-
Egy hét múlva irány Wenzhou
Közben kikristályosodott minden részlet, jövő pénteken szállok repülőre Wuhanban Wenzhou felé. A járat Chongqingból jön és Wenzhouig repül, de érinti Wuhant. Ilyen több állomást magában foglaló járaton még úgy sem utaztam soha.
Valamikor este érek Wenzhouba, másnap lesz a konferencia, s elvileg aznap már vissza is röppentem volna Wuhanba. Miután nehezményeztem, hogy későn érkezne meg a gép, s így esélyem sem lenne Xianningbe jutni, így végül abban maradtunk, hogy még egy napot maradhatok a konferencia résztvevőinek helyet adó hotelben, s csak vasárnap reggel jövök vissza.
Így még egy kis időm is jut majd Wenzhoura, ha már ott vagyok. Az előrejelzések szerint 20 fokok lesznek arra. Örülök neki.
-
Krabi útjain
Az elefántos túráról hazafelé tartva vettem fel ezt a kis videót. A jegyárba beletartozott a szállodai transzfer is, így kellemes, légkondis járművel vittek és hoztak.
A táj tetszetős, s ad egy kis ízelítőt a környékről.
-
Ao Nang és Ton Sai
Krabi mellett a szárazulatokon is vannak strandok, mint a már emlegetett Rai Lay. A jobbak nem közelíthetőek meg közúton, mert körbeveszi őket a szikla.
Ao Nang a legnagyobb mind közül, de messze a legrosszabb is. Rai Lay után voltam itt, úgyhogy valószínűleg másképp reagáltam volna, ha ez az első thaiföldi strandom, de az igazat megvallva Ao Nang tényleg mellőzhető. Túl sok a szemét (beleértve a partot is), túl sok a turista, s túl sok ember zargat különböző termékeket ajánlgatva.
Igaz, hogy Ao Nangon van Burger King is, s a turizmusra épülő szolgáltatások sokkal nagyobb számban vannak jelen, ennek ellenére sem kellemes hely. Vagy épp pont emiatt sem. A strand semmi extra, a szeméttől eltekintve is messze elmarad a többi beach látványához képest.
Krabiból busszal érhető el legegyszerűbben, ami 50 baht-ba kerül egy irányba. Szerintem kerülendő.
Ton Sai egyike a sziklák által körbezárt partoknak. Mérete nem túl nagy, de egészen hangulatos. Rai Lay nyugati oldaláról is megközelíthető, de ehhez vagy néhány barlangon kell átmászni, vagy a vízben kell átgázolni a kövek közt.
A part inkább köves mint homokos, de látványra rendben van. Rai Laytól eltérően nehezen mélyül itt a víz. A parton van pár létesítmény, ahol enni-inni-megszállni lehet, s egy csapat majom is fellelhető.
Ton Sai lényegesen olcsóbb, mint akár csak Rai Lay, mert nem annyira felkapott. Igaz, a Rai Lay-i strand jobb, de Ton Sai-nak megvan a maga varázsa.A szigetekkel persze nem vetekedhet egyik sem…
-
Naphun ismét
A barátságos ormányos hátáról megörökített apró videó, kis ízelítőként az elefántos túrákról.
A kirándulás utolsó napjain hallottam mendemondákat – lehet a városi legenda kategória – egy hapsiról, aki cukornáddal kedveskedhetett a fenevadaknak. Állítólag vicces kedvében volt és azzal szórakozott, hogy odatartotta, majd elvette az állat elől a csemegét. Amíg az utóbbi meg nem unta. A pasas elvileg nem élte túl.
-
A Krabi környéki szigetvilág
Krabi közelében fekszenek Thaiföld legjobban felkapott helyei is, úgy mint Phuket vagy Phi Phi, esetleg Koh Lanta. Ezek mind szigetek, s bár egyiken sem jártam, állítólag mutatósak.
Részt vettem ellenben egy szigetes túrán az utolsó előtti napon, ami nagyon is megérte. Négy szigetet ölelt fel, a nevükre a Csirkesziget kivételével nem emlékszem már. A megnevezettet egy fura szikla miatt hívják így, ami – némi képzelőerővel – csirkére hasonlít. Én nem látom benne, de sosem volt túl fejlett a kreatív énem.
Elsőként ehhez az egészen aprócska szigethez vittek minket. A strand mérete minimális, de a látvány mindent megér. Rai Lay vize tisztaságban sehol nincs ehhez, teljesen átlátszó a víz, s elképesztően kék. Nagyon imádtam.
A Csirkeszigetnél csak megálltunk a hajóval, s megcsodáltuk a névadó követ, majd mentünk is egy közeli korallzátonyhoz. Élőben sosem láttam ilyet, de gyönyörű volt. Sajnos a víz alatt még nem vagyok képes fotózni, így csak azt tudom megmutatni, ami a hajóról készült, de nagyon nagy élmény volt. A szemüveggel és a pipával felszerelkezve nézegethettük az élővilágot, ami meghökkentő mennyiségben volt jelen.
A halak marha ügyesek. Bár ellepték szinte a teljes vízfelületet, mesteri módon tettek róla, hogy ne érjenek hozzánk, s ha feléjük nyúltam, kivétel nélkül kikerültek, akkor is, ha csak pár centire voltak a kézmozdulatot megelőzően. Kissé furcsa érzés halakkal szó szerint teli vízben úszkálni, de nagyon is megéri kipróbálni. Mellettük akadt messzebb pár medúza is, akikkel azért nem szívesen kerültem volna közelebbi kapcsolatba, s a – nagyon sekély – fenéken tengeri sünök hatalmas számban. És persze a korallok, beterítve a teljes tengerfeneket.
