-
Ebben a félévben is vége a tanításnak
Ma lezajlott az utolsó két órám, innentől már csak vizsgáztatok. Ha minden igaz, a hazaút előtt még 2-3 hét pihenés is lesz mindenféle óra vagy vizsga nélkül, de ez már csak a bónusz.
Egy vizsga már le is zajlott szerdán a turizmusos diákok felével. Nekik azért kellett ennyire előrehozni, mert a jövő héten már útra kelnek szakmai gyakorlatra, s nem is kerülnek elő szeptemberig.
A hat leányzó minden probléma nélkül megfelelt az amúgy is meglehetősen könnyű vizsgán, még a leggyengébb, láthatóan nem felkészült, de saját kútfőből gond nélkül teljesítő lányka is 83 ponttal lett honorálva a maximális 100-ból. Egyikük, az amúgy nem különösebben erős angoltudású Chen Xi 97 pontig vitte, rajta egyértelműen érződött, hogy alaposan felkészült.
A vizsga amúgy ezúttal nagyon is illeszkedik az itteni tanítási módszerekhez, így tényleg egyszerűen abszolválható. 10 témakört osztottam ki, ebből húznak egyet véletlenszerűen a vizsgán, s aztán arról kell három percen át beszélniük. Ez így annyit tesz, hogy előzőleg kidolgozhatják, majd bemagolhatják a tételeket, nem igényel semmiféle emberi gondolkodást. Mint megjegyeztem – nagy derültséget okozva az egyik osztály körében -, akár egy majom is képes rá, mert nem kell gondolkodni.
Egyik-másik osztály amúgy nagyon tart a vizsgától még így is, sokallták a 10 tételt meg a három percet, de hát azért ennyi egy főiskolai diáktól nagyon-nagyon minimumként is elvárható. Amúgy nem féltem őket, aki ezen nem megy át, az tényleg csakis magának köszönheti.
-
Vendégposzt: Hogyan szórakoznak a kínaiak? – 3. rész
Az éttermek és a sörkert után újra itt virágelvtárs, aki ezúttal a karaoke világáról írt lényegre törő beszámolót. A blogon esett már szó a KTV-ről néhányszor, a saját élményeim azonban már csak a nememből kifolyólag sem lehettek ennyire pajzánok, mint vendégszerzőnk nudizmussal fűszerezett éjszakai dajdajozásai. De a részleteket inkább tőle.
____________________________________________________
Hogyan szórakoznak a kínaiak? – KTV
Bár sajnos a sörös poszt nem volt olyan népszerű, de legalább nekem tetszett. Viszont a folytatás, ahogy ígértem, nem maradhat el. Egy olyan helyről írok, ahol már sok éjszaka otthagytam a hangszálaimat. Íme.
Kínában minden kétséget kizáróan az egyik legnépszerűbb szórakozási forma a karaoké. Enélkül ez az ország régesrég romba dőlt volna, demográfiai katasztrófa és öngyilkossághullám fenyegetné a lakosság 40 év alatti hányadát, a munkamorál töredékére esne és a gyűlölt Japánba vagy a még inkább karaokéőrült Fülöp-szigetekre kellene menekülni a túlélésért.
Maga a karaoké a 80-as évek körül tört be Japán mintára Hong-kongon keresztül először a két nagyvárosba, Pekingbe és az akkor különösen züllött Shanghaiba (Ajánlott olvasmány: Mian Mian – Candy. Az nyolvanas-kilencvenes évek Shanghai-a és őrületes tempóban benépesülő Shenzhenje regényformában. Kínában tiltott könyv.)
A Karaoke (卡拉OK） kifejezést felváltotta a népszerű KTV szó, amit a kínaiak angolosan betűzve ejtenek ki. Maga az aktivitás a 唱歌 (changge – “énekelni dalt”) illetve a 唱K (chang K – “énekelni a K-ba”) neveket kapta.
Hogyan is néz ki egy kínai karaoké?
Egyből eltér az Európában ismert színpadi formától. Külön szobák vannak, általában 3 kategóriában (mini, közép, nagy), amihez elit helyeken hozzájön az “elnöki” szoba, ami mindenhol drágán kárpitozott fotelekkel és aranyszínű bútorokkal jár.
