-
Jó eséllyel megvan a házikó is
Bár ebbe még bezavarhat a hátralévő idő, nem kizárt, hogy addig valaki megelőz bennünket. Bízom benne azért, hogy nem fog, mert már egy hónapja is hirdették a kecót, de éppen balszerencsések is lehetünk.
Előre is lefoglalózhatnám, de azért ezt látatlanban nem szívesen tenném meg. S bár a képek alapján csábító a hely, s nagyon tetszik, élőben azért még lehetnek meglepetések. De azért bizakodó vagyok.
Az ingatlan amúgy két szintes, 220 nm-en terül el és még kertje is van kókuszpálmákkal. Ízelítőnek egy kép is róla nektek. Ha valóban ilyen, szurkoljatok, hogy le ne maradjunk róla.
Ja, és árban a kétharmada annak, amit Shenzhenben fizetünk ezért a kis lukért.
-
Megvannak a papírok és a repjegy is
Egy kicsit eltűntem, de közben intézkedtünk is. Vietnám a bolygó azon kevésbé szerencsés országai közé tartozik, ahová kell vízum, de a csoporton belül a szerencsésebbek egyike, mivel ezt érkezéskor is be lehet szerezni.
Annyi nehezítés persze van a dologban, hogy csak úgy a semmiből felbukkanva ez nem jön össze, először igényelni kell egy approval letter-t, amit aztán kinyomtatva magunkkal kell hurcibálni. Ezzel engednek csak fel a Vietnámba tartó gépekre, s a reptéren ennek birtokában állítják ki a megfelelő vízumot a jelöltek útlevelébe.
Szerencsére ez az igénylés online lezavarható, s jelen szabályozás hatálya alatt a turista mellett üzleti vízumok is beszerezhetőek így, utóbbiak akár egy évre is. Ez az egy éves üzleti vízum ráadásul az érvényességi idején belül folyamatos tartózkodásra jogosít, vagyis akár egy évig nem kell elhagyni az országot, hacsak kedvünk nem tartja.Az approval letter tehát hamar elkészült, s ennek birtokában ma a repülőjegyeket is megvettem. Az Air Vietnammal utazunk majd, Hongkongból. Lesz egy kétórás szünet Ho Chi Minh-városban, de ezalatt legalább be tudunk csekkolni a belföldi járatra és fel is tudjuk venni a vízumunkat.
Nha Trangba majd október 7-én este nyolc után érkezünk, ami itt már több mint kilenc, mivel a vietek a nem a pekingi időzónát használják.
Két hétre foglaltam több részletben, lemondható módon szállást, az alatt remélhetően találunk házat magunknak.
Jó lesz ez, bárcsak minden ilyen simán menne!
-
Októberben tehát Vietnám jön
Az előzetes tervekkel ellentétben nem várunk februárig, hanem már 16 nap múlva Vietnám felé vesszük az irányt. A hirtelen döntésnek több oka is van.
Már többször elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne, ha férjemnek nem hosszítanánk vízumot és inkább lelépnénk hamarabb, de ez csak gondolat maradt. Mehetnékem volt ugyan, de azért racionális típus vagyok és sem az én vízumom árát nem szerettem volna elpazarolni (nekem még van cirka fél évem), sem az itteni jövedelemről lemondani addig, míg lehet.
Hogy végül mégis megindulunk, annak leginkább vízumos okai vannak. Az eredetileg betervezett maláj opció most épp felfüggesztés alatt áll, elvileg október 28-ig. A férjemnek 7-én jár le a vízuma, így addig nem tudunk várni. Megoldható lenne ugyan, hogy HK-n keresztül szerzünk egy (szerencsétől függően 1 vagy 2 hónapos) papírt átmenetileg, s október végén megyünk Malajába, de ez ugye még újabb költség, ráadásul egyet éjszakázni kéne Hongkongban hozzá.
További bónusz, hogy amennyiben október 28-tól mehetnénk is az új vízumért KL-be, az új verzió drágább, mint az eddigi, ráadásul mivel fél évre szól, akkor meg azt nem tudnánk végig kihasználni. És ráadásul arra sincs tulajdonképpen semmi garancia, hogy tényleg tudunk akkor szerezni vízumot.A lényeg, hogy úgy döntöttem, nem variálgatok, akkor inkább induljunk neki Vietnámnak hamarabb. Férjem most kapott extra 2-3 havi fizura ígéretet a cégtől, ez önmagában elég arra, hogy egy akár egy évet is lehúzzunk ott mindenféle helyi jövedelem nélkül, anélkül hogy egyéb meglévő forrásainkhoz hozzányúlnánk.