Kikötöttünk egy másik szigeten, ahol kaptunk kaját, aminek mindenki nagyon örült, mivel eddigre már erősen megéheztünk. Itt is meseszép tengerpart volt, de eddigre már kissé kezdtem is megcsömörleni a széptől. Azért fotók készültek itt is.
Hazafelé még kiraktak minket Rai Lay-on is, hogy miért, az nem teljesen világos. Rai Lay a látottak után már nagyon lepukkantnak hatott, de azért itt is elvoltunk.
A túra mindössze 400 baht-ba fájt, ezért kaját, gyümölcsöt, s korlátlan mennyiségű palackos vizet is adtak, s ez utóbbi folyamatosan hideg is volt, köszönhetően a csónak közepébe pakolt két hatalmas jegesládának.
Az elefántozás után ez volt a legjobb, ami Thaiföldön ért. Vissza akarok menni…
-
És tényleg vendégelőadó leszek
Kína nem is lenne Kína, ha nem történhetnének meg a legszürreálisabb dolgok.
Ma tisztázódott, Wenzhouban egy orvoskonferencia lesz. A szervezők igyekeznek nemzetközivé varázsolni az eseményt, de a jelek szerint olcsóbb ideszakadt külföldi álegészségügyiseket bérelni erre a feladatra, mint tényleges szakértők tiszteletdíját rendezni.
Jelenlétemmel így az előadássorozat fényét kell majd növelnem a színvonalasan előadott laparoszkópiás prezentációmmal, amihez még tolmácsot is kapok majd, merthogy a többi résztvevő kínai lesz.
Előre várom, ez kihagyhatatlan. Nagy shownak ígérkezik. Én, mint nemzetközi hírű medikai szaktekintély. Haha.
-
-
Gasztro: thai kaják dögivel
Thaiföldön enni kellemes élmény. Ha őszinte akarok lenni, az ízvilág gyökeresen nem tér el a Kínában megszokottól, ellenben az alapanyagok terén a tenger gyümölcseinek hatalmas kínálatát vonultatják fel. Ez ugyan igaz Kína tengerparti területeire is, de Thaiföldön a hatás fokozottabb, a herkentyűk árai pedig jóval kedvezőbbek.
Páncélos rákok, garnélák, polipok, tintahal és kagylók töménytelen mennyiségben vannak, érdemes ezeket enni, amíg ott van az ember. A termékek frissek, helyben halászottak, s az elkészítés előtt zömében még ott mozognak a pultokon.
-
Én és az orvostudomány
Március 1-jén Wenzhouba utazom egy kis mellékes munkára. Wenzhou Zhejiangban van a keleti parton, tőlünk kínai viszonylatban nem olyan messze.
A munka jól fizet, s el is reptetnek oda meg vissza. Ami a mókás benne, hogy mit kell csinálnom. Adott egy prezentáció a laparoszkópiás műtéti beavatkozások előnyeiről, s nekem, mint külföldinek ezt kell ismertetnem a megjelentekkel mintegy háromnegyed órában. Angolul.
Nem értek az orvostudományhoz, s a megkapott PPT alapján roppant érdekes lesz, ha esetleg kérdésekre is kell válaszolnom. A legjobb, hogy befejezésként összegzés jönne, ami nincs előre megírva.Jó kérdés, hogy erre miért külhonba szakadt külföldiek az ideális alanyok, s erre nem is tudok felelni. A prezentáció nyelvezete nem túl bonyolult, műkedvelő laikusként is nagyjából világos, hogy miről van szó, de elképzelni nem tudom egyelőre, hogy kikből áll majd a közönség. Nyilvánvalóan nem orvosokból, mert ahhoz az előadás nem elég komplex. A nyelv miatt valószínűleg nem is helyiekből.
Majd igyekszem információt szerezni még, de annyira nem hat meg. Az se, ha esetleg külföldi vendégprofesszort kell alakítsak, s erre megy ki a játék. A fizu jó, a többi nem érdekel. Úgysem jártam még Wenzhouban.
-
Holnap már munka van
Megkaptam az új órarendem ma, eszerint tovább csökkentik az amúgy sem túlságosan megerőltető terhelésemet: mindössze 10 órám lesz egy héten, vagyis 5 dupla. Kb. semmi. Lesz viszont órám hétfőtől csütörtökig minden egyes nap, szerdán 2 dupla, a többin 1-1.
Javier két levedlett osztályát is megkapom, elsősök, óvodai angoltanárok lesznek belőlük, míg Javier, heti 12 órában csak másodévesekkel fog foglalkozni. Ez jó lesz mindenkinek. Ő nem bírta az elsősöket, én hasonlóképp éreztem a másodikosokkal, szóval mindenki nyer az ügyön.
Ja, és hogy még jobb legyen, az egy szem turisztikai csoportomat leszámítva – akik csak 10-en vannak, minden osztályomat multimédiával felszerelt teremben okíthatom, így végre könnyebben tudok majd izgalmasabb környezetet teremteni.
A két új elsős csoporttal nem tudom, hogy mit kezdjek, a többiek, akiket már ismerek, velük nem lesz gond.
Itt az idő, munkára fel!
