• Valami van a levegőben

    A felsőoktatásba kerülés a kínai fiatalok életében hatalmas mérföldkő. Túl azon, hogy a diplomaszerzés lehetősége egy jobb élet ígéretével kecsegtet, már az itt töltött évek is óriási változásokat hoznak a mindennapjaikban.

    Emlékeztek még a középiskolai napirendjükre? Reggeltől estig suli, s normál esetben a szombat este és a vasárnap első fele szabad. Ráadásul hatalmas a nyomás is, hiszen a jövőjük az utolsó teszt eredményén múlik: ezen áll vagy bukik, hogy bekerülhetnek-e egy-egy jobb egyetemre, főiskolára. Nem is akkora csoda, hogy azokban az években nem is szól semmi másról az életük, csak az iskoláról és a tanulásról.

    Ezzel szemben, ha leküzdötték a középiskola minden nehézségét, utána megnyílik előttük a világ. Nálunk a diákoknak napi 4-6 órájuk van, s kizárólag hétköznap. Hirtelen rengeteg szabadidőhöz jutnak, s el is kezdenek élni.

    Esténként a kampusz tele van andalgó párocskákkal, s ha szemérmesebbek is az Európában megszokott viselkedéshez képest, azért összebújást, kézfogást vagy átkarolást lehet látni. Persze aránylag félreesőbb helyeken, a félhomályban.

    Nappal azért még szégyellősek, s bár az esténkénti látvány nem ezt sugallja, a diáklányaim kategorikusan tagadják, hogy nekik lenne barátjuk. Az igazság az, hogy ebben a korban már nagyon sokuknak van, de az esetek zömében ezt még nem reklámozzák, pláne nem otthon, a szülők előtt. S hogy azért nem mindig viselkednek jó kislányként, azt jól jelzi, hogy a kampusz boltjában széles választék érhető el fogamzásgátló termékekből.

    Általában itt ismerik meg leendő házastársukat, mivel még jellemzően házasságban gondolkoznak. Talán otthon meglepő módon a fiúk is. Ez még egy másik világ, hogy jobb vagy rosszabb, azt nehéz eldönteni, de mindenképp más.

  • Meglepi

    Az ajándéknak mindig örül az ember, különösen ha egyáltalán nem számít rá.
    Az angol fesztivál alatt is ért meglepetés, noha az egész idő alatt résztvettem a szervezésben, mégis sikerült előttem titokban tartani.

    Némi csúszással indultunk a tervezett fél 7-es időponthoz képest, aztán hét előtt pár perccel mentünk ki a színpadra megnyitni az ünnepséget, hogy ezt követően azonnal vissza is menjünk az első műsorszámot előadni.

    A dal kétharmada felé jött fel két felsős másodéves, s egy-egy nagyon mutatós virágcsokrot nyomtak mindkettőnk kezébe.

    WP_20130522_003.jpg

    Az enyémben még egy kis kártya is lapult.

    WP_20130524_001.jpg

  • Kirándulás

    Holnap pár végzős fiatallal elmegyünk a Fenghuangshanra, vagyis Főnix-hegyre. Itt domborodik majdnem mellettünk. A gyaloglástól előre félek, de azért bevállaltam, ha már olyan szépen hívtak.
    Egyik kedvenc kínai népdalom jut róla az eszembe mindig (bár bizonyára kismillió Főnix-hegy van országszerte, hangzatos).


    “凤凰山下,有一位姑娘,她比凤凰鸟儿更漂亮。。。”
    vagyis rögtönzött magyar fordításban 
    "A Főnixhegyen van egy lány,
    ki szebb mint a főnixmadár..."

    Szóval oda lesz a séta. Ha történik valami érdekes, majd megírom. Most megyek az utcánkban lévő nagyboltba kóláért (direkt nekem hozzák a light-ot) meg a kifőzdébe krumpliért. 

  • Adaptáció

    Mikor augusztus végén idekeveredtem, s elkezdtem áldásos munkámat a helyi diáksággal vegyülve, kissé sokkolt a rengeteg ismeretlen arc. Abban a hitben voltam, hogy majd felírom a neveiket, s szép lassan – ahogy az órákon együttműködünk – meg is jegyzem őket.