Merthogy, ha már lúd, legyen kövér alapon arra is jutottam, hogy Nha Trangban (ide megyünk Vietnámon belül) egy évre telepszünk le első körben fél év helyett.A vietnámi vízumigénylésünk már folyamatban, a napokban intézek majd mindent szép lassan. Október 7-én pedig el is húzunk, előreláthatóan Hongkongon és Saigonon át.
Ennyi egyelőre. Majd szórakoztatlak benneteket a részletekkel.
-
Malajzia megint elmarad
Majd holnap részletesebben is megírom, most csak a lényeg jön. Már októberben költözünk Vietnámba.
-
Már Alipay-jel is tudok fizetni
Lassan erre is sor került. Talán még emlékeztek, hogy egyszer már Wuhanban is próbálkoztam ezzel, de akkor még sokkal bonyolultabb volt a regisztráció külföldiként, s rendszeresen visszadobott a rendszer.
Miután tavaly elkezdtem használni a Wechat-es pénztárcát, ez a dolog le is került a napirendről, mivel ez utóbbi is mindenhol használható, mi több, a mindennapi életben még jobban is áll, mint az Alipay.
Egy terület azért még akadt, ahová kellene a Zhifubao (Alipay). A repjegyvásárlós oldalakon, s általában az online áruházakban való fizetésnél az Alipay dominanciája még töretlen, s a Wechat ritkán használható. Mivel hamarosan repjegyet kell vennem Malajába, így újra megkerestem a már jól bejáratott wuhani diákasszisztensemet (aki közben már végzett, s egy gyógyszerészeti cégnél melózik). Mivel csak holnapra fixáljuk le az időpontokat, így gondoltam, meglesem újra a regisztrációt, hátha sikerül magamnak is. Időközben új bankszámlám és telefonszámom van, s el is telt két év, így bíztam benne, hogy talán változott valami.
Változott is! Most már percek alatt lezavarható a folyamat, nem kell hozzá utalgatni, utalás összegét visszaigazolni, s a többi hülyeség, csupán megadni az adatokat, s a banki rendszer érvényesít is. Szóval, lényeg a lényeg, holnap már önállóan veszem meg a jegyeinket KL-be.
-
Hétvégi kikapcsolódás
Tegnap összefutottunk Isoval és Fly-jal, s ennek örömére vacsiztunk is egy kicsit. Én elég ímmel-ámmal fogyasztottam csak (tudjátok, fogyóban vagyok s emiatt nem akarok nagyon vétkezni), de elég finom falatokat kaptunk.
Kommunikáltunk a vízumos csókával is, a terveknek megfelelően megyünk Malajziába jövő hónapban. Valamelyik nap majd meglesem a jegyárakat, ha úgy van, lehet, hogy a nemzeti ünnepes hetet is kinn töltjük, de ez még változhat.
További jó hír, hogy a vízum kapcsán beszéltem férjem cégével is, nehogy esetleg ütközés legyen a következő jelenése és az ügyintézés időpontja kapcsán. Szerencsére nem lesz, s jelen állás szerint a remélhetően Indonéziában megrendezendő meló majd csak decemberben vagy januárban kerül lebonyolításra. Ha így lesz, az még extra 2-3 havi fizetés. Még ilyen híreket, sokat! -
A pihit sikerült túltolni
Utólag is bocs, amiért nem jelentkeztem napok óta az ígéretem ellenére, de amióta nem melózom, majdnem egész nap alszom.
A lustaságomba belejátszhat az is, hogy kénytelen-kelletlen nekiálltam egy picit fogyni is, mert a házasélet alatt újra felszaladt egy kellemetlenebb felesleg. Bár férjemet állítólag nem zavarja, engem annál inkább. Már korábban is próbáltam leküzdeni a helyzetet, de mindkét alkalommal elbukott a dolog azon, hogy ő a határozott kérésem ellenére is itt tömte magába a kaját mellettem (neki könnyű, semmit nem hízik).Mostanra azonban megmakacsoltam magam, s egyértelműen kitiltottam a lakásból mindenféle élelmiszert. Ismeri a járást, kismillió helyen vásárolhat magának harapnivalót, csak haza nem hoz belőle semmit. A helyzetnek eredménye is lett. Bár az út eltart még egy darabig, de megindultak a folyamatok. Szigorúan a saját, erre preferált ételeimet eszem, s mostanra alig valamit. Tudom, koplalni nem egészséges, de ismerem magam, a sportra lehetetlenség rávenni, úgyhogy csak ez marad. Nekem beválik, nem szenvedem meg, önuralmam is van hozzá, s egy idő után (1-2 nap) már nem is zavar. Csak a belekezdés nehéz, ha kísértések garmadája vesz körbe. De ez kiiktatva.
