-
Gasztro: lepukkant éttermes kagyló
Azt hiszem, egyszer már kijelentettem ezen a fórumon, hogy Kínában az éttermek, kajaárusító helyszínek külső megjelenése és a belőlük nyerhető tápanyag minősége között vajmi kevés összefüggés lelhető fel. Az európai nívó alapján minden kritikát alulmúló helyeken nagyon jókat lehet enni.
A kampusz északi főbejáratával szembeni kis mellékutcán számtalan árus várja az éhező népeket kajaidő alatt. Kicsit lejjebb a helyüket az állandó éttermek veszik át, a leglerobbantabb kiadásúak, gasztronómia szerint tematikusan elkülönülve.
Tegnap az egyik ilyen, szecsuáni konyhára épülő kis éttermet látogattuk meg vacsihoz. A különben bőséges adagokkal operáló létesítményben egy-egy fogás jellemző ára 15-20 helyi pénz, a marha 25. Mi egy babcsírás-tofus marhaétket és kagylót ettünk, utóbbi nagyon finom.
Képek a galériában.
-
Még képek a környékről
Mióta van jármű, sűrűn gurulunk mindenfelé a szomszédságban. Ez időnként fotózással is jár. A környék szép, rendezett többnyire, s elsősorban őrzött lakóparkokkal van tele.
Íme néhány a képek közül.
-
Véget ér a szünet + nincs jó idő + némi egyéb
Már három napja esik. Gyakorlatilag egyfolytában. Néha csak csepereg, máskor meg olyan szinten ömlik, amit még talán csak 1-2 alkalommal láttam életemben. Az eső mellé a levegő is lehűlt kissé, a tegnapi csúcs már csak 20 fok volt, ami napnyugta után már nem annyira fincsi.
Mára már melegedést jósolt a meteorológia, de az előrejelzés-gyártás még ideát sem teljesen egzakt tudomány. Mindenesetre, ha egyszer végre elmúlik ez a bánatos, borús időszak, akkor, ha hiszünk az időjósoknak, újra 24-25-26 fokok lesznek, ami már egészen kellemes. Különösen október közepén.
A szünet is sajnos fogyóban, olyannyira, hogy holnap már megyek gályázni, mi több, még szombaton is, ugyanis hétfői napot pótló tanítás lesz. Hogy miért pont hétfő, azt nem tudom, de nekem ez nem akkora baj, mert a páratlan hetes hétfőkön csak egy duplaórám van. Túlélhető.
Apró-cseprő, külön posztot nem érdemlő történésékkel fűszerezett napjaim vannak, így csak ömlesztve döntök ide párat közülük.
Kínában a tintahal is olcsó. Cirka 800 magyar pénzbe fáj kilója, de akciósan a Carrefourban még ennyi sem volt. (Ott épp nem vettünk, mert akkor már túlvoltunk a beszerzésen.) Az itteni tintahal ráadásul jó is, amilyennek lennie kell. Hogy pontosan mit művelnek az otthon kapható verzióval, azt nem tudom, de aki csak olyat evett eddig, s nem találta finomnak, az ne adja fel. Valamikor nyáron én is vettem még szülővárosomban, de gyakorlatilag a fogyaszthatóság határait súrolja, annyira rágós, gumiszerű, kemény.
A tintahalnak valóban van egy kicsit ilyen beütése, de normál esetben ez nem zavaró, mint ahogy például a gomba szöveteinek a rugalmassága sem az. No, a lényeg, hogy ideát, meg úgy általában a normálisabb helyeken finom tintahalat kapni, amely határozottan ehető, s kotyvasztás közben kellőképpen puhul, nem lesz cipőtalpszerű.A Carrefourban nem csak akciós tintahal van. Legutóbbi érkezésünkkor hoszteszek csapata kínált mindenféle kóstolókat, s mivel férjem kíváncsi, így mindenhonnan szedtünk is egy-egy porciónyit.
Így történt ez egy kolbászka esetében is. Tömtem a szájába a kis karikát, aztán még az én adagommal is megetettem volna, de kézzel-lábbal tiltakozni próbált meg egyfolytában azt hajtogatta, hogy nem édes, nem édes. Kiderült, hogy nincs gond, s nem is engem hív édesnek, csak szerette volna, ha én is megkóstolom, ugyanis egy kivételesen finom kínai terméket sikerült a képébe gyömöszölnöm. Ami valóban nem édes.
