-
Vidéken újra
Ma hajóra szálltam. Nem akartam ismét Mingchun szülőfalujába menni, mivel ott egyszer már jártam, így aztán egy random, épp induló járművet néztem ki, s azzal, a Jangce habjait szelve indultunk meg folyásiránnyal szemben, Yuanyang irányába.
Ez utóbbi már a szomszédos járás központja, úgyhogy odáig nem, csak a közeli, még Fengjieben lévő Anpingba mentünk. Hogy pontosítsunk, még csak nem is oda, hanem ez utóbbi mikrovároska egy falusias jellegű tartozékába, Dabaoba.
Még a hajón összeismerkedtünk egy dabaoi leánnyal, aki nagyon fellelkesült a waiguoren láttán. Vidéken a szokásosnál is vendégszeretőbbek a népek, így aztán kikötéskor ki is fizette helyettünk a viteldíjat, mindenfajta tiltakozás ellenére. Invitált a házukba is, így aztán oda is bekukkantottunk. Mire elértünk odáig, már előkerült pár ismerőse is, így 4-5 fiatallal együtt caplattunk a hegyen felfelé.
A táj errefelé sem adhat okot a panaszra. Hegyek, víz, növényzet, ami csak kellhet. Na és persze a narancs. Fengjie híres narancstermelő vidék, a falvakban mindenhol rengeteg cserje van, itt sem volt ez másképp. A termés késő őszre, kora télre érik be, s szubjektív véleményem szerint akkor sem túl finom (nem elég édes), így most még csak kis zöld bogyók voltak az ágakon.
Errefelé nincs könnyű dolguk a földműveseknek, de becsületükre szóljon, igazán találékonyak. Vannak teraszok is sok felé, ahol meg nem, ott a meredek hegyoldalon kukoricát ültetnek. Igazi öröm lehet gyomlálni.
A házba érve ebéddel is el akartak látni, s tudom, hogy szívesen is adták volna, de udvariasan kibújtam alóla, nem akartam a terhükre lenni. Ellenben kapacitáltak, hogy nézzem meg a helyi általános iskolát. El is mentünk oda, de sajnos a picik épp az ebéd után szunyókálásukat végezték, így csak üresen szemlélhettem meg az amúgy nem túl nagy műintézményt.
Visszafelé felajánlották, hogy levisznek minket motorral a hajóig, amivel éltünk is, ám a hajó csak nem akart jönni, így újfent igénybe lett véve a dabaoiak jóindulata. Kerítettek egy mikrobuszt, s azzal bevittek minket Anpingba, ahonnan már jártak buszok Fengjiebe.
A fotózkodások sem maradtak persze el, mindenkivel kellett pózolni. Nagyon kedvemre való a vidék, imádom Kína ezen szegletét.
Képek ismét. Sok.
-
Fengjie még mindig kedves hely
Miután hajnali fél 5 magasságában beért a busz Fengjie általam eddig még nem használt, Gangkou nevű autóbuszállomására (van még egy buszállomás, egymástól minimális távolságra), elsőként nem is vettem észre, hogy megérkeztünk.
Pihenőre gyanakodtam, meg épp csak felriadtam a szunyókálásból. Mindenesetre szépen leszálltam dohányozni, s próbáltam a látvány, meg az esetleges feliratok alapján kideríteni, merre vagyok. A szomszédos házak ugyan ismerősnek tűntek, de leginkább az volt megtévesztő, hogy nagyon nem sietett senki semerre. Néhányan még a buszban aludtak, de akik leszálltak, ők is a busz mellett álldogáltak.
Néhány perc alatt azért tudatosult bennem a helyzet, úgyhogy összeszedtem a cókmókomat és elindultam az út felé, majd taxival elvitettem magam Mingchunékhoz. Lassan meg is ébredt szegény pára, aztán némi beszélgetés, sétálgatás után nekiálltunk szállást keresni.
Eddigre már felkelt a nap, előkeveredtek az emberek is, s Fengjie olyan volt, mint régen, s igazán jól esett itt lenni.
A második hotelben volt is wifi, aránylag elfogadható küllemű szoba, s mindössze 60 yuanes szobaár. Az messziről lerítt róla, hogy külföldiként nem szállhatnék meg itt, de Fengjieben annyira nincsenek külföldiek, hogy a hotel tulaja sem látott még, ennek megfelelően az efféle rendszabályokkal sincsenek igazán tisztában.
Miután az ujgur terrortámadások miatt manapság mindent szigorúbban vesznek, így még itt Fengjieben is volt pár hete egy fejtágítás a helyi szállásadók számára, miszerint mindenféle gyanús egyedet jelenteniük kell a rendőrségen, különösen a már említett kisebbség tagjait.
