-
A hétvégén férjem is munkába lép
Hogy teljesen ne legyen egyszerű, én épp Changshaban leszek ezalatt, de szerencsére már egymagában is egész jól elboldogul a városban, ha előzőleg alapos instrukciókat kap.
Távollétem idején valamikor (a pontos időpont még egyeztetés alatt áll) reklámfilmet forgatnak Shenzhenben, cirka 10 waiguoren részvételével. Különösebben nem kell csinálni semmit, csak menni. Mindenféle életkorú szereplők, különböző külső stílusjegyekkel.
A fizetés nem egy vagyon, de csinálni sem kell semmit, szóval a semminél több. Kicsit sajnálom, hogy nem leszek ott – szereplőként nem feltétlenül, de azért megnézném, hogy miképp zajlik egy ilyen dolog. Érdekes tapasztalat lesz neki, az biztos.
-
Shenzhenben is akad sok olcsó kaja
Kínában az étkezés nem egy költséges mutatvány. Persze, ez nagyban függ az ember igényeitől, s méregdrágán megoldani sem bonyolult. Ugyanakkor tény, hogy a legnagyobb és leggazdagabb városokban is bőségesen találni kifejezetten kedvező áron operáló helyszíneket.
Az utcai kifőzdék Keleten mindenfelé tömegesen vannak jelen, Kína ebben pláne hogy nem kivétel. Ők rendszerint 1-2 termékre specializálódnak, amit aztán szabad ég alatt, a kis odagurgatható tűzhelyük segítségével készítenek el. Frissen. Az ANTSZ ellenőrei egész biztosan bezáratnák az összeset, de nekem személy szerint még soha nem lett semmi bajom az ilyen csemegéktől. Az óriási láng minden kínai tűzhely sajátja, s ez feltehetően sok dolgon segít, no meg az árusok sem a maguk ellenségei, s nincs ellenükre, ha a kliensek visszajárnak.
Egy fokkal magasabb színvonalat képviselnek a beülős helyek, zárt, belső konyhával. Ezek legolcsóbb verzióiban általában kész menü van, amiből aztán kedvére válogathat a betévedő vásárló.
Ilyenek a környező kisebb utcák. Boltok, kereskedelem, kaja mindenfelé.
A shenzheni lakásunk közelében is temérdek kajálós lehetőség akad. Utcai árusok is, grillezős helyek is, s a már emlegetett nagyon egyszerű beülős helyek szintúgy. A lamianesről már megemlékeztem korábban, azóta is elég sűrűn fel szoktunk tűnni náluk.
Ma egy kis menüs helyen ettünk. Férjem kívánta meg, s miért ne. Az én adagom 8, az övé, a több hús miatt 10 yuanbe fájt. az adag meg bőven laktat.
Olcsó, de ízletes táplálék. Fenn 8, lenn 10 helyi pénzért.
-
Malajzia mégsem jön, virágelvtárs ellenben igen
A vízumbeszerzés kevésbé alakult zökkenőmentesen, mint eredetileg vártuk. A pasi az USA-n keresztül intézi, s a nyáron férjemnek gond nélkül meg is oldotta. Ezúttal az enyémnek vágott neki, de valamilyen, általam nem ismert okból kifolyólag business vízumot próbált meg belőlük kipréselni, nem pedig ugyanúgy turistát.
Ez nem is jött össze, visszaküldték az útlevelet, s eredménytelenül zárult a folyamat. Az indok az állampolgárságom volt, ez állítólag hol összejön ezen a módon, hol nem. Mindenesetre most újra meg lesz próbálva, ezúttal az eredetileg is gondolt turista verzióban, de addig még meg kell ismételjem a hongkongi kitérőt egy egy vagy kéthónapos ottani turistavízumért. Ottalvással. Hurrá.
Ennek alternatívája lett volna a malajziai verzió. Ez személyes megjelenést igényel, s ugyanúgy egyéves vízumot eredményez, az amerikainál nagyobb eséllyel jön össze. Viszont náluk bukom a pénzt, ha mégse sikerül, mint kiderült, míg ennél az eredeti ügymenetnél csak akkor kell fizetni, ha már nálam a vízum.
Elvileg nincs semmi akadálya a turista vízum beszerzésének, de azért kicsit morcos vagyok, hogy eleve minek igényelt üzletit első körben. Addig is még mehetek HK-ba újra, aminek viszont egyáltalán nem örülök. A Chungking Mansiont nagy ívben elkerülöm, de hogy hol fogok megszállni, az még egyelőre rejtély.
Hogy jó dolgok is történjenek, virágelvtárs is Shenzhenbe keveredik, s hoz nekem túró rudit meg szalonnát. Ha az első nem hiányozna, visszaadhatnám az állampolgárságom. És minden bizonnyal sörkertezni is fogunk, ha már tiszteletét teszi errefelé.
