-
A vizsgáztatás nem áll meg
Tegnap a turizmusos osztály második fele nem okozott csalódást, mindenki elfogadhatóan szerepelt, egy gyengébb lányka volt, de ő is 75 pont körüli eredménnyel simán vette az akadályt.
Ma a üzleti angolos és az angoltanári osztályok első-első köre került terítékre.
Bár az business szakirányt tartom a legerősebb osztályomnak, a mai felhozatal nem volt annyira jó. Csak egy lány vérzett el, ő ráadásul meg sem próbálta, de a többiek eredménye jellemzően nem volt túl kimagasló, bár az egyik legjobb diákom 99 pontot kapott. A kis hülye izgult erősen, s még meg is kérdezte, hogy átment-e, teljesen komolyan.A 15 emberből rajta kívül még heten értek el legalább 90 pontot, ami nem rossz arány persze, de tőlük azért jobbat vártam, különösen, hogy az angoltanári csoport első harmada – akik viszont jóval gyengébbek náluk – tarolt rendesen.
Tőlük a 12 emberből 9-en is 90 pont fölé kerültek, ketten 99 pontot is kaptak, míg egy leány 98-at. A szomorú része, hogy a másik három viszont nemhogy 90-et nem kapott, de át se ment a vizsgán.
Az egyikükkel bajban vagyok. A Gao Xiaohua névre hallgató kis teremtmény mindig is szimpatikus volt a szememben. Láthatóan gondja van a beszéddel, nem csak angolul, azt sem zárom ki, hogy enyhén sérült. Ennek ellenére sosem volt vele bajom, mert egyértelműen a kevés szorgalmas diákom közé tartozik. Most is biztosra veszem, hogy sokat készült, de annyira ideges volt, hogy gyakorlatilag értékelhetetlen produkciót nyújtott. Már amikor a tételt húzta, olyan szinten remegett, mint egyik másik diákom se. Érezhetően nem bírja a stresszt. Próbáltam nyugtatni, de sajnos nem sok eredménye lett.
A teljesítményére legfeljebb talán 30 pontot ha tudnék adni, s 60 kéne, hogy átmenjen. Újráztatni anélkül, hogy a többi linknek is megadjam a lehetőséget, nem volna igazán fair, ráadásul még abban sem vagyok biztos, hogy eredménye lenne, mert a tét ismeretében valószínűleg még jobban rágörcsölne.
Sajnálom, tényleg, mert biztosra veszem, hogy nyugodtan simán venné az akadályt, de így erre meg tényleg nem igazán tudom átengedni. Azt sem zárom ki, hogy sírni fog, ha megtudja, hogy megbukott.
Néha szar ügy értékelni. Gondolkozom rajta még, hogy mi legyen, lehet megadom neki a 60 pontot…Keddig most megint pihenés, aztán ha a múlt heti trend érvényesül, akkor az ovis tanároknál újfent vérfürdő várható.
-
Pörgős vizsgáztatás
Miután a múlt héten a turizmusos osztály első fele minden probléma nélkül lezavarta a vizsgát, így igazán nem gondoltam arra, hogy ennyire gyatrák lesznek az osztályok ezen a héten. Az óvodai angoltanáros osztályok legalábbis nagyon vackok.
Tegnap kezdtem az 1-2. osztályból összevont csoport első harmadával. Ma reggelig úgy gondoltam, hogy az ő teljesítményüket nehéz lenne alulmúlni.
A 15 lánykából akkor öt nem ment át, ma viszont a 3-4. osztály első, 18 fős adagjából többen hasaltak el, mint ahánynak sikerült. Ez mondjuk nem volt annyira különös, miután a tíz buktatottból heten meg sem próbálkoztak a tételükkel. Mivel így érdemben csak 11 embert kellett meghallgatnom, fel is gyorsultak az események, hamar a végére is értünk.
