-
Az út és egyes különösen idegesítő állatfajták
Tényleg kifejezetten jó most itt lenni. Nem akarok fújni az otthon hagyott világra, de erőt vett rajtam valami megkönnyebbülés, ahogy Dohában a budapesti gépről lekászálódva végre magam mögött hagytam a honfitársaimat.
Ahogy látható, Szíria és Irak teljesen kimaradt az útvonalból
Nem kifejezetten vagyok ellene a hazai viszonyoknak, sok szempontból kifejezetten kellemesek is, s valóban szerettem is most otthon lenni. Igaz, a magyar lakóhelyem egy vidéki kisváros, szóval arrafelé még aránylag konszolidáltak a körülmények.
Nem is volt bennem szabadulási vágy, de a Budapest-Doha gépen tapasztaltak után alig vártam, hogy elkeveredjünk.
Az előttünk lévő két sorban egy nagyobb társaság utazott, egyikük még épp átcsúszott a mellettünk lévő helyre is. Amit levágtak, attól legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.
A Qatar egy kifejezetten színvonalas, jó hírű légitársaság, ennek megfelelően a kiszolgálás is tökéletes. Doha felé is végigmásztak legalább ötször a sztyuik italokat kínálgatva, plusz ott volt még a kajáltatás is. Az angolul amúgy nem beszélő, közvetlenül előttünk helyet foglaló hármas minden egyes ilyen alkalommal módszeresen állt neki lepakolni minden mozdíthatót a tologatós kocsiról, s mellé még állandó jelleggel rendelgettek is legalább 2-3 féle, alkoholos italt. Egy alkalommal még a kiszolgáló kisasszonynak is felajánlották, hogy nagyvonalúan őt is meghívják egy körre.
Sajnos ennél jobban nem sikerült megörökíteni a helyzetet, de nem tudtam feltűnésmentesen fotózni
Természetesen még a kaján is variáltak. Extra zsömléket kértek, meg két adag kaját, s mindezt a legnagyobb természetességgel.
A légiutas-kísérő természetesen mosolygósan és szenvtelenül tűrte a helyzetet, de azért a vége felé már akadtak pillanatok, amikor elég jól lehetett olvasni az arcáról.
No, de hogy azért ne csak a magyarokat fikázzam, a Doha-Chongqing járaton a kínaiak voltak a topon. Ennyire irritáló lényeket nem láttam, de az kétségtelen, hogy őket is nehéz lehet elviselni. Az úgy általában a lehető legkevésbé sem érdekelte őket, hogy mikor kellene az öveket bekapcsolni, s a landolás utáni gurulás után folyamatosan futkároztak a sztyuárdeszek, hogy a helyükön tartsák őket.
A légi kaják ezúttal sem voltak a legfinomabbak, de a Chongqing-Wuhan járaton egész ízletesnek bizonyult a menü. Zárásként egy kép a Budapest-Doha ételkínálatáról.
A csokis süti finom volt, meg a Mars szelet is, a többi nem annyira
-
-
Megérkeztem!
Nagy örömmel jelentem, hogy immár wuhani, 25. emeleten lévő lakásomból írok.
Az út Chongqingig eseménytelenül telt, még Dohában lettem kis híján hibernálva, miután a katariak igencsak szeretik a légkondit. Egyelőre még van bele üzemanyag, ha meg majd már annyi lesz a közel-keleti olajexportnak, meglátjuk, hogy muzsikál a kis monarchia szekere.Chongqingban aztán volt egy órás késésünk, így kicsit megvárattuk az összeszedésünkre odavarázsolt diákasszisztensemet és a kisbuszt vezető úriembert. Kissé kómásak voltunk már, úgyhogy a közel egy órás utat a kampuszig zombiként ültük végig. A kislány egy ízben próbált beszélgetni, de nem voltam ráhangolva – így a kötelességszerű válaszolgatás gyorsan el is temette a próbálkozását.
A kampuszhoz érve szembesültem azzal, hogy itt van két szép darab 25 emeletes házikó. Vagy 24, ha otthoni rendszer szerint számolunk, a földszintet a kínaiak is első szintként azonosítják.