Nyugati ízű, kellemes kolbászka, egyértelműen érezhető hústartalommal. Immár nem lesz akadálya a paprikás krumpli gyártásának sem!íme a mintapéldány. Különösen a Kínában élő, blogomat esetlegesen olvasó expatoknak ajánlott..
-
Képek a környékről
Tegnap a kis járművel elgurultunk az elővárosi vasút állomásáig, felderíteni a terepet. Már az állomáson illetve az út során egy parkban illetve egy tóparton lőttük ezeket a képeket. A környékünk nagyon jó!
-
Kínai piac meg egyebek
Vagyis piac Kínában. Van a közelünkben, mintegy 20 perc sétára egy létesítmény, ahol tegnap vásárolgattunk. Az itteni szupermarketekben nem kapni kimérős fűszereket, lajiaofen, vagyis pirospaprika-őrlemény pedig egyáltalán nincs, így ennek beszerzése volt az elsődleges cél.
A fűszerek rohadt olcsók, egy nagy zacskó babérlevélért fizettem 1 yuant, s hasonló nagyságrendekbe fáj a fahéj is. Ha már piacoztunk, vettünk fél kiló zöldbabot is (2 yuan), valamint 30 tojást 20 pénzért. Akartam valami élőállatot is vágatni, de csak halakat láttunk egy soron, szárnyasokat nem.
A szupermarketben aztán vágattunk békát. Jó előre utánanéztem, hogy nagyjából miképp varázsolhatom elő a húst az állatból, de erre a tudásra szerencsére nem lett szükség, mert a hentesember nagyvonalúan felajánlotta, hogy megnyúzza ott helyben a lábasjószágokat. Éltünk a lehetőséggel, mert így egyúttal az ölés is le lett tudva. (Ez mondjuk amúgy sem az én reszortom lett volna, a vérengzési képességeim kimerülnek a rovarvilág képviselőinek pusztításában.)
Szóval most a békák a hűtőben pihennek, majd délután lesznek elkészítve. Ha férjemnek is fogára való lesz, akkor sűrűbben veszünk majd, mert én szeretem.
Elég gyakran főzök itt amúgy. Most, hogy van főállású mosogató a háztartásban, könnyebben visz rá a lélek, így cirka minden másnap készül itthon valami.
Egy ideje gondolkodtam bicajbeszerzésen, de megfordult a fejemben a kis elektromos motorka ötlete is. A piarc felé sétálva egy csomó kismotoros üzlet került az utunkba, s az árcédulák alapján egy kevésbé fejlett példányt már 1200-ért haza lehetne hozni, s ebből még egész biztosan alkuldni is lehetne. Nem drága, kérdés, hogy mit tud, meg hogy van-e értelme.
Kínában érvényes hajtási engedélye egyikünknek sincs, de ha lenne, se mennénk ki az itteni forgalomba, ellenben a kampuszon el lehetne vele gurulgatni, s ez megkímélne egy csomó sétától. Egyelőre talonban hagyom a kérdést.
Ja, igen, az utazás. Ezzel még adós vagyok.
Végül úgy döntöttem, hogy most nem megyünk sehova, mert egy hét elég kevés, különösen, ha abból 3 nap elmenne utazással. Majd a téli szünetben…
-
Veve lehet, hogy újra magamutogat
A vasárnapi őszközép ünnepre való tekintettel csütörtökön este valami összeröffenésre leszünk hivatalosak a többi itt tanító waiguorennel egyetemben. Miután lesz műsor is, s Jiahui tisztában van vele, hogy beszélek kínaiul, így erősen kapacitáltak, hogy egy énekes produktummal emeljem az est fényét.
Eleve az esthez nincs kedvem. Eddig szerencsére csak az orvosi vizsgálat idején láttam három másik külföldit, meg egyet véletlenül a kampuszon, de sok a hely, így nem kell kerülgetnünk egymást. A felkérést is igyekeztem hárítani azzal, hogy kellene egy gitáros mellém. Remélhetően nem húznak elő egyet a kalapból, de ha mégis, mondhatom még akkor is, hogy nincs elég idő gyakorolni.
A minden bizonnyal nagyszerű, kötelező rendezvényről majd beszámolok. Alig várom.
-
Az eddigi benyomások
Már két hete, hogy Wuhanban vagyok, így itt az ideje egy kis kezdeti számvetésnek.
Előjáróban hadd jegyezzem meg, az összkép eddig határozottan pozitív. De lássuk a részleteket.