    Akkor még persze nem tudtam, hogy több mint 1000 tanítványom lesz. A névlistával sem megyek sokra – amely az osztálytermek nagy részébben amúgy ott az asztalon -, mivel minden héten máshol ülnek. Ez nem teljesen önkényesen zajlik így, az osztályfőnök helyezi át őket másik padba, annak érdekében, hogy nagyjából kiegyenlítetten jussanak közelebb a táblához, s egyikük szeme se menjen tönkre.

    Az európaiakra jellemző egyébként is, hogy minden kínait ugyanolyannak látnak. Mivel a vonások gyökeresen különböznek a hazaitól, elsősorban ezek tűnnek fel, az általános jegyek. Persze ha elég időt töltünk ázsiaiak közt, az agyunk is idomul, s teljesen jól elkülöníthetővé válnak az egyes indivíduumok.

    Kiskamasz koromtól kezdve kínaiak körül sertepertéltem, úgyhogy ez a része nekem nem jelent gondot. Ennek ellenére nagyon tanácstalan voltam az itteniekkel szemben. Ha rámköszönt egy kölyök, sose tudtam, hogy a diákom-e, a nevüket meg pláne nem. Kicsit akkor nyugodtam meg, amikor kiderült, hogy a hosszú évek óta itt tanító kínai kollégák se tudják.

    Mostanra sokat javult a helyzet. Az osztálytermeket kapásból megtalálom, még azt is tudom, melyik nap melyik osztályokkal van órám és hogy még jobbat mondjak, egy-egy osztály hallatán néhány arcot is képes vagyok társítani a csoporthoz.
    Van már vagy 10 diákom, akinek a nevét is tudom, meg van Monkey, akinek csak a saját választású angol nevét, ami Monkey.

    S ami a legjobb, úgy cirka 100 diákról még azt is meg tudom állapítani, hogy tanítom őket.
    Lássátok be, ez nem mindennapi fejlődés. Az adaptáció mesterfoka.

  • Vége a hétnek

    Felettébb megterhelő munkahetem a mai nappal zárult, ugyanis a szokásos yuekao zajlik holnaptól. Kivételesen nem csak nekem jelent örömet a szabadidő, hisz’ ezúttal nincs minden évfolyamnak vizsgája, viszont szünetük nekik is lesz.

    Ez nem a suli jófejségéből adódik, hanem abból, hogy egyszerre nem lehet minden osztályt vizsgáztatni. Máskor jobban széthúzzák az időt, bevonják a hétvégét is, stb., s valahogy azért megoldják, de most – számomra ismeretlen okokból kifolyólag – nem így tesznek.

    Szerdától-péntekig a felsős másodévesek vizsgáznak, ma meg az alsós kicsik tették ugyanezt. Hogy utóbbiak esetében hogy kivitelezték, azt sem tudom pontosan. A helyzet ugyanis az, hogy vizsga idején szellőssebben helyezik el a diákokat, köztük egy-egy üres sort hagyva. Emellett osztálytermenként 2-2 pedagógus is felügyeli őket.

    Mivel holnap a felsős másodikasok vizsgáznak, így a felsős elsőéveseknek is elmaradnak az óráik, minthogy a termeikre szükség van. Nem is lesz számukra tanítás egészen szombat estig. Mengsi (Evans) valószínűleg átugrik majd, s az is lehet, hogy a hétvégén náluk fogok kajálni.

    Csábítgatnak mások, hogy nézzek el Sanjiaobaba, a járás leghidegebb részére, ahol van hó (és feltehetően a hegy is magasabb), de egyelőre elég jól érzem magam hideg és havazás nélkül. Ez életem első tele, amit nem teljesen mérsékelt égövön töltök, úgyhogy igyekszem kihasználni. Majd otthon lesz még elég jég meg mínusz.

