi’an 5,206,253 Changchun 1,581,912 3,411,209 Hangzhou 5,162,093 Zhengzhou 1,428,316 Ha’erbin 4,596,313 Lanzhou 1,416,371 2,438,595 Suzhou 436,877 4,083,923 Qingdao 1,395,873 Qingdao 3,990,942 Hangzhou 1,191,582 Dalian 3,902,467 Fuzhou 1,129,251 2,824,414 Zhengzhou 3,677,032 Kunming 1,096,875 3,278,777 Shantou 419,740 3,644,017 Ugyancsak sokatmondó rápillantani a milliós városok elhelyezkedésére 1982-ben és 28 évvel később.
Fenn a milliós városok 1982-ben, alant a 2010-es helyzet
A világszinten is zajló trend eredménye jól kivehető. A kínai falvak gyakorlatilag kiürülnek, a fiatalok elvétve maradnak vidéken. A folyamat annak ellenére zajlott le ennyire drámaian, hogy adminisztratív módon is igyekeztek akadályozni a belső elvándorlást, s ha ma már akadnak is ezen a téren jelentős könnyítések, a születési helytől távoli vidékeken még ma is költséges a letelepedés, az egészségügy valamint az alap- és középszintű oktatás pedig igencsak sokba fáj.
A fentiek ismeretében jól érthető és indokolható folyamat, hogy a kínai kormányzat már hosszú ideje irdatlan forrásokat fordít a belső és nyugati országrészek felzárkóztatására.
-
Metrókról újra
Utoljára februárban írtam az aktuális metróügyi helyzetről, s mivel Kínában a fejlődés ezen a téren egyértelműen nem áll le, lássuk, miképpen alakult az idei év, s mi várható még 2017 beköszöntéig.
Január:
– 28-án átadtak egy új állomást a chongqingi metró 6-os vonalán;
– 29-én a daliani metró 1-es vonalának déli bővítéséből adtak át egy egy megállónyi szakaszt.Februárban nem történt újdonság.
Március:
– 19-én a Zhejiang tartományban lévő Ningbo egyes vonalát bővítették mintegy 25 km hosszan.Április:
– 26-án adtak át egy megállónyi hosszítást a shanghaii 11-es vonal keleti végén;
– 28-án pedig a közeli Hangzhou kettes vonala bővült egy új állomással.Május:
– 6-án a hunani tartományszékhelyen, Changshaban adtak át egy közel 20 km-es maglev vonalat, erről meg is emlékeztem itt;
– 18-án debültált Fujian tartomány székhelye, Fuzhou a metrós városok listáján, miután az egyes vonalat birtokba vehette az utazóközönség;
– 27-én a Shenzhen melletti Dongguan is rákerült a listára, mivel ott meg a kettes számú vonal képviseletében jelent meg a metró.Június:
– 28-án az új shenzheni vonal, a repteret is érintő 11-es nyílt meg;
– 28-án nemcsak Shenzhenben avattak metrót, hanem Guangxi tartomány székhelyén, Nanningban is, ahol az egyes számú vonal egyúttal a metró premierjét is jelentette.Július:
– 31-én a szecsuáni székhely, Chengdu jött, a vadiúj hármas metróvonal átadásával.Augusztus:
– 19-én kétvonalasra bővült a henani székhely, Zhengzhou hálózata, miután a kettes vonal is megnyílt.Szeptemberben is pihenés volt.