Hogy a jó dolgokról is szó essen: kedden öten értek el legalább 90 pontos eredményt. Közülük egyre kifejezetten büszke voltam, mert bár láthatóan nem sok köze volt az angol nyelvhez, vagy épp ahhoz, amit előadott, de becsületére váljon, hogy szépen bemagolta a szövegét, s még nyelvtani hibák sem nagyon voltak benne.
A ma reggeli felhozatalból négyen érték el a 90-es álomhatárt, egyikük 96 pontot szerzett. A többiekhez képest meseszép volt a mondandója, de hozzá kell tenni, hogy a múltkor a blogon is publikált, azóta is megfejtetlen sms szerzőjét is benne tisztelhetjük.
Nem is bánom, hogy délután megint a turizmusos csoportom jön. Rámfér némi felüdülés ezek után. Őket nem féltem egyáltalán.
-
Ebben a félévben is vége a tanításnak
Ma lezajlott az utolsó két órám, innentől már csak vizsgáztatok. Ha minden igaz, a hazaút előtt még 2-3 hét pihenés is lesz mindenféle óra vagy vizsga nélkül, de ez már csak a bónusz.
Egy vizsga már le is zajlott szerdán a turizmusos diákok felével. Nekik azért kellett ennyire előrehozni, mert a jövő héten már útra kelnek szakmai gyakorlatra, s nem is kerülnek elő szeptemberig.
A hat leányzó minden probléma nélkül megfelelt az amúgy is meglehetősen könnyű vizsgán, még a leggyengébb, láthatóan nem felkészült, de saját kútfőből gond nélkül teljesítő lányka is 83 ponttal lett honorálva a maximális 100-ból. Egyikük, az amúgy nem különösebben erős angoltudású Chen Xi 97 pontig vitte, rajta egyértelműen érződött, hogy alaposan felkészült.
A vizsga amúgy ezúttal nagyon is illeszkedik az itteni tanítási módszerekhez, így tényleg egyszerűen abszolválható. 10 témakört osztottam ki, ebből húznak egyet véletlenszerűen a vizsgán, s aztán arról kell három percen át beszélniük. Ez így annyit tesz, hogy előzőleg kidolgozhatják, majd bemagolhatják a tételeket, nem igényel semmiféle emberi gondolkodást. Mint megjegyeztem – nagy derültséget okozva az egyik osztály körében -, akár egy majom is képes rá, mert nem kell gondolkodni.
Egyik-másik osztály amúgy nagyon tart a vizsgától még így is, sokallták a 10 tételt meg a három percet, de hát azért ennyi egy főiskolai diáktól nagyon-nagyon minimumként is elvárható. Amúgy nem féltem őket, aki ezen nem megy át, az tényleg csakis magának köszönheti.
-
A vasárnapi munka is lezajlott
Szerencsére gördülékenyebben ment, mint vártam, bár azt nem merném állítani, hogy élveztem volna a dolgot. A gyerekek rendben voltak, s mindössze heten voltak az osztályban, de rajtuk kívül még ott volt öt felnőtt is. Utóbbiak a suli alkalmazottai, s engem voltak hivatottak csodálni, meg gondolom eleve megnézni, hogy mit nyújtok, érdemes-e még visszahívni.
Kimondottan utálom, ha van más is az osztályban rajtam meg a kölykökön kívül, de a pénz megfelelt, szóval valahogy igyekeztem vele nem törődni.
A diákok egyébként nem olyan rosszak, sőt, egész sok dolgot megértenek már, nem teljesen kezdők. Hogy ennek ellenére ma nekem miért az első két leckével kellett őket nyúzni, azt nem tudom.
Hogy lesz-e a történetnek folytatása, arról sincs még infó. Fel nem kötöm magam, ha többet nem hívnak, annyira nem volt jó.
-
Fejtörő: rejtélyes üzenet
Ma ezt a remekbe szabott, feltehetően fordítóprogram generálta sms-t kaptam. Aki megfejti, kap egy bagettet. Virágelvtárs sonkájával.
hello:this is a three young teach mr.ss with the pure brightness festival in the class is beautiful hope you will forgive me.
tan jia liTan Jiali a diákom neve, aki amúgy három év múlva maga is angolt fog tanítani. Biztosan nagy eredménnyel.
