• Nyelvsuli, hálaadás, egyebek

    Ma délután 4-kor összefutottam a már említett nyelvsulis pasival. A lakásból kialakított kis tanoda aránylag új, csak szeptemberben nyitottak.

    A hapsi kedves és segítőkész, a suli pedig elég barátságos, bár a tanítási módszereik kissé furák, de én nem értek ehhez. Abból, ami kiderült, nagyon kis létszámú csoportokkal, néhány fővel dolgoznak egyszerre, ennek ellenére nagyon lassan haladnak.

    A mai órán, amibe belekukkantottam, s ahol egy egész kisfiúból állt a tanítandók köre, a másfél órára annyi volt betervezve, hogy az egész órákat gyakorolják. Szám+o’clock. Kis képeken órarajz, tanár felolvassa, hogy 8 o’clock, kisfiú ismétli, esetleg táblán az óramutatókat lerajzolja.

    No, nekem aztán végülis mindegy. Megnyugtattak, hogy igény esetén felkeszítenek óra előtt, hogy mit csináljak, amire szükség is lesz szerintem.

    Merthogy elvállaltam a munkát. Kezdésként alkalmanként 200 pénzzel honorálnak, s itt van a szomszédban a hely. Azt mondjuk inkább nem gondolom tovább, hogy a szülőknek ez mibe fáj, de ha éppen nincs jobb ötletük a pénz elköltésére, akkor szórják csak erre.

     

    Más. Holnap újabb összeröffenés várható a sulis angoltanárok számára, méghozzá hálaadás apropóján. Majd beszámolok, hogy mi volt, de sejthetitek, hogy mennyire várom.

     

    A végére pedig egy kis ízelítő a blog jövőbeni tematikus kínálatából. Már egy ideje motoszkál a fejemben egy sorozat Kína tartományairól, s most kedvet is kaptam belevágni. A szokásos posztok mellett úgy heti szinten írok majd egy-egy informatívabb bejegyzést ebben a témában. Majd tartsatok velem, ha felkeltettem az érdeklődést.

  • Jön a hideg

    Pár perccel dél előtt épp 7 °C van odakinn, s a napi csúcsot is nyolcra jósolják.a holnapi nap éjjelén meg már mindössze egy fokot jelez előre a meteorológia.

    Tartok tőle, hogy megjött a tél.azt meg remélem, hogy ennek örömére hamarosan a központi fűtés is megindul vele együtt. Merthogy ez utóbbi egyelőre még nem üzemel, de ha minden igaz, decemberben már fog. Ideje is nekikezdeniük, mert három hónapon át fűtenek majd.

     

    Hideg idebenn még nincs, meg szerintem nem is lesz. A nyílászárók tűrhetőek, s a nagyméretű légkondi szépen melegít, már egy pár hete üzemben van. Nappalra bőven elég, s időnként ki is kell kapcsolni, mert túlzásba esik a hőmérséklet növelése terén.
    Hogy ilyen jól fút, az mondjuk nem csoda, mert az áramot is szereti. Egy hónapra vetítve, folyamatos nappali üzemelés mellett 800-1000 yuan körül vígan elfogyaszthat, de az sem tragédia, ha még a központi fűtés megindulása után is kell használni, mivel még így sem fogyna el a féléves keret. Tényleg rendesen felkészültek, fagyoskodni biztosan nem kell.

     

    Ami pozitív nagyon, az az hogy meleg van. Számlát generálni (még ha nem is mindenütt kellett nekem rendezni) az eddigi kínai lakóhelyeimen is tudtam, de az egyáltalán nem járt komfortérzettel, csak a túlélést tette lehetővé a hűvös hónapokban. Itt szerencsére más a helyzet, s ezt igazán tudom értékelni. 

  • Még mellékes

    Tegnap épp a suli északi főbejáratával szemközti utcai árusokat vettük célba egy kis harapnivalóért, amikor megjelent egy hapsi és elkezdett mindenféléket magyarázni.

    Végül kiderült, hogy nyelvsulija van nem messze, s épp szüksége volna egy europid küllemű lényre ott. Alapvetően nem akartam elutasító lenni, hiszen akár valami jó is kisülhet ebből, így megadtam neki a wechat-es elérhetőségem, aztán ma egy keveset már konzultáltunk is.

     

    Egyelőre annyi derült ki, hogy heti kétszer másfél órára tartana igényt tanárra, kedd illetve péntek este. Gyerekeket kellene tanítani, s írt egy számomra ismeretlen könyvről is, amit ők használnak ehhez.
    A javadalmazásról még nem árult el részleteket, majd személyesen fog kiderülni.

