-
Üres minden
Kiürült teljesen a kampusz. Az itt élő tanárokat, egyéb dolgozókat leszámítva nincs már senki a területen. A kollégiumokat bezárták, így minden diák lelépett. Még ha esetleg akartak volna, akkor sem maradhattak itt. Na nem mintha nagyon szerettek volna maradni…
Hogy ennyire elnéptelenedett a táj, annak számos egyéb jele is van. Egyrészt gyanúsan nagy a csönd, csak a bentlakók gyerekeinek csivitelése töri meg néha.
Másrészt az összes, diákokra épülő szolgáltatás bezárt, nem működnek a kantinok, egyik kifőzde sem üzemel és le van húzva a roló az iskolai bolton is.Még a keleti bejáratról kivezető szűk utcácska üzletei is megadták magukat. Nem üzemel a cukornádas, édesburgonyás zöldségbolt sem, eltűnt a többi árus is. Csak az aprócska trafikot vezető, az árusítás unalmát zenehallgatással megtörő, s a zenét erhun folyamatosan kísérő bácsika maradt, de ma már ő is a trafikkal szemben, az utcán üldögélve csalta elő a nyikorgó hangokat a hangszeréből.
Szerencsére a szűk utcácska bejárata mellett fekvő kólás boltom is megvan még, s ők nem is tervezik felfüggeszteni a működésüket, bár erősen kong a hely az ürességtől.
Unalmas, monoton minden. Nem is lesz rossz jövő vasárnap felkerekedni, s az éjszakai vonattal elrobogni Shenzhen felé.
Az az egy jó, hogy végre megint kisütött a nap és kicsit melegebb van. Nagyon azért nem, de éjjelente már nem fagypont közeliek az értékek, nappal pedig van 15 fok is. Ha így marad, legalább kisebb lesz a sokk a szingapúri tropikus klímát elérvén.
-
Gasztro: medúzaszezon
Xianning bevásárlóközpontjait elöntötte a medúza. Mindenütt van belőle, szárított, meglehetősen bizarr formában. Még sosem kóstoltam, de egyszer lehet ki kellene próbálni.
Találtam ma a nagy Zhongbai mellett egy valamivel kisebb belvárosi élelmiszerboltot is, ahol a helyi viszonyokhoz mérten egész sok importcikk volt fellelhető. Vettem is egy szimpatikusabb gabonapelyhet és még Kinder csokoládét is. A medúzán is gondolkodtam, de azt inkább nem vállaltam be. Fogalmam sincs, hogy kellene elkészíteni.
-
Szökés
Ma Richard középsulijának három, angolul meglepően jól beszélő növendékével szórakoztunk a belvárosban. Elvittek egy egész klassz helyre, ahol különböző játékokat lehet játszani.
Mindegyik ugyanarra a szisztémára épül, így talán különböző pályák lennének a helyes megfogalmazás. A szituáció adott: különböző mennyiségű szobán kell keresztüljutni a helyiségekben fellelhető információk segítségével. Az egyes szobák közti átjáráshoz, illetve a végső kiszabaduláshoz vagy ajtókódra vagy kulcsra van szükség, amikhez elég agyalós feladványokon át vezet az út.
A hangulat fokozása érdekében sötét van és csak zseblámpák állnak a játékosok rendelkezésére, továbbá előfordul pár ijesztőbb hang vagy tárgy is.
Legutóbb Javierrel jártak ott, akkor egy hétszobás pálya két szobáját fejtették meg a rendelkezésre álló egy óra alatt, most csak kettőből állt a pálya, de azzal némi külső segítséggel (a személyzet behívható elakadás esetén) végeztünk is.
A kihívást élveztem, s érdekes is volt, de azért nagyban rontotta a helyzetet, hogy négyen voltunk, s a többiek általában idegesítettek, s csak nehezítették az előrehaladást (bocs, már nem változok, a természetem mindig is kedves marad). Egyedül határozottan jobb lett volna, s akkor jutott volna zseblámpa is, meg úgy minden feladvány rám maradt volna.