Már közepesebb kategóriájú helyeken is külön WC szokott járni a szobákhoz.
Pár jellemző pont:Mindenhol felszolgálók tömbkelege várja a népet, a szobából egy gombnyomás és meg is jelenik, de folyamatosan ellenőrzi, hogy kell-e még ital, van-e üres üveg, nincs-e szexuális tevékenység, stb.
Egy vagy több komputer van a szobákban, ahol több ezer kínai és külföldi szám közül lehet érintéssel választani.
Az alkoholválaszték széles, sokszorosa a bolti áraknak, de ahogy már említettem, itt is fontos az arc, tehát whiskey-t és rekesz Heineken-t kérnek ki indulásnak.
Minimum két mikrofon jár minden szobába, a hangerő mindenképp fejfájást okoz következő reggel, ha az alkohol vagy a dohányfüst nem volt elég.
Maga az éneklés is rendkívül magányos tevékenység számukra, általában egy énekel a kanapén ücsörögve, a többi beszélget vagy kockázik (lásd a sörkertes posztot).
Mindenhol van étel, sokszor egy menüben jár egy tál gyümölcs, szotyi, meg egy rekesz sör.További apróságok
A KTV-ben virágzik a prostitúció. Ha valaki nőkkel, vagy látványosan csak haverokkal énekelni megy, fel sem tűnhet, bár mindenki tudja. Az első, hogy ha csak férfi van a társaságban, felajánlják a hölgytársaságot (DJ公主 – gongzhu, azaz hercegnő). Óradíjas, az alapfeladata a vendégek által kért dalok kiválasztása, vendégekkel éneklés, és az ital folyamatos utántöltése, hogy igyanak csak még többet. Tapogatni szabad. Van ahol ez ennyiben kimerül, de sokszor megadják az árat a “további szolgáltatásokhoz” is… Az éneklés innentől akár meztelenül is folytatódhat. (Erről találtam pikáns képeket, de ez nem az a blog kérem.)
Emellett az éjszaka közepén megjelenik egy idősebb hölgy is, aki bevezet 3-15 hölgyet a szobába, akik sorban állnak, majd közülük lehet választani, pénztárcához mérten. Igen, azért.
Miért jó a karaoké?
Kína a félmilliárd énekes országa. Mindenki tud énekelni, vagyis hogy azt hiszi. A karaokéból évente kinő annyi
tehetség amennyi ellátja az összes csatorna összes tehetségkutatóját, a végén híres is lesz bőven, egy-egy slágerre vagy haknira biztosan.De nem ezért mennek. Mivel a zenei ízlésük korlátolt (70% pop, 20% diszkó, 10% egyéb), nem kulturális élményért mennek nagyrészt. A karaoké – legalább is saját bevallásuk szerint – a feszültség levezetésének a legjobb módja. Tehát a bevezetőben leírt “függésnek” ez az oka.
Többen mondták, hogy csak ki akarják üvölteni a lelki bánataikat, a munkahelyi nyomást,
a felelősséget, utána jobb lesz. Persze közben esznek, isznak, ismerkednek, vagy kihasználják a teljeskörű szolgáltatások előnyeit… -
Remek vacsi
Javier említette a napokban, hogy talált egy nagyon jó nyugati éttermet a belvárosban, s mivel elmondása alapján egészen finom pizzájuk is van, így ma én is betértem hozzájuk.
A hely nem okozott csalódást, tényleg kellemes vacsorát töltöttem el. Remek konyha, s valóban autentikus nyugati ízek, ez már igencsak hiányzott.
A tényleg kimondottan gusztusos és remek pizzáért, a sajnos nem annyira jó választásnak bizonyult levesért, s az előre nem tervezett, de nagyon ellenállhatatlan (sajnos az étlap tele volt képekkel) fagyiért összesen fizettem 60 yuant, ami itteni mércével nézve nem olyan kevés, de megérte.
Különösen ha azt veszem alapul, hogy otthon mit kaptam volna ennyiért, pláne egy hasonlóan kellemes helyen.
