-
Gyógyszermérgezés újra
Miután a helyzet nem javult, s a körülmények nem teszik lehetővé, hogy kivárjam, amíg magamtól helyrejövök, így ma elküldtem férjemet a gyógyszertárba némi piruláért
Mivel nem tud kommunikálni, így belepötyögtem a telefonjába egy kis szöveget, ami vázolta a szitut.
Nem is volt fennakadás, a nénike elolvasta, majd szépen összecsomagolta az adagot.
Ezúttal is egy hatalmas lórugás jutott, a képen fellelhető adagot napi háromszor szedhetem. Ha nem öl meg, akkor majd jelentezem.
-
Ma is hó és még valami nyavaja is elért
Ilyen helyzetben sem voltam még soha életemben. Hétfőn megyünk nyaralni, erre köhögök és lázam van.
Magamba erőltettem pár liter teát és fél liter citromlevet, reméljük, helyrerak. Ennél zseniálisabb időzítést el sem tudtam volna képzelni…
Ma is havazott, majdnem egész nap, de azonnal el is olvadt, ahogy földet ért, még annyi nyoma sem volt, mint tegnap.
Most cukin fekszem nyakig betakarózva a közel 30 fokban (jár mindhárom légkondi), pulcsiban és éppen hogy nem fázom. Szurkoljatok hogy hétfőre elmúljon.
e
-
Megjött a hideg!
Épp jókor indulok neki Délkelet-Ázsiának, ugyanis a jelek szerint itt a tél.
Tegnap már havazott is (ez kissé túlzás így, de valami hó szállingózott), napközben épphogy pluszos a hőmérséklet, éjjel meg már -6 is volt.
Ma reggelre még tovább durvult a helyzet. Én ugyan nem észleltem, s mire először kinéztem, már nyoma sem volt, de a nyelvsulis kolléga ilyen komoly hóhelyzetet is megörökített.
Én határozottan úgy érzem, hogy jobb lesz nekem a harmincakárhány fokban Borneón.
-
Western Union, bankolás – minden letudva
A tegnapi nap megint hosszú volt. Nem kifejezetten lelkesít, ha át kell másszak Hankouba, mert elég sok utazással jár. Muszáj volt azonban, mert megint pénzküldést kellett eszközölnöm, igaz, ezúttal már abban a tudatban mentem, hogy ha némiképp időigényes is, de kivitelezhető.
Valami fejlődés is a javukra írható, mert az ügyintézőhöz kerülésem után fél órával már szélnek is eresztettek. A végén még bele is jönnek.
Persze ezúttal már a BOC-hoz mentem elsőnek pénzt váltani. Tettem egy próbát a közeli fiókjukban is, de itt nem volt a kívánt valutából. Ez annyira nem sújtott le, mert leginkább a kártyával kapcsolatban kívántam érdeklődni.
Lecsekkoltattam, hogy aktiválva van-e a külföldi használat (igen), majd a díjakról próbáltam meg információt nyerni, de nem jártam sikerrel.Jobban bíztam a másik BOC-fiókban, ahol legutóbb egészen professzionális (kínai viszonyok között) kiszolgálásban volt részem. Ezúttal egy másik recepciós volt, de rá sem lehet panasz, mert bár halvány lila gőze sem volt a válaszról, de volt annyira talpraesett, hogy előkotort valami díjszabásos könyvet, s egy pár perc után meg is találta a kérdéses részt.
Ez alapján a felvett összeg 5 ezreléke a díj, de minimum 15, max. 50 yuan. Arra már korábban rájöttem, hogy a kártyás fizetés külföldön is ingyenes.Mindezek tudatában úgy döntöttem, hogy nem viszek kp-t. Rakok valamennyi pénzt mindkét Unionpay-es kártyámra, aztán azokkal majd boldogulok. Kényelmesebb így, s a költség része sem horribilis, különösen, hogy max. 3-4 alkalommal szándékozom automatából pénzt felvenni.
A kirándulás pénzváltós része is letudódott így. Most már csak menni kell.
-
Wuhan és a hagymák
Még régebben panaszkodtam amiatt, hogy Kínában sok dolgot nem kapni, amit odahaza alapnak vélünk. Eltekintve az olyan nyugati cikkektől, mint az ehető pékáru, felvágottak, szemes vagy őrölt kávé, kakaópor, citromlé, mustár, stb., akadnak teljesen egyszerű termékek is a hiánylistán, amire nem is gondolnánk.
