• Most már egész közel van Thaiföld

    Ma megkaptuk az utazás fix időpontjait is. 11-én indulok, s 18-án érkezem vissza, vagyis egy hetet leszek ott. Virágelvtárs mellett jön még egy francia (vagy belga?) emberke is, úgyhogy biztosan jól elleszünk majd. Állítólag egészen sok szövegünk lesz.

     

    Most határozottan örülök Thaiföldnek, kifejezetten várom. Már csak két hét. 

  • A hibrid herceg

    Shenzhenben rengeteg a külföldi, angoltanárok, modellek, zenészek, ilyen-olyan üzletemberek. Zömmel azért persze az angoltanárkodás jelenti a megélhetést. Több száz ilyen-olyan nyelviskola működik, ahová keresik az angolt oktatni képes – de legalábbis fehér bőrű, angolul valamennyire beszélő – személyeket.

     

    Ahol piac van, ott sok ügynökség is működik, amelyek a közvetítésből szerzik be a betevőt. A facebook-os messenger szerepét Kínában betöltő Wechat-en is rengeteg csoport van, ahol állásajánlatokat osztanak meg. És néha mást is…

     

    Az egyik ilyen csoportban lettem figyelmes a címben szereplő hibrid hercegre. Zenészeket, énekeseket közvetítő ügynök hirdetésében jelent meg mintegy mellékesen, az ajánlat végén. Ugyanis a herceg facér és társat keresnek neki. Idővel egyre jobban bővült az ezzel foglalkozó rész, most már rengeteget tudni róla, de a jelek szerint vagy nagyon válogatós lehet, vagy még így sem keltette fel a hölgyek figyelmét.

     

    A Szecsuánblog mindig is az igaz szerelem pártján állt, így kötelességemnek érzem, hogy a blogon is népszerűsítsem a fiatalember ajánlatát. A kontakt nem látszik, de privátban nagyon szívesen odaadom a komoly érdeklődőknek. Szerintem kihagyhatatlan ajánlat, csak sajnos én már férjnél vagyok és az oroszomba is bele lehet kötni.

     

    prince.jpg

  • Azért Shenzhenben is akadhatnak megfizethető házak

    Valamelyik nap kóvályogtunk a környéken, s nem is olyan messze, a szomszédos Yangmei metróállomás felé vezető út közelében fedeztük fel ezt a múltból visszamaradt csodát.

     

    Mint olvasóim már tudhatják, Shenzhen nem régi kreálmány, a nyolcvanas évek előtt mindössze egy álmos kisváros húzódott a helyén a hongkongi határ mentén, egészen minimális beépítettséggel. Erre, Bantian környékén meg feltehetően termőföldek húzódtak falusias életvitellel. A házikók ebből a korból származhatnak, s erős a gyanúm, hogy jutányos áron lehetne beköltözni.
    A vásárlást azért nem ajánlom, igencsak erős a gyanúm, hogy nagyon hamar eldózerolják az épületeket és magasházakkal épülik tele a helyet.

     

     

     

     

     

  • A nyelvsuliról és a nyárról

    A tanítós munkámban is zajlik az élet. Változások is lesznek majd, de egyelőre a jelenlegi helyzetről írok egy kicsit részletesebben.

     

    Maga a nyelvsuli nem nagy, csak két termünk van és túl sok óránk sincs, hétköznaponként csak egy vagy kettő. Hétvégén aztán ez egy kicsit fokozódik, szombaton összesen 6,vasárnap pedig 4 osztályt tanítunk. Mivel Kínában az iskolában töltött idő elég sokat elvesz a kölykök életéből, így ők csak hétvégén érnek rá – hétköznapokon csak ovisaink vannak.

     

    Persze nem én tartom ezt az összes órát, én csak heti 6-7 órát viszek. A maradékkal Iso illetve egy heti 2 órára tartott ukrán csajszi boldogulnak. A picik a szintjüknek megfelelően három kategóriára vannak bontva, K-1, K-1 advanced and K-2 osztályokba járnak. Egy-egy órán 3-6 gyerek bukkan fel – a csoportok eleve nem nagyobbak, s van némi szabadságuk a szülőknek is, havi szinten választásuknak megfelelő néhány alkalommal nem kell hozniuk a csemetéket, ha épp más dolguk van.