    Lassan jön az újév is, egyelőre a hagyományos, ami újfent három szabadnappal jár, s onnan már egész kevés kell január végéig, a téli szünetig. A jelek szerint leugrok majd falura a családdal Mengsi nagyapjához, amit őszinte lelkesedéssel várok. Mengsi apja már előre mentegetőzik a nem laowai-kompatibilis körülmények miatt, de nem hagynám ki semmi pénzért. De ez azért még icipicit odébb van.

  • Kutyavilág

    A héten még kitart a dalszövegezés az órákon, aztán a jövő héten vitatkozni fogunk. Legalábbis remélem, rá lehet őket venni – némi rásegítéssel – a beszélgetésre.

    A tervezett téma már eddig is szóba kerül olykor itt-ott: a kutyaevés kérdésköre. Ez egyike a Kínát illető sztereotípiáknak, nyugatról nézve itt boldog-boldogtalan kutyát zabál két pofára. A helyzet ennél azért árnyaltabb, s összetettebb.

    A tovább után lesz egy kép is, ezért aki nem szeretné látni, ne kattintson!
    Tovább!

  • Lakótelepi körkép húsostáskával fűszerezve

    Ma délután, a szombati suli végeztével összefutottam az egyik, angolul Evans névre hallgató tanítványommal. 16 éves, kedves leányzó, elég gyenge angoltudással.
    Még a keddi órámon kérte el a telefonszámomat, aztán írt is pár sms-t, így jött létre a mai találka. Pontosan nem tudtam, hogy mit tervez programnak, így kissé meg is lepett, hogy azonnal elindultunk hozzájuk. Eddig még nem jártam egyik helyi lakásában sem – bár az asszisztensem minden héten azzal jön, hogy majd meghív, amiből rendre nem lesz semmi.

    Evansék otthona itt van egész közel, kb. két telekkel arrébb, azonban Fengjie domborzati viszonyainak és az iskolai főbejárat elhelyezkedésének betudhatóan egy jó 10 perces sétával, s kétszer négy emelet lépcsőzéssel jár, hogy elérjünk a házuk elé. Ez konkrétan két darab, egyenként négy szintes, lépcsőházszerű, fedett utcai lépcsőt jelent, így oldva meg a szintugrás kis területen megvalósítható leküzdését. Mivel a házukban a legfelső szinten laknak, itt még hét emelet lépcsőzés vár, miután – mint kiderült – a házikók jó részében nincs lift.

    Közvetlenül az épület mellett van egy tér, ahol cirka 40 idősebb nő táncikált csoportosan. Kicsit le is ültünk nézegetni, a helyi kisgyerekek legnagyobb örömére. Két nagyon cuki, 3-4 éves kislány minduntalan előttem pattogott, nagyon bejött nekik a fizimiskám.

    Evansnek is van egy testvére, egy kilenc éves, jópofa fiú. A szüleivel együtt négyen vannak, a lakás része egy nappali, Evans szobája, egy háló a szülőknek és egy kis, apró, onnan nyíló szoba az öccsének. A nappaliból még nyílik egy konyha és egy fürdő-wc is, természetesen ott sem angol wc-t kell elképzelni.
    A helyi lakásokhoz hasonlóan náluk sincs fűtés, úgyhogy annyira nem volt meleg. A konyhában volt gázpalack, azzal működött a tűzhely.

    Evans anyja húsostáskát csinált meg csirkét, volt mellé még két fajta zöldség is. Az öccs nagyon nem bírta az erős kaját, így összevissza futkározott meg jajgatott szegény, meg tömte magába a mandarint.:)

