Egy bő fél órája érkeztem haza, s az utazást meg a program végi, levezető, idegnyugtató Carrefour-os pékárubeszerzést leszámítva valamivel több mint három órát töltöttem el három hankoui bankfiókban.

Még kellően zsibbadt az agyam, így a bő lére eresztett, szép képekkel is illusztrált beszámolóval csak holnap jelentkezem, de érdemes lesz kivárni, ha szeretitek a szürreális dolgokat.

Ja, és azt sem árulom el egyelőre, hogy sikerrel jártam-e. 

Volt már bejegyzés a kínai bankrendszer napfényes oldáról, még Fengjieből. A költségvonzatok tekintetében azóta is minden áll: ideát kevés kivételtől eltekintve az ügyfélnek egy fillérjébe sem kerül, ha bankszámlája van és azt használja is, a bankok kénytelenek a hitelezéssel, a náluk lévő pénz forgatásával fedezni a kiadásaikat és megtermelni a profitot. Hogy ennek ellenére ezt ügyesen teszik, azt jól jelzi, hogy a három legnagyobb kínai bank immár világviszonylatban is a legnagyobbak közé került, s az adózás utáni eredményeikre sem lehet panaszuk.

A problémákat nem is ez jelenti. Egy átlagos kínai user feltehetően soha nem is szembesül velük, mert a helyiek kiszolgálása rutinszerűen történik, s nem is állítja különleges kihívások elé az ügyintézőket. Nem úgy az ilyen hozzám hasonlóan kitántorgó példányok.

Az még a legkevesebb, hogy milyen névre nyitnak az embernek számlát. Fengjieben az ABC-nél simán a kínai nevemet használták, kínaiul, mint egy hagyományos helyi arc esetében tennék, eltekintve attól a körülménytől, hogy ez egyáltalán nem hivatalos, pusztán passzióból van ilyenem.
Az itteni ABC-s fiókban már a valódi nevemet nyerték ki az irataimból, de, akárcsak két éve Xianningben az ottani bank esetében, a nevet csupa nagybetűvel, a vezeték- és a két utónév között szóközöket nem használva sikerült leírniuk. 
Az esetek 99%-ában ez sem különösebben zavaró, mivel a gyakorlatban csak akkor van szükség a bankszámlán szereplő név ismeretére, ha valaki utalni szeretne nekünk, az iskolák meg már valószínűleg megszokták, hogy zavarok fordulnak elő a rendszerben, s így eleve kérik a bank által adott papírt, hogy onnan kinyerhessenek minden infót, a bank által rögzítetteknek megfelelően.

Bajok leginkább olyankor jelentkeznek, ha a külföldi valami váratlan dolgot szeretne. Esetleg számlát nyitni vagy valamit variálna a megrendelt banki szolgáltatások terén. A kínai törvények elég világosan fogalmaznak, s a világ jelentős részéhez képest kifejezetten liberálisak: bármilyen külföldi bármikor nyithat számlát, vehet igénybe mindenféle bankolási lehetőséget, még csak az sem kell hozzá, hogy itt éljen, egy pár napos turistaút alatt is lehetőség van rá, lakcím, kínai munkáltató, minden egyéb hasonló dolog nélkül, csak egy útlevelet igényel a folyamat.
A gond az, hogy ahány bankfiók, annyiféle tisztségviselő fordulhat elő, az pedig, hogy miképp reagálnak egy úgymond váratlan szituációra, teljességgel kiszámíthatatlan. Van, ahonnan elhajtják az embert, hogy nem lehetséges a számlanyitás, másutt csak simán beletörik a bicskájuk. Másutt szükségtelen iratok bemutatását követelik meg.
A sarkon lévő ABC-nél például akartak egy papírt a sulitól, ami igazolja, hogy ott dolgozom. Ezt első körben leszereltem, s addig nem hagytam őket békén, amíg nem nyitották meg a számlám, de a többiek vitték is szorgalmasan.
Miután az egyszerűsített online fizetést az alipay-jel meg a wechat wallett-tel nem sikerült megoldanom, maradt a jól megszokott USB-s kütyüs netbank opciója. És mit ád az ég? Újra az iskolai igazolást követelték, dacára annak, hogy már számlám is van náluk, ahova havi szinten jön a pénz…
Nem volt kedvem újra keresztülverni az akaratom (a sulitól könnyen beszerezhető igazolással szemben pedig elvi fenntartásaim vannak – tudom, hogy nincs rá szükség), így aztán inkább elhatároztam, hogy nyitok számlát egy 10 percre lévő másik fiókjuknál, ahol remélhetően több sütnivalóval vannak megáldva. A BOC-os számla sajnos nem jó, mert a suli az ABC-vel van szerződésben.