Én ugyan sejtettem, hogy mi lesz a folyamat vége, de nem volt kedvem vitatkozni, A rendőrségen aztán kiderült, hogy én természetesen nem szállhatok meg az adott műintézményben, hivatalosan biztonsági (mármint az én biztonságom) okokból.
A karhatalom ettől függetlenül nagyon kedves és érdeklődő volt, mint errefelé általában mindenki, ha ilyen fura szerzetet lát. Mingchun vázolta nekik, hogy itt dolgoztam egy évet, s most visszajöttem látogatóba, ők meg hallgatták majdnem szájtátva. Kicsit vicces is volt.
Az egyik rendőr – valami fejes, a járművéből ítélve – aztán elvitt minket egy nekem való szálláshelyre, de kiderült, hogy ezeknek sincs erre megfelelő engedélye, viszont akkor már dolgozott az adrenalin, s a törvény őre intézkedett személyesen, hogy márpedig engem itt el kell szállásolniuk, nincs mese. Szegény waiguoren nem akar drága helyre menni, úgyhogy ez van.
Az új, amúgy az előzőnél lényegesen színvonalasabb helyen 80 yuanért kaptam szobát, ami még így sem hatalmas érvágás. A szobában még számítógép is van, de sajnálatosan wifi nincs.
Sajnos a kábel lapiba plántálása még nem oldja meg a problémát, mivel a rendszer kiépítői az itt lévő gépek hálókártyáihoz rendelték hozzá a nethozzáférést.Miután kedvesen szóvá tettem bánatom, elküldtek egy rendszergazda emberért, aki először nézett okosan, majd később hülyén, de aztán inkább hívott valakit, akinek fogalma is volt a helyzetről.
Utóbbi vágta a szitut, s elmagyarázta a helyzetet, amire magamtól is rájöttem, miután első lépésként átnéztem a hálózat beállításait. Mindenesetre konstruktív volt, mert elment, majd visszajött egy frissiben beszerzett usb-s wifiporttal, s most azon keresztül sugárzik hozzám az internet. S mindezt ingyen, ráadásul a kütyüt is megtarthatom. Jó, azért egy fotót készített rólam.
Délután összefutottam Mengsivel, majd felugrottam hozzájuk. Finom vacsi várt, köztük a nekem való krumpli is, amit imádtam ittlétem alatt is. Állítólag rám való tekintettel készült, hogy igaz-e, azt nem tudom, de volt bőségesen belőle.
Készült pár kép is, a régi olvasóknak nem lesz annyira ismeretlen a város. Én még mindig imádom.
-
Elfogyott a munka
Csütörtökön lezajlott az utolsó adag vizsgáztatás is, így aztán ezzel egyúttal az utolsó aktív munkanapom is véget ért.
Az angoltanári osztályban ezúttal sem kellett csalódni, szinte majdnem mindenki 90 pont felett végzett, szépen teljesítettek.
A már említett szorgalmas, de múltkor nagyon izguló diáklányomat visszahívtam csütörtökre, s némi nyugtatás hatására neki is sikerült másodszorra elfogadható, 88 pontos eredménnyel zárni az évet.Az óra utolsó felében még maradt benn néhány tanulóm, a segítségükkel gyorsan kitöltöttem a vizsgaíveket is, aztán még hirtelenjében be is dobtam őket Zhao Shenghez. Minden letudva.
Eredetileg hétfőn akartam Fengjiebe menni, de még nem tudom, mikor kerül rá sor. Munka ugyan már nincs, de még mindig nem sikerült kideríteni, hogy melyik buszállomásról jár a napi egy fengjiei busz Wuhanból. Internet alapján a segéderők eddig már három különböző helyet és időpontot bogarásztak ki, úgyhogy végül Mingchunnak írtam, hogy hívja fel Fengjieben a buszállomást, aztán próbálja meg onnan kideríteni.
Ha holnap későn szól ide, akkor már csak kedden kerül sor a nagy útra. Fengjie még mindig nincs földrajzilag túl messze, de a vasút kerül, a busz meg elég vacak utakon jár, így még ez utóbbi is több mint 10 órát vesz igénybe.
Valamikor a délután indul, s reggelre ér be Fengjiebe, s talán ha nagyon nagy mázlim van, akkor sikerül alvóbuszt kifogni, de erre sajnos semmi garancia. Azért jó lenne.Ma az asszisztensemmel ültünk be egy cukrászdába, beszélgettünk mindenfélékről, s többek közt ez a kis kiruccanásom is szóba került. Miután csupa szépet meséltem tavalyi állomáshelyemről (na meg szép képeket is mutattam neki), így ő is egészen kedvet kapott hozzá. Szerdától már ő is ráér, így elképzelhető, hogy 1-2 nap késéssel ő is nekiindul, s aztán majd együtt jövünk vissza. Nem volna rossz ez az opció sem.