Október:
– 15-én a terrakotta hadseregéről híres Xi’an avatta fel a harmadik, hármas számú vonalát közel 40 km hosszan;
– 23-án 3 km-rel bővítették a hongkongi Kwun Tong vonalat;
– 28-án, vagyis négy nap múlva nyílik meg Shenzhenben a 7-es és a 9-es metróvonal.És lássuk, mi várható még idén. A dömping, mint minden évben, decemberben lesz:
– az év végi hajrában várható az anhuii tartományszékhely, Hefei első metróvonalának átadása, a vonal nagyjából már kész, így a határidő tarthatónak tűnik;
– a nanjingi metró 4-es vonala is év végére készül el;
– Hongkongban a Hongkong-szigeti déli vonal első részét is év végén tervezik megnyitni;
– decemberben debütál a nyugati Gansu tartomány székhelyének, Lanzhounak az első vonala, Kína eddigi magterülettől legtávolabbi metrója;
– december végén nyit meg Wuhanban a vadiúj 6-os metró (közel 40 km), s a kettes metró reptérre vezető bővítése is (erről a költözés miatt sajnos lemaradtunk);
A wuhani is egész pofás rendszerré kezd válni, pont mire leléptünk onnan– a Jiangsu tartományban fekvő Xuzhou egyes vonalát is decemberben avatják fel, a város is ekkor kerül fel a metróval rendelkezők listájára;
– Jiangxi tartomány székhelyének, Nanchangnak is két vonala lesz decemberben, ekkor akarják átadni a második metrót;
– a nyáron debütált Nanning egyetlen vonalának nyugati bővítése, 15 állomással való megtoldása is decemberre várható;
– a legészakabbi kínai metrós város, Ha’erbin is második vonalat avat decemberben, a meglévő 1-es mellé a 3-as metró első szakaszát adják át;
– Guangzhouban és Foshanban is seregnyi bővítés és új vonalnyitás van napirenden, kérdés, ebből mennyinél tudják tartani a határidőt;
– a fővárosban, Pekingben is cirka 50 km-rel bővül a rendszer.Ezek után már csak egy kép a metrós városok aktuális helyzetéről Kínában. Ha valaki visszanézi a kép korábbi verzióit a hasonló bejegyzéseimnél, jól látható, hogy egyre több a zöld színnel jelölt város.
Sajnos a térképet még nem frissítették aktuálisra, az itt még piros Dongguan és Nanning metrója is már üzemel.A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
Kacsatojás végre!
Régi, kitartó olvasóim talán még emlékeznek az első, fengjiei évadra. A világvégi, elzárt kisváros egészen unikális volt a maga nemében, nagyon élveztem az ottlétet. Az ottani munkát már lényegesen kevésbé, de ez másik kérdés.
Fengjie volt az egyetlen eddigi kínai lakóhelyem, ahol a boltokban teljesen természetes módon mindenütt lehetett kacsatojást kapni. Mármint a friss verziót, a sózott, főtt, még héjas kacsatojást mindenütt árulják. Ez utóbbiból bajosan lehet rántottát készíteni, s az ízlésem egy kicsit a sósságot is sokallja benne, így aztán elvétve fordult elő, hogy vásároltam belőle.
Fengjieben tehát magától értetődő volt, hogy kacsatojást is kapni. Fajlagos árban egyébként hozzávetőlegesen megegyezett a tyúktojással. Kínában a kacsa teljesen általános, gyakori lábasjószág, így aztán a tojást sem probléma beszerezni. Hogy az arányokat szemléltessük: több mint négymilliárd csirke mellett majdnem egymilliárd kacsa is él az országban – ezekkel a számokkal magasan listavezetőek.
A friss kacsatojás ennek ellenére a jelek szerint Kínában sem mindenhol hozzáférhető. Hogy ebben mennyire játszhat szerepet, hogy a szalmonella-fertőzés kockázata magasabb, mint a tyúktojás esetében (ezért nem kerülhet pl. otthon étkezési céllal forgalomba), azt nem tudom. Tegnap ellenben a helyi nagyobb bevásárlóközpontban azt vettem észre, hogy rengeteg kacsatojást kapni. A mai, rendesen átsütött rántotta így mi másból is készülhetett volna el. Még mindig nagyon szeretem.
-
Három napja esik
Hogy délen meleg van, az egy nagyon pozitív dolog. Bár Kínában élek, sűrűn értekezek az otthoniakkal, így aztán nagyon jól tudom, hogy hajnalban pár fokok is voltak már, egy osztrák ismerős városkájában meg már konkrétan bőséges hótakaró borítja a felszínt.
