Mivel erre vonatkozó kérdések is jönnek, ideje ennek is nekifutni. Ugyan az összefoglalóban szerepel néhány összeg, de kissé már idejétmúlt adatokról van szó és vannak kevésbé tisztázott részek is. Jöjjön hát!

A kereseteket első körben az befolyásolja, hogy állami vagy magánintézményben, nyelviskolában dolgozik a tanerő. 

Állami iskolák

Jövedelem szempontjából nincs releváns különbség az intézmények típusai alapján, tehát általános iskolában és egyetemen is hasonló béreket találunk. A lokáció és az óraszámok függvényében 5000 yuan minimummal számolhatunk, de már ez az összeg is csak ritkán fordul elő. Mezei angoltanárként alkalmazva ez felmehet 8-9000 yuanig, de efölé már csak ritkán.

Ha a munkavállalót szaktanárként veszik fel, tehát nem angolt, hanem angolul valamilyen egyéb tárgyat kell tanítania (ez állami keretek között jellemzően csak a felsőoktatásban fordul elő), az összegek jelentősen emelkednek, s 15-20000 yuan körüli javadalmazással lehet számolni. Ehhez természetesen szükséges valamiféle releváns szakirányú végzettség.

Az állami intézményekben történő elhelyezkedésre magyarként mostanra már csak akkor van esély, ha a diplomát angol nyelvterületen szerezte az ember, hazai végzettséggel már sehol nem lehet, a vonatkozó törvényt kiterjesztették az egész országra. 

Előfordulhatnak kiskapuk, de egyre kevésbé. Egy helyi, shenzheni középiskolában például az Ukrajnából származó angoltanárt hivatalosan orosztanárként alkalmazzák (ebben a tekintetben megfelel az anyanyelvi kritériumoknak), miközben angolt oktat. A magyar nyelv tekintetében sajnos kétlem, hogy bárhol is alkalmaznák a módszert. 

Nyelvsulik, training centerek

Ezekben a legkönnyebb, legegyszerűbb munkára lelni, feltéve ha már helyben van az ember. Lehet találni ajánlatokat külföldről is, de ez értelemszerűen az iskolához köt fix időre, s a fentebb részletezett állami kritériumok miatt legálisan így sem lehet angoltanárként munkavállalási vízumot szerezni.
Ezek az intézmények azért kreatívabbak, mint az állami társaik, így lényegesen jobb eséllyel lehet megcsípni olyan ajánlatot, ahol business vízumot biztosítanak vagy más munkakörben szereznek munkavállalási vízumot.

Ezek a helyek, hacsak nem a világ végén vannak, azért jellemzően lokálisan fellelhető külföldieket is találnak, így nincsenek rászorulva arra, hogy az engedélyekért folytatott macerás procedúrát végigcsinálják. Ha mégis, ott igen nagy esély van rá, hogy kifejezetten kedvezőtlen munkakörülményeket fogunk tapasztalni. Nagy számú óra, s ehhez mérten mérsékelt fizetés.
A külföldről pályázható, ilyen-olyan vízumot kínáló helyeken jellemzően heti 40 óra (ennek egy része office hour, amikor elvileg az óratervekkel kell foglalatoskodni vagy épp mindenféle ügyes-bajos dolgokat csinálni a sulinak) elfoglaltság van, heti 2 szabadnappal, amelyek általában nem esnek hétvégére.
Ezért cserébe 10-15000 yuan körül fizetnek, plusz az állami iskolákhoz hasonlóan biztosítanak valamiféle lakhatást vagy albérleti hozzájárulást.

A legtöbb training centerben valamilyen úton-módon már Kínában lévő külföldieket alkalmaznak. A bérezés ez esetben nagyban eltér attól függően, hogy Kína melyik részéről beszélünk. Nagyon kis településeken előfordulnak 50 yuanes órabérek is, míg itt Shenzhenben 2-300 yuan az általános. Egyes speckóbb helyeken szaktárgyakat oktatva akár 800-ig is felmennek, de ezekhez szigorúan natív személyeket keresnek.

Magániskolák

Ezek puccos, fizetős intézmények. Amíg a training centerekbe a diákok az óráik után mennek, addig a magánsulik a közoktatás alternatívái, teljes iskolaidőben. Gyakorta helyi hukouval nem rendelkező tehetős szülők elkényeztetett csemetéivel vannak kitömve (ők hukou hiányában csak az eredeti lakóhelyükön tanulhatnának állami suliban) vagy a helyi gazdagok utódaival – az elkényeztetettség általában rájuk is áll.

Ezek a sulik jellemzően jól fizetnek, de sok macerával járnak. Az óraszám az állami intézményekhez hasonló, mezei angoltanáként 10-15000 yuantől akadnak ajánlatok (+lakás), de van office hour és mindenféle egyéb aktivitás, s sűrűn kell a szülőkkel parolázni.

Az oktatás színvonala változó. Az igazán elit helyeken valódi tanárokat tartanak, akik az említettnél sokkal több pénzzel is számolhatnak, míg akadnak intézmények, ahová akár magyarként is be lehet kerülni (bár az új szabályozás miatt már igen nehezen – de valamivel rugalmasabbak a kiskapuk terén, mint az állami sulik).

Adók, juttatások

Az adóterhek, már ha bejelentett, legális foglalkoztatásról beszélünk, igencsak kedvezőek. Tartományonként eltérhet valamelyest a szabályozás, de jellemzően elhanyagolható összegekről van szó, amelyeket a munkáltatók sűrűn át is vállalnak. Külföldiként havi 4800 yuanig a jövedelem adómentes, s efelett is csak a 4800 yuant meghaladó összeg után kell (a nagyságrendektől függően egyre nagyobb sávban) adózni.
6300 yuanig 3, 9300-ig 10, 13800-ig 20, s majdnem 50 ezerig 25%-ot (a legmagasabb sáv elmegy 45%-ig, de ehhez már már 85 ezer yuan felett kell keresni), de minden esetben van valamekkora adókedvezmény is (sávoktól függően 100-13500 pénz).

Tehát, például havi 8000 yuan fizetés esetén csak a 4800 feletti résszel kell számolni, ami 3200 kínai pénz. Ennek a 10%-a 320, amiből még lejön 105 yuan adókedvezmény, s így a nettó összeg 7785 yuan lesz.

Az alacsony adókért cserébe nem is jár semmilyen állami szolgáltatás. A munkavállalási vízumot kínáló munkahelyek kötnek az emberre egészségbiztosítást, de nyugdíjjárulékot nem vonnak, s Kínából így nyugdíjra sem lesz jogosult az ember.

Hát, azt hiszem, ez minden, amit még hozzá tudtam tenni a témához.