Nemrég hívott Zhao Sheng, hogy itt a másik waijiao is. Hogy ez most konkrétan hogy befolyásolja majd az órarendem, azt egyelőre még nem tudom, órám elvileg kevesebb lesz így. (Nem mintha eddig akadt volna akár csak egy olyan hét is, amikor az összeset meg kellett volna tartanom…)

Az ő szállása itt van felettem valahol, de szerintem nem ugyanazon az oldalon, mert a lakása képei alapján az elrendezés nem pontosan egyezik.

Remélem, nem lesz túl kellemetlen személyiség. Mint arról már írtam egyszer korábban, nem nagyon szeretem az ilyen helyzeteket. Most erősen adott, hogy valamilyen szinten szocializálódjunk, miután csak mi ketten vagyunk itt külföldiek. Ezzel még úgy alapjáraton nem is lenne baj, mert más normális emberekhez hasonlóan (még ha én nem is teljesen vagyok az) engem sem zavar, ha megismerkedem szimpatikus alakokkal. Itt a helyzet buktatóját abban látom, hogy a kolléga simán lehet debil is, vagy rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amelyek miatt alapesetben olyan messze elkerülném, amennyire csak lehet. Itt viszont tulajdonképpen össze vagyunk zárva, s ő ráadásul kommunikálni sem tud a helyiekkel, így kizárásos alapon nincs nagyon kihez fordulnia.

A jópofizás nagyon nem kenyerem, s huzamosabb időn keresztül nem is bírom cérnával, így csak reméljük a legjobbakat. Aztán persze az sem kizárt, hogy életem egyik legjobb barátságának nézek elébe, de akaratlanul is pesszimista vagyok e téren.
Majd elválik.

Bármennyire is kellemes itthon dögleni, sajnos be kell látnom, hogy nem ezért alkalmaznak ideát. Ma véget ér a szünet, majd holnaptól meg is indul a robot.

Miután itt félévente csak egyszer vizsgáznak, a szemeszterek végén, így afféle potyaszünetekre, mint Fengjieben szinte minden hónapban, nem igazán számíthatok. A legközelebbi hivatalos vakáció, pár nap erejéig, a nyugati újév idején lesz majd. No, de nem panaszkodni akarok, így sem nevezhetem magam túlterheltnek szerencsére, noha a jót könnyű megszokni.

A variálgatások természetesen sosem szűnnek meg, nem is Kínában lennénk, ha így lenne. A legfrisebb infómorzsák szerint az átmeneti időszakban 14 órát kell tartsak egy héten. Hétfőn és szerdán két, a másik három hétköznapon pedig egy-egy duplaóra. A másodéves leendő angoltanárokat leszámítva minden osztályom újonc, akadnak mindhárom szakirányról, az angoltanári képzésben részesülők mellett vannak üzleti és turisztikai angol szakosok is. Miután a módosítgatások miatt már nem nagyon látom át, melyik időpontban melyik osztállyal leszek, így azt sem igazán tudom, melyiküknél voltam már órán a másodéveseimet leszámítva. Így aztán most készülhetek két programmal. Ha első találkozás lesz, akkor maradunk a bemutatkozásnál, ha második, akkor meg konkrétan tanulunk is valamit.

A másodévesekkel jó együtt dolgozni. Lehet velük aktív programokat csinálni, kész feladatokat megoldatni, mert a megértéssel nincs problémájuk. A gólyák lényegesen problematikusabbnak tűnnek, ott egyszerűbb dolgokat leszek kénytelen bevetni. A színvonalbeli eltérés nem véletlen. A pedagógusnak készülő diákoknak két kivétellel minden órájuk az angolról szól, tehát durván heti 20+ óraszámban csak a nyelvet tanulják. Ez azért még a kínai képzés sajátosságai mellett is sokat ragaszt rájuk.

Az elhangzott instrukciók alapján az elsősökkel a kiejtés gyakoroltatására kell nagyon rámennem. Az előképzettségüket elnézve valószínűleg ez egyben a leghasznosabb is, amit tehetek. Majd másodévre kicsit összevakarják őket a kollégák, s akkor már lehet őket jobban szoktatni az összefüggő kommunikációra is, most inkább a stabil alapok lerakása a lényeg.

Az amcsi ember hiányában jelenleg összevont osztályokkal zajlanak az órák, de még így is max. 50-en vannak, így egy duplaóra alatt jut idő mindenkire. A csoportos feladatokat nehezíti, hogy az összes pad rögzítve van, nem tudom őket egy kupacba terelni, de a főnökség még örült is neki, amikor rákérdeztem, hogy kivihetem-e őket az osztályból. Az angolos épület előtt van egy nagy tér, padokkal, ahol jobban adottak a lehetőségek a csapatmunkához. A vezetés nyitott az innovációra, csak mindent előre jelezni kell, hogy szükség esetén ránk találjanak.

Az mindenesetre üdítő, hogy lényegesen több értelme van itt a munkámnak, mint Fengjieben volt. Ha előkerül a kolléga is, akkor egy osztállyal heti két duplaórám lesz, az meg már elég idő ahhoz, hogy érdemi fejlődésre nyíljon lehetőség.