A lakás ráadásul a legfelső emeleten van, s az emeletünkön mindössze két lakás. Ahogy lentről megfigyelhető volt, ez csak a felső három szint sajátja lehet, lejjebb kisebb méretű, s egyúttal erkélytelen, ellenben feltehetően több lakáska osztozik egy-egy emeleten.Maga a lakás kivételesen abszolút rendben van. A nyílászárók kiválóan zárhatóak, nincsenek rések. A tér tágas, a berendezés új és tetszetős. Egyértelműen ki vagyok békülve a helyzettel.
Holnap majd írok többet meg rakok fel képeket is, most viszont ledőlök, mert már nagyon nehezen fog a kobakom. A lényeg, hogy immár itt vagyunk.
-
Indul a harmadik évad
Doha repterének ingyen wifijét kíntatva indul el a Szecsuánblog legújabb kiadása.
Budapestről időben indultunk, s aránylag keveset késve meg is érkeztünk a katari fővárosba. Ahogy azt sejtettem, a problémás régiókat egy az egyben kikerültük: a török után az iráni légtér felé került a gépmadár.
Ha innen sem lesz komoly késés, akkor holnap kínai idő szerint 12:55-kor már Chongqingban leszünk, s Veve ismét kínai levegőt szívhat.
Katarban továbbra is horrorhőmérsékletek vannak: 37 fok így este 8 óra magasságában. Pont a legjobb helyre került az a leendő vb…
-
Apró fejlemények
Ma a Jiahui névre hallgató összekötőm megírta levelét, miszerint sikeresen megtalálták a gigaegyetemen belül a beosztásomat.
Az információ alapján a suli Turizmus és Vendéglátás karán szorítottak nekem helyet, s egyúttal megadták a közvetlen felettesem elérhetőségét is, aki elviekben napokon belül zaklat majd az első szemeszteres órarendemmel.
Ugyancsak ma jött az infó az engem ide kiközvetítő, amúgy wuhani székhelyű ügynökségtől, hogy lenne egy mellékállás is. Wuhantól fél órára, egy oviban kellene 4 órában foglalkozni a lurkókkal, ami reálisan akkor jöhet össze, amennyiben lesz olyan hétköznapom, amikor az egyetemen nincs órám. Ez, mint feljebb írtam, még nem derült ki, majd csak napokon belül.
Elvileg hétfőtől péntekig kell nekik az ember (mármint az ovinak), s egy nap 4 órát kéne ott lenni. Miután erre ők főállásban nem alkalmaznak senkit, így máshol dolgozó külföldiek szabadidejére kívánnak lecsapni – ezért értelemszerűen több waiguoren kell a feladat ellátásához.
Mivel egy-egy ilyen alkalom 600 yuan javadalmazással járna, próba szintjén nincs ellenemre a dolog, bár az igazsághoz tartozik – s ezt az olvasói törzsgárda már nagyon jól tudja -, hogy nem igazán tölt el lelkesedés a csöppségek okításának gondolatától, ráadásul többre értékelem a nyugalmat, mint az esetleges mafannal járó keresetkiegészítést.
No, mindenesetre majd elválik, mi lesz ebből, egyelőre simán elképzelhető, hogy az órarendem eleve keresztbe tesz az ötletnek. Hogy aztán ez jó-e vagy nem, azt meg még magam sem tudom. -
9 nap
Most már tényleg közeledünk az induláshoz.
Kevés apróságtól eltekintve már minden készen áll az utazáshoz. Immár két hatalmas bőrönd díszeleg telepakolásra várva, tekintettel a kitántorgók megduplázott létszámára.
Szereztem már be édesítőszereket is (miután kinn szerintem még mindig nem kaphatóak), s a napokban várható még egy kis alapozó- és hajfestékvásár is. Ezekből persze odakinn is kapni, de az alapozóik nem fehér bőrre lettek kifejlesztve, az europid haj pedig a legkevésbé sem hasonlít a kelet-ázsiaiak csontfekete, erős fejszőrzetéhez.Itt jön egy vallomás is: az eltelt egy évben szőke lettem. Már Kínában elindult a folyamat, ott még pár melírozott csík formájában, aztán azóta egyre több lett a csík, a mostanra már alig nyomokban található némi eredeti barnaság, mialatt a szőkeség határozottan teret nyert. Bár volt korábbi tapasztalatom ezzel a színnel (nem a legjobb), ezúttal bejött, úgyhogy a lenövés korrigálására kell némi utánpótlás a festékből. S miután azt sem feltétlenül venném zokon, ha maradna némi hajam a folyamat végén, így inkább itteni termékre szavaznék, s nem kísérletezgetnék odakünn.