-
Itt van május elseje…
Holnap jön wuyi (azaz szó szerint öt-egy, az ötödik hónap első napjára célozva), vagyis a munka nemzetközi ünnepe.
A glóbusz nagyobbik felén ez munkaszüneti napot jelent, s különösen igaz ez a munkásmozgalminak tekintett rendszerekkel egykor vagy ma is bíró államokra, így Kínára is.
Ideát a heti 40 órás munkahét kevesek álma, no meg a klasszikus értelemben vett, szabadon felhasználható szabadnapokat sem sűrűn vágják a dolgozókhoz, így aztán a nagy állami ünnepek képezik a vakáció idejét is. A legnagyobb holdújév, s a jelenlegi államalakulat 1949-es megalakulásának októberi ünnepe mellett még a wuyi volt az, amikor a családoknak módjukban állt hosszabb időt munkahelyi és tanulmányi kötöttségek nélkül együtt tölteni.Ahogy egy szerény jólét is kialakulni kezdett a reform és nyitás politikájának köszönhetően, a népeket sem lehetett már örökös munkára kötelezni, így egyre-másra nyertek teret a hagyományos ünnepek is. Bár a munkaszüneti napok száma összességében növekedésnek indult, azért ez némi áldozatokkal is járt.
Így lett a valaha egyhetes wuyi mára három napra zsugorított ünnep, sokak bánatára.
A mozgalmi jelleg sokat vesztett a jelentőségéből. Ahogy a gyakorlatban Kínának már semmi köze nincs a szocializmushoz, úgy az ideológia hétköznapokban való szereplése is háttérbe szorult.
A mostani ünnepre készülvén sem látszik ebből semmi, a népek csak örülnek a szünetnek.
Ma még tanítás van, de a délutáni órák már elmaradnak, hogy a kölykök haza tudjanak időben menni, így nekem is csak a reggeli órámat kell megtartanom.Aztán keddig megint semmi munka…
-
Piac
Könnyű nap volt a mai. A reggeli órám elmaradt (bár ezt nem közölték előre), a délutánin meg mindössze négyen voltak, a többiek ugyanis valami szakmai kiránduláson vettek részt.
Miután négy embernek órát tartani nem sok értelme van, így inkább elmentünk együtt a piacra, angolul beszélgetni közben is lehet.
A piacokról már régóta akartam írni, így itt is a lehetőség.
Az itteni piacok többnyire elég zajos, nyüzsgő, otthoni szemmel nézve kaotikus helyek (ebben a napszakban épp nem, így a képek csalókák), de pont ez adja meg a varázsukat is. Az árusok harsányan kiabálnak, a portékát kínálják, vagy épp egymással üvöltöznek. Harag nincs, csak szeretik hallatni a hangjukat.
Bár Kína eleve olcsó, főleg vidéken, a piacokon vásárolni még inkább megéri. Amellett, hogy árban is versenyképesek, a termékek is többnyire sokkal szebbek, mint a bevásárlóközpontok pultjain. A zöldségek különösen kívánatosak, ráadásul a választékra se lehet panasz.Nyugati szemmel minden kínai piac érdekes és kissé bizarr része a húskínálat. Bár minden friss, otthon egész biztosan belekötnének a hatóságok. A miért megválaszolásához inkább itt egy kép.
Élőállatokat is lehet kapni. Csirke és kacsa mindenhol van, jobb helyeken liba, galamb és néha fácán is. Ezeket ott helyben le is ölik, s a tollfosztást is elvégzik az ember helyett.
Az árakról: ma itt ezen a kis piacon Xianningben 1 jin (fél kg) kukorica 3.5 yuan, 1 jin gyönyörű krumpli 1.7 yuan, körte 2 yuan, zöldbab 2.5 yuan, az édeskömény szintén. Egészen kedvet is kaptam főzni, de a gázt palackban kapom, ami kiürült, erre a két hónapra meg már feleslegesnek tűnik újat szerezni.
Alkudni megszokott dolog, bár ez szinte majdnem mindenhol igaz ebben az országban. Jó, szupermarketekben vagy a Mekiben nem érdemes, de még a műszaki áruházakban, szatócsboltokban is.
A piac jó, Kínában járva érdemes felkeresni egyet-egyet. Velejéig Kína.
-
Működik a lapi – kis rövid
Na, sikerült újfent életet csiholni a gépembe, s a jelek szerint más probléma nem is áll fenn.
Mi több, az eddig nagyon szenvedő wifi is megjavult, pedig azzal kapcsolatban nem szereltek semmit. Lehet, hogy annak használt az esés.
A lényeg, hogy újfent kellemesen érzem magam. Remélem, a további kalamajka már elkerül.
