-
Dr. Veve novemberben Hunanban praktizál
November végén lesz egy kisebb hakni egy kórházban, Changshaban, Hunan székhelyén. Maga a város nem hiszem, hogy túl izgi lenne, s közel van Wuhanhoz, de a munka kedvemre való.
Dr. Veve újra akcióban!
-
Lamian Shenzhenben is
Most már közel egy hónapja annak, hogy beköltöztünk Shenzhenbe, így kezdünk egyre inkább beleszokni.
A lakóhelyünk ugyan egy kicsit kinn van, de metróval fél óra alatt elérhető a belváros. S a nyugati boltoktól eltekintve itt is van minden.A lakókörnyezet konkrétan tele van boltokkal. Kicsi, családi vállalkozásos boltok ezek zömmel, de van egy közepes méretű, nagyobb lánchoz tartozó, és nagy szupermarket is kb. 2 perc sétára.
ATM-ek közvetlenül a ház kijáratával szemben vannak, akad száz méteren belül egy posta is, s az üzletekben minden egyéb szolgáltatás is fellelhető, vannak fodrászatok, mobilos boltok, ami csak kellhet.
Éhezni sem kell. Itt mindjárt a házzal szemben van egy kínai gyorsétterem, közvetlenül mellettünk seregnyi kiülős étterem, a másik irányban utcai árusok, s egy legfeljebb 2 percre egy lamianes hely is. A wuhanihoz hasonlóan ezt is hui emberkék viszik, s meglehetősen finom élelmet gyártanak. Én nem vagyok kifejezetten tésztás, de a lamiant szeretem nagyon, férjem meg elenné napi szinten.
Ha nem is minden nap, de azért szoktunk ott enni. Olcsó, közeli és finom.
Marhás lamian fenn, s qingcaios lamian lenn
-
Egy kis mellékes munka
A jelek szerint lesz helyi jövedelmem már ebben a hónapban is. Ideiglenes munka, de nem fizet rosszul és nem is kell érdemben csinálni semmit. Ráadásul még a férjemet is alkalmazzák.
A „munka” két hétig tart, napi 3 órában, 200 yuanes órabérrel. A feladat annyi, hogy egy irodában kell ülni másik nyolc külföldivel együtt. A cég imidzsét növelendő. Közben állítólag jönnek majd ügyfelek, akik így láthatják, hogy milyen nemzetközi a hangulat, mennyi waiguorennel van megtöltve a hely. Olyan három-négy hónapra való lakhatás kijön a bérből. Sűrűbben is lehetne ilyen.
-
Telefonszám és bankszámla is van
Tegnapra tolódott végül a dolog, de némi kavarodást követően ezen is túlvagyunk. A korábban emlegetett brazil csóka egy ideig lakott az épületben, így valamelyest ismeri a környéket, így először tőle érdeklődtem kártyavásárló hely iránt.
Adott is egyet, ahol ő állítólag korábban vásárolt. Hát, ott nem adnak kártyát, de legalább megmondták, hogy hol igen. Így picit buszoztunk, majd rábukkantunk a környék központjára, ahol valóban minden kapható. Piac is van. Lett kártyám (bár csak a második helyen, az elsőben valamiért az útlevelet kifogásolták, nekik csak személyi lett volna elfogadható), ráadásul egy angolul kifejezetten ügyesen beszélő ügyintézőt is kaptam. Megkockáztatom, hogy országos szinten a legjobbak között lehet.
A kártyát követően vettünk egy telefont is. A környéken egy kupacban volt vagy 10+ telefonos bolt részben szolgáltatók, részben márkák szempontjából csoportosítva.
Itt egy rövid kitérővel kell élnem. A személyiségem nem mindig olyan aranyos, mint amilyennek a blogon keresztül tűnik. Vannak szituációk, amiket kifejezetten rosszul reagálok le. Az egyik, amivel szolgáltatóként nagyon ki lehet nálam húzni a gyufát, az az, ha lépten-nyomon a sarkamban vannak, pofáznak, segíteni próbálnak. Ilyenkor – kissé talán gyermeteg módon – azt az egy megoldást ismerem, hogy fogom magam és kisétálok a helyről, kvázi azzal büntetek, hogy garantáltan nem költök ott egy fillért sem.
