• A pekingi állatkertről

    A pekingi tartózkodásom utolsó előtti napján meglátogattam a város állatkertjét. Valamiért élemedett korom ellenére még mindig nagy élményt nyújtanak ezek az intézmények. Pekinggel maradéktalanul nem voltam elégedett.
    Lássuk részleteiben.

     

    Maga az állatkert könnyen megközelíthető, a 4-es metró Beijing Zoo/Dongwuyuan állomásán kell leszállni, ami közvetlenül a déli kapu előtt rakja ki az embert.
    A belépő is olcsó. Szezonban pár yuannel drágább, de ott jártamkor mindössze 15 kínai pénzért vesztegették a jegyet, amire még rámehet 5 yuan a pandaház meglátogatására, illetve e kettő kombinálva 19 yuanbe kerül. A pandaházas belépő már benn az állatkertben is megvehető az oda vezető kapunál.

     

    Az állatkert környezete szép. Tele fákkal, parkokkal, s hatalmas, fél nap egész biztosan kell a teljes bejáráshoz, nekem csak 4 órám volt zárásig, így mindenhol nem is voltam. Irányjelző táblák sűrűn vannak, de nem elég sűrűn, s mivel rendszerint elég nagy az átjárhatóság minden irányban, így elég könnyen el lehet keveredni, s kihagyni részeket.

    A 36 fokos hőség sem javított a benyomásaimon. Túl azon, hogy ebben a melegben kissé nehezebb is kutyagolni, rengeteg állat is úgy gondolta, hogy inkább elbújik, s nem jelenik meg a kifutókon. Normálisabb helyeken ezt azért meg szokták úgy oldani, hogy a házak belsejéből is rájuk lehet nézni, de Pekingben ez az opció elég korlátozottan áll rendelkezésre.
    A pandaházakban mindössze három állatot láttam, őket is az egyik ház belsejében. Aki még nem látott pandát, annak így is nagy élmény lehet, de Chongqinghoz vagy pláne Chengduhoz nem lehet hasonlítani.

    Bár a pandák tartási körülményei még nem rosszak, rengeteg állat sínylődik eléggé lepukkant, apró helyeken. Pekingtől ennél többre számítottam, még Wuhanban is jobb a helyzet, Chongqingban meg isteni ehhez képest.

     

    Nem voltam a legjobb hangulatban, s kifejezetten morcos is lettem a fentiek miatt, de aztán két ázsiai elefánt egy kicsit megnyugtatott, a park akváriuma meg végképp helyretett. Ez külön belépős, nem is olcsó, 150 yuanbe fáj, viszont a cápák, delfinek és fókák mellett még belugákat is tartanak, ami hatalmas élmény volt. Időbe telt, mire rájöttem, hogy nem gyerekek visítoznak, hanem ezek a kis cetek adják ki a sikolyszerű hangokat. 

    Kicsit nagyobb kedvvel folytattam az utam az akváriumból kikeveredve, s a benti klíma után némiképp komfortosabbra hűlve. Időközben egyes állatok is előbújtak, amikből előzőleg nem látszott semmi.

    Összességében így sem nyűgözött le a hely, így, hacsak nincs jobb lehetőség pandákat nézni, nem feltétlenül javaslom a vizitet. Ennél sokkal jobb állatkertek akadnak Kínában is.

    Képek a galériában lejjebb.

     

     

  • Sea World

    Ma nyakunkba vettük a várost és elmotoroztunk az Optics Walley térre, majd onnan tömegközlekedéssel (pár megálló erejéig metróval, majd egy keveset trolival) eljutottunk Wuhan egyik legnépszerűbb helyére, a Keleti-tóhoz. 

     

    Miután Hubei központi részén lépten-nyomon tavak vannak, így ez önmagában nem hozna lázba, még akkor sem, ha a szóban forgó állóvíz állítólag a legnagyobb városi tó Kínában. Víz, nagy, aztán jólvan.
    A tó egyik partján van viszont a Sea World névre hallgató akvárium, mindenféle jósággal, s emiatt kerültünk ma mi is errefelé.

     

    A létesítmény az egyike a Wuhanban lévő két hasonló vizes állatkertnek, a kettő közül a régebbi, s eképp a jelentősen lerobbantabb is, bár épp újítják.
    A másik a Jangce túlpartján, Hankouban van valahol, eképpen hosszabb utazással járt volna a megközelítése, no meg többért is mérték volna a belépőt.

     

    Az állatkerthez képest nerm volt így sem olcsó, legalábbis helyi viszonyok között. A felnőtt jegy mintegy 4000 fortintnyi yuant kóstált, a diákoknak feléért mérik.

     

    Noha nem volt kifejezetten nagy hely, cirka 3 órába telt, mire végigértünk. Igaz, nem kapkodtunk, s végignéztünk két előadást is. Nem Kínában lennénk, ha nem járna performansz az állatbemutatós helyeken, bár a fókákkal másutt is szeretnek fellépni.

     

    A hely legfőbb látványossága a bazi nagy tengeri akvárium volt, ahol alagutakban, az állatok alatt mászkálhatott és bámulhatott a néző. Baromi nagy halak, kisebb cápák, óriási teknősök, ráják, mindenféle lények úszkáltak vadító bőségben.

     

    A kisebb akváriumok fajtaspecifikusak voltak, nekem leginkább a medúzás terem jött be, legalább 7-8 helyen lévő állatokkal, de látványosak voltak a déltengeri korallok a közöttük úszkáló bohóchalakkal is.

     

    Az emlősöket három fóka képviselte, akik, mint ahogy arra már céloztam, produkálják is magukat, kb. minden másfél órában egy negyed óra erejéig.
    A másik előadás a nagy akváriumban zajlott. A beúszó búvár némi táplálék segítségével maga köré gyűjtött az ottani lényekből, s egy rájával, egy teknőssel meg egy nála nagyobb hallal úszkált beléjük karolva.

     

    Ezzel azonban még nem volt vége, mert ahogy lelécelt a búvár, megjelent három sellőnek öltöztetett, europid fehérnép a medencében. Leginkább huszadrangú orosz/ukrán műúszóknak tűntek, akik aránylag koordináltan csapkodták az uszonyaikat és úszkáltak fel és alá. Illetve integettek nekünk bőszen, mivel az első sorból vizslattuk az előadást, s látszólag örültek a waiguoreneknek. 

     

    Nagyon tetszett a hely, tartalmas volt. A létesítményre ráfér a felújítás, de a jelek szerint ez folyamatban is van. Ha erre vetődtök, megér egy vizitet. Én örülök, hogy nem hagytam ki.

     

    Galéria alant.