     

    Ha minden igaz, a napokban elnézek a sulijába, s akkor megdumáljuk a dolgokat. Az időmbe beleférne, s ha valami elfogadható órabérrel szolgál, akkor nem is feltétlenül bánnám a dolgot. De abban már most biztos vagyok, hogy ha nekem kell óratervet kitalálni a lurkóknak, akkor nem kívánok élni a lehetőséggel. Nincs kedvem ezen agyalni. Leadni az anyagot könnyű, s ennyi időre a kicsiket is elviselem, de az agyamat nem nagyon szeretném használni hozzá. Ha nagyon kell neki az ember, akkor talán ez sem lesz akkora baj. 

    Majd kiderül.

  • A városról és a környékről

    Egy ideje már tervezgettem egy efféle térképes posztot (már legalább két hete), de valahogy egyszer sem vitt rá a lélek, hogy legyártsam. Így sem lesz egészen olyan, mint amilyennek megálmodtam, de minden nem jöhet össze.

     

    Wuhanról is volt már egy bejegyzés a blogon, így ebbe részletesen nem mélyedek bele újra, mindenesetre Wuhan a legnagyobb kínai városok egyike, mintegy nyolcmilliós lakossággal. A nagyság természetesen relatív, a három óriáshoz képest lényegesen le van maradva, de benne van a top10 második felének élmezőnyében, Közép-Kínában meg vita nélkül messze a legnagyobb település.

    Ezzel egyúttal az országon belüli elhelyezkedése is tisztázva lett, de szemléltetés céljából itt egy kép. A pirossal jelölt pötty Wuhan.

    wuhan1.jpg

     

    Mint látható, a Jangce szeli ketté. Kicsit közelebbi térképen eképpen fest.

    wuhan2.jpg

    Mint a fenti kép mutatja, nincs hiány errefelé állóvizekben, gyakorlatilag mindenfelé tavak szabdalják a tájat. Mi egészen közel lakunk a külső körgyűrűhöz, a város nagyjából eddig tart.

     

    534px-administrative_division_wuhan.png

    A délen lévő, nagy, kék színű, Jiangxia nevezetű kerület a miénk, s ha ezt a képet összehasonlítjátok a fentivel (a tavak alakja alapján nem lesz nehéz), jól kivehető, hogy bár valóban kinn lakunk a központtól távol, a tényleges közigazgatási határ még rohadt messze van. Az a néhány belső, kis méretű kerület jelenti a tényleges városmagot.

     

    Az utolsó térkép már a közvetlen lakóhelyet jelzi a blogon eddig sűrűbben emlegetett helyek feltüntetésével. Így, ha igény van rá, könnyebben elképzelhető, mi merre van. A jelmagyarázat a térkép alatt.

    wuhan3.jpg

    Nagy piros kör: kampusz.
    Kis zöld csillagok lentről felfelé: a ház földszintjén, az északi főbejárattal szemben fekvő és a még nagyobb szupermarketek.
    Narancssárga csillag: az újonnan nyílt, közeli McDonald’s
    Kék kör: a WuhanXianning gyorsvasút hozzánk közeli megállója.
    Rózsaszín kör: Walmart.
    Szürke kör: Optics Walley tér, a metró végállomása.

    Utóbbi három pötty mind-mind egy észak-déli irányú út mentén helyezkednek el, a kék a felső zöld csillaggal egy magasságban. Ha esetleg elsőre nem találjátok.

     

    Tehát erre élek…

     

  • Az online fizetés viszontagságos továbbra is

    A történetet ott hagytam abba, hogy az alipay külföldiek számára nem szereti a mezőgazdasági bankos számlát, az ICBC-nél pedig nem sikerült kivitelezniük a számlanyitást.

     

    Szerdán így elindultam a Bank of China fiókjába, ahol szerencsére zökkenőmentesen birkóztak meg a problémával, s nem is tartott a procedúra túl hosszú ideig.
    A BOC-ás kártya birtokában aztán sikeresen ki is választhattam a bankot az alipay kínálta listából, s a kártyaadatok bepötyögése után meg is jött a bizakodásra okot adó üzenet: 1-2 napon belül utalnak egy egy yuan alatti összeget, majd ennek ismeretében érvényesíthetem is regisztrációt. Hurrá!