-
Xianningi képek
Tegnap délelőtt a városban mászkáltam, ettem, vásároltam, sétálgattam. Készült pár kép is, a jó időre való tekintettel ezúttal végre ismét szép élesek. Feliratokkal a galériában megtekinthetőek.
-
Szelektív
Ideát a pet-palackok gyűjtésének nagy hagyománya van. A környezettudatosság nem igazán jellemző szempont, ellenben az üres, s amúgy csak a kukában, szemétként végző flakonokért némi pénzhez lehet jutni. A pontos árfolyamokat nem ismerem, de feltehetően nem nagy összegekről van szó, azonban ismerve a kínaiak praktikus természetét, ez is lehetőség, amit érdemes megragadni.
Magam sem vagyok túlzottan zöld. Persze, elismerem, hogy fontos téma és számtalan egyszerű módszerrel javíthatnánk a bolygó állapotán, mindazonáltal én is kényelmes vagyok, mint embertársaim zöme, így aztán túlzásokba sosem estem e téren. A szelektív kuka messze volt, meg amúgy is válogassa külön a szemetet az elempé, kb. ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyamban, amiért bizonyára kapnék is rendesen egy ökotalálkozón.
Kína azonban, csodálatos módon még engem is megváltoztat. Na, mielőtt teljesen meghatódnátok, beismerem, ezúttal is csak a lustaság győzelméről beszélhetünk. Miután elvétve főzök, így hagyományos szemetem alig keletkezik, eltekintve a szomjoltó szenvedélyem jeleitől. A műanyag palack ronda teremtmény. Könnyű ugyan, de sok helyet foglal, hacsak nem veszem a fáradtságot (általában nem veszem) arra, hogy kiszorítsam belőle a szuszt. Miután a kólát ipari mennyiségben iszom, így hulladék is akad bőven. A házban nincs kuka, így kb. 50 métert kell sétáljak az úton a kis kerekes kordéig, ha meg akarok tőle szabadulni.
Az amúgy roppant lerobbant lépcsőházunk lépcsőfordulóján a kezdetek óta hatalmas zsákok sorakoztak. Valamelyik lakó ezekbe gyűjti a flakonokat, s pár hetente el is viteti őket. Ezekhez hozzáférni csak cirka 3 méter a lakás bejáratától, így aztán egy ideje már én is csak ide szórom a kóláspeteket.
Éljen a szelektív hulladékgyűjtés. Zöldülök.
-
Fejtörő: rejtélyes üzenet
Ma ezt a remekbe szabott, feltehetően fordítóprogram generálta sms-t kaptam. Aki megfejti, kap egy bagettet. Virágelvtárs sonkájával.
hello:this is a three young teach mr.ss with the pure brightness festival in the class is beautiful hope you will forgive me.
tan jia liTan Jiali a diákom neve, aki amúgy három év múlva maga is angolt fog tanítani. Biztosan nagy eredménnyel.
-
Áprilisi tréfa helyett
Sajnos nem nagyon volt miről beszámolnom a napokban. Ennek az oka leginkább az, hogy nem történt semmi érdemleges.
A jó idő beköszöntött, már vagy egy hete nem kell pulcsi sem odakinn, tartósan húsz fok feletti értékek fordulnak elő. A lakás átmelegedése pár nap csúszással következett be, így aztán erősen meglepett, amikor múlt héten sikerült túlöltöznöm magam a 26 fokban. Az órák közt szünetben lopództam vissza felsőt cserélni.
Az étkezés terén is remekül alakulnak a dolgok. A Zhongbai bevásárlóközpontban továbbra is van bagett, én meg előszeretettel fogyasztom is, amikor csak hozzáférek.
Ma sikerült egy kis bonyodalomba keveredni. Át akartam rakatni a reggeli órámat (csak ma, nem állandó jelleggel), írtam is az egyik diáknak, hogy ne fáradjanak, mert elmarad, az új időpontot meg majd közlöm. A csoportot előző szemeszterben Javier tanította, így tőle kértem el a számot.
Nem tudom, jót adott-e, mert mialatt gyanútlanul itthon végeztem a dolgaimat, Zhao Sheng keresni kezdett, mint az őrült. Még nem beszéltem vele, de a jelek szerint nem jutott el a tudatukig, hogy lemondtam az órát, helyette valahogy úgy értelmezték, hogy nem jelentem meg. Majd elsimul valahogy, legrosszabb esetben levonják a béremből.Este valószínűleg VIP lesz Richarddal és Javierrel. Valami április 1-jei tematikás buli várható. A plakátok alapján legutóbb a lezuhant utasszállítóra alapozták a bulit, kis felfújható repülőket lógatva a mennyezetről. Kínában minden eladható. Akkor is, ha kicsit morbid.