Nem túl egzotikus, de attól még guszta képek a galériában.
-
Kína és a vonatok
Egy hét múlva utazok Jingdezhenbe a boros eseményre, különböző típusú vonatok igénybevételével. Ennek kapcsán talán érdemes kicsit jobban kivesézni az óriásország vasúti közlekedését.
Kína dinamikusan bővülő vasúti hálózata nem tekint vissza túl régi múltra. Az első kapavágásokról a félgyarmati sorsban leledző országot gúzsba kötő külföldiek gondoskodtak, még az 1800-as évek végén. A császárság bukásának idején mintegy 9000 km vasút volt az országban, aztán a polgárháborús és hadurak uralta köztársasági korban ez nagyon nem növekedett, leszámítva Mandzsúriát, ahol a japánok és az oroszok építkeztek gőzerővel.
Mire 1949-ben a kommunisták hatalomra kerültek, 27000 km vasutat találtak, ennek csaknem felét Mandzsúriában.
A beköszöntő, hosszú ideje nem élvezett béke aztán új fejezetet nyitott a történetben. Amellett, hogy jócskán akadt dolguk a megrongálódott infrastruktúra helyreállításával, megindult az új vonalak építése is. Nagyszabású programok kezdődtek, ekkor nyert vasúti kapcsolatot a kínai vadnyugat, Xinjiang, az addig elzárt, nehéz tereppel megáldott Yunnan, s már egészen korán nekiláttak a Tibetbe vezető vonalnak is, bár akkor anyagi, s főleg technológiai okokból megrekedtek a szomszédos Qinghai tartományban lévő Ge’ermu (Golmud) városánál. Majdnem 20 év szünetet követően indult újra az építkezés, hogy aztán 2006-ban ezzel Makaót leszámítva az összes tartományi szintű közigazgatási egység bekapcsolódjon a vasúti hálózatba.
A reform aztán addig sosem látott pénzbőséget hozott a központi kormányzatnak, akik azóta is szorgosan épülik a vasutat mindenfelé. Az eddig fel nem tárt nyugati vagy elzártabb keleti régiók hálózatba kapcsolásán túl, azzal párhuzamosan zajlott-zajlik le a meglévő pályák korszerűsítése vagy tehermentesítése új, nagysebességű vonalak megépítésével. A minőségi fejlesztésre szükség is volt, a nyolcvanas években még teljesen természetes volt a gőzmozdonyok használata, s az utolsó gőzhajtású lokomotívot csak a kétezres évek elején vonták ki egy kisebb szárnyvonalról.
Mára a fejlődés odáig jutott, hogy mintegy 103000 km vasúttal a kínai hálózat a második leghosszabb a bolygón, s a legnagyobb gyorsvasúthálózattal pedig Kína bír, s a tervek, már megvalósítás alatt álló projektek is egészen meghökkentő mértékű beruházásokat takarnak. 2050-re csaknem negyedmillió km vasúti pályával számolnak.
A GDP-növekedés folyamatos fenntartásában érdekelt vezetés (sajnos úgy néz ki, az az időszak már tovaszállt, amikor mesterségesen hűteni kellett a felpörgött gazdaságot, mára 7% körüli növekménnyel kénytelenek beérni) dönti a pénzt az infrastruktúra fejlesztésébe, s a hatékonyságot nagyban növeli, hogy bár Kína az egyik legkorruptabbnak mondott ország, a kivitelezések költségei világviszonylatban rendkívül kedvezőek. (Nem akarok elmenni ebbe az irányba, de ez felveti a kérdést, hogy vajon mennyit lophatnak másutt, ha itt lopással együtt is ennyire olcsón megy, s nem, a munkaerő már nem annyira olcsó, nem lehet mindent erre fogni.)
A kínai vasút, bár érdemes előrelátóan intézni a jegyek beszerzését, az egyik legjobban működő rendszer a világon. Megbízható, olcsó, s megfelelő jegy vásárlása esetén még kényelmes is.
Ez utóbbi hangsúlyos, ugyanis elég sokféle vonat közlekedik, különböző betűmegjelölésekkel, s nem utolsó sorban, különböző árkategóriában. Lássuk hát, milyenek a kínai vonatok.