     

    A pénz meg is jött. Egész pontosan 0.13 yuannel lettem általuk gazdagabb, azonban amikor ezt vissza szerettem volna igazolni, az a helyzet fogadott, hogy az alipay blokkolta a fiókomat. Ezt már két korábbi regisztráció esetén is eljátszotta, úgyhogy könnyes búcsút véve be is fejeztem az alipay-jel folytatott kapcsolatomat. Ha ennyire nem akarják, hogy általuk költsem a pénzem, akkor nem erőltetem.

     

    Körbenéztem még egyszer a wechat-es pénztárca kapcsán is. Bár a netes források szerint néhány bank esetén jó az útlevélszám is a regisztrációhoz, ez sem hozott sikert. Annak ellenére, hogy elvileg mindkét bankomat a használhatóak közé sorolják.
    Élek a gyanúperrel, hogy ez egy windows telefonos bibi lehet, de csak emiatt nem ruházok be egy új telefonba.

     

    Jobb lehetőség híján hamarosan meglátogatom majd az ABC bankot ismét és maradok az usb-s kütyünél.  

  • Az egykepolitika véget ért

    Történelmi bejelentés hangzott ma el Pekingben: megszűnik a hetvenes évek vége óta folytatott egykepoliika. A nyilatkozat egyelőre még csak a szándékot közli, azt jóvá is kell hagynia az Országos Népi Gyűlésnek, vagyis a helyi parlamentnek, de az itteni politikai berendezkedés következtében ez csupán formalitás.

     

    A párok ezentúl két gyermeket vállalhatnak szabadon, vagyis büntetés megfizetése nélkül, a harmadik vagy esetleges további gyermekekért ezután is fizetni kell majd.

     

    2gyerek.jpg

     

    Ahogy arról a blogon korábban már esett szó, a születésszabályozást a népességrobbanás megfékezése érdekében vezették be a kínai gazdasági nyitás elindításával párhuzamosan. A kulturális forradalom által hátrahagyott romok közepette megindított reformok mellett fontos volt a súlyosan túlnépesedett ország további népességnövekedésének kordában tartása is.

    Mostani tanítványaim szülei még jellemzően az egykepolitika előtt születtek a hetvenes évek első felében, hatvanas évek végén, s általában 5-6 testvérük van. Ha ugyanezt a családmodellt nem is vitték volna tovább a szülők, a jelenlegi 1-2 gyereknél egész biztosan többet vállaltak volna.
    A reformok előtt Kína képtelen volt ellátni a lakosságot élelemmel, a kontrollálatlan népességnövekedés hatásai kiszámíthatatlanok lettek volna. Annyi egészen bizonyos, hogy a mostanra kialakult viszonylagos jólét nem következett volna be.

     

    A kezdetben rendkívül szigorú politika következtében 3-400 millió fővel (arányaiban nézve mintegy 25%-kal) kevesebb ma az ország népessége, mint az a közbeavatkozás nélkül várható lett volna. Ez a drasztikusan csökkenő születésszám a nyilvánvaló hasznon túl azonban nem kevés problémát is szült.
    Ezek egyike, hogy hagyományosan a fiúgyermeket preferálták a lányok helyett, így az újszülöttek körében erősen felborult a nemek aránya. A legsúlyosabb helyzet a mai 20-30 közötti korosztály esetében mérhető, az utóbbi néhány évben született gyermekek esetében már az egészségeshez közelít ez az arány.
    Sokkal súlyosabb probléma, hogy kiépített társadalom-biztosítás híján egyre kevesebb utódnak kell egyre több felmenőt eltartania utóbbiak öregkorára. A hagyományos sokgyermekes családmodell mellett ez jól működött, a terhek eloszlottak, míg most extrém esetben, egykézős családoknál a jövőben a párocska vállát négy szülő támogatása nyomhatja.

     

    A mostani leszámolás az egykézéssel nem váratlan fordulat. Az enyhítések régóta napirenden vannak, s számtalan kiskapu létezett korábban is. A kezdeti szigor után vidéken két gyereket engedélyeztek, ha az első lány volt, egyes, kiemelten szegény térségekben ettől függetlenül is. A nemzetiségekre sem vonatkozott a drákói szigor. Ők városban kettő, vidéken három gyermeket vállalhattak, de egyik-másik nemzetiség ennél nagyobb kedvezményeket is kapott: a tibetiek korlátozás nélkül sokasodhattak, de egyes Qinghai tartomány beli kis népek, pl. a tu nemzetiség falusi köreiben is ötnél volt megszabva a limit.