A testsúlycsökkentés mellékhatása azonban a már emlegetett lustaság. Energiabevitel híján a szervezetem ott spórol, ahol tud, így aztán nincs sok kedvem megerőltetni magam (szellemileg sem), s csak vegetálok. Nem panaszképp, csak magyarázatként írom.
Mivel a héten még nem dolgozom, azért majd most már tényleg igyekszem erőt venni magamon, s belekezdeni az elmaradások pótlásába. Reméljük, sikerül.
-
Tájfun
Na, ezt is megértük. Előbb-utóbb számítani lehetett rá, mivel már a veszélyzónában élünk.
Ma írtak a nyári suliból, hogy a vihar miatt ma ne menjünk dolgozni. Aztán láttam a hatóságok sms-t is. Eszerint kerüljük a tengerpartot, a hegyeket, a különböző veszélyes helyeken, s ha van rá lehetőség, inkább maradjunk zárt helyen.
Szerencsére ez nem egy túl komoly eset, nem vagyunk veszélyben, de jobb elkerülni a bajt. És pihenni itthon. Amit nem bánok.
-
Apró költözés
A mai napon lejárt a kis lakáskánk bérlete. Mivel még fél éven át maradunk, s nem akarunk a városon belül másfelé költözni, adta magát a lehetőség, hogy hosszítsuk meg a szerződést még hat hónappal.
Azonban volt egy apró probléma a kecóval. A légkondi elkezdett csöpögni, s semmiképp nem akarta ezt abbahagyni az utolsó pár hét folyamán. Normál esetben persze ilyenkor jelezhetnénk, hogy csinálják meg, de aki élt már hosszabb időn át Kínában, az tudja, hogy bármit megszereltetni csak legutolsó mentsvárként szabad. Ha esetleg sikerül is nekik, a járulékos károk általában túlmutatnak a nyereségen. Emiatt volt, hogy a fürdőszobai csap lefolyója miatt sem szóltunk, különösen, hogy a járólapra csepegve nem is nagyon hatott meg a dolog.
A légkondis probléma miatt sem szóltunk, inkább megoldottuk azzal, hogy felfogtuk a lecsepegő vizet. Bár a falat is érte némi esztétikai kár, nem volt szembeötlő. Viszont mindenképp másik lakást akartunk. Így aztán átcuccoltunk három emelettel alacsonyabbra. Itt most még lesz fél évünk, mielőtt valóban költözünk, délre, Vietnám felé.
-
Nyár tanítással
Szorgosan telik a szünidő. A közoktatás, nem meglepő módon, ilyenkor leáll, s ez remek alkalmat ad a nyelviskoláknak arra, hogy summer camp-eket szervezzenek, elvégre a gyerkőcöknek rengeteg szabadideje lett.
A nyár egy másik, s esetünkben lényeges aspektusa, hogy ez az az évszak, amikor a külföldiek nagy része elillan az országból. A valahol normális szerződéssel rendelkező natívok iskolai munkája, s vele együtt a tartózkodási engedélye lejár, s elhúznak haza, hogy aztán szeptembertől visszajöjjenek, ha úgy tartja kedvük. Vagyis, egy kicsit borul a piaci egyensúly, s a nem távozó tanárok lehetőségei sokat javulnak.Ezt érezzük mi is. A megcsípett nyári sulikban a szokásos 200-250 yuanes órabérekhez képest 3-400 yuan körül keresünk, s még nagy eséllyel akkor is felvesznek, ha amúgy annyira nem tetszik nekik a tanítási módszerünk. A saját hülyeségeikről is könnyebb őket lebeszélni.
A summer camp-ek jellemzően egy hónaposak, július közepétől augusztus közepéig. A két helyen, ahol melóztam, már véget is ért, de még nincs vége a nyárnak, mert egy harmadik helyen most kezdték még csak el két hét erejéig. Bár szerettem volna egy picit pihenni még a szeptember előtt, miután 450 yuanes órabért kínáltak fel és a lokáció is közel van, végül belementem. Mivel a megbeszéltnél több volt a diák, így ebből 500 lett, amit maguktól ajánlottak fel.
Kár, hogy jó világ hamarosan véget ér, s visszatérünk a normál bérezéshez. Mindegy, ki kell használni, amíg lehet.