Betűjel nélküli vonatok
Ezek a lokális, kisebb távot bejáró, az otthoni személyvonatoknak megfelelő szerelvények. Alvóhellyel nem rendelkeznek, mivel nem közlekednek olyan hosszan. Ez a leggyengébb kategória, többnyire lassú, minden bokorban megálló vonatok, általában zöld színű kocsikkal. Létezik belőle gyorsított verzió, ez utóbbiakon többnyire már van légkondi, a simákon zömmel nincs.
„K” vonat
Ez a gyorsvonatok legolcsóbb fajtája. Négy osztályra kapható jegy, úgy mint: puha alvó, kemény alvó, puha üléses és kemény üléses. Ez utóbbi áráért még adnak el extra jegyeket, hely nélkül. Akiknek ilyen jut, azok állni kényszerülnek. Ez sajnos nem ritka eset, a kínai vasút szállítja magasan a legtöbb embert a világon, így nagyon ritka, hogy nincs telt ház.
Ezek a vonatok olykor óriási távokat járnak be, ilyenen utaztam tavaly Chongqingból Haikouba, de akadnak vonatok Mandzsúria és a déli országrész között is. Végállomástól végállomásig utazás esetén előfordul 3 napos túra is.
„T” vonat
Ezeket hívják expressznek. Kevesebb helyen állnak meg, mint a K-val jelzett társaik, zömmel csak a nagyvárosokat érintik. Ugyanúgy megvan a négy osztály. 140 km/óra csúcssebességgel közlekedhet, ellenben a K-osztály 120 km/h sebességével.
„Z” vonat
Ezek ismét gyorsabbak lehetnek extra 20 km/h-val, s jellemzőjük, hogy nem nagyon állnak meg a végállomásig, legfeljebb 2-3 esetben. Gyakorta csak „puha” jegyeket árulnak rájuk.
„D” vonat
Akár 250 km/óra sebességgel is száguldó gyorsvonatok, elsősorban a legnagyobb városok között járnak, meglehetősen sűrűn. A jegyár itt már érezhetően magasabb, mint a „K” vonatokon.
„C” vonat
Ezek kínai mértékkel rövid távot bejáró gyorsvonatok, nagysebességű szerelvényekkel. Többnyire a szomszédos tartományszékhelyek között közlekednek, a hagyományos vonatoknál legalább kétszer gyorsabban. A jegyár is körülbelül a duplájába kerül. Xianningben az új elővárosi vonalak közlekednek a C jelzés alatt.
„G” vonat
Az igazán nagymenő, hiperszuper vonatok. A kocsik akár 350 km/h-át is elviselnek, akárcsak a direkt nekik épült pálya. Ezek messze a legdrágább és leggyorsabb vonatok, a gyorsaság miatt kizárólag ülőhelyes – azon belül első vagy másodosztályos, egyik-másikon business – verzióban. A kicsivel több mint ezer kilométerre lévő Guangzhou ezen a módon három óra alatt elérhető Xianningből.
Természetesen „G” vonatok nem járnak mindenfelé, mert használatuk külön erre a célra lefektetett vasutat igényel, de a hálózat folyamatosan bővül. Bár kínai viszonylatban drágák, félni azért ezektől sem kell. Mialatt Xianningből Wuhanba mezei vonattal 12.5 yuan a jegy, addig a G-vel 39.5 yuan. Otthon a legócskább személyvonatra is többet kellene fizetni.Íme egy összehasonlítás a jelenlegi vasúti árakról. Xianningen majdnem mindenféle vonat áthalad, így könnyű összevetni. (Alvóhelyekkel nem számoltam, mivel a táv vonattól függően 25-90 perc.)
Típus 1. osztály másodosztály puha üléses kemény üléses betű nélküli – – 18 10.5 K, T – – – 12.5 D 39.5 24.5 – – C 36 30 – – G 64.5 39.5 – – MÁV (80 km) 45 (1700 Ft) 40 (1490 Ft) – – Végül pedig a galéria a különböző vonattípusokról. A magyarázat a képek mellett.
