Tegnap DVD-írással telt a napom. Nem volt egyszerű.

Először lemezt kellett találnom. Valami furcsa okból kifolyólag egyik számteches boltban sem tartottak belőle, s a lehető legeltérőbb tanácsokat kaptam, hogy mégis merre juthatnék hozzá. Végül teljesen véletlenül belebotlottam az egyik tanítványomba, akinek volt pár ötlete, szerencsére a harmadik helyen – egy (műsoros) cd-t és dvd-t forgalmazó boltban sikerült is beszereznem pár példányt.
Az írás sem volt kevésbé kalandos. A laptopomban ugyan van író, de azt most épp nem tudtam használni a már részletezett problémák miatt, az asztali gépet pedig nem szerelték fel vele. Sajnos Javiernek netbook-ja van, így az sem volt nyerő. Voltam három internetkávézóban is, hasonlóképp sikertelenül, s megkérdeztem két nyomtatással, fénymásolással, szkenneléssel foglalkozó helyet is, de ők sem a várt választ adták.

Utolsó mentsvárként felhívtam az asszisztensemet, aki kb. egy óra alatt talált egy helyet, ahova el is kísért. A reklámanyagokkal, grafikával foglalkozó üzletben lévő két nő nem igazán tűnt bizalomgerjesztőnek, már ami a hozzáértésüket illeti. Bár Chen Yannek (asszisztensem) próbáltam vázolni, hogy itt egy bootolásra alkalmas lemez lenne az elérendő cél, sajnos a dolog lényegét nem látta át. Az írást végző munkaerő mindenesetre biztosított, hogy érti a dörgést, írt már windowst. 

Az íráshoz használt Nero kínaiul volt, s elég gyorsan is kattintgatott, szóval nem tudtam időben követni, hogy mit csinál, de megvoltak a kételyeim. A biztonság kedvéért még kértem, hogy hadd próbálhassam ki a másik gépen, elindul-e a telepítő. Persze nem, simán rányomta az iso-t a lemezre, ahogy volt.

Miután a problémát ezek után sem értette, így végül belement, hogy saját kezembe vehessem a dolgokat (ahogy eredetileg is kértem). Onnan már sínen volt az ügy, s így végül elégedetten távozhattam.

Annak azért örülök, hogy voltam annyira előrelátó, hogy több lemezt is vettem.