(Az ingerküszöböm alacsony – csak virágelvtársra való tekintettel és mert előtte azért még igyekszem viselkedni – nem hagytam ott egy éttermet Bangkokban, ahol a pincérleány háromszor egymás után jött oda rendelést felvenni, annak ellenére, hogy mindkét előző alkalommal jeleztem, hogy majd szólunk, ha megvagyunk – egyre kevésbé kedves hangsúllyal.)A lényeg a lényeg, üzletenként 2-3-4 kínai rohant meg minket. Gyorsan be a pultok mögé is, hogy vonulgathassanak velünk, ahogy nézegetni próbálnánk. Villámgyorsan el is húztam ezekről a helyekről. Végül egy tágasabb, plázabeli boltban volt szerencsém megtapasztalni egy nyugalmasabb nézelődési élményt. Szerencsére nem cseszegetett senki, végig tudtuk nézni a kínálatot. A többi boltban jó eséllyel kaphattam volna jobb ár-értékarányú készüléket is, de a már vázolt okok miatt ez nem volt opció. A végül kinézett két lehetséges modell közül (mindkettő kínai, oppo illetve vivo márkájú) a 100 yuannel drágább lett a befutó, elsősorban azért, mert az oppo-s eladó már nagyon elkezdett pörögni.
Végül bankoltunk egy kicsit, így már helyi bankszámlám is van. A wechat-es fizetés is működik – ez sajnos valóban windows phone-os hátrány, az utóbbira fejlesztett wechat-en elég felemásan jelennek meg a fizetési lehetőségek – pl. mindenáron személyit kér, útlevelet nem bír kezelni. Most már tudok telefonnal, QR-kóddal is vásárolni, ez a fő.
-
Kicsit beljebb Shenzhenben
A tegnapi két interjú nem igazán járt sikerrel. Egyik helyet sem nekem találta ki a sors, de annyi baj legyen, holnap is lesz egy harmadik.
Viszont, ha már úgyis utazgattunk, a két találka közben megfordultunk egy még nagyobb Metro áruházban, majd a mellé telepített IKEA-ban is. 1-2 apróság még jól jött a lakásba, így ezeket hirtelen be is szereztük.
Egy-két kép is készült a városban. Ebből osztok meg néhányat ma.
-
Délen élni nem olyan rossz
Különösebb kifejtés nélkül csak mellékelek egy tíz napos előrejelzést.
-
Munkakeresés
Közben ez is beindulni látszik. Ma már két interjúm lesz, s még függőben van másik kettő is. Ahogy említettem, csak részmunkaidőben akarok tanítani, s csak akkor, ha tényleg olyan helyet találok, ami elfogadható. Szerencsére a nyomás kicsi. Persze jó lenne, ha mihamarabb itt is keresnék, de tényleg ki tudom várni, amíg nekem való ajánlatba botlok.
Este majd írok bővebben.
-
A xinjiangi ügy utórezgései
Meséltem már arról, miképpen végződött a kis kitérőnk a kínai vadnyugaton, Xinjiangban. Nem épp a legnagyobb szeretetben váltunk el, s bőven tettek róla, hogy a legkevésbé sem bánom azt, hogy nem maradtam.
Már 17-én leléptem, s azóta egészen napokkal ezelőttig nem hallottam róluk semmit. Azzal tisztában voltam, hogy ha nem is túl egyszerű a procedúra, a tartózkodási engedélyemet be tudják vonni a jelenlétem, s az útlevelembe nyomott cancelled szócska nélkül is, de bíztam benne, hogy azért ez eltart egy kis ideig, különös tekintettel az egyhetes nemzeti ünnepre, amikor a hivatalok is leállnak.
Már Ala’erben felvettem a kapcsolatot az idevágó konktakttal, hogy miképpen is oldjuk majd meg az én kínai tartózkodásom. Első körben a művelet nem lett volna túl bonyolult: útlevél, igénylés lead, pénz kifizet, s két hét múlva kezemben az éves vízum. Csakhogy, ha valami csoda folytán eközben sikerülne nekik az érvénytelenítés, úgy a fogaskerekek közé kavicsok kerülnek, s bukom a pénzt. Biztos, ami biztos alapon jött a B-terv: előbb járjunk egy keveset Hongkongban, ahol kapok egy két hónapra szóló vízumot, s majd már annak a birtokában, felesleges idegeskedés nélkül várhatom ki az éves elkészültét. Ez így is lett, meg is történt, a HK-ban kiállított vízum nálam, egyúttal ott érvénytelenítették is a sulihoz kötődő tartózkodási engedélyt.
