Mára végre sikerült idecsődíteni a mesterembert, aki ezúttal már két helyen is sikeresen megszigszalagozta a kábeleket, mitőbb, az egyik helyen egy szakaszt még ki is cserélt!

Ugyancsak jött egy másik szaki is, aki megjavította a hűtőt is, így újra szuperál az is.

Eltartott egy darabig, mire ideértek, bár szerencsétlen új asszisztensem naponta hivogatta őket, csak mivel elég friss és fiatal kollegina itt, a szava valszeg nem sokat ér. Miután egyre kényelmetlenebb lett a helyzet, ma reggel szóltam, hogy addig nem megyek tanítani, amíg nem szerelik meg, mitöbb, ha ezzel valami problémájuk van, akkor lelépek.

A keménykedésnek aztán meglett az eredménye, bár hogy meddig tart ki az új rendszer, majd kiderül. Mindenesetre erősen gondolkozom, hogy akarjak-e még maradni itt, főleg hogy az ügynökségem küldött pár vonzó egyetemi állásajánlatot is. A vicces az, hogy nem is léptem velük kapcsolatba, maguktól kezdtek ostromolni, miután az évem a vége felé tart. Van, ahol csak 12 órát kellene tanítani.

De ez még a jövő zenéje, az is lehet, hogy eleve nem maradok Kínában. Szívem szerint nem nagyon mennék haza, de ehhez az otthoniaknak is lesz hozzáfűzni valója. Mindenesetre azt mindenképp jó megtapasztalni, hogy lehetőségem lenne bőven, ha maradni szeretnék. 

Megvallom őszintén, az egyetemi oktatás lehetősége elég erősen vonz. Eleve jól hangzik, meg azért az ottani tanulókkal minden bizonnyal könnyebb is lenne dolgozni.
Leginkább északi helyekkel szimpatizálok ezúttal. A putonghua miatt is célszerű választás, meg igazából jobban díjazom, ha telente legalább a lakásban meleg van. Azért a hiperkemény heilongjiangi telekre nem vágyom, elég nekem a -20 fok is, de Hebei, Henan vagy Shandong nem volna rossz.

Na, de ez majd kiderül.