Még csak alig több mint egy hónap telt el, mióta visszajöttem Kínába. Ennek egyik látványos ismérve, hogy nyáron visszaszoktam a nagyüzemi hírfogyasztáshoz, s ezt azóta sem bírtam még levetkőzni.

Mostanában úton-útfélen az elsőajtós felszállási rend miatti zúgolódásba lehet botlani (ha valaki valami csoda folytán nem hallott volna róla: a BKV járatainak jó részén ez lett a módi, s a sofőrök egyúttal a jegyeket, bérleteket is ellenőrizni hivatottak). Nem nagyon akarok hosszasan írni a hazai megoldásról, mert ez a blog nem erről szól, de csendben megjegyzem, szerintem ez egy kimondottan üdítő innováció a nevezett közlekedési társaságtól.

Életem majdnem felét Budapesten éltem le, így tisztában vagyok vele, hogy a bliccelés mennyire általános jelenség. Ezzel szemben, s egyúttal visszatérve a blogba jobban illő témához, Kínában a viteldíjfizetés elmaradása egyáltalán nem jellemző.

A helyijáratos buszokon általában bármelyik ajtón fel lehet szállni, de a vezető mindig számon tartja, hogy mennyien kerültek a járműre. Teljesen természetes jelenség, hogy a hátul felszállt utasok előreadogatják a jegy árát, nem próbálnak meg sumákolni. Sok helyen van chipkártyás leolvasó, ahhoz előre kell menni.

A buszjegy ára alacsony, de nem hiszem, hogy mindent erre lehetne fogni. Kisebb településeken ráadásul a buszsofőrök zömében egyéni vállalkozók, akik a jegyárakból termelik ki a megélhetésüket. Ha ez működik 1-1.5 yuanes díjszabás mellett is, akkor pláne felesleges az olcsóságra hivatkozni.

A helyközi buszok nagyjából hasonlóan működnek, leszámítva, hogy ott meglehetősen egyszerű szem előtt tartani az új felszállókat. 
A távolsági buszoknál megint más a módi. Ezek újfent eltérő szisztéma alapján dolgoznak, mint otthon. A kiindulási és a célállomás között nincsenek megállók, s csak az ülésekkel megegyező számú jegyet adnak el. A jegyet ezekre a pénztárakban kell megvenni, a járaton nincs rá lehetőség. Jegy hiányában a váróba sem engedik be az utast, s még egy utolsó ellenőrzésként a járművön is végigszalad egy alkalmazott csekkolni.

A dél-kínai Sanya városka vasútállomásának várója. Itt már csak jeggyel és biztonsági ellenőrzést követően lehet tartózkodni.

A vonatokon sem lehet bliccelni. Az állomások várójába csak érvényes jeggyel lehet bejutni, s a peronokra pedig közvetlenül csak az érkezéskor engedik be az utazóközönséget, természetesen egy jegyellenőrzést követően. A fifikás magyar olvasó gondolhatná, hogy ez még kijátszható, mert tovább is lehet utazni, mint amíg a jegy szól. A helyzet kevésbé egyszerű, ugyanis az érkezési állomáson a kijutáskor is ellenőrzik a jegyet.

Ha beáll a vonat, újabb jegyellenőrzés után érhető el a peron.

Nagyvárosokban metrókat is építettek, s építenek a mai napig. Otthon valamiért a beléptetőkapuk gondolatával sincsenek kibékülve, holott Kínán túl számtalan helyen gond nélkül működik ez a megoldás a világban. Nekem nem tűnt fel, hogy lassítaná az utasáramlást, de ha mégis lenne ilyen hatása, talán kiküszöbölhető, ha elegendő számú kapu van forgalomban. A kínai állomásokon rendszerint 20-30 is akad, téglalap alakban körbebástyázva a bejáratot, így igazán nem okoz fennakadást. Ha van a kapuk mellett néhány dolgozó is, akkor az sem lehet probléma, hogy egyesek át akarnák ugrálni azokat. Kínában tovább nehezítené a helyzetüket, hogy (egyébként a távolsági busz- és vasútállomásokhoz hasonlóan) a metróban van komoly biztonsági személyzet, akik a csomagokat is átvilágítják. Terrorcselekmény a földalattin még nem történt – szerencsére egyébként is elvétve, s azok is szinte kivétel nélkül az ujgurok lakta Xinjiangban -, de a jelek szerint nem is szeretnének kockáztatni.

A metrójegyeket aztán a kijáratnál is le kell olvastatni, s így itt sem lehetséges, hogy tovább utazzon az ember a kifizetett távolságnál. Ha ezzel próbálkozik, egyszerűen nem jut ki a kapun.

Ezek a megoldások minden gond nélkül alkalmazhatóak lennének odahaza is, noha kétségtelen, hogy egy részük igényelne némi kezdeti beruházást. A jól működő megoldásokat nem kell újra feltalálni, elég lenne átvenni. Az meg szerintem teljesen világos, hogy a becsületes, fizető utasnak támogatnia kellene minden ilyen ötletet. Egyedül a bliccelő érdekével ellentétes, ha ellehetetlenítik. Őt meg nem hiszem, hogy sajnálni kellene.