A kis kitérő után térjünk vissza az ala’eri intézményre. Néhány napja küldtek egy nagyon hivatalos, udvarias levelet, hogy már x napja elmentem és azóta is kétségbeesetten várnak vissza. Nem tudják, mit szeretnék, mik a terveim, de ott van a munkám, szeretnék, ha teljesíteném a kötelességem. Vagy ha mégsem akarom, akkor szóljak, s megbeszélünk valamit a szerződés felbontására.
MI VAN?
Kicsit figyelmesebben újra megnéztem a levelet, s észre is vettem, hogy rajtam kívül akad még három címzett, s így összeállt a kép. Alma – ígéretéhez hűen – megpróbálhatta valóban lerendezni a hiányomat a hivatalokkal, de a jelek szerint nem úgy megy ez, ahogy elképzelte. Nem tehetek róla, de első reakcióként fetrengve röhögtem vagy öt percig, mire férjemnek végül képes voltam elmondani, hogy mi van.
Nem különösebben fűtött a vágy, hogy még ebből a bénázásból is én húzzam ki őket, így nem is reagáltam.Rá 2-3 napra jött egy újabb levél (miután az előzőt sms-ben a telefonomra is elküldte – kellett rá vagy 7-8 üzenet). Ugyanúgy hivatalos, szintúgy több címzett. Ebben már azért nem bírták ki, hogy ne próbáljanak befenyíteni is. Kaptam határidőt is a válaszadásra (a mai napot), meg megint felhozták a fizetést is, s még azt is, hogy ha kell, kapcsolatba lépnek a budapesti nagykövetséggel. Meg feketelistára is tesznek persze és sosem dolgozom majd, a szokásos.
Miután kiderült, hogy az egyik címzett a korábbi ügynököm volt, hogy őt feleslegesen ne cseszegessék, jeleztem neki, hogy válaszolok majd nekik, meg tőle elnézést is kértem, hogy ezt a szappanoperát kell végigolvasnia szenvedő alanyként.Szép hivatalosan és udvariasan reagáltam hát, már a tartózkodási engedély érvényesítése után. Megírtam, hogy nem megyek vissza és egész nyugodtan felbonthatják a szerződést. Azért 1-2 elejtett megjegyzés nélkül én sem bírtam ki, de végig aranyos maradtam a magam módján. Azért búcsúzásként megemlítettem, hogy a magam részéről pont van az ügy végén, de ha mégsem bírnak magukkal, egészen nyugodtan zaklassák a követséget.
Azóta már csak egy levelet kaptam. Alma még kicsit hepciáskodott, de már csak az arc miatt, s lenyugodni látszott. Ha mégsem, a spamszűrő csodákra képes.
-
A helyi munkaerőpiac is hamarosan felderítésre kerül
Holnap megyünk a rendőrségre a lakcímemet bejelentendő. Elvileg erre csak 24 óra állna rendelkezésre, de az épp zajló egyhetes nemzeti ünnep miatt az ezzel foglalkozó osztályon nem dolgoztak, csak most kezdenek majd.
Ha ezen is túlesünk, akkor már nem nagyon vár ránk efféle ügyintézni való, s elkezdődhet shenzheni életünk munkával dúsított szakasza.
Mivel a cég visszajelzése szerint idén már elég nagy eséllyel nem lesz jelenésem, így időben is bőven rá fogok érni. (Ahogy sejteni lehetett, Ala’erben is gond nélkül el tudtam volna látni a munkám, mert a céges munka alig igényli a jelenlétem – mindegy, ez legyen az ő bajuk.)Helyi munkának nagy valószínűséggel nyelviskola vagy magántanítás lesz a befutó. Nyelvsulikban teljes munkaidőben akadnak 15 ezer yuan körüli bérezést kínáló helyek, de annyira már egész biztosan ismertek, hogy a heti 40 órában történő tanítástól sikítófrászt kapnék, így ez erősen esélytelen. Mindenképp part-time formátumban gondolkodom, s szerencsére a főállásom mellett nem vagyok kényszerhelyzetben.
Azért remélem, legkésőbb hónap végére már itteni jövedelmem is lesz. -
Kis képes
Tehát az ígért képek. A cuccaink még eléggé szanaszét vannak, azt nézzétek el. Tényleg egy apró kis lyuk, de kettecskén elférünk, s könnyebb takarítani is