-
Most hétvégén is nyelvsuli
A jelek szerint elégedettek voltak a legutóbbi órámmal, mivel a napokban megint hívtak. Az időmbe belefér, anyagilag sem rossz, úgyhogy nem olyan nagy baj ez.
Ha jól vettem ki, ezúttal az órám előtt akarnak valamiféle felkészítést is tartani, hogy mégis mit tanítsak a nebulóknak, amit egyáltalán nem bánok, mert nem egyszerű magamtól kitalálni.
A kölykök amúgy egész kis okosak, de mint már párszor említettem, a korosztályuk nem annyira nekem való. Azért valahogy majd letudom az órát, ennyit ki lehet bírni.
Közben már Jingdezhenre készülgetek, ma foglaltam vonatjegyet. Lesz egy kis időm Nanchangban is, Jiangxi székhelyén, s mivel már szombat este megérkezem, s csak hétfőn indulok vissza, így Jingdezhenben is. Állítólag lesz még egy külföldi is a neves eseményen, de ennél több részletet még nem tudok róla.
Biztos jó lesz.
-
Lassan itt a vizsgáztatás
A 19-ével kezdődő héttől ismét elindulnak a vizsgák. Az osztályok méretétől függően 2-3 hétig tartanak majd. Általában három darabra szedtem őket, az egyetlen kivétel a turizmusos csoport, ők alig vannak, így ott mindössze két részre lett bontva a csoport.
Ezúttal kizárólag tételek szerepelnek a vizsgán, meglehetősen egyszerűek, s csupán 10 darab. Azt persze csak a vizsgán tudják meg, hogy melyiket kapják, így aztán mindegyikre fel kell készüljenek. Az első féléves másodéves vizsgához hasonlóan három percet kell beszélniük a témáról.
Ebben a szemeszterben az évközi aktivitásuk is figyelembe lett véve, ennek betudhatóan néhányan nem fognak vizsgázni, s ugyancsak ez a helyzet a notórius hiányzókkal is.
Tegnap a leendő óvodai angoltanárokkal gyakorolgattunk az órájukon, s a teljesítményük alapján egy sem ment volna át a vizsgán, ha élesben ment volna a dolog. Az ő érdekükben remélem, azért összekapják magukat, mire tétje is lesz a dolognak.
Azt hiszem, ezúttal igencsak szigorú leszek, s kegyetlenül megbuktatok mindenkit, aki nem töri magát eléggé. Hogy elgyengülök-e, az majd elválik pár hét múlva, de most tényleg úgy érzem, hogy nincs bennem semmi könyörületesség. Jobb lesz, ha felkötik a gatyájukat.
-
Rossz munkaerő
Ma sajnos nem az év dolgozója cím felé tartok gőzerővel. Dacára annak, hogy igencsak korán lefeküdtem tegnap, most reggel sikerült fél 9 után nem sokkal magamhoz térnem, ami épp fél órával később van annál, mint ahogy dolgoznom kéne.
Hát, ja, elég ciki, de előfordul mindenkivel. Sajnos a hülye kölykök nem tudták tartani a szájukat róla, így valszeg kapok érte.
Még szerencse, hogy az ajánlólevelem már kész.
-
Érdekes lények a lakásban
Kína nem Magyarország, így aztán érthetően az erre előforduló fauna is eltér a Kárpát-medencében megszokottól. Az ország hatalmas, mérete Európa egészéhez hasonlítható, ezért természetesen hatalmas a változatosság e téren is.
A tavalyi Fengjie, s a jelenlegi tanév során megismert Xianning klímája kissé azért elüt a hazaitól. A telek lényegesen enyhébbek, a nyarak hasonlóan forróak, de azért a négy évszak jól elkülöníthető, mondhatni kontinentális éghajlat van errefelé is.
A növényzet terén is hasonló a helyzet, bár erre már megél több szubtropikus, örökzöld faj is.
