Dél-Kínában járva az európaitól gyökeresen eltérő éghajlattal találkozik az ember. Megteremnek a déligyümölcsök, nincs hó, se téli fagyok.

Xianning még ugyan az ország közepén van, de hála a közelségnek, mindenféle melegövi dologból bőséges az ellátmány. A bevásárlóközpontok roskadásig vannak a trópusi termésekkel, s kimondottan olcsón. Most épp a pomeló szezonja van, kilója 100 forintnyi yuan körül mozog.

Pomelót ugyanakkor – ha nem is ennyiért, de – otthon is kapni, a cukornád viszont nem igazán hozzáférhető. Kína melegebb felén hatalmas területeket borít, s a standard, ipari felhasználási mód mellett kedvelt csemege feldolgozatlanul is.

Az árusoknál jó félméteres darabokat látni. Ha az ember kiválasztja a neki szimpatikus rudat, fogják, s szépen levágják róla a héját.

A fogyasztással csínján kell bánni, mert roppant tömény, tele van mézédes, szirupos lével. A növény életkorától meg a szerencsétől függően változhat az állaga. Ha sikerül jót kifogni, a rostok még nem fásak, s az egészet meg lehet enni. Ha már kicsit vénebb, úgy rágás (s ezúttal az édes lé kinyerése) után egyszerűen ki kell köpdösni a szálakat.

A mai példányom többé-kevésbé zsenge volt, úgy a kétharmada ropogós, ehető anyag. Egy-egy szár 2 yuanbe, vagyis mintegy 70 forintba kerül. Hazaérkezés előtt már belecsócsáltam, ami a képen is látható. 
Érdemes kipróbálni!