-
Új szemeszter, új módszerek
Hála a multimédiás termek adta előnyöknek, ebben a félévben egészen szórakoztató dolgokat sikerül összehozni. Próbálgattam pár lehetőséget, most úgy néz ki, meglett a befutó.
Túlságosan nagy kihívásokkal nem lehet a diákok felé élni, mert azért elég gyengék az angolt tekintve, de az adok-kapokra lehet építeni. Elkezdtünk nézegetni egy sorozatot, meglehetősen bugyutát amúgy, de ők kifejezetten élvezik. Szereztem hozzá angol-kínai vegyes feliratot, így a megértés garantált.
Miután az első epizód végét csalódott felzúdulás fogadta (mármint a tényt, hogy vége), onnan már sejtettem, hogy működni fog a dolog. Azt találtam ki ugyanis, hogy csak akkor kapnak folytatást, ha kellő aktivitással produkálják magukat az óra hátralévő felében. Amikor is, a már látott epizód néhány (jellemzően értékes és a hétköznapokban is jól használható kifejezésekkel tarkított) jelenetét kell megpróbálniuk rekonstruálni.
Ez eleve ad egy kissé komikus alaphelyzetet, mert a beszéd mellett próbálnak játszani is, így mindenki vidám, miközben – s ez a lényeg! – beszélnek is. Majdhogynem maguktól, szórakozva.
Eleinte nagyon arra próbáltak meg rámenni, hogy egy az egyben felmondják, ami a film szereplőinek a szájából elhangzott, de mostanra erről sikerült őket leszoktatni. Ez azért sem volt jó, mert többnyire kevés is a saját kútfő ehhez, meg így egyik-másik eléggé rá is görcsölt. Miután a felirat kínai részének köszönhetően tökéletesen megértenek mindent, így tudják, hogy mi hangzik el. Erre építve már eljutottunk odáig, hogy a jelenetek lényegére fókuszáljanak csak, s azt igyekezzenek a saját szavaikkal kifejezni. Hogy ez sikeres, azt főleg ott veszem észre, amikor a kínai szövegből kiindulva sokszor más szinonimákat használnak.
Egyszerű dolognak tűnik ez, de a biflázásra építő oktatási rendszer miatt elég nagy eredmény. Gondolkozni, nem a készet használni, hanem önállóan felépíteni a mondatokat sokkal nehezebben megy nekik, dacára annak, hogy még bátorítom is őket, hogy nyugodtan használják a lehető legegyszerűbb szavakat.
A nyelvtant és a szabályokat megtanulják a többi, helyi tanártól. Beszélni viszont jobbára csak nálam tudnak, ez az óra szól erről. Sokkal többet tudnak annál, mint amit képesek kifejezni. Hiányzik belőlük a bátorság, s eleve nincsenek hozzászokva. Ez a játékos megközelítés a jelek szerint sokat segít, oldottabban olajozottabban megy a beszéd is.
Ha sikerélményem van, tényleg nagyon szeretem ezt csinálni.
-
Angolóra kínai tanárral
Chen Yan óráján készült ez a kis videó, ízelítőnek. Az osztály nem angol szakon tanul, s a képességeik egész biztosan elmaradnak az én diákjaimétól, ezzel együtt is meglepően nem voltak aktívak.
A legegyszerűbb kérdésre sem válaszolt senki, s akiket felszólított, ők is csendben álldogáltak. A végén még kiderül, hogy egész jól jártam a saját csoportjaimmal.
-
Pótvizsga 2.
Lezajlottak a nagyon rövidre fogott javítási lehetőségek, ezúttal csak a topikos rész volt, a párbeszédes szituációkat hanyagoltam. Tételt sem húztak, én jelöltem ki mindenkinek egyet-egyet. Az óráimat nem sűrűn látogató, s ezért vizsga nélkül megbuktatott srác már itt értetlenkedett, s arra kapacitált, hogy inkább csak kérdéseket tegyek fel neki. Mintha kívánságműsor lenne. Pótvizsga ide vagy oda, soha nem is foglalkozott a tételekkel.