    Gosti nevezetű barátom már régóta nyúz a helyi lakásviszonyok ismertetésével, különös tekintettel a burkolatokra (biztos valami fétis ez nála), úgyhogy most ennek szentelek pár sort.
    A lakás fehérre festett, tapétamentes falakkal bír, a plafon felőli részeken klasszicista jellegű (feltehetően gipsz) szegélyekkel, rozettákkal. A fürdőben és a konyhában ízléses járólap, a falakon csempe.
    A lakás berendezésével sem volt semmi probléma, azonban ami európai szemmel elég tré volt, az a többi helyiség padlója, ami sima kő, majdhogynem sima beton, s ezen semmiféle szőnyeg vagy bármi hasonló nem is volt. Miután a szobámból átlátok a szomszédos házba, s ott is hasonló padlókat látni, illetve sajnálatosan nálam is ez van, hajlamos vagyok általánosabb következtetést levonva arra jutni, hogy ez valószínűleg elterjedt sajátosság lehet.
    Maga a lépcsőház nagyon lepukkant volt, sima beton, különösebb burkolás nélkül. A fényképezőgépemben az elemek lemerültek, úgyhogy fotó egyelőre nincs, de Evansék hívtak jövő hét szombatra is, úgyhogy legközelebb fotózok, s majd idepakolom. Addig kérem megértő türelmeteket.

  • Jiaozi új ismerősökkel

    Ma a sportpályán csellengtem, mert szoktam pingpongozni a diákokkal. Mindig legalább 3-4 osztálynak tesiórája van épp, úgyhogy akadnak emberek. A pálya szélén táncikált egy csoport leány, készülnek a jövő heti sportnapokon   esedékes fellépésükre.
    Nagyon örültek nekem, kismillió képet csináltak rólam különböző felállásban. Meghallgatták a Ting Hai-omat is, az is nagyon kedvükre való volt.:)
    Aztán elhívtak vacsizni, úgyhogy az utcában ettünk húsostáskát, jiaozit, ami otthon is elég széles körben hozzáférhető a kínai éttermekben. Finom volt, s örülök is a kölyköknek, aranyosak voltak. Jövő hét szombaton majd megyek velük hotpotozni is.
    Ízelítőnek pár kép a vacsiról.

    P1010002_2.JPG

    P1010003_2.JPG

    P1010007_2.JPG

    Kicsit már sötétedett, úgyhogy vakuztam, ezért picit furák a fények.

  • Szex Fengjieben

    Előrebocsátom, hogy saját tapasztalataim a témában nincsenek, életem már több mint két hónapja szigorú absztinencia mentén zajlik. S bár természetemnél fogva távol áll tőlem a kicsapongás, a helyi férfipopulációt elnézve azt hiszem, hogy lényegesen kikapósabb vérmérséklet esetén sem lenne Európában felejtett partneremnek félnivalója. Az ízlés ugyan egyedi, így az enyém sem feltétlenül mérvadó, de eddig talán 2-3 jobb fajta fiatalembert láttam összesen – ugyanakkor normális felhozatal mellett ők se tűnnének ki a tömegből.

    De visszatérve a címhez, a szex még mindig elég komoly tabu Kínában. Az emberek persze itt is csak emberekből vannak, úgyhogy ha lehetőségük engedi, semmivel nem bírnak jobb erkölcsökkel, mint odaát. Jangcét lehetne rekeszteni a sanghaji ribancokról szóló beszámolókkal, s természetesen a férfiak itt is ugyanazt akarják, mint bárhol máshol a világon.
    Ami mégis jelentősen befolyásolja a körülményeket, az a társadalmi elvárás. Ez eredendően hagyományos kínai erkölcs, amire aztán a kommunista moralizálás is rátelepült, miután itt elég sok volt a közös nevező. A nagyvárosokban vagy az elit körében nagy mértékben fellazult mára, de nem tűnt el teljesen. Vidéken meg még mindig vetélytárs nélkül regnál.

    Amit a társas kapcsolatok s a szexualitás vonatkozásában meghatároz, azt átlépni nagyon nem egyszerű. Ilyen például, hogy ha egy lány becsületén csorba esik, s ez kiderül, azt el kell venni. Ilyen az is, hogy a válás megbélyegzi a nőt, függetlenül attól, hogy mi miatt került rá sor. Vidéken nem is túl gyakori.
    A férjek, ha anyagilag megengedhetik maguknak, gyakran tartanak szeretőt, ez a másik oldal. Ugyanígy van igény a prostitúcióra is, amely bár hivatalosan bűncselekmény, s szigorúan tiltott, a gyakorlatban létezik, s nincs is szükség komoly kutatómunkára ahhoz, hogy beléjük botoljon az ember. Egyes karaoke-bárok, masszázsszalonok egyértelműen bordélyházként üzemelnek, ezzel értelemszerűen tisztában vannak a helyi tisztségviselők is.
    Ugyancsak nyíltan zajlik a lányok közvetítése a szálláshelyeken is. Chongqingi hotelünkben például naponta kétszer csúsztattak be az ajtó alatt színes, ízlésesen nyomott prospektust lenge öltözetű szexmunkásokról, s a képek melletti szövegek is meglepő egyértelműséggel fogalmaztak. Semmi virágnyelv, gáláns pasi, egyebek.