Ilyen például az otthon teljesen hétköznapi tucatáru paprika. Valamiért a nálunk megszokott sárgahúsú példányok a glóbusz ezen felén teljességgel hiányoznak, s bár talán néhány expat majd megcáfol, de én Kínában ezekből még soha nem láttam mutatóban sem.
A másik még furcsább, bár jelentős regionális különbségeket takar. Odahaza értelemszerűen kapni vöröshagymát, ez a magától értetődő hagymaféle, s mellette még fellelhető a lilahagyma, ritkábban a fehér verzió is.
No, itt, Wuhanban vöröshagymát (kínaiul, némiképp több logikával ez a sárgahagyma) tegnap láttam először valamelyik Carrefourban. Rendkívül ritka, ezzel szemben a lilahagyma (kínaiul vöröshagyma) az, amit mindenhol kapni.
Hogy ez általában mennyire állja meg a helyét Kínában, azt nem tudom. Fengjieben kb. fele-fele arányban lehetett beszerezni mindkét fajtából, Xianningben főleg a lilát nyomták, itt meg – ahogy írtam – gyakorlatilag csak lila fordul elő.
Elsőre némiképp szokatlan mindent ezzel főzni, de megszokható. -
A kínai bankoknak vannak még előnyei
Minden buktató ellenére a kínai bankok összeségében pozitív benyomást keltenek.
8 nap múlva indulunk Borneóra, így a gondolatok most már e körül forognak. Van még teendő bőségesen.
Ami a mai bejegyzéssel összefügg, az a pénz. Írtam, hogy a ringgitbeszerzés nem mutatkozik megvalósíthatónak, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a maláj pénzváltók kénye-kedvének sem leszek kitéve. A helyi gagyi kis Unionpayes logójú kártyát ugyanis lassan Ázsia nagy részén lehet használni.
Az Unionpay kínai találmány, de ellenben a Visa, Mastercard, stb. kártyákkal, a mezei példányai ingyenesek, ezeket vagdalják boldog-boldogtalanhoz az összes kínai bankban. Ahogy arról megemlékeztem, ezeken ráadásul név sincs, s azonnal meg is kapja őket az ügyfél, miután nagy kötegekben sorakoznak az ügyintézők előtt a már legyártott kártyák. Némi csipogtatást, jelszómegadást követően már érvényes is, s ennyi az egész procedúra.
A jelek szerint a Unionpay nem rossz konstrukció a külhonban. Az átváltási árfolyamok kivételesen jók: mindössze 1-2%-ban térnek el a középárfolyamtól, ami gyakorlatilag értelmetlenné teszi a készpénzes valutavaltást.
Annak előnyeit nem kell ecsetelnem, hogy mire jó, ha az ember nem rohangál három és fél heti kirándulás árával a zsebében, így egészen sanszos, hogy ez lesz a befutó.
Az egyedüli hátulütő az ATM-költség, aminek a mértékével még nem vagyok teljesen tisztában, de a mezőgazdaság bankos kártyám esetén a honlapjuk szerint 1%+12 yuan. Erre nem esküszöm, bonyolultabb kínai szövegek olvasása mostanában sem tartozik az erősségeim közé.
Ha ez a díj igaz, az még lenyelhető, különösen hogy azért nem napi szinten tervezem a készpénzfelvételt.
A másik, Bank of China-s kártyámban jobban bízok, hozzájuk majd bemegyek a jövő héten vagy felhívom a callcenterüket.
Egy biztos. Az unionpay terjed. Csak így tovább!
-
Újabb érdekes étek plusz szalonna
A Carrefourban járván megint egy guszta ínyencségbe botlottunk. Feltehetően a már korábban bemutatott szárított halak fedezhetők fel a képen, csak a szárítás egy nagyon korai fázisában, egész konkrétan véresen-nyersen.
Továbbra sem kaptam kedvet hozzá…
Egy pár hete viszont mindenfelé megjelentek ezek a ránézésre kissé furcsa, meglehetősen szenes szalonnák. Az illatuk alapján kellemesen füstöltnek tűnnek, úgyhogy sanszosan ki lesznek próbálva.
