-
Fejlemények – erősen csapongva
Szabadkozással kezdem. Kicsit sűrűbben zajlottak a napjaim, így aztán elmaradt az írás, de azért igyekszem visszatérni a napi rendszerességhez.
Amúgy semmi egetrengető dolog nem történt, de a hétköznapi történések is sokat el tudnak venni az ember idejéből. Pláne, ha a hétköznapi történések alatt dzsuvás konyha takarítását értjük.
Nem is volt egyszerű móka, de chabuduo rendben vagyok vele. Még a sütőt és a környékét is lesikáltam tisztára, de a felette lévő ablakot és a páraelszívókat nem vagyok hajlandó. Olyan szinten vastag zsiradék fedi, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek. Ráadásul mióta takarítani kezdtem a lakást, már kb. 20 szivacsot kivégeztem, s ezekhez a kritikus részekhez még alsó hangon is minimum ennyi kéne. De inkább több. Sajnos, ilyen szennyeződéseket sikálva pillanatok alatt használhatatlanná válnak.Volt itt egy szaki is tegnap. Szerelgetett pár fiókot, meg felrakta a szekrény lejáró ajtaját. Az ágyat is megszerelte két sarokpánttal, de őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy kitart. Az egyik fiók már most ugyanolyan, mint volt.:)
A tolmácsolás a jelek szerint nem lesz elkerülhető. Hajlandóak még ruhát is csináltatni rám a jeles alkalomra. Hurrá!
Végül a suliról egy picit. A héten már 12 órám lesz, az eddigi négy mellé egy nagy halom elsős is. Kíváncsi leszek rájuk.
Elvileg ugyan arról volt szó, hogy több órát kapok, amíg az amcsi ember ide nem ér, de Zhao Sheng valamit variálgatott az osztályokon, összevonogatott ezt-azt, meg heti négy helyett csak heti 2 órát kaptak a kölykök, így ezzel az ideiglenes válságkezeléssel mindenki kiegyezhet. Aztán ha megjön a jóember, utána majd véglegesül a helyzet.A lényeg, hogy akiket a héten tanítok majd, azok egy részét a későbbiekben nem fogom, illetve nem is lesznek összevonva a jövőben. Így mondjuk a bemutatkozós óráknak sok értelme nem lesz, de sajnos magam sem tudom, kik maradnak meg nekem, s kiket visz majd a másik tanerő.
Mindegy, ez van.Az idő amúgy itt még mindig meleg, 30 fokok vannak, így a légkondi jó barátom. A kólát meg mind megittam, s egyelőre wuhani utánpótlás sincs. De már szervezés alatt.:)
-
Könnyű menet
Továbbra is kedvezően alakul a terhelésem. Mint kiderült, a jövő héten is csak ez a szokásosnak mondható négy órácskám lesz az osztályokkal, s immár azt is megerősítették, hogy azt követő, szeptember 23-val induló héttől kezdve is csak 12×45 perc munkaidőnek leszek kitéve. Szerintem meg fogom tudni szokni.
Ha az emlékeim nem csalnak, az október 1-jei nagy nemzeti ünnep miatt (1949-ben ekkor kiáltották ki a Népköztársaság megalakulását) egy hétig szünetel is majd az oktatás, úgyhogy egyelőre nagyon kecsegtető kilátásoknak nézek elébe.
A nyelviskolákat meg amúgy lemondtam. Nem sok kedvem van vesződni angolul egyáltalán nem beszélő picikkel, pláne úgy, ha kezdés előtt fél órával kell szembesüljek azzal, hogy miféle gyerekekről van szó. Nem mondom, valószínűleg lenne az az összeg, amiért felvállalnám az ezzel járó kellemetlenségeket, de az itt felkínált javadalmazás nem ez a kategória. Érdemben sokat nem javítana az anyagi helyzetemen, ellenben erősen mafan (macera, baj, gond), úgyhogy ezt passzoltam. Sértődés nem lett belőle szerencsére.
A lakásom amúgy már jobban fest, mint beköltözéskor. Visszahozták a hűtőt, immár működőképesen, s mielőtt részlegesen paralizált állapotba kerültem a hátidegek vacakolásától, a padlót leszámítva sikeresen kisuvickoltam a fürdőszobát is. Pár napom ráment, de már sokkal jobban mutat. Ha majd már megint képesnek érzem magam az effajta munkára, nekiesek a konyhának is, bár az szerintem még több vesződséggel jár majd. A főzőfelület környékén mindent több éves, centi vastag tapadós zsír borít, előre várom, hogy megküzdhessek vele.
Ha ez is meglesz, onnan már sima ügy. A többi helység rendben van, egy felmosás és portörlés bőven elegendő, ezekben a tisztaság simán megfelelőnek mondható. De eddig még el kell jutni.Szerdáig mindenesetre most megint pihenés jön. Azért nem olyan rossz nekem itt, ugye?