Itt se hideg, se hó nincs, így panaszkodni csak óvatosan merek. Még mindig hűtés céljából járatjuk a légkondit. Nincs olyan vészesen meleg, 25-30 fokok vannak, de a páratartalom miatt egy kicsit fülledt az idő.A pára viszont most már három napja csapadék formájában is jelen van, gyakorlatilag folyamatosan esik. Tegnap egy pár órára elállt, de ettől eltekintve már-már a májusi wuhani özönvíz kezdetére emlékeztető módon hömpölyög a víz az utakon. Annyira azért nem súlyos a helyzet, de egyelőre még nem látni az esőzés végét. Közép-európai aggyal meg nehéz is felfogni, hogy honnan jön ez a sok víz, szakadatlanul. De csak jön és jön.
Remélem, azért most már lassacskán elmúlik végre.
-
Lamian Shenzhenben is
Most már közel egy hónapja annak, hogy beköltöztünk Shenzhenbe, így kezdünk egyre inkább beleszokni.
A lakóhelyünk ugyan egy kicsit kinn van, de metróval fél óra alatt elérhető a belváros. S a nyugati boltoktól eltekintve itt is van minden.A lakókörnyezet konkrétan tele van boltokkal. Kicsi, családi vállalkozásos boltok ezek zömmel, de van egy közepes méretű, nagyobb lánchoz tartozó, és nagy szupermarket is kb. 2 perc sétára.
ATM-ek közvetlenül a ház kijáratával szemben vannak, akad száz méteren belül egy posta is, s az üzletekben minden egyéb szolgáltatás is fellelhető, vannak fodrászatok, mobilos boltok, ami csak kellhet.
Éhezni sem kell. Itt mindjárt a házzal szemben van egy kínai gyorsétterem, közvetlenül mellettünk seregnyi kiülős étterem, a másik irányban utcai árusok, s egy legfeljebb 2 percre egy lamianes hely is. A wuhanihoz hasonlóan ezt is hui emberkék viszik, s meglehetősen finom élelmet gyártanak. Én nem vagyok kifejezetten tésztás, de a lamiant szeretem nagyon, férjem meg elenné napi szinten.
Ha nem is minden nap, de azért szoktunk ott enni. Olcsó, közeli és finom.
Marhás lamian fenn, s qingcaios lamian lenn
-
A fészbukkos kommentelésről újra
Ígéretemhez hűen ennek a kérdésnek a végére is pontot kell tegyek.
Az új szezonban ugyan jó a VPN-em, s tökéletesen érzékelem a blokkolt oldalakat, így a facebook-ot is, azonban valami bug van a kommenteléssel. Korábban kifogásoltam, hogy nem kapok róla értesítést, ha ír valaki, így aztán ügyködtem valamit, s ez megoldódott. Csakhogy elvileg valahogy engedélyeznem kéne ezeknek a kommenteknek a megjelenését is, de az erre szolgáló felület nem jelez számomra semmit, s csupán az értesítést látom, hogy xy írt.
A bejegyzések után sem találtam még ezekből a kommentekből, így sanszosnak tartom, hogy nem is jelennek meg. Így végül fájó szívvel arra jutottam, hogy leszedem a fészes kommentelés lehetőségét, s marad a blog.hu-s. Egyébként is nagyon kevés hozzászólás jött ezen a felületen, így olyan nagy kárt nem okozok ezzel senkinek.
A facebookos kommentek kikapcsolásával együtt sajnos az eddigi néhány fészes komment sem lesz olvasható, ezért utólag is elnézését kérem a 2-3 érintettnek.
-
Egy kis mellékes munka
A jelek szerint lesz helyi jövedelmem már ebben a hónapban is. Ideiglenes munka, de nem fizet rosszul és nem is kell érdemben csinálni semmit. Ráadásul még a férjemet is alkalmazzák.
A „munka” két hétig tart, napi 3 órában, 200 yuanes órabérrel. A feladat annyi, hogy egy irodában kell ülni másik nyolc külföldivel együtt. A cég imidzsét növelendő. Közben állítólag jönnek majd ügyfelek, akik így láthatják, hogy milyen nemzetközi a hangulat, mennyi waiguorennel van megtöltve a hely. Olyan három-négy hónapra való lakhatás kijön a bérből. Sűrűbben is lehetne ilyen.