     

    Én a legkisebbeket, a K-1 osztályokat tanítom heti háromszor, illetve szerdánként egyszerre két csoport is jön, olyankor az egyiket a szláv kollegina oktatja. Ezek a gyerkőcök 3-5 évesek, s egy-egy alkalommal egy órát töltenek ott, 5 perc szünettel. Bár picik, szépen haladnak, s egész sokat tudnak. Hétről-hétre fejlődnek, s tényleg szépen kupálódnak. A tanítás játékos. Énekelgetünk is, s igyekszünk viccesek lenni. Egyik-másikuk figyelme lankad azért, de nem nagyon kell rájuk szólni. S tényleg ügyesek. Amikor velük van órám, azt kifejezetten élvezem, szórakoztató.
    Egy-két kifejezésre (I, am, don’t, have, want, like, stb.) kézjegyeket is használunk, ami nagyon sokat segít nekik a memorizálásban. Hogy a szintjüket demonstráljam, pl. legutóbb a want to eat something, want to drink something kifejezéseket gyakoroltuk. Sok-sok színes kártyánk van mindenféle képekkel, nagyon sok szót ismernek már.

     

    Heti háromszor vannak K-1 advanced órák is, ezeket én csak helyettesítéskor tanítottam. Már lényegesen fejlettebbek, ide jellemzően egy év K-1 után kerülnek a picik. A módszer velük sem nagyon tér el, leszámítva, hogy már lényegesen bonyolultabb feladatokkal is boldogulnak. Ők már a betűket is tanulják valamennyire.

    Számukra, vagyis egy részük számára van hetente egyszer reading class is. Egyszer helyettesítettem ezen is. Ez egy jópofa kiskutya kalandjairól szóló könyvsorozatot használ, egyszerű kifejezésekkel, sok rajzzal, gyerekek számára szórakoztató formában. Megtanulják a szavak elolvasását, s persze jópár új kifejezéssel is gazdagodnak.

     

    A heti egy szem K-2 órát Marisa tartja, az ukrán leány, erről semmilyen információval nem rendelkezem. Van egy középiskolás óra is hetente egyszer, 5-6 gyerekkel, egyszer helyettesítés kapcsán volt hozzájuk szerencsém. Ez már könyvet használ, komolyabb nyelvtant tanít, s a játékos elemek sincsenek meg. Nem túl jó osztály, mert nagyon alacsony az előképzettségük. A velük lévő órámon az enough és a too szavak használatára kellett volna megtanítanom őket, de a példamondatokból gyakorlatilag semmit nem értettek. Iso is mondta, hogy nagyon eltérő a tudásuk, s elég nehéz tanítani őket. 

     

    S végül, de nem utolsósorban vannak a hétvégi community class-ok. Na, ezeket határozottan rühellem. Szerintem Iso is. Ez általános iskolás gyerekeket jelent, egy-egy csoportban 20-25-öt, akik másfél órát töltenek ott (tíz perc szünettel), s valami bornírt topikkal kötjük le őket. Nagyon eleve nem vesszük komolyan ezt az órát, mert nem sokat fizetnek érte, inkább promóciós céljuk van. Plusz a létszám miatt érdemben eleve nem is nagyon lehet nekik tanítani semmit. Osztályonként akad egy fél tucat ember, aki valamennyire odafigyel, a többi csak bambul. Amíg csöndben teszik, addig legalább nem zavarják az órát, de egy bő negyed óra legalább azzal megy el, hogy kordában próbáljuk tartani őket.
    Ha végre valahára lement az első negyven perc, onnan már jobb a helyzet, mert a szünetet követően már csak játszunk valamit. Akasztófa, activity, stb. 
    És ezekből az órákból hetente hat darab van. No, de így legalább érzem, hogy dolgozom is, nem csak szórakozni járok oda. Ha csak K-1 osztályokkal lennék, nem is lenne munka, amit csinálok.

     

     

    Nyárra  lesz egy kéthetes summer camp-ünk. Ez nem kempingezést takar, csak sima sulit, nyáron. Reading class és community class lesz terítéken, feltehetően az utóbbiból lesz a lényegesen több.  Aztán pedig augusztusban pihi.