1. Elhelyezés
A lakás kimondottan jó, panaszra abszolút semmi okunk. Ráadásul minden működik is, új, kényelmes. Kár ragozni, a lakás tényleg szuper. A környék is az, itt felénk még friss a levegő, sok a beépítetlen zöld, ugyanakkor van helyben minden, s fél óra alatt elérhető a nagyváros központjának széle.
2. Étkezés
A kampuszon vagy hat menza egész biztosan van, mindegyik két szinten, de lehet, hogy több is. Nagy az egyetem, amerre nincs dolgom, még nem jártam. A kaja nem rossz és megfizethető: 10 yuanért szoktak adni kész menüt, mennyiségre sincs panasz. Itt is van súlyra mért, egyénileg összeválogatandó étek is, ez esetben értelemszerűen az adag mennyisége a mérvadó, de fejenként 10 yuan körüli összeg reálisnak tekinthető.
A kampuszon kívül rengeteg kis étterem, utcai kifőzde is üzemel, a krumpli adagtól függően 3-5 yuan, egy adag tojásos-zöldséges rizst is 5 yuanért gyártottak.
Kaja az egyik kantinban. 10 yuan
Itthon is könnyű főzni, immár üzemel a gáztűzhely is, a szagelszívó pedig arra is gyógyír, hogy az egész lakást belengjék az illatok.
3. Vásárlás
Csak a kampuszon van legalább három bolt, de szerintem több. A huszonötemeletesünk földszintjén, csak az utcafronton, már a kampusz kapuján kívül van egy kisebb szupermarket, egy 500 méterre pláza szupermarkettel, s kb. 3-4 buszmegállónyira egy még nagyobb pláza, kétemeletes élelmiszerbolttal. A földszinti boltban kapható 600 ml-es zérós kóla, úgyhogy szomjaznom sem kell.
A földszinti bolttól kb. 10 méterre van egy mezőgazdasági bankfiók, itt most náluk van a számlám, miután ők vannak szerződésben az iskolával. Benn a kampuszon is vannak ATM-jeik, s fiókjuk is.
A frissen megkapott egyetemi csipogós kártyám is össze van kötve a bankszámlával, a kantinokban fellelhető automatákkal lehet egyikről a másikra pénzt pakolni. Az egyetemi kártya is jelszavas, így elvesztés esetén sem tudja más eldorbézolni a rajta lévő summát.
Az egyik kantinban kis gyorsétterem is üzemel, valamelyik helyi kínai mekikoppintás.4. Szolgáltatás
A kampuszon van minden, fényképésztől telefonos és számítástechnikai boltokon át cukrászdáig és pékségig. Van egy két szintes, kvázi bevásárlóközpontunk, ahol mindenféle bolt megfér egymás mellett.
A fényképésznél voltunk is, miután az itteni ügyintézésekhez marha sok útlevélkép szükséges. Valamiért ezek csak másnapra akarták megcsinálni a képeket, s ráadásul 30 yuant kérnek 4 darabért, így eltekintettem a lehetőségtől.
Noha otthon legutóbb cirka 40 yuan körüli forintot fizettem hasonlóért, Kínában nem ehhez vagyok szokva. A szomszédos pláza harmadik emeletén is van egy fotós, ahol fejenként 20 yuanért kaptunk 6 útlevélképet meg 7 kisebb bélyegképet is. (Meg még 6 darab köztes méretet is, mert elsőként rossz méretben gyártotta le, plusz az útleveles méretből is még 6 darabot, mert nem nyomtatott nekik keretet – de ezek alapból nem képezték a csomag részét. Egy darabig nem kell képet gyártatni…)Tegnap fodrásznál jártunk, szintén a plázában, a fotós mellett. Férjem haja már megnőtt, így némi igazítást igényelt. Noha ez már nem Fengjie, ahol 10 pénzért az én nagy hajammal szórakoztak és még ki is sminkeltek, de még a kínai mércével nézve is a legnagyobb települések közé tartozó Wuhanban sem kértek többet 21 yuannél. Tény, hogy ezúttal férfihajat kellett igazgatni, de itt még mindenütt mosnak (2x is, egyszer az elején, egyszer a vágás után, beszárítás előtt), s igyekeznek valami frizurát is kreálni. Valami hasonló beavatkozás elvileg nőknél felmehet 30 yuanig is. Merthogy egy fodrászatláncban voltunk, nem magánzóknál.