    Míg mondjuk otthon már tinédzserkorban szárnyukat próbálgatják az ifjak, itt a főiskola idejéig jellemzően még barátjuk-barátnőjük sincs. Ha mégis, azt is titokban kell tartaniuk, mert a szülők elleneznék. Az iskolai tananyagból teljesen hiányzik a szexuális felvilágosítás, nem kell nekik ilyesmivel foglalkozni alapon. Ettől függetlenül azért képben vannak, a fiúk legalábbis, majdnem mindegyikük mobilján akad japán pornó. Amúgy a pornó is illegális, itt helyben nem is csinálnak, így aztán kénytelenek beérni az amúgy gyűlölt ellenség szexiparának videóival.
    A lányok viszont – állítólag – többnyire nagyon egyszerűek, s nagy részük valóban nincs is tisztában a dolgok működésével. Amy igen, de bevallása szerint még ők sem élnek szexuális életet, mivel ő még fiatal. Egy másik tanítvány szerint viszont egy-két diák igen.

    Miután azért előbb-utóbb párra lelnek, s csak úgy együtt élni sem divat, itt még elég gyakori, hogy az első partnerrel egybe is kelnek. A házasság kikezdhetetlen, házasságon kívül szülni meg végképp vakmerő húzás.

    Ugyanakkor házasodni sem egyszerű. A hozomány még mindig létezik, s elég tekintélyes lehet, különösen ha szép aráról van szó. Hagyományosan a vőlegény lakást, kocsit vásárol, ez az alap. Falvakban még előfordul, hogy a szülők házasítják ki a lányukat az érzelmek figyelembe vétele nélkül.
    Mivel – főleg falun – gyermekként erősen preferálják a fiúkat, így eléggé fel is tudnak szökni a kapós menyecskék árai. Városokban jobb a helyzet. Egyrészt nincs földjük, aminek a megművelésében előnyösebb a fiúk munkaereje, másrészt az adminisztratív ellenőrzés is hatékonyabb, így a nemek aránya is nagyságrendekkel kiegyenlítettebb.
    Így például itt Fengjieben a diáklánykák egyértelműen szerelmi házasságban gondolkodnak, de persze a lakásvásárlás, vagyis a megfelelő kereset előfeltétel.

  • A magyarok története – diákszemmel

    Hogy az osztályozást egyúttal összekössem némi ismeretterjesztéssel is, a múlt hét pénteki vizsgán egy erősen lebutított szöveg hangzott el kicsiny kárpát-medencei népünk történelméről.
    A javítással még nem végeztem maradéktalanul, de az eredmények eddig elég gyérnek tűnnek, hibátlan feladatlapot csupán egyet találtam, s további három tanuló ért el 40 feletti pontszámot a maximális ötvenből. De ki tudja, nem kizárható, hogy a java még ezután jön (úgy 100-at nézhettem át a kb. 230-ból).

    Ezúttal mindenesetre a már lecsekkolt papírosokból idézek, akad így is épp elég gyöngyszem.

    The Finno-Ugrics ride the house for a living.They set up a family for a living.Hungarian live on hunting, because Hungarians were strongly.The Hungarians arrived to today's Hungary in 1848.Turkey owns the lands today where the Hungarian lived originally.They became fishman.The Turkishes attacked Hungary again in 1848, but the Hungarians beat the Turkishes.Austria-Hungary attacked Hungary in the 15th century.They need 5 hours to reach today's Hungary.Hungary became a part of Australia.