-
A Gyöngy-folyó deltájának gigantikus hídjai
Kína a hetvenes évek végén elkezdett nyitni a világ felé, s ennek eredményeként ma a kínai a második legnagyobb gazdaság a bolygón.
Kína hatalmas, kontinensnyi ország, merőben eltérő fejlettségű régiókkal. A fejlettségbeli különbségek messzire nyúlnak vissza, s a meglévő adottságok eltérő táptalajt is kínáltak a meginduló fejlesztéseknek, így az országon belüli szakadékok sok esetben még nőttek is – azzal együtt, hogy egész Kína nagyságrendeket lépett előre.A gazdaság egyik motorja a Gyöngy-folyó deltájának régiója. Ez éppúgy magában foglalja a korábbi gyarmatokat, Hongkongot és Makaót, mint Dél-Kína hagyományos központját, Guangzhout (Kanton). Az elmúlt 30 év fejlődésének hatására Guangdong tartomány lakosságszáma – a belső migrációnak köszönhetően – meredeken megnőtt, a két Magyarország méretű tartományban ma már majdnem 110 millióan élnek. A beáramló bevándorlók hatására Guangzhou mellett gombamód nőttek ki a nagyvárosok a földből, s ma gyakorlatilag egy egybefüggő gigapoliszt alkotnak. A Hongkong melletti Shenzhen, a Makaó melletti Zhuhai, Zhuhai és Kanton közt Zhongshan és Foshan, majd tovább Shenzhen felé Dongguan, bár önálló települések, a tervezési folyamatok szempontjából jobban értékelhetőek szerves egészként.
Ez megmutatkozik a közlekedésszervezésben is. Hosszabb távon az egész régiót egybefüggő metró- és lokális gyorsvasúthálózattal kívánják lefedni. A már üzemelő öt metrórendszer (Hongkong, Guangzhou, Shenzhen, Foshan és Dongguan) vonalai a tervek alapján illetve részben már a gyakorlatban is összeérnek (a Guangfo vonal esetében pedig át is lépik az adminisztratív határokat, s összekapcsolják Guangzhout és Foshant), s ugyancsak illeszkedik a rendszerbe az egyelőre még tervezés alatt álló zhongshani és zhuhaii, illetve az épülő makaói metró is.
A delta vidéke, hogy mennyire egybeépült, azt főleg a műholdas kép mutatja meg.
A még szorosabb integráció akadályának legfőbb oka földrajzi jellegű. Mint a fenti térképen is látható, a delta nyugati és keleti partja között, bár légvonalban elenyésző a távolság, a gyakorlatban jelentős kerülőt igényel az eljutás. A személyforgalom mellett ez az áruszállítás terén is érezteti a hatását, s különösen zsúfolttá teszi a Kína és Hongkong közötti meglévő szárazföldi összeköttetéseket.
Bár tervek a helyzet orvoslására már bő 30 éve léteznek, a legtöbb dolog kivitelezésébe csak mostanság kezdtek bele. De nézzük csak, milyen megoldásokat ötöltek ki.
1. Humen-híd, Guangzhou
A kép felső részén, Nansha és Humenzhen városrészek között ível át a humeni hídAz 1997-ben megnyílt híd nem merészkedik ki a tenger felé, a folyó felett ível át, mintegy 3 és fél kilométer hosszan. Jelenleg ez a legdélebbi híd a deltában, vagyis a déliek gondjain nem sokat segít. Az átkelő ráadásul erősen túlzsúfolt, tehermentesítésére már épül a jövőre átadandó kettes számú humeni híd is.
2. Hongkong-Makaó-Zhuhai-híd
A gigantikus híd ötlete már a nyolcvanas években felmerült, s azóta igencsak lassan haladt előre. Nem is egy hídról van szó, hanem hidak és alagutak sorozatáról, mintegy 50 km-en, gigászi költségekkel.
A tényleges kivitelezésnek végül 2009-ben álltak neki, de a híd sorsát nagyban megnehezítette, hogy három gazdája is van. A Hongkongban egyelőre még tomboló demokrácia is közbe-közbeszólt. Utóbbiaknál némi konstrukciós probléma is fellépett, ugyanis a híd hongkongi végéhez épített mesterséges sziget pár méternyit elcsúszott a helyéről. Környezetvédelmi okokból ugyanis nem hagyományos feltöltéssel készítették, hanem az iszapon átszúrt acélcölöpökön nyugszik az egész képződmény.