-
A megfelelő kiejtésről meg a nyelvsuliról még
Sokat írtam már arról, mennyire nem tudnak az itteniek beszélni angolul. Ez továbbra is áll, de hogy nem genetikailag kódolt, az könnyen kibukik azon, hogy a nyelvsulis picinyeim egész szépen beszélnek. Ivy különösen. Nyilván nincs nagy szókincsük, s nem is igazán értenek mindent, amit csinálunk az órákon, de tagadhatatlanul szépen alakul a kiejtésük. Ebben a korban még valószínűleg fogékonyabbak rá, vagy csak az a lényeges, hogy a kezdetektől megfelelő mintát kapjanak.
Ez utóbbi elméletemet erősíti a férjem is. Az oktatása során mindig németet tanult, az angolt velem kezdte el szeptemberben. Egész jól tudunk haladni, szerencsére könnyen megért mindent, de ennek ellenére azt hiszem, kijelenthetem, hogy nincs sok nyelvérzéke.
Ami viszont meglepett, a kezdeti nagyon otromba próbálkozások után elkezdte egész normálisan kiejteni az aktuális dolgokat a durva magyar akcentus nélkül. Pár hónap alatt nem lehet csodákat várni, de szerintem jobban jártunk, hogy otthon nem szerzett előképzettséget.
Mondtam már azt is, hogy kellően szkeptikusan viszonyulok a kisgyerekek nyelvi tanításához. Még most is úgy gondolom, hogy nem fizetnék hasonlóért, de némiképp revideálni vagyok kénytelen a nézeteimet. A kölykök ugyanis határozottan haladnak előre. Tényleg hétről hétre jobbak, de azért sok a visszásság.
Például bemagoltatják velük a szavak írasképét, anélkül hogy az ábécét ismernék. Olvasni nem tudnak, de felismernek legalább 50 szót leírt formában.
Ugyancsak nem tudom, mennyiben jó módszer, de az órák zömét az ismételgetés adja. Nem értik pontosan, hogy mit ismételnek, mert koruknál fogva nem tanulnak nyelvtant, s végeredményben csak az ismétléssel fejlődnek. A módszer ráadásul olyan, hogy kínaiul nem beszélnek hozzájuk, csak ha nagyon muszáj, de amúgy csak mutogatnak, gesztikulálnak. Ha ez elég, jó, de sokszor nem az, s ilyenkor tényleg csak ész nélkül jegyeznek meg dolgokat.
Többnyire azért szórakoztató az óra. Sok mondóka van, dalolunk is, amik újfent egy csomó dolgot rögzítenek, bár nem feltétlenül értik, hogy mit.
De valóban fejlődnek. Ezt elismerem. Van bennük potenciál.
-
Véget ért a nyelvsuli is erre az idényre
Ma volt az utolsó órám a nyelviskolában ebben a félévben. A szünet miatt a picik is útra kelnek családostól a nagyszülőkhöz, úgyhogy nem lenne kit tanítani. Ezt annyira nem is bántam, így legalább most már tényleg semmi dolgunk február 22-ig.
Ha már szóba került a nyelvsuli, írok egy keveset a fejleményekről.
Úgy néz ki, hogy indul még egy ilyen piciknek való osztály, a második félévtől, amit szintén én viszek majd. Eleinte nem nagyon akartam, de miután maradéktalanul tartják magukat a megállapodásunkhoz, s egyáltalán nem igényel semmi erőfeszítést, belementem.
A kicsiket megszerettem. A kedvencem Ivy néven fut a suliban, ő egy tünemény. Nagyon kis cuki és még a többiekhez képest is apró, mindössze négy éves. Nagyon szép kiejtése van, s jól is viselkedik. Néha kedvem lenne ellopni egy kicsit.July, a másik lány eleinte nem volt annyira szimpi. Határozottan okos, ő jegyez meg elsőként mindent közülük. A kiejtése nem annyira jó, de a baj nem is annyira ezzel van, hanem hogy sokszor rosszalkodik. Semmi vészesre nem kell gondolni általában, de néha elég nehezen kezelhető. Amikor meg Ivy-t bántja, akkor kifejezetten szívesen felrugdosnám.