-
Kisebb kellemetlenség
Lenne témám írni, s hamarosan sort is kerítek majd rá, de jelenleg kissé kellemetlenül érzem magam.
Nem kell aggódni, nem vagyok beteg, de az utóbbi napot erősen vízszintesen töltöttem el, s sajnálatosan ez nem járt élvezetekkel. Aki tapasztalt már idegbecsípődést, az tudja, miről beszélek, aki szerencsésen megvolt eddig nélküle, annak meg hiába is próbálnám leírni.
A dologban az a legbosszantóbb, hogy legfeljebb negyed óra lenne helyremasszírozni, csak épp nem igazán tudok ez ügyben kihez fordulni itt. Most már úgy-ahogy mozgásképes vagyok, amennyire elértem, magam kissé megdolgoztam a fájós részeket, de azért ez messze nem az igazi.
De legalább kivételesen örülök neki, hogy kemény a matrac az ágyamban! -
Reggel a városban
Tegnap, mialatt Ya’anban a földrengés zajlott, s miközben én két leányzóval a kölcsönzőket jártam, meglepően szép tiszta volt az idő.
A telefonom sajnos lemerülőfélben volt, így csak ez az öt kép készült.
Az Új Évszázad melletti téren épp pár idősebb helyi kardozott (fenn),
a bevásárlóközpont melletti butikokkal teli utca (lenn).
A város főutcájának túloldalán épp táncolnak (fenn), a táncolók melletti „szakadékban” is épülnek szorgalmasan. Az a már majdnem kész épületegyüttes az, amit az egyik legelső fengjiei fotómon lekaptam, akkor még zöld hálóval borítva (lenn).
A Yangyang bevásrlóközpont melletti utca. Csak úgy.
-
Felkészülés
Már nagyban zajlanak az előkészületek a fesztiválra. A délutáni harmadik órában a fellépők szorgosan gyakorolnak, illetve a suli Liaoning szárnyában lévő kisebb színpadon is folyamatosan zajlanak a próbák. Már megkaptuk a műsorvezetéshez szükséges szövegeket is, s hogy legyen benne fricska is, meg gondolom hogy érdekesebb legyen a nézőknek, én a kínai részt kaptam, mialatt az esemény másik házigazdája, He Cheng’en (vagy angol nevén Andrew) ismétli utánam az elhangzottakat angolul.
Nem könnyű feladat, mert ilyenkor van a beszédnek egy érdekes hangzása, az egészet ünnepélyesen kell előadni. Kis túlzással egy külön nyelvezet. Az mindenképp előnyös, hogy a szöveg megvan, így lesz időm szépen begyakorolni. Különösen a megnyitó és lezáró sorok hangsúlyozása embert próbáló, az tetőpont felé már majdhogynem extázisban énekel az ember.
És igen, lesz ének is. Cheng’ennel együtt fogunk nyitni majd, egy szép szerelmes nótával. Nem tudom, hogy a dalszöveggel tisztában van-e a vezetés, mindenesetre ez így rendjén találtatott.
Cheng’en amúgy kivételesen jól beszél angolul, bár még csak másodéves. Az akcentusa nagyon szép, ami főleg az amerikai sorozatok nézése során ragadhatott rá. Ő az egyetlen itt Fengjieben, akivel képes vagyok csak angolul kommunikálni, beleértve a kollégákat is.A hangja is nagyon kellemes, búgó, ami remélhetően feledteti majd az én hiányosságaimat. Próbáltunk vasárnap és ma is, aránylag egész jól megy.
Az énekkel meg a konförálással még valahogy elboldogulok majd, de még valami koreográfia is vár ránk, ami számomra egész biztosan kínszenvedés lesz, mert ehhez tökéletesen tehetségtelen vagyok. Szerencsére még van több mint két hetünk, az alatt talán ragad rám majd valami.Mengsiék osztálya is fellép, az egész osztály közösen, a Cry on my shouldert éneklik el, amiről eddig még sosem hallottam, de valami felkapott dalocska itt mostanság.
Készülnek tánccal is csoportok, még brékelő egyedeket is láttam.
Hétvégén megyünk majd a kölcsönzőbe megkeresni a nekem való ruhát, remélem, tényleg lesz európai méretű is, különben bajok lesznek. Most már egészen kezdek örülni ennek a dolognak. Tényleg. Szerintem jó lesz.
Remélem. -
Város a buszból
Ma volt egy kis dolgom a postán, lebuszozás közben nem bírtam magammal, s ezt a gyönyörű videót rögzítettem. Több mint hét perces, s nincs benne semmi izgi, de mutat valamit Fengjie hétköznapi életéből. Amennyire ez egy ilyen felvételen lehetséges.
UPDATE:Ma reggelre felment a nagyobb felbontású verzió is, úgyhogy kicseréltem. Nagy különbség látványban nincs.