Bár a helyi kivitelező szerint aggodalomra nincs ok, az már biztosra vehető, hogy az eredetileg 2016-ra ígért átadás legalább 2021-ig csúszik.3. Shenzhen–Zhongshan-híd
Már évek óta a tervezőasztalon feküdt egy híd ötlete Shenzhen és a túlparti Zhongshan között. A shenzheni vezetés mégsem nagyon pártolta az ötletet, mivel akkoriban még a hongkongiak hídötlete tűnt a nagy dobásnak, s Shenzhen ezerrel lobbizott azért, hogy utóbbi érintse a várost is. Ennek kivitelezése annyit igényelt volna, hogy a jelenleg Y alakúra tervezett átkelő (a nyugati végen két végponttal, Makaóval illetve Zhuhaijal) a keleti végén is ágazzon el, HK mellett Shenzhen felé is.
Miután Shenzhen ezen kísérlete kudarcba fúlt, jobb híján elővették a másik híd tervét, amihez meg is kapták a hozzájárulást. Tekintve a hongkongi híd lassan szappanoperába illő sorsát, valószínűleg így jártak jobban.A tendert ugyanis már el is bírálták, s egy dán cég neki is kezdett a kivitelezésnek, amely a tervek szerint 2022-re meg is valósul. Rövidebb, s olcsóbb is lesz, mint a hongkongi híd, ráadásul a tisztán kínai birtokjog több, a másik híd esetében felmerülő problémát is rendez. Ez a híd egyértelműen használható lesz minden kínai állampolgár számára, s HK (vagyis gyakorlatilag külföld) érintése nélkül teszi lehetővé, hogy a delta túloldalára jussanak (kevesebb mint fél óra alatt).
A hongkongi híd gazdaságos működtetésének esélyét is nagyban rontja, mivel a felmérések alapján az utóbbi híd forgalmának 40%-át simán elveszi majd a shenzheni, s egyúttal nagy eséllyel a shenzheni reptér is a hongkongi rovására profitál majd a helyzetből.
A shenzheniek mindenesetre praktikusan szemlélik a helyzetet, mert amióta idén elkezdődött az építkezés, módszeresen nekiálltak zhongshani ingatlanokat vásárolni, az ottani „nyomott” árakat kihasználandó.
Pirossal a Shenzhen–Zhongshan, narancs színnel a HK-Makaó-Zhuhai hidakAnnyi biztos, hogy ez a két nagy híd merőben változtatja meg a delta közlekedését és városközi kapcsolatait. Ráadásul a környék látképén is igencsak erős nyomot fognak hagyni.
A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
Telefonszám és bankszámla is van
Tegnapra tolódott végül a dolog, de némi kavarodást követően ezen is túlvagyunk. A korábban emlegetett brazil csóka egy ideig lakott az épületben, így valamelyest ismeri a környéket, így először tőle érdeklődtem kártyavásárló hely iránt.
Adott is egyet, ahol ő állítólag korábban vásárolt. Hát, ott nem adnak kártyát, de legalább megmondták, hogy hol igen. Így picit buszoztunk, majd rábukkantunk a környék központjára, ahol valóban minden kapható. Piac is van. Lett kártyám (bár csak a második helyen, az elsőben valamiért az útlevelet kifogásolták, nekik csak személyi lett volna elfogadható), ráadásul egy angolul kifejezetten ügyesen beszélő ügyintézőt is kaptam. Megkockáztatom, hogy országos szinten a legjobbak között lehet.
A kártyát követően vettünk egy telefont is. A környéken egy kupacban volt vagy 10+ telefonos bolt részben szolgáltatók, részben márkák szempontjából csoportosítva.