Az állatvilág is eltér kissé. Az óriáscsótányokról már esett szó elég. Szerencsére nincsenek túl sokan, de a lakókörnyezetekben remekül érzik magukat, hacsak nem gondoskodik róluk az ember. Küllemre ugyan sokkal ijesztőbbek, mint az otthon előforduló apró társaik, de a méretük egyben a vesztük is. Sokkal nehezebben tudnak elbújni, s célba venni is nagyságrendekkel könnyebb őket. Kopogom le, de az első néhány napot leszámítva nem láttam belőlük egyet sem.
Láttam viszont egy egészen apró, néhány centis gyíkot tavaly, szegényke nem nagyon élvezhette már az életét. Ez még az általános nagytakarítás lezavarása előtt történt, így a főzőlap alatti odaszáradt zsiradékban elakadt a kis hüllő. Bár nem vagyok a gyíkok nagy barátja, azért sajnáltam, ki is szabadítottam óvatosan, próbáltam megtisztítani is, de akkor már alig élt, s sajnos nem is sikerült a megmentése. Minek jött be a lakásba…
Amiért ez a poszt ma megszületett, az a tegnapelőtti behatolónak köszönhető. A képek alapján majd eldönthetitek, mi ez, én nem akarok hülyeséget mondani. Szerintem skorpió formája van, de terráriumon vagy filmeken kívül még sosem láttam skorpiót.
Az erősíti a teória lehetőségét, hogy Zhao Sheng szerint valamelyik kollégája lakásában is voltak. Nem megszokott azért, az asszisztensem például még sosem látott.
Rátok bízom tehát a döntést. Szerintetek mi ez? A csótányölő spray mindenesetre ezzel a szépséggel is elbánt hamar.
-
Kis hétvégi kirándulás
Miután tennivaló semmi a napokban, így aztán a lokálisan fellelhető kínaiak zöméhez hasonlóan én is a város fő kirándulóhelyét, a suli mellett magasodó Qianshant vettem célba.
A kisebb magaslat után már változik a táj. Amíg a város sík, a hegyen túl már lényegesen kellemesebb a szemnek a környezet, jönnek a dimbek-dombok.
A hegyecske, mint minden valamire való kínai település helyi attrakciója, rendesen kiépített, lépcsőkkel, személyzettel, templomokkal felszerelve.
A jó sok fotóhoz katt a képre.
-
Itt van május elseje…
Holnap jön wuyi (azaz szó szerint öt-egy, az ötödik hónap első napjára célozva), vagyis a munka nemzetközi ünnepe.
A glóbusz nagyobbik felén ez munkaszüneti napot jelent, s különösen igaz ez a munkásmozgalminak tekintett rendszerekkel egykor vagy ma is bíró államokra, így Kínára is.
Ideát a heti 40 órás munkahét kevesek álma, no meg a klasszikus értelemben vett, szabadon felhasználható szabadnapokat sem sűrűn vágják a dolgozókhoz, így aztán a nagy állami ünnepek képezik a vakáció idejét is. A legnagyobb holdújév, s a jelenlegi államalakulat 1949-es megalakulásának októberi ünnepe mellett még a wuyi volt az, amikor a családoknak módjukban állt hosszabb időt munkahelyi és tanulmányi kötöttségek nélkül együtt tölteni.Ahogy egy szerény jólét is kialakulni kezdett a reform és nyitás politikájának köszönhetően, a népeket sem lehetett már örökös munkára kötelezni, így egyre-másra nyertek teret a hagyományos ünnepek is. Bár a munkaszüneti napok száma összességében növekedésnek indult, azért ez némi áldozatokkal is járt.
Így lett a valaha egyhetes wuyi mára három napra zsugorított ünnep, sokak bánatára.
A mozgalmi jelleg sokat vesztett a jelentőségéből. Ahogy a gyakorlatban Kínának már semmi köze nincs a szocializmushoz, úgy az ideológia hétköznapokban való szereplése is háttérbe szorult.
A mostani ünnepre készülvén sem látszik ebből semmi, a népek csak örülnek a szünetnek.
Ma még tanítás van, de a délutáni órák már elmaradnak, hogy a kölykök haza tudjanak időben menni, így nekem is csak a reggeli órámat kell megtartanom.Aztán keddig megint semmi munka…
.jpg)
.jpg)