     

     

    És a változások? Iso a következő félévtől kiszáll a suliból. Szecsuánba készül költözni barátnőstül, s ott nyitnak egy új sulit. Itt még be akarja fejezni a K-1 advanced csoportjait, amivel kb. szeptember végére végez, s onnantól csak én maradok. Iso-t leszámítva gyakorlatilag csak én vagyok képben a tanítási módszerünkkel, s a megmaradó partner, Shumi nem tanár, az angolja is csapnivaló. Szóval valahogy nekem kell majd vinnem a dolgokat, természetesen magasabb javadalmazásért és több munkával. Nem tudom még, hogy pontosan mi és hogyan lesz, de érdekes új félév elé nézünk, az biztos. Reméljük a legjobbakat.

  • Filmezés újra

    Kedden késő este kerestek, hogy szerdán újra kéne menni forgatni. Ez még mindig ugyanaz a helyszín, ugyanaz a cég, csak aznapra épp egy sajtótájékoztatóról szóló videót szerettek volna beütemezni még pluszban. Ezúttal csak én kellettem.

     

    Mivel egyúttal a képzeletbeli konferencia hoszteszeként is működtem, vagyis volt pár sornyi szövegem is, így 800 pénzt adtak. Először felvették a közönséget, a kérdéseiket, stb. Három külföldit beállítottak kamerák mögé, mintha tényleg valami nagy érdeklődésre tartó eseményről lenne szó.

    Aztán jöttünk mi. Én, a hosztesz, meg elvileg három fejes pasi. Ezzel is vacakoltak egy darabig, de aztán végül végeztek. Szerencsére, amikor nem voltam benne a képben, olyankor nem volt muszáj ott üldögélnem.
    Egynek jó volt.

     

    Képek újfent a galériában.

     

     

  • Filmforgattunk

    Vagyis mi csak szerepeltünk benne. Ahogy említettem, készült egy céges bemutatkozó videó, s ehhez kerestek egy halom külföldit, akik aztán mindenféle, irodai környezetben előforduló dolgokat kellett, hogy eljátszanak egy amúgy nem működő, de berendezett irodában. Hogy kizárólag a forgatásra bérelték-e vagy a cég működése zajlik majd ott, azt nem tudom, ilyesmiket nem kötöttek az orrunkra.

     

    A megbeszélteknek megfelelően délután kettőre jelentünk meg a helyszínen, Iso-val együtt. A javadalmazás nem tűnt túl kecsegtetőnek, úgyhogy inkább mentünk szórakozásból. Öt óráért fizettek 500 yuant, de végül 600 lett, mert egy fél órát csúsztunk. Persze ez sem egy annyira rossz pénz a kvázi semmiért, de hasonló dolgokért azért általában 1-2000 yuan körül szoktak perkálni. No, de mindegy is.

     

    Bár ott töltöttünk öt és fél órát, az esetek nagy részében nem volt semmi dolgunk, mert nem minden jelenetben vettünk részt. Általában 2-3-4 embert szedtek össze egy-egy dologhoz. Összesen talán ha egy órát használtak bennünket. Persze mindent jópárszor felvettek, mire megfelelőnek találtatott, de ez egy ilyen műfaj.

     

    Nem volt semmi irreális tennivaló. Szövegünk nem volt, pusztán valami egyszerű dolgot kellett csinálni. Pl. megérkezni a munkahelyre. Kezet fogni emberekkel. Bólogatni, amíg egy másik külföldi úgy tesz, mintha valamit magyarázna. Mappára mutogatni, látszólag ügyfeleknek magyarázni dolgokat. Iso egy prezentáció nézőjeként is lencsevégre került.

     

    Főleg ukránok és oroszok voltak jelen. Shenzhenben általában minket is ukránnak vagy orosznak néznek, persze a külföldiek, a helyieknek lövése sincs erről. Tegnap háromszor szólítottak meg minket oroszul, s bár olyan impozáns dolgokat is tudok csinálni, minthogy azt válaszolom: прости, я не понимаю по-русски (bocs, nem értek oroszul), nagyjából ebben ki is merül a tudásom.

     

    Végezetül egy galériával búcsúzom, benne a forgatáson lőtt képekkel.