Ez azonban még csak a kevésbé bosszantó része volt az eddigieknek. Western Union-t is szerettem volna használni, de jobb híján a moneygram-mel is beértem volna. Mindkettő azonnali pénzküldési szolgáltatás a világ majd’ minden tájára. Abban biztos voltam, hogy ennyire távol a központtól ez nem fog menni (azután, hogy pénzt váltani sem tudtak az ABC-nél), de szerencsére a WU-nak van kínai oldala is, ahol jelzik a Wuhan szerte elérthető több tucat lokációt is. Miután ezek között szerepel a sarkon lévő bankfiók is, direkt kértem az asszisztensem, hogy hívja fel a WU-t, s pontosan erősíttesse meg, hova menjek, ahol valóban ki is szolgálnak. Felhívtam volna magam is, még angolul beszélő munkatársuk is van, de jobbnak tartottam a segéderő igénybevételét, miután a címek nekem nem mondanak semmit.
Kaptam is egyet nem is olyan messze az Optics Walley főterétől. Nos, nem volt WU. Onnan az Optics Walley tér felé gurulva több BOC-os fióknál is megálltunk, ahol elvileg moneygram van. Három helyen is azt mondták, hogy van, csak jöjjek vissza másnap, korábban.

Ennek megfelelően, az asszisztensem enyhe megdorgálása után másnap bementem a BOC-hoz, ahonnan két fiókból is elhajtottak. Az egyik helyen csak annyit mondtak, hogy nincs, a másiknál meg láthatóan a legkülönfélébb kifogásokat adták elő, hogy miért nem akarnak kiszolgálni. Ott már nem voltam virágos jókedvemben, úgyhogy elég cifrán kiabáltam az ügyintézővel. Első körben arra hivatkozott, hogy nem megy a rendszerük, aztán hogy kéne BOC-os számla hozzá (mondtam, hogy van), végül már látszott, hogy nem tud mit mondani, de aztán inkább otthagytam a francba.

Az asszisztensem közben konzultált a WU-val újra, s felhívott több bankfiókot is. Ott az a válasz jött, hogy ugyan technikailag képesek a tranzakcióra, de valamiért nagyon nehézkes a dolog, illetve a múltban néha voltak félresikerült eseteik is, így inkább más megoldást ajánlanának. Egyik helyen azt a választ kapta, hogy hívja fel őket következő héten, amikor az erre specializált kolléga visszatér.
Ez, kombinálva a BOC-os tapasztalatokkal, lefordítva annyit jelent, hogy nem tudják, hogy kell csinálni. Tudniuk kéne, de nincs tapasztalatuk benne, lefagy az agyuk tőle, s inkább elhajtják azt is, aki odatévedne.
Ja, és hozzáteszem, dolgoztam egy időben pénzváltóban, ahol napi szinten végeztem WU-s átutalásokat, s tudom, hogy a folyamat legfeljebb két percet vesz igénybe, s nem igényel semmiféle szakértelmet…

Végül aztán utánanéztem még neten, keresgéltem, s találtam egy fórumot, ahol a China Everbright Bank egyik hankoui fiókját említik, mint működőképes WU-s helyet. Az asszisztensem felhívta őket, s elég magabiztosan válaszolták, hogy menjek nyugodtan. Ez lesz majd hétfőn, holnap. Rerméljük, tényleg véget ér ez a kálvária.

Szóval igen, a kínai bankok olyakor rendkívül fárasztóak tudnak lenni.