-
Lábadozás
Miután ma reggelre elég szépen belázasodtam, férjem elmászott az egyik közeli patikába lázmérőért meg paracetamolért. Ja, meg C-vitamint is hozattam vele.
Errefelé a jelek szerint még nem tiltották be a higanyos kütyüket, így aztán egy nagyon basic, hagyományos műszert hozott, s az egész vásárlás – 1 levél lázcsillapító, 4 levél, cirka 80 db C-vitamin, meg a mérő volt 31 yuan. Itt még mindig nem egy katasztrófa ezeket kifizetni.
-
Körvonalazódik az utazási program
A jelek szerint lassacskán történik velem is valami. 19-én elindulok majd Hunan székhelyére, Changshaba, hogy 20-án egy ottani kórházban játszak doktorosdit.
Changshaban ugyan még sosem voltam, de Hunanban már igen. A városra sok időm nem lesz, ugyanis a munkát követően délután már vissza is robog velem a G-vonat Shenzhenbe.Itt aztán nem lesz még vége az utazásnak, mert ahogy utaltam rá az utolsó bejegyzésben, Malajziába megyek a hónap végén. 27-én, ha minden igaz, a jegyvételt majd holnap este ejtem meg, ha mindent pontosítunk.
Kuala Lumpurban, a malajziai fővárosban leszek, s egy hét után indulok vissza. Mivel a repjegy tényleg olcsó, a szállás meg mindenképp ugyanannyira jön ki, így ide jön férjem is.
Hogy az ügyintézés mellett mit csinálunk majd ott egy hétig, azt még nem tudom, de valahogy csak elütjük majd az időt. Talán lenézünk Port Dicksonba, a KL-hez legközelebbi pancsolási helyre, de erre még nem vennék mérget, s sanszosabb, hogy inkább csak a városban bolyongunk majd.
Mivel itt most egy kisebb lehűlés van (kb. 20 fok, bár ez napokon belül elmúlik, s visszatér a 25-28), így nem is lesz olyan rossz majd a trópusokon ismét. -
Malajzia újra jön?
Nagyon sanszosnak tűnik, hogy a hónap végén lesz egy rövid utam Kuala Lumpurba. Ez most nem szórakozás, s nem is fizetnek érte, ellenben úgy néz ki, hogy a vízumom onnan jön majd össze. (Van egy másik, utazás nélküli opció is, így még nem biztos az út.)
Ha ez lesz a befutó, akkor egy hetet leszek ott, s akkor már igyekszem egybekötni egy kis turistáskodással is. Az AirAsia nagyon jó árakat tud, meg lehet fordulni ezer yuanből, s Malajzia egyébként sem drága. KL a legutóbb úgyis nagyon kutyafuttában került terítékre – ki tudja, ezúttal talán jobban bejön.
-
A modern fizetési módokról
A múlt hónap végén ejtettem meg – kissé elmaradva a kortól – az első wechat-es fizetési tranzakciómat, ma pedig már vonatjegy vásárlására is használtam. Bár én személy szerint eléggé elmaradtam a fejlődésben, Kína nagyon nem, mi több, a kezdeti lemaradást nagyon gyorsan behozta, s mára már a világ élvonalába is került.
Kis hazánknál egész biztosan jobban áll. Míg otthon a kártyás fizetés jobbára már kiépült, ahol erre mód nyílt, s manapság már sűrűn hozzáférhető a paypass is, ennél tovább egyelőre még nem nagyon jutottunk. Itt meg…
Igaz, Kína a nagy fejlődésben néha ki is hagyott egy-egy lépcsőt. Bankkártyája gyakorlatilag mindenkinek van, s ez nem is költséges mulatság, mivel a kártya és a számlavezetés is ingyenes. Ha városi népekről beszélünk, akkor az előzőek miatt rendszerint vagy 10 bankkártya is előfordul személyenként, elvégre miért ne, kiadással nem jár.
Ha már bank és bankkártya akad, akkor ATM is kell, amiből a lefedettség nem nevezhető rossznak. Nem szükséges hosszan tekeregni, hogy találjon egyet az ember, s a nagybankok tényleg mindenhol jelen vannak.
Hogy ennyi ATM van, az azért is hasznos – s itt térek rá a kihagyott lépcsőfokok egyikére -, mert a kártyás fizetés viszont erősen felemás képet mutat. A nagyobb üzletekben nem kérdéses, de még Shenzhenben is sűrűn fordul elő relatíve nagyobb helyeken is, hogy nincs ilyen opció. Vidékről nem is beszélve. Ala’erben konkrétan egy helyet, a Tarim Áruházat találtam az ott töltött összesen cirka egy hónap alatt, ahol ez megoldható volt.