     

  • Pénzküldés Kínából

    Valamelyik nap kérdéseket kaptam pénzátutalás témában. Mivel úgy gondolom, a téma kifejtős, s a válaszaim akár másoknak is hasznosak lehetnek, a jelenlegi posztban foglalkozom vele.
    Csapjunk hát bele.

     

    Kína otthonról nézve tényleg majdnem a világ végén van, így aztán a gyakori ingázás nem túl életszerű opció. Az ide megérkező, itt munkálkodó külföldiek jellemzően évente látogatnak haza, sokan még ritkábban. Így ha valamiért pénzt kell küldeni az anyaországba, az esetek túlnyomó részében nem opció a személyes kézbesítés. Lássuk hát, milyen egyéb lehetőségeink vannak.

     

    Nemzetközi banki átutalás

     

    Na, ezt csak azért említem, mert valóban létezik, de ép elmével aligha használja bárki is. Feltehetően bankok sorozatán megy keresztül a pénz, mire hazaér, s többször is átkonvertálódik különböző pénznemekbe, természetesen a lehető legjobb rátákkal. Lassú is, napok hosszú sorát igényli legjobb esetben is.
    Ha a fentiek még nem lennének elég meggyőzőek, a küldésért fizetendő díj is borsos, s bankoktól függően még akár a célszámla kezelője is felszámít némi költséget.
    Felejtsétek el!

    Western Union/Moneygram

     

    Ez már egy nagyságrendekkel jobb opció lehet. Előnye, hogy gyors (maga a transzfer), ha átjut az ember a papírmunkán, gyakorlatilag azonnal fel is vehető az összeg a célországban. Érdemes  figyelembe venni, hogy yuan befizetés esetén a szolgáltató saját átváltási árfolyamon végzi a konverziót, s ez a ráta nem annyira előnyös. Ergó, dollárban kell a pénzt küldeni, a yuant dollárra váltani a legnagyobb kínai bankokban kifejezetten tisztességes árakon lehet, azonban napi 500 dollár a limit, amit külföldiként átválthatunk. (Ha sürgető és ennél nagyobb összeget kell dollárosítani, úgy érdemes egy kínait magunkkal vinni, nekik egy lényegesen nagyvonalúbb éves keretük van, amit elég nehéz túllépni.)
    A pénzküldés díja alkalmanként elfogadható, az viszont már problémásabb lehet, hogy kisebb településeken egyáltalán nem megoldható ezen szolgáltatások használata, de még akkora városokban, mint Wuhan is rengeteg utánajárást igényel. A legfejlettebb helyeken viszonylag gördülékenyen használható.

     

    Belföldi banki átutalás

     

    Nekem személy szerint ez vált be, bár nem minden esetben működhet, de ezt mindjárt elmagyarázom. Ma már a Unionpay-es, átlag kínai bankkártyákat a világ legtöbb országában elfogadják az automaták. Magyarországon az OTP ATM-jeivel kompatibilisek. Magyarán a kínai bankkártyával minden gond nélkül fel lehet venni pénzt otthon (a napi limit 400 és 500 ezer forint között van, s egy-egy tranzakció során legfeljebb 100000 forintot lehet kivenni). Mivel a számlán yuan van, Magyarországon pedig forintot veszünk ki, így történik konverzió, de ezt szerencsére az Unionpay árfolyamán végzik, s nagyon kedvező, gyakorlatilag elhanyagolható a veszteség. További költség, hogy a magyarországi tranzakciós díj miatt százezer forint kivétele után cirka ezer forintnyi kiadással még számolni kell. 
    Azonban még ezzel együtt is messzemenően a legolcsóbb módszer mind közül. Na de mi a macera? Hát az, hogy a fogadónak kell hogy legyen kínai bankkártyája. Én hagytam otthon egy nem használt kártyát (a bankszámlanyitás, -vezetés, kártya mind-mind ingyenes errefelé, szóval extra számlához jutni nem túl bonyolult, s költséggel nem jár), s ha pénzt kell küldjek, úgy egy itteni ATM-en át átutalok a használt kínai számlámról a kizárólag erre használtra. Az utalás azonnal megtörténik, s az otthoniak már mehetnek is a pénzért.
    A kártya miatt ez a módszer akkor működhet, ha van otthon valaki, akire rá mered bízni. Ha van, akkor az ő közvetítésével már gyakorlatilag bárkinek mehet az utalás, s ez a módszer tényleg kifejezetten olcsó.