Kínában vásárlónak, fogyasztónak lenni még mindig jó.5. Táj
Az erkélyről látni pár dimbet-dombot, de ettől eltekintve síkvidéken vagyunk, amin viszont sokat dob a sok víz. Tavak mindenfelé, amerre a szem ellát, ráadásul beépítetlen zöld nagy területen. Így egész jó. Nem vetekszik Fengjievel, de Xianningnél sokkal jobb. A vidék ráadásul egész rendezett, aránylag jól karban van tartva. A kampusz nem csak aránylag.
Összességében tehát teljesen jó itt, eddig tetszik. A munka is egész kellemes, egy osztálytól eltekintve mindenhonnan elégedetten jöttem ki. Ez az első hely eddig, ahol – ha a továbbiakban is maradnak a benyomások – akár hosszabbítanék is. No, ennek eldöntésével azért még várjuk ki a telet, ha fagyoskodni kell, akkor az mindent meg fog gyökeresen változtatni. De reméljük nem.
-
Eseménytelen napok sora
Apróbb-cseprőbb dolgok történtek csak velem a napokban, amik nem érdemeltek külön posztot, így aztán nem is publikáltam őket.
Megkaptam az első fizut, miután itt valamiért már az adott hónap közepén kifizetik az embert. Nagyon jól teszik. Adtak mellé még extra 800 yuant, ezt sajnos csak most kapom, nem rendszeresen, elviekben a vízumköltséggel kapcsolatos kiadásokra jár átalányként minden külföldi dolgozónak.
Hamarosan itt a nemzeti ünnep, ami egyúttal egy teljes heti munkaszünettel is jár, előreláthatóan október 1. és október 7. között. Noha nem kizárható, hogy az elképzelések módosulnak még addig, jelenleg az a terv, hogy valamerre elutazgatunk arra az időre. Hogy merre, még az sem igazán kiforrott, de gondolkozom Yunnan tartományon. Aztán, engem ismerve az is simán lehetséges, hogy nem megyünk sehova. Még kitalálom.
Most viszont a hétre jutó utolsó két órámat megyek megtartani, úgyhjogy be is fejezem ezt a bejegyzést, s majd a pihenés idejére igyekszem aktivizálni magam.
-
Csak az édes semmittevés
Pihi van egyelőre, egészen hétfőig.
Már lenne tanítás, de a második világháborút pont hetven éve nyerték meg, s ennek örömére most három napos szünet van. Vasárnap már zajlanak órák, a péntekieket tartják meg akkor.
Noha a frissen megkapott órarendem szerint tanítok pénteken is, valamiért engem nem akarnak vasárnap még munkára fogni. Nem is bánom.
Szóval legelőször hétfőn fogok munkálkodni, s elvileg minden hétköznap lesz órám. Szerdán és pénteken csak 1-1, azokat majd igyekszem átpakoltatni másik napokra, azért kényelmesebb lenne.
Amúgy a jelek szerint valamivel komolyabb kihívásoknak nézhetek majd itt elébe. Elvárják, hogy csináljak tantervet, amit aztán majd jóvá is kell hagyatni, illetve majd a vizsgáztatás mikéntjét is idő előtt be kell adni, hogy azt is elfogadhassák. Hát, majd meglátjuk, mi lesz, hogy lesz, ha egy mód van rá, azért igyekszem majd megtalálni a kiskapukat.
-
Utolsó hét
Ez is eljött, ez az utolsó hetem most Kínában.
Ma reggel megkaptam a hátralévő kifizetések maradékát is. Holnap bankolás és pénzváltás a program, hátra van még egy nagyobb bevásárlás, s ezen kívül már csak össze kell pakolnom, s várnom a szombatot.
A suli bonyolítja le a wuhani reptérre való eljutásom, így arra sem lesz gond. Menetrend szerint szombaton 17:05-kor szállunk fel Shanghai Pudong felé, s 18:40-re érünk oda.
Shanghaiban aztán egy nagyobb pihenő lesz (amennyiben nem késik a belföldi járat, ellenkező esetben csak kisebb lesz az a pihenő), s vasárnap, hajnali 1:40-kor indulok el Moszkvába.
Nyugat felé repülök majd, így az idő csalóka, de moszkvai idő szerint 7:20-kor már oda is érünk a tervek szerint, s onnan pedig 11:20-kor megy a gép Budapestre, hogy aztán a magyar időzóna szerint délben landolhasson is Ferihegyen.Ez a terv. Reméljük nagyon nem borul, vagy ha már muszáj, akkor nagyon borul, s némi kárpótlással kezdem újra a hazai életem.
