Szolgálati közlemény: az alábbi sorok súlyosan szürreálisnak ható információkat tartalmaznak! Olvasni csak saját felelősségre. Kockázatok tekintetében kérje ki – valóban iskolázott – orvosa véleményét!

A kedves olvasók egy része biztosan hallott már a legalábbis bizarrnak nevezhető észak-koreai berendezkedésről. A néhai diktátor, a mostanra megboldogult Kim Dzsong Il és az őt követő jelenlegi puffancs, Kim Dzsong Un is híressé vált az országjáró körútjairól, amelyek során nagyon jól tudtak nézni. Galériák is készültek sok oldalon Kim Dzsong Il/Kim Dzsong Un néz címmel.

Tegnap én is néztem nagyokat, okosan. S mindezt profi fotósok jelenlétében. Ennyivel azért nem érték be, nekem nem csak néznem kellett, de képen jól megjeleníthetően magyarázni is. Így születtek remek képek, amelyeknek olyan címeket lehetne adni, mint: Dr. Veve a kórház folyosóján sétálva helyi orvosainak osztja az észt, Dr. Veve hasznos információkat magyaráz el könyvből vagy épp Dr. Veve az ultrahang kivetítője felé mutogat.

A nap eleje ugyanis így zajlott. Korai kelés után nyolckor elszállítottak a kórházba, ahol – mint kiderült – kontárságomról nem tud senki. Az intézménynek – amely a gyógyítás mellett oktatással is foglalkozik – szüksége volt egy külföldi kollégára, s az erről gondoskodni hivatott megbízott engem szállított le. Rajta kívül más nem is tudott a helyzetről.

A kórházban aztán végigvezettek az osztályon, ahol igyekeztem bölcsen nézni. Szerencsére senki nem beszélt angolul (egy tolmácsot leszámítva, de ő ritkán volt jelen, s itt épp nem), nekem meg a lelkemre lett kötve hogy ne értsek kínaiul. Ez utóbbi nem volt annyira egyszerű, mert akaratlanul is felfogom, amit mások mondanak, de azért igyekeztem megfelelően értetlenkedni.

 A toborzóm által készített képek szörnyűek lettek, úgyhogy csak egy ilyen montázst teszek közzé.

Az osztályon aztán kaptam köpenyt, s összefogatták a hajamat (amit utálok, de ez van), majd jöttek a fotók. A helyi kollégák, nővérek pózoltak velem, s aztán a beállított élethelyzetek sorozata. Veve mutogat, Veve a kolléga felé fordulva beszél, a helyiek körbeállják a nagytudású Vevét, aki épp valami okosat mond…

Bevittek a műtőbe is (szerencsére üres volt), ahol nagyon magabiztosan vettem fel minden védőruházatot. Arra azért ügyeltem, hogy minden lépés előtt előbb lássak valakit, akit lemásolhatok. Szépen körbevezettek itt is, elismerő pillantásokkal jutalmaztam a technológiát, majd továbbálltunk.

A labor jött, ahol vérvétel folyt egy nagy adag ember részvételével. Itt is készült pár fotó, s mivel vénát szúrtam már épp eleget otthon, hadd örüljenek alapon jeleztem, hogy hajlandó vagyok rá. Ez persze hogy fotogénné tett, azonnal villogtak a vakuk. (Biztosra mentem azért, mielőtt szóltam, láttam, hogy a soron következő fazon ereit még vakon is nehéz lenne elvéteni.)

Az osztályra mentünk ismét, ahol páciensek közé vittek ezúttal. Ügyesen kezet is fogtam néhány leendő anyukával (a kórház a szülészet-nőgyógyászat-infertilitás területeire van ráállva), s egy vizsgáló következett, ahol épp ultrahangoztak egy másikat.

Kapacitáltak, már csak a remek fotó kedvéért, hogy vegyem át a helyzetet, így aztán én folytattam azt egy két perc erejéig. Szerencsére a hölgy már alaposan össze volt kenve ragaccsal és a harmadik trimeszter eleje felé járhatott, úgyhogy nagyon nem lehetett elrontani, ezért sem ágáltam túl feltűnően. 

Szerencsére ennél jobban már nem akartak elegyíteni a betegekkel, így a lóláb sem lógott ki. Tulajdonképpen szerencsés, hogy műteni nem vittek.

A fotózkodás után ünnepség kezdődött hét shanghaii professzor társaságában. A névtáblám akkor készült épp, mialatt vártunk, így a már említett tolmács (és műsorvezetőként is funkcionáló figura), nem lévén tisztában a titulusommal megkérdezte, hogy doktor vagyok vagy professzor. Azonnal rávágtam a doktort, hezitálás nélkül (jól megy a szerep), ennél nagyobbat nem akartam hazudni, meg azért profnak szerintem kicsit fiatal is lennék.

Ez lett a névtábla. Valamiért dr. Vera Erica lettem (előzőleg a megküldött ppt-n, hasonlóan rejtélyes módon dr. Olivia Erica voltam), s a szülészet-nőgyógyászat nemzetközi szakértője is. A név átírása fonetikus, konferálva Dr. Ericaként voltam.

Az ünnepség nem tartott soká, de kaptunk okleveleket, díszdoktori (!) kitüntetéssel. Igazi még úgy sincs.

Ebéd jött, majd délután a konferencia, amit egyenesen én nyitottam meg. Kétlem, hogy bárki is értett egy kukkot is az előadásomból, de azért nagyon bőszen tapsikoltak a végén. Ezután pár óra unalom jött, mire végre mindenki elmondta a magáét, s hazavittek minket.

Kis átöltözés után remek vacsorát kaptunk, de erről külön posztban.

Hát, ilyen Dr. Veve egy napja…