    A teljes lakosságra vonatkozó enyhítés is életbe lépett két éve, amely szerint két gyerek engedélyezhető, ha valamelyik szülő egyke.

     

    Az egykepolitika kettesre módosítása ténylegesen mintegy százmillió házaspárt érint így. Miután a második gyermek bevállalása eddig is elsősorban pénzkérdés volt, s erre, ha megvolt az igény, nem sajnálták a forrásokat, így a lazítás nem is ebben fogja éreztetni a hatását elsősorban, bár az sem utolsó szempont, hogy egy esetenként tetemes összeg maradhat majd így a háztartások zsebében. Második helyett inkább plusz egy gyermeket tesz lehetővé, elsősorban vidéken, ahol még nagyobb kedvvel vállalnak népesebb családot.

     

    Hogy a két gyernek politika megállítaná az ország lakosságának öregedését, az azért kétséges, mivel a gyermekvállalási hajlandóság már lényegesen kisebb, mint harminc éve volt. Baby-boom szerintem nem várható, már a teljes korlátozás eltörlése esetén sem, annyit változott az ország, s változtak annak lakói. 
    De majd elválik…

  • Hot-pot Wuhanban is

    Szombaton találkoztunk néhány diákkal. Csak egyikőjük volt a tanítványom, a többieket a nyelvsuliból ismeri, ahol mindannyian tanulnak. Ez utóbbi nem olcsó intézmény, számukra három hónap (hetente kétszer 3 órával) 5000 yuanbe, cirka kétszázezer forintba került.
    Bár állítólag nincsenek külföldi tanerők náluk (ez a külföldiek sokszor szedett-vedett mivolta miatt nem feltétlenül baj), a helyiek viszont jók, amit alátámaszt, hogy a jelenlévők egész összeszedett kommunikációra, s relatíve elfogadható kiejtésre voltak képesek.

     

    Az összeröffenést az iskola könyvtárának kávézójában kezdtük el, ami egy kellemes, hangulatos hely, úgy heti kétszer be szoktunk ülni meginni egy feketét. Valódi kávéjuk van, ami ideát nem feltétlenül magától értetődő.
    Itt végezve invitáltak minket vacsizni, így egy, a sulival szemközti oldalon lévő hotpotozós helyre keveredtünk.

     

    Ahogy az lenni szokott, ha éttermi evészet van, rengeteg a fogás is, ezúttal sem volt másképp. A kiadós és laktató táplálkozás galériába szedve tekinthető meg a lenti képre kattintva. Keressétek meg a képeken a békát is. Bőrrel együtt járt, amely meglepő módon, bár színes, ízre teljesen korrekt, nagyjából semmi eltérést nem mutat a csirkebőrtől.

     

     

  • Programtervek

    Elkezdtem körüljárni a lehetőségeket, hogy valami érdekesebb dolog is történjen velünk itt Wuhanban. 

    Férjem még sosem látott pandát, így adott, hogy meg kéne nézni egyet. Miután a wuhani állatkertben jártam már két éve, így ezt passzolom, viszont még a zimankó beállta előtt elugrunk a szomszédos tartományszékhely, Changsha hasonló műintézményébe.

     

    Most hétvégén viszont maradunk itt, de benézünk a Sea World fantázianevű akváriumba, ahol állítólag hasonlóan csudajó dolgokat lehet megnézni. Még sosem jártam ilyen helyen, majd kiderül, milyen lesz, de mindenesetre várom.

     

    Valamelyik hétvégén Xiangyangba is el akarok menni. Ez egy pár százezres városka a tartományunkban, eredeti, megmaradt városfaldarabokkal. A szintén hubeii Jingzhou városfala híresebb, s hosszabb is, de replika, szóval hidegen hagy.

     

    Egyelőre ezek a tervek. Amik egészen biztosan meg is fognak valósulni. Csak végre kapjam vissza az útlevelem, hogy szabadon vonatozgathassak. Ha minden igaz, jövő szerda felé erre is sor kerül. 

  • Kis pihenés

    Jövő hét csütörtökön (meg pénteken, de aznap amúgy sincs órám) sportnapot tartanak, s emiatt elmarad a tanítás.

    Egyelőre nem kaptunk híreket az órák későbbi, esetleges pótlásával kapcsolatban, de reméljük a legjobbakat.

    Miután ennek hála hosszú hétvége lesz a következő, reális esélyét látom annak, hogy a tartományunkon belül elkóválygunk valamerre, de ez még elég képlékeny. Ha megyünk, arról majd úgy is beszámolok.