Sajnos a telefont le kell adni bevonulás előtt, így fotózni nem tudtam. A feljáró melletti fal tele volt mindenféle látogatói firkálmánnyal, most már közép-európai nyelvű is akad. Lefotóztam, de sajnos nem elég éles a kép, így azt sem tudom megmutatni.
Amúgy ígérem, igyekszem aktivizálni magam. Most, hogy végre megint kényelmesen netezhetek, már a megfelelő lelkiállapotban vagyok hozzá. -
A szakértelem még mindig magas fokú ideát
Tegnap DVD-írással telt a napom. Nem volt egyszerű.
Először lemezt kellett találnom. Valami furcsa okból kifolyólag egyik számteches boltban sem tartottak belőle, s a lehető legeltérőbb tanácsokat kaptam, hogy mégis merre juthatnék hozzá. Végül teljesen véletlenül belebotlottam az egyik tanítványomba, akinek volt pár ötlete, szerencsére a harmadik helyen – egy (műsoros) cd-t és dvd-t forgalmazó boltban sikerült is beszereznem pár példányt.
Az írás sem volt kevésbé kalandos. A laptopomban ugyan van író, de azt most épp nem tudtam használni a már részletezett problémák miatt, az asztali gépet pedig nem szerelték fel vele. Sajnos Javiernek netbook-ja van, így az sem volt nyerő. Voltam három internetkávézóban is, hasonlóképp sikertelenül, s megkérdeztem két nyomtatással, fénymásolással, szkenneléssel foglalkozó helyet is, de ők sem a várt választ adták.Utolsó mentsvárként felhívtam az asszisztensemet, aki kb. egy óra alatt talált egy helyet, ahova el is kísért. A reklámanyagokkal, grafikával foglalkozó üzletben lévő két nő nem igazán tűnt bizalomgerjesztőnek, már ami a hozzáértésüket illeti. Bár Chen Yannek (asszisztensem) próbáltam vázolni, hogy itt egy bootolásra alkalmas lemez lenne az elérendő cél, sajnos a dolog lényegét nem látta át. Az írást végző munkaerő mindenesetre biztosított, hogy érti a dörgést, írt már windowst.
Az íráshoz használt Nero kínaiul volt, s elég gyorsan is kattintgatott, szóval nem tudtam időben követni, hogy mit csinál, de megvoltak a kételyeim. A biztonság kedvéért még kértem, hogy hadd próbálhassam ki a másik gépen, elindul-e a telepítő. Persze nem, simán rányomta az iso-t a lemezre, ahogy volt.
Miután a problémát ezek után sem értette, így végül belement, hogy saját kezembe vehessem a dolgokat (ahogy eredetileg is kértem). Onnan már sínen volt az ügy, s így végül elégedetten távozhattam.
Annak azért örülök, hogy voltam annyira előrelátó, hogy több lemezt is vettem.
-
Szokásos év végi metródömping – kiegészítés 2.
Chongqingban is átadtak december 31-én egy kisebb vonalszakaszt, a 6-os vonal egy új, alternatív északi leágazását 6 állomás hosszúságban. Azt hiszem, több kiegészítés már nem várható. Legközelebb igyekszem majd alaposabb lenni.
-
Kellemes időtöltés a köbön
A laptopra rakott win7 végzetesen megadta magát. A telepítő lemeze nincs itt, az usb-s bootolás meg az istennek sem akar sikerülni. Olyan hibaüzeneteket produkál, amit még az életben nem láttam.
Küszködök, remélhetően sikerrel járok. Marha boldog vagyok…
Legrosszabb esetben kiszedem a vinyót, aztán az itteni asztali gépbe rakom (most épp ezt nyüstölöm), majd megpróbálom ezen át megvarázsolni.
-
Heilongjiang most nem lesz
Az északi munka nem fog megvalósulni, egy egész egyszerű, de banális tény miatt. A részletek nem voltak rosszak, s nekik is megfeleltem volna, de egyszerűen kivitelezhetetlen normális körülmények közt az odaút. Többszörös átszállások mellett sincs már jegy a vonatokra, különösen visszafelé. Semmiféleképp nem érnék vissza időben, hogy aztán elindulhassak telelni délre.