    Bár valószínűleg keveseket érint, de úgy tudom, éves szinten százezer vagy százötvenezer yuanben van limitálva az egy számláról külföldön felvehető összeg nagysága.

     

     

    Paypal

     

    Ezt sosem használtam, így nem tudok sok részletet mondani, de a legnagyobb probléma a bankkártyával lehet. A default kínai Unionpay-es kártyákat nem lehet használni, a Visa/Mastercard matricával ellátott kártyák beszerzése viszont költséges és feltételekhez kötött. Mivel ezekre Kínában semmi érdemi szükség nem lehet, túl nagy macerának tűnik csak ezért invesztálni egybe.

     

     

    Ha Kínában élsz, s van még ötleted vagy valamibe belekötnél, egész nyugodtan írd meg a kommentedet!

  • Már megint május elseje

    Sajnos én sem leszek fiatalabb, ennek újabb bizonyítéka, hogy már megint május elseje jön, pedig már volt róla párszor szó a blogon. Ez utóbbi miatt most nem is állok neki leírást készíteni, csak az életemre gyakorolt hatásait ecsetelem.

     

    Az ünnep – amely három napos errefelé – miatt legközelebb majd csak szerdán megyek melózni a suliba. Kedden már tanítunk, de aznap nincs órám egyébként sem. Így most némi pihenés jön, amit amúgy egyáltalán nem bánok. A hétvégi community class-ok felének elmaradása meg különösen jólesik, mert azokat határozottan kevésbé csípem (majd valamikor írok egyet a nyelvsuliról részletesebben).

     

    Ha a kölykök nem is nyaggatnak most pár napig, attól még akad egy kis munkálkodás, ugyanis hétfőn, elsején megyünk férjemmel és Iso-val együtt egy kis videózós munkára. Egy cég készít bemutatkozó videót, s ehhez kerestek 30 waiguorent. Üzleti, öltönyös viselet kell majd, s 500 yuannel honorálnak bennünket fejenként, ami ahhoz viszonyítva nem rossz, hogy lényegében semmit nem kell tenni érte. Majd írok erről is, ha már lezajlott.

     

    Most viszont megyek aludni, mert fáradt vagyok. Holnap jelentkezem két új bejegyzéssel is.

  • Grillezős-italozós este

    Tegnap órám volt Iso nyelvsulijában, ahogy az hétfő esténként menetrendszerűen történni szokott. Azonban Iso szólt, hogy ha ráérek, utána beülhetünk sörözni valahová. Így is lett.

     

    Iso egészen közel lakik a sulihoz, pontosabban a suli egy, a lakóházak aljába applikált bevásárlóközpontban foglal helyet, s ezen házikók egyikében él. Csak lemászik pár emeletet, s már ott is van.

    Meséltem már, hogy mi merre élünk jelenleg. A környéket szeretem, s maga a lakáska is jó állapotban van, de marha kicsi, talán ha 20 négyzetméter lehet. Ami még nem is lenne akkora tragédia, bár tagadhatatlanul nem a legkényelmesebb állapot, de számtalan hátránya van a méreten kívül is. Mivel pici a légtér, ha kissé megnő a hőmérséklet odakinn, ami Shenzhenben az év nagyobbik felében evidens szituáció, azonnal járatni kell a légkondit. Elég egy zuhany vagy egy főzés, s máris több fokkal melegebb van benn, de szerintem még kettőnk teste is áraszt magából annyi meleget, hogy befűtse a lakást.

    Egy a lényeg, egy ideje már gondolkodom azon, hogy amint lejár a szerződésünk (előrelátóan csak fél évre kötöttem meg), cuccolni kéne valahová. Mivel közben lett ez a kedvemre való munka a nyelvsuliban, s mert shenzheni viszonylatban még az a környék is megfizethető, lehetőség szerint a munkahelyem mellé. Iso 4000 yuanért bérli a saját kecóját, s ezért a pénzért egy közel 50 négyzetméteres lakást adnak, aminek a hasznos területe még több is ennél, mivel a kínai viszonylatban nagy belmagasság miatt a nappali felének hosszában ki van alakítva még egy galériás hálószoba is. Nem házilag, eleve így épülték meg őket, normális lépcső visz fel. Szóval van egy nappali, erkély, a galéria, még egy hálószoba, egy nem túl nagy konyha és egy egész nagy fürdőszoba. És legalább öt helyen ablak, ahol normálisan lehet szellőztetni. Kettőnknek bőven kényelmes méret lenne, s még akár a család is befér, ha látogatóba jönnek majd. És bár nem újak az épületek, a lakások állapota még messzemenően elfogadható, a wuhani szuper kéglimtől eltekintve messze jobb bármelyik kínai lakóhelyemnél.