-
Ruhakérdés megoldva
No, úgy néz ki, egy aggályt kipipálhatok. Mint kiderült, a fellépők ruhái nem az iskola tulajdonában állnak, úgy bérlik őket ezekre az eseményekre. A műsorvezetőkét az iskola fizeti, míg a többi fellépő esetében az osztályok dobják össze az árát.
Az ár amúgy nem csekély. Ezeknek a mutatósabb ruciknak a bérleti díja kb. 500 yuan egy estére, ami ugyanakkor még mindig nem olyan egetverő ahhoz képest, hogy esküvőiruha-kölcsönzőkből szerzik be.
Hát, esküvőn ilyen jellegű ruhában eddig még nem voltam, még ha a meggyűrűzésemre már a blogról is jött ajánlat (hehe), de eszerint ha nem is menyasszonyi, de valami koszorúslányi szerkóm még lehet ideát. A cicamicásdi máskülönben nem annyira nekem való, de ezek a ruhák tényleg egész tetszetősek. S mivel állítólag nekem való méret is fellelhető, kezdek elcsábulni.
Kicsit még agyalok rajta, de azt hiszem, mégiscsak ott leszek, s vállalom a vele járó hercehurcát is. Jó heccnek ígérkezik. -
Látogatás vidéken
Tegnap Mingchunnal elmentünk a szülőfalujába. A falu, ahonnan származik, egyelőre nem rendelkezik normális országúttal, így a buszok nem érintik, ennek megfelelően a vizen át közelíthető meg legegyszerűbben.
A hajnali kelést követően kibuszoztam az óvároshoz, ahol a kikötő üzemel. Mingchun már várt, s 7:20-kor el is indult a hajónk.
Nem kell nagy dologra gondolni, egy egészen barátságos méretű teknőről van szó, olyan 20 fős utastérrel. Ott még a Jangce habjaival küzdött a motor, de alig 100 méterre az indulási helytől már le is fordultunk, s egy kisebb folyón zakatoltunk felfelé. Qixingbaba, a célfaluba úgy egy óra volt az út. Mire odaértünk, már a nap is rendesebben kezdett sütni, így a végére egész meleg is lett.Elmentünk Mingchunék régi házához, ahol most nincs senki, majd az unokatestvéreihez, ahol kaptunk tápot is.
A falun a viszonyok lényegesen spártaiabbak voltak, mint ideát, de határozottan hangulatos is volt egyben.Elmentünk beszerezni pár zöldséget valahonnan. Azt tudni kell, hogy Fengjieben már nagyon jó az idő, 20-25 fokok vannak, de pár napja többször is esett. Egy faluban, ahol az utak nincsenek kiépítve megfelelően, ez rengeteg sarat jelent. Ha ehhez még hozzáadjuk azt is, hogy időnként kimondottan szerencsétlen tudok lenni, akkor talán nem olyan meglepő, hogy sikerült elcsúsznom egy helyen, s a fele testem, beleértve a hajam egy részét úszott a mocsokban. Szerencsére kerítettek nekem valami váltás ruhát (nem pont a méretem, röhejesen mutattam bennük), s kimosták a farmerom, táskám és felsőm. Mire menni kellett, meg is száradtak a cuccok a melegben.
Tegnap este már volt tanítás, így nem volt időnk megvárni az esti hajót, hanem le kellett caplatni egy cirka 10 km-es távot, ahonnan egy, még a másiknál is kisebb hajó átvitt minket a túlpartra, egy egészen festői helyen lévő, apró kisvárosba. Onnan már volt busz.
Rengeteg, közel 200 képet csináltam tegnap meg néhány videót is. Ízelítőként rakok ki néhányat ide, de akit érdekel az összes, az kattintson rájuk, s az indafotón megnézheti a publikus fotók maradékát is.
-
Evolúció
Iskolánk új épületének evolúciója tovább zajlik. Már itt tartanak a munkásemberek.
Amúgy ideért valami hidegfront, ma 11-15 fok volt. Remélem, nem tart sokáig.
-
Laza hét
Megint igen könnyen vagyok, ugyanis ez a hét utolsó tanítási napja. Szerdánként meg nincs órám, úgyhogy nekem a tegnapi volt az.
Csütörtöktől a Qingming ünnepe miatt három napos tanítási szünet lesz (az ünnepről majd külön egy önálló bejegyzésben), aztán a lurkók vasárnap jönnek vissza. Van rá némi esély, hogy aznap lesznek megtartva a pénteki órák, így elképzelhető, hogy teljesen azért nem marad munka nélkül a hetem, de talán nem rokkanok bele.
Valaki nagyon szeret az index szerkesztői közül, mert 2 napon belül kétszer raktak ki címlapra, de a reklám egyáltalán nem fáj.:)
Mingchun tegnap lett 17 éves, így ma nézek neki is valami apróságot, remélem örül majd neki.
Este még kirakom a Sanyaról szóló képek javát, amiket kaptam, addig is szép napot mindenkinek!