No meg ha egyszer már Kínába megyek, akkor ez dukál is. Mindenképp megnéznek, akkor meg már miért ne tegyünk rá egy lapáttal a haj tekintetében is? Kísérőm is szőke, igaz, nála ez születési rendellenesség, úgyhogy szerintem igazán ott leszünk a szeren.
No, de erről majd beszámolok, ha már tényleg ott leszünk. Addig is itt egy szép kis térképes ábra a tervezett röpködésről. A szír és iraki polgárháborús viszonyok függvényében elképzelhetőnek tartom, hogy némiképp variáltak az optimális útvonalon Doha irányába.
-
Túl vagyunk a vízumon is
Ma tettem egy kedélyes látogatást szerény kis fővárosunk kínai konzulátusán a vízummatricák útlevélbe hegesztésének ürügyén.
Borzalmasan sokan voltak, de én szerencsére még megcsíptem a 12. sorszámot. Igaz, épp nyitásra értem oda.
Maga az ügymenet zökkenőmentes volt, miután minden papírt vittem, de elég sok honfitársunk járt másképp.
Egy a fő: rendben van ez is. Most már tényleg semmi tennivaló, csak várni kell 4 hetet és megyünk.
Juppijé!
-
Egy hónap és indul
Mint azt írtam valamelyik korábbi bejegyzésben, szeptember 1-jén (vagy az új helyesírásnak megfelelően akár már 1-én, fúúúj) repülünk el a messzeségbe, hacsak a Qatar Airways nem gondolja másképp, de talán nem fognak huncutkodni.
Mivel ez még egy hónap, mialatt itthon élem az átlagos hétköznapokat, a hátralévő időben túl sok érdemi dologról nem hiszem, hogy be tudnék majd számolni a blog hasábjain.
Hogy ez mégse járjon a kedves olvasó elkallódásával, annak kivédésére határozottan ajánlani tudom a blog bezárása óta bevezetett blog.hu-s innovációt, a jobb felső sarokban megtalálható követés funkciót.Ha követővé váltok, ez a remek kis megoldás azonnal zargatni fog benneteket, amennyiben valami frissülés zajlott le itt, s így nem maradtok le semmiről – anélkül, hogy állandóan csekkolni kéne, írtam-e már.
Bár Wuhanba érve igyekszem majd újfent nagyjából napi szinten jelentkezni, addig viszont már sanszos, hogy max. 1-2 alkalommal várható bejegyzés.
Kövessetek hát bátran, augusztusra pedig kellemes pihenést, nyaralást, munkát (ki-ki igénye szerint választhat) mindenkinek! -
Ez ám a gyorsaság!
A péntekre ígért kiszállítási idővel ellentétben már ma ideért a futár a két napja feladott munkavállalási engedéllyel és meghívólevelekkel.
A határozottan barátságos idejű kézbesítés oka feltehetően az lehet, hogy a két évvel ezelőttivel ellentétben most nem bolyongott a kis csomag egzotikus tájakon: Wuhanból Hongkongba, onnan pedig egyből Lipcsébe került, mielőtt ma reggelre a fővárosba jutott volna. Az irigykedés így elmaradt, hétfőn pedig már be is szerzem a vízumokat.
Noha a küldemény elég borsos áron ért ide (ezt szerencsére nem én fizetem) – 310 yuanért, vagyis közel 14 ezer forintért hurcibálták idáig, a futár alapossága hagy némi kivetni valót maga után. Nem íratott alá semmit, s mindenféle iratok nélkül a kezembe nyomta a pakkot, s ezek után még át is nevezett.
A nyomkövetés tanúsága szerint ugyanis egy, a vezetéknevemen osztozkodó, de Eszter nevű személy vette át a küldeményt.Legalább a mosolyra fakasztást elérte.
-
Úton a papírok
Ma helyi idő szerint 13:33-kor a DHL gondjaira lettek bízva a vízumhoz szükséges papírjaink. Hála a nyomkövetéses szolgáltatásnak, idén is kíváncsian várom, merre kalandoznak majd. Egyelőre még csak épphogy felszálltak Wuhanból valamerre, a többi majd péntekig, a várható érkezésig kiderül.
Ha megint világot látnak, mint legutóbb, nagyon irigy leszek!