Itt egy rövid kitérővel kell élnem. A személyiségem nem mindig olyan aranyos, mint amilyennek a blogon keresztül tűnik. Vannak szituációk, amiket kifejezetten rosszul reagálok le. Az egyik, amivel szolgáltatóként nagyon ki lehet nálam húzni a gyufát, az az, ha lépten-nyomon a sarkamban vannak, pofáznak, segíteni próbálnak. Ilyenkor – kissé talán gyermeteg módon – azt az egy megoldást ismerem, hogy fogom magam és kisétálok a helyről, kvázi azzal büntetek, hogy garantáltan nem költök ott egy fillért sem.
(Az ingerküszöböm alacsony – csak virágelvtársra való tekintettel és mert előtte azért még igyekszem viselkedni – nem hagytam ott egy éttermet Bangkokban, ahol a pincérleány háromszor egymás után jött oda rendelést felvenni, annak ellenére, hogy mindkét előző alkalommal jeleztem, hogy majd szólunk, ha megvagyunk – egyre kevésbé kedves hangsúllyal.)A lényeg a lényeg, üzletenként 2-3-4 kínai rohant meg minket. Gyorsan be a pultok mögé is, hogy vonulgathassanak velünk, ahogy nézegetni próbálnánk. Villámgyorsan el is húztam ezekről a helyekről. Végül egy tágasabb, plázabeli boltban volt szerencsém megtapasztalni egy nyugalmasabb nézelődési élményt. Szerencsére nem cseszegetett senki, végig tudtuk nézni a kínálatot. A többi boltban jó eséllyel kaphattam volna jobb ár-értékarányú készüléket is, de a már vázolt okok miatt ez nem volt opció. A végül kinézett két lehetséges modell közül (mindkettő kínai, oppo illetve vivo márkájú) a 100 yuannel drágább lett a befutó, elsősorban azért, mert az oppo-s eladó már nagyon elkezdett pörögni.
Végül bankoltunk egy kicsit, így már helyi bankszámlám is van. A wechat-es fizetés is működik – ez sajnos valóban windows phone-os hátrány, az utóbbira fejlesztett wechat-en elég felemásan jelennek meg a fizetési lehetőségek – pl. mindenáron személyit kér, útlevelet nem bír kezelni. Most már tudok telefonnal, QR-kóddal is vásárolni, ez a fő.
-
Telefónia
Ma még telefonvásár is lesz a programban. Semmi kedvem hozzá, de sajnos kell. Történetesen ugyanis már csaknem másfél éve kínai telefonszám nélkül élem az életem. Kezdjük az elején.
Annak idején Fengjiebe érve vettem egy helyi telefonszámot. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a számokat értelmes feltételekkel egy-egy adott járásban lehet használni, így költözéskor érdemes új számot szerezni.
Akkor a jó öreg otthoni kis kártyafüggetlen Nokiámat használtam. Fengjieben vettem egy nagyon alap (emlékeim szerint akkoriban 200 yuan-es) butatelefont, amibe átkerült a magyar kártyám, míg a Nokiába a kínai. Ez annyiban módosult, hogy abban az évben, ott Fengjieben vettem meg az első okostelefonom, így a Nokia helyett onnantól már azt a kis HTC-t használtam.Nagyon elégedetten, teszem hozzá. Egészen sokáig bírta, s egyáltalán semmi problémám nem volt vele. Tavaly januárban azonban (tehát kb. két évvel a vásárlást követően, már Magyarországon) sikeresen betörtem a kijelzőn lévő védőréteget. Bár működött, nem volt immár esztétikusnak nevezhető, a javítás meg felülmúlta volna a telefon értékét.
Nem volt mit tenni, vettem hát egy újat. Tudom, fikázni illik, de nekem nagyon bejött a windows-os telefon. A HTC esetében ez még nagyjából véletlenül alakult így, de a csere idejére már tudatosan kerestem. Bármennyire is kiválónak érzem, sajnos a piaci részesedés meredeken esik és a HTC sem gyárt már erre az operációs rendszerre telefont, így visszatértem a Nokiához, s egy Lumia 930-as gazdája lettem. Erre sem tudok rosszat mondani (amióta windows 10-es lett, 1-2 dolog vacakolt, de a frissítéseket követően korrigálódni látszódnak ezek a bugok).