Egy helyi munka viszont lehet hogy összejön. Egy szem diáklányról van szó, aki az USA-ban fogja folytatni a tanulmányait. Napi 4-5 órát kellene neki tartani, minden nap. A héten fogok találkozni a(z amúgy nem kicsit tehetős) családdal megbeszélni a részleteket. Anyagilag ez még jobb is lenne, mint Szibéria. Viszont szívesen lettem volna ott is egy kicsit. Északkelet-Kína mindig is a szívem csücske marad. A szmog ellenére is.
-
Mellékes a télre
A korábban belengetett hunani munkavállalás a jelek szerint nem fog megvalósulni, mert nem jött össze elegendő számú érdeklődő diák. A várható terhelést bírják a jelenlegi munkaerővel is, úgyhogy oda nem fogok menni.
Nézegettem más lehetőségek után is, ígéretesnek tűnik egy hely Heilongjiangban, Kína legészakibb tartományában. Őszintén szólva unatkozom, s tudom, hogy a helyzet csak rosszabbodni fog, mert egy hét múlva kiürül az egész kampusz. Szóval jobb híján kezdek arra az álláspontra jutni, hogy elvállalok bármilyen magánsulit, ha jól jövedelmez, s normális helyen van, mert addig is történik valami érdekes.
Heilongjiangban ugyan határozottan nagy a zimankó, a konkrét városban nappal -20, éjjel -25-30 fokok vannak, de a lakásokban fűtenek. Rendesen. Többnyire annyira, hogy a folyamatos szellőztetés kötelező, ha az ember nem akar hőgutát kapni.
Volt szerencsém annak idején hosszabb időn át Ha’erbinban, a tartomány székhelyén leledzeni, úgyhogy nagyjából tisztában vagyok vele, hogy mi várna rám. A kinti hideg nem érdekel, ha cserében a zárt helyeken kellemes a klíma.Egyelőre még a részletek tisztázása zajlik, de ha kölcsönös megelégedéssel zajlanak le a tárgyalások, akkor jövő héten egy két napos vonattúra vár rám. Meg a szibériai hideg.
-
A kínai névadás hátulütői
Meséltem már, hogy befejeztem a vizsgáztatást annak rendje és módja szerint. A diákok eredményeit aztán szépen táblázatba vittem, kinyomtattam, s Zhao Shenghez eljuttattam.
Azért ennyire nem volt egyszerű. Miután, ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, Kínában elsősorban az utónevek terén lehet brillírozni, így a szülők igyekeznek is a lehető legkacifántosabb és különlegesebb karaktereket megtalálni ezekre a célokra. Hiába kértem, hogy gyöngybetűkkel írják le a neveiket a vizsgalapokra, azért fejtörést így is okoztak bőven.
Kevés kivétellel majdnem mindegyik név hemzsegett a túlbonyolított, máshol soha nem használt írásjegyektől, így a szemeim majd kiégtek, mire a gépelés során (nagyon sokszor kizárásos alapon) kiválogattam a megfelelőeket. Tökéletesre így sem sikerültek, az osztályfelelősökkel átnézetve minden csoportban akadt legalább 2-3 hiba.
Szerencsére azért sikerrel jártam, bár nem volt egyszerű. Azért remélem, az édesanyák nem csuklottak túl sűrűn…
-
Szokásos év végi metródömping – kiegészítés
December 29-én Shanghai hálózata is bővült, rögvest két vadiúj vonallal, összesen közel 60 km-en. A frissiben átadott 12-es és 16-os vonalak egyben azt is jelentik, hogy a hosszúsági versenyben megint Shanghai került a dobogó első fokára az őt nem is olyan rég megelőző Peking helyett. Úgy néz ki, a jelek szerint ez a cím jó időn át kínai házidöntőn kerül majd kiosztásra.
Shanghai hálózata a bővítéssel már így fest. Kattintásra megnagyobbodik!
_________________________________________________________________________________________
Szöul továbbra is kihozható első helyre, attól függően, hogy hogy nézzük. Beszámíthatóak a koreai vasút kezelésében lévő vonalak, ahogy a kínai városok elővárosi vasútvonalai. Vitatható a shanghaii 22-es vonal besorolása is, ahogy az is, hogy a Maglevet a hálózat részének tekintik-e.