Mostanra már azért őt is jobban szeretem, mint eleinte, különösen, hogy van viszonyítási alap, de erről majd később.A csoport harmadik tagja egy kisfiú, Mark. Picit robotszerű, s nagyon szorgalmas. Egyértelműen élvezi a tanulást, s fókuszálni is tud. Vele sincs semmi gond. Rendes is, ha July piszkálja, nem veszi fel és üti le.
A három pici mellett van még másik három, akiket egy illetve 2 alkalommal láttam, olyankor részt is vettek az órámon. Belőlük lesz a másik csoport.
A legkellemetlenebb közöttük a Jane névre keresztelt dagadt kislány. Kegyetlen rossz, első ízben nem lehetett vele bírni, rohangált, szétkapta a berendezést és nem hatotta meg semmi. July mellette kisangyal. Mondjuk együtt borzalmasak. Azon túl, hogy July nem hagyja magát és állandó a konfliktus közöttük, a dagi meg is bolondítja őket, s mindenki szuperrossz lesz. Na, ezt a porontyot ütöttem volna egy péklapáttal, minden lelkifurdalás nélkül.
A bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy egy idő után szóltam, hogy elmegyek, ha nem viszik ki a teremből, aztán meg, hogy őt egész biztosan nem fogom tanítani.
Később, pár hete újra előkerült, mentegetőztek is miatta eleget, meg erősítésnek minden fellelhető dolgozó be is jött az órára. Ezúttal sem szerettem meg, de lényegesen konszolidáltabban viselkedett, mint először. Julyval ekkor sem zajlott zökkenőmentesen a kapcsolatuk, de az első alkalomhoz képest tényleg sokkal kibírhatóbb volt a helyzet.A másik két csajszi 1-1 alkalommal volt. Az első olyan semmilyennek tűnt, nem is nagyon emlékszem rá, a másik viszont egész cuki volt. Alig mert bejönni, egy negyed órán át a terem sarkában üldögélt. Később sikerült becsalogatnom, de akkor sem csinált semmit még egy fél órán át. Az óra vége felé viszont már feloldódott (ebben nagy szerepe volt a kínai kolleginának is, aki közben játszani próbált vele), s a végén meg már a nyakamban ugrált. Vele szerintem jól megleszünk.
Jöjjön néhány kép.
Ivy kékben, July pirosban (fenn), Mark és July (lenn)
-
Hideg, punnyadás és pénzváltás
A cím legutóbbi tagja csak elképzelés volt, amiből az eredetileg kigondolt módon nem lesz semmi.
25-én megyünk Borneóra, s ennek alkalmából szerettem volna némi kínai pénzt malájra váltani. Lehetőség szerint még Kínában szerettem volna elintézni a maláj ringgit beszerzését, mivel errefelé tényleg pofátlanul tisztességes rátákkal operálnak a nagyobb bankok.
Sajnos a ringgittel nem sűrűn foglalkoznak, a BOC-ot felhívva kiderült, hogy Wuhan környékén nem tartanak a kívánt valutából.Voltam már Malajziában egyszer, s némi megmaradt (akkor Hongkongban beszerzett) ringgitet váltottam át thai baht-ra, de megmondom őszintén, fogalmam sincs, mennyire sarcolták meg a tranzakciót. Régen volt és nem emlékszem.
Most kénytelen leszek újra odakünn váltani, addig majd még utánanézek, hogy USD-t vigyek-e vagy nagyjából ugyanott leszek-e a yuannel is.Ami azt illeti, a kirándulás közelsége egyáltalán nem baj, mert egyre nyomottabb itt minden. Nincs már órám, s így egész nap itthon vagyok, kimenni az 5-10 fokba nem sok kedvem van.
Hétfőn, a laptopvásár felé közeledve egy bő fél órán át még hó is esett, némi esővel keveredve, s nyomot – egy kéregető hátától eltekintve – nem is hagyva.
Ennél komolyabb téliesített csapadékot nem is szeretnék látni, de jobb volna azért inkább a napsütés és a pálmafák, úgyhogy inkább csak teljen el hamar ez a bő másfél hét addig.A kampusz is eléggé nyamvadt már. Bár még vizsgáznak, diák már alig, a menzákon kaja egyre kevesebb, a jövő héttől már ki sem nyitnak. Szerencsére van tűzhely, éhen nem halunk. De akkor is mennék már Borneóra. Nyűgös vagyok ma kissé, na. Nézzétek el.