    Szóval most az a terv, hogy augusztus végén cuccolunk arrafelé, Isoék segítenek keríteni egy lakást, állítólag nem nehéz. Ehhez még az is kell, hogy férjem megkapja a munkát, ami most neki kinéz. Ha minden igaz, úszásoktató lesz belőle. Elvégre európai és tud úszni, szóval kellően képzett hozzá. Májusban majd elválik, miképpen alakul ez a dolog.

     

    No, de visszatérve a tegnapra. Iso kéglijének megtekintése után átmásztunk egy beülős helyre, ahol nem sokkal később csatlakozott hozzánk Fly, a sulink zenetanárja (vagyis csak extanárja, most lépett le, saját helyet nyit majd, de továbbra is a legnagyobb harmóniában vannak Iso-val), az ő barátnője, majd a férjem is.
    Beszélgettünk, iszogattunk, majd Iso távozása után még eszegettünk is. Képek a galériában, magyarázatokkal dúsítva.

     

  • Milyen volt szőkesége…

    Férjemről nem sok szó esett eddig a blog hasábjain. Futólag persze említettem, hogy erre-arra járunk-kelünk, épp ezt vagy azt csinál, de ebben ki is merült a dolog. Ma egy aprócska betekintést engedek az uram küllemébe. Nem ok nélkül, de ezt mindjárt meg is magyarázom.

     

    Valamikor írtam róla, hogy gyárilag, természetesen szőke fiatalemberről van szó, mely típus egyébként sosem szerepelt kifejezetten a preferenciáim között, de nem is volt bajom a jelenséggel. A lényeg, hogy nem tartoztam soha azon nők közé, akik kifejezetten a szőke herceget várták volna, emlékeim szerint őt megelőzően egy szőke barátom volt még huszonéves egyetemistaként, s az a kapcsolat sem tartott tovább 2-3 hónapnál.

     

    Férjem fiatalabb nálam, hogy mennyivel, az legyen az én titkom, de annyit elárulok, hogy kevesebb x-en van túl, mint én. Ez a tény nem zavar, mert huszonéveim eleje óta ez egy kivétellel minden kapcsolatomnál így volt (a kivétel is csak néhány hónappal volt idősebb nálam), bár ekkora korkülönbség még nem volt korábban. Ez van, jól megvagyunk, s nem is látványos. Na, de nem a perverzióimat akarom ecsetelni, hanem férjem hajáról írnék.

    Üstöke ugyanis teljesen szőke volt két éve. Nem tejfölös szőke, de még csak szőkésbarnának sem nevezném, egyértelműen szőke volt. Mostanra viszont ennek gyakorlatilag már alig van nyoma. Fiatalabb ugyan nálam, de már bőven túl van azon a koron, amikor az ilyesmi még előfordul, legalábbis így hittem.
    Hogy gyermekkorban ez még szokványos, az nem lep meg. Én is szőkeként születtem, de ez óvódás koromra már teljesen meg is szűnt. Magamon kívül is ismerek még sok hasonló példát.

    De hogy valaki már jócskán kifejlett felnőttként jusson erre a sorsra, ilyet még sosem hallottam. És mégis. Persze, ha nagyon okoskodni akarok, jelei ennek is voltak. A gyermekkori fotóin majdnem fehér a haja, s még kamaszként is jóval világosabb volt, mint amikor megismertem. Na de akkor is. Fura.

    Tanulság: ha megtaláljátok a felnőtt szőke herceget, még belőle is lehet barna. Ezek után még azt sem tartom kizártnak, hogy akár a harmadik x után is.

     

    before.jpgKét éve vs. idénafter.jpg