A rendszer kiépítéséhez viszonylag későn kezdtek hozzá, s mielőtt még igazán belemélyedhettek volna, történt egy változás: hirtelen megjelentek az okostelefonok, s gyakorlatilag minden kínai hozzáfért az internethez is.
Elindult hódító körútján az Alipay (Zhifubao), majd nem sokkal utána a Wechat (Weixin), az itteni egyeduralkodó csetprogram, fizetési alkalmazása is. Csupán egy egyszerű (helyieknek mindenképp, útlevéllel némiképp macerásabb) regisztráció, s onnantól kezdve az ember a telefonjával költheti a pénzét. Csak egy kis QR-kód olvasás, s megy is mint a karikacsapás.
A wechates pénztárcával is gyerekjáték a fizetésA mobilos fizetés térhódítása miatt ma már a legkisebb nyüves szatócsboltban vagy beülős falatozóban is engednek wechattel fizetni, még Xinjiang eldugott bugyraiban is. Taxiban, uberen, bárhol.
Kíváncsi leszek, mi mikorra jutunk el idáig. -
Nyelvsuli is lesz
Ma voltam egy nyelvsuliban egész közel, cirka 10 percre a lakóhelyemtől. Egy puccos lakóparkban került kialakításra, ahol a villa alsó felét (úgy 80 nm lehet) 10000 yuanért bérli a fickó. És a városon belül abszolút nincs jó helyen, de hát ez Shenzhen.
A jelek szerint egymásra találtunk, mert az nagyon hamar összeállt, hogy gőze nincs semmiről, s most kezdi a diákok toborzását. Egyelőre kivette a kecót, nagyjából berendezte – magának hagyott egy kb. 10 nm-es hálót, merthogy ő is ott lakik -, s most indítja a bulit.
Mivel nem nagy nyelviskola és nála még én is tapasztaltabb vagyok a kiskölykök oktatásában, így nagyon hamar sikerült a kezdeti ajánlatát feljebb tornászni, s gond nélkül ráállt, hogy az asszisztens dolgozza majd ki az óraterveket is. Mivel az is kiderült néhány keresztkérdés után, hogy arról sincs sok gőze, hogy mit kéne tanítani, meg is rendeltettem vele a wuhani suli könyvét, azt már úgyis ismerem, a dalokat és a melléjük járó mozdulatokat is kívülről fújom.Mivel 3-6 éves kölyköket tervez taníttatni velem, a környezet meg javarészt már iskolásokra van szabva, abban is teljesen együttműködő volt, hogy az egyik helységet átrendezi játékosabbra, ahol a picik komfortosabban érzik majd magukat.
Feltehetően heti 2×2 vagy 4×2 órám lesz, vállalkozó kedvű szülőktől függően, ami azt jelenti, hogy még az első esetben is kijön az albi ára. Ez így szerintem teljesen megfelelő lesz. És talán itt is lesz egy Ivy-hoz hasonló cukorfalat, akin kiélhetem az amúgy igencsak visszafogott mértékben jelentkező anyai ösztöneimet.
-
Körvonalazódni látszik még egy munka
Bár még semmi nem biztos, így egyelőre kopogjuk le, de sanszosnak tűnik, hogy a töménytelen szabadidőm egy egész csöppet redukálódni fog egy újabb céges munka által.
Mivel a helyzet még nagyon kezdeti fázisban van, benne van a pakliban, hogy nem lesz belőle semmi, de reméljük a legjobbakat. Ha ez is összejön, akkor már végképp nem lesz okom semmi panaszra, s újra több lábon állok majd anyagilag is. Bízzunk benne, igencsak szuper lenne.
-
A közüzemi díjak ára még mindig nagyon kedvező
28-án rezsifizetés jött. Különösebben nem tartottam tőle, hogy túlságosan egetverő számlánk lesz, de még így is kellemesen csalódtam.
A rendszer itt előre fizetéssel működik. A portán fizetek egy összeget, amiből hónap végén levonják az áram és víz díját, vagy ha esetleg ennél többet fogyasztottunk, akkor ezt szintúgy hónap végén kell korrigálni. Az összeg itt 300 yuanben volt megállapítva, ami elviekben több, mint elegendő kell legyen.
Elég is volt, mindössze 130 yuanbe fájt a számla, annak ellenére, hogy a vízmelegítő és a légkondi egész nap megy, s javarészt mi is egész nap itthon vagyunk. Gáz híján elektromos áramot eszik a tűzhely is, s sűrűn használjuk a szendvicssütőt is. A vízzel sem takarékoskodtunk, s itt kivételesen (a kínai lakásaink között elsőként) magas a víznyomás, s egészen gyorsan nagy mennyiséget lehet kifolyatni.
Bár csak otthon is ennyiből le lehetne tudni.