Az első három lány átment, mindnek megadtam a 60 pontot. Az egyikük egész jó volt, de mivel ide már bukás után jöttek, így a minimumnál nem adtam többet neki sem. Szerintem így volt fair.
A most harmadik esélyét kapó másik lány (talán emlékeztek rá, az első alkalommal lágyszívű voltam, s az első két buktatott delikvensnek adtam még egy lehetőséget, ahol a szóban forgó diák csalni próbált) ezúttal sem remekelt, úgyhogy őt nem tudtam átengedni. Őszintén szólva nem is nagyon akartam a múltkori akciója után.
A srác kb. két mondatot nyökögött össze, s érezhetően köze nem volt semmihez. A három perc leteltét sem vártam meg, nem volt értelme. Érte sem vérzik a szívem.
Ma talán kicsit gonosz hangulatban vagyok, de szerintem megérdemelten buktak mindketten. Én ezt a pótvizsgát sem adtam volna meg nekik lehetőségként (ennek a kettőnek semmiképp), de erről nem én döntök. Mindenesetre nagyon nem érdekelhette őket a dolog, mert ezúttal sem törték össze magukat. Így jártak.
-
Pótvizsga
Ma szólt Zhao Sheng, hogy hétfőn újra kell vizsgáztatnom. Azokról a másodévesekről van szó, akiket elsőre nem engedtem át.
Eredetileg ma délután lett volna az esemény, de mivel délelőtt szólt róla, így mondtam, hogy az nem fog menni. Marad a hétfő.Sok reményt nem fűzök hozzájuk, nem hiszem, hogy most hirtelen felkészültebbek lennének, de majd elválik. Azt azért kiderítettem, hogy több esély nincs, úgyhogy ha megint buktatok, onnantól már békén hagynak velük.
Holnap nem tudom, jelentkezek-e. Már elég hamar elindulok Wuhanba, aztán estére Wenzhouba érek. Ha lesz internet, akkor majd azért összedobok valamit.
-
Túl az első munkahéten
Lassan visszarázódok a hétköznapokba. A rosszkedvem is odalett, aminek kimondottan örülök. Mint már írtam, ezúttal csak 10 órám van egy héten, ami lényegében öt, mert egy-egy alkalommal két órám van egy osztállyal. Ezek a duplaórák jók, szeretem őket, mert elég egyszer felkészülni, s idő is jut mindenre.
Eredetileg hétfőtől csütörtökig volt munka, de a hétfői órát sikerült átrakatnom csütörtökre, így most péntektől hétfőig szabad vagyok, s csak három nap tanítok. Kényelmes, meg kell vallani.
Az új osztályokkal nem vagyok nagyon kibékülve. Nem csodálom, hogy Javier sem volt oda értük, mert a legrosszabbak az összes elsős csoport közül, már ami a nyelvi képzettségüket illeti. Alig értenek meg valamit (azon ezek után már egyáltalán nem csodálkozom, hogy a latinó kollégát nem értették), s a kifejezőkészségük is csapnivaló. Macera lesz velük bőven.
A turisztikai osztályom bővült egy tanulóval, de a diákok fele hamarosan lelép. Zhejiang tartományba mennek egy évre gyakorlatra egy hotelbe, úgyhogy nemsokára csak 6 leányka marad. Vicces lesz.
A multimédiás termek tetszenek, határozottan könnyítenek az életemen, dinamikusabbak így az órák. Időnként ráébredek – ha épp jó csoportot fogok ki – hogy szeretek tanítani. Amikor érezhetően lelkesek és minden gördülékenyen halad, olyankor ez az egyik legjobb munka a világon.
Ki tudja, a végén még talán annyira belejövök, hogy ezt akarom hivatásomnak is…