Azonban elkövettem egy hibát. A telefont Magyarországon vettem. Mentségemre szóljon, akkor épp otthon laktam egy évig.Míg Kínában a három nagy mobilszolgáltató telefonjai is zömmel kártyafüggetlenek, vagy legalábbis csak a hazai konkurencia kártyáit blokkolják, nálunk ez nem igazán van így. Hozzáteszem, sima kártyás előfizetéssel vásároltam, így a Telenorhoz kötött telefon ára sem volt igazán kedvezményes.
Egy ideig nem is volt gond, mert otthon voltam, de Kínára készülve gondoltam, valamit lépni kéne. Naív ügyfélként a telenorosokat zaklattam először, akikkel nem sok szerencsém volt. Bár elvileg kártyafüggetleníteni tudnak, de két éven belül (még így is, hogy nem kaptam kedvezményt a vásárláskor) kell fizetni egy emlékeim szerint pár tízezres összeget és emellé még a függetlenítésért pár ezer forintot. Ez is elég lehúzós, de ebbe még bele is mentem volna. Csakhogy nem olyan egyszerű ám ez sem: ott helyben ők ilyet nem tudnak. Le kéne adni a telefont, ők azt (postagalambbal?) elküldik valahová, aztán egy két héten belül már mehetek is érte. De lehet, hogy három. Ebből így nem kértem, így aztán inkább elmentem a megyeszékhelyre, akik elvileg a struktúra egy magasabb fokán állnak.
Nem is ért csalódás, ott már nem akarták elküldeni sehová a telefont. Csak néhány papír, majd elküldték a kérelmet. Elvileg egy héten belül küldenek nekik egy kódot, ők kiértesítenek, s akkor újra utazhatok 50 km-t, hogy függetlenedhessen a telefonom. Viszont fizetni is csak akkor kell.
Ez utóbbi volt a szerencséjük, ugyanis ezután nem kerestek, én meg 2 héttel később elindultam Kínába. Nem kártyafüggetlenített telefonnal.(Próbálkoztam közben és utána is mobilboltokban, ahol függetleníteni szoktak, de valamiért a Lumia 930-at nem merte bevállalni senki. Hogy ennek beismeréséig miért mindenhol kivétel nélkül két perc mellébeszélés – hú, az eltarthat pár napig, hú, az sokban kerül ám, hú, az nem lesz egyszerű, stb. – után jutottunk el, az egy érdekes kérdés. Már-már kínaiakra jellemző tanácstalanság ült az arcokon, ahogy nézegették, hol egyedül, hol csoportosan a készüléket, hogy végül megadják magukat.)
Wuhanban aztán így változott a szokásos felállás. Vettem ugyan egy helyi SIM-et, s azt bele is applikáltam a törött HTC-be, de miután volt egy jobb telefonom is, amit aktívan használtam, a HTC-re sosem figyeltem, a legtöbbször magammal sem vittem. Többnyire hetekre lemerült az akksija, mire ezt észleltem. A számomat is hamar felfüggesztették, mert lement az egyenleg, amit szintúgy nem vettem észre.
Így aztán tavaly telefonszám nélkül éltem a világom. Megvallom, különösebben nagy törést ez nem jelentett az életemben.Ala’erben is vettünk egy helyi számot, de ezt már csak a költözés miatt is hagyni kell, s szerezni egy helyi, shenzhenit. És hogy miért akarok telefont is venni?
A HTC-t kiselejteztük. Egy régi butatelefonom van tartaléknak, kínai számnak, de sajnos ezzel netezni nem lehet. Ez a lakásban, ahol van wifi, nem probléma, de odakinn már igen. A helyi munkáim miatt is kell, hogy el tudjanak érni, s én is tudjak telefonálni vagy épp csekkolni a wechat-et, ha találkozóra megyek.
Szóval jobb híján veszek egy olcsó okostelefont, amiről majd osztok magamnak mobilnetet. Mivel a Lumiámat cserélni még eszemben sincs, kénytelen leszek így tenni. Hogy ezúttal mennyire fog működni a dolog, s mennyire fogom észlelni, hogy van egy itteni telefonom is, az majd kiderül.