-
Véget ért a szünet
A mai volt az utolsó henyélő nap, holnaptól már munkahét veszi kezdetét. A kölykök és a tanárok is visszatértek, már ma este is voltak órák. A kollégák keltettek is elég szép zajokat a folyosón, bútorokat cipeltek, vihogtak, úgy egy két órára muszáj volt feltennem a fülest.
Valaki robbantgatott is az udvaron, az kissé idegesítő volt.Hívtam ma az asszisztensem, hogy megtudjam, mi van a hétfővel. Elég változó információmorzsákat kaptam eddig arra vonatkozóan, hogy változik-e az órarendem. Főleg a diákok szerint változni szokott a félévváltásoknál, de nem ártott volna ezt megerősíteni.
Pu tanárnő aztán közölte, hogy munkahelyet váltott, úgyhogy ez ügyben már nem igazán kompetens. Nem tudom, mi lett vele pontosan. Közel negyven éves és az egyik veterán tanárnak számított itt, több mint tíz éves munkaviszonnyal.
A lényeg, hogy a holnap így elég érdekes lesz. Fogalmam sincs, hogy hány órám lesz vagy épp hogy kivel. Majd reggel bemegyek az irodába, s igyekszem kideríteni. Pu asztalára is jó lenne lecsapni, a sok fiókkal lényegesen szimpatikusabb, mint az enyém. Ha még üres, akkor át is cuccolok oda.
Az első hétre nem terveztem igazi tanítást, a szünetről beszélgetünk majd, vagyis az igazán nem nagy gond, hogy egyelőre nem tudom, kiknek tartok majd órát.
Az asszisztensem elvesztését is talán túlélem. Nem volt vele igazi gond, csak néha kissé idegesítően lassan intézte az ügyeket. Máskülönben kedves volt, a szünet alatt is ideállított egyszer kb. 10 kiló naranccsal. Állandó jelleggel meg is hívott hozzájuk majdnem minden hétvégére, ami valamiért sosem jött össze. A rákövetkező héten mindig magyarázkodott, de azért újra és újra felhozta, hogy majd az aktuális hétvégén kerül rá sor. Egy idő után ráhagytam.
Lehet visszakapom a régi segítőmet, Zhang Shunmit, ideérkezésemkor ő pátyolgatott, de az is lehet, hogy kapok valaki újat. Majd kiderül.
-
Fengjiei hétköznapok
Kicsit ellustultam a napokban, ennek oka, hogy nem csinálok semmit. Sokat alszom, elugrom némi táplálékért, máskülönben meg nem történik semmi izgalmas.
Maga Fengjie is még elég nyomott. A boltok egyre nagyobb számban nyitnak ki és tegnap már néhány kifőzde is üzemelni látszott. A krumplisok még sajnos nem, pedig már szívesen ennék náluk…
A suli is kezd feltelni, a héten a harmadéves felsősök már tanulnak. Állítólag ők egy héttel hamarabb is hagyták abba a szünet előtt, így nem jutott nekik sem kevesebb pihenő.
Velük együtt az őket oktató tanerő is visszatért, de a tömeges érkezés majd a hétvégén várható, a tanítás vasárnap este veszi a kezdetét.Az áramot még nem csinálták meg, úgyhogy hosszabbítókon vegetálok. Kicsit kényelmetlen, ha át kell dugdosnom pár csatlakozót, de azért kezelhető. A buborékos víz a szoba közepén (elég rövid a zsinórja) is felettébb hangulatos.
Közben ez az új áramtalanodás vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy van a lakásban két normális kör is. A fürdőben bojler segítségével kapom a melegvizet (illetve van egy külön csap is, ahol esténként van melegvíz, ezt a suli kazánja fűti, s ezzel mosdik az ifjúság), s a berendezés számára kialakított dugasz láthatóan korrektebb, s a belefutó vezetékek is vastagabbak és strapabíróbbak. Ilyennek kéne lenni mindnek, de sajnos csak ez, illetve a másik szobában lévő légkondi dugasza bír efféle kondíciókkal.
Mostanság a fürdőit használom, s valóban remekül bírja a kiképzést, nem melegszik, működik, ahogy kell.
Az időjárás még mindig elég ramaty, de nem akarok panaszkodni, azért 10-13 fokok vannak nappal legalább. De igazán jöhetne már az a nyüves tavasz.
-
Meleg helyzet
Sanya varázsa sokak viselkedését megváltoztatja. Egy távoli, idegen hely, de mégis barátságos s meleg. Ez utóbbi jelző nem véletlen.
Kínában a homoszexualitás kezelése sokat javult az évek során. Ahogy a nyitás mellé valamelyest nőtt a társadalmi liberalizáció is, úgy erősödtek a dekriminalizáció melletti érvek. 1997-től nem büntetendő, s végül 2001-ben a nemzetközi ajánlásoknak is eleget téve leszedték a betegségek listájáról.
Ez azt jelenti, hogy hivatalosan nem érhet ma hátrány senkit sem azért Kínában, ha meleg. Nem lesz letartóztatva, kényszerkezelve, stb. Nyugodtan, zaklatás nélkül élheti az életét.
A helyzet azért nem ennyire egyszerű. Sanyaban a meleg párok nem is nagyon ügyelnek rá, hogy ne tűnjenek fel (nem kell semmi fizikálisra gondolni, de az egymás közti testbeszéd és közelség könnyen szemet szúr – a fizikalitás a heteroszexuális közegben sem jellemző nyilvánosan), mitöbb, kérdésre minden további nélkül el is ismerték a tényállást. Történetesen amikor kocsmázni voltunk a tetőn, játszottunk egy igaz-bátor szerű játékot, s az egyik résztvevőnk feladata volt a sarokban ülő párocska nemi identitását feltérképezni. Nem jöttek zavarba.
Sanya világa ugyanakkor nem a realitás. Nincsenek ismerősök, s az ember könnyedén ellazul a pálmafák alatt. Ezzel szemben a valóság az, hogy a legtöbb meleg kénytelen hazugságban élni. A nagyobb városok lakói lényegesen nagyvilágibbak, toleránsabbak, s ennek megfelelően ezekben az élet homoszexuálisként nagyságrendekkel könnyebb.
Vidéken vagy a külföld elől jobban elzárt nagyvárosokban az emberi gondolkodásnak még sokat változnia. A kínaiak jellemzően másképp fejezik ki a nemtetszésüket, mint odahaza, így a helyi melegeknek attól épp nem kell tartaniuk, hogy összevernék őket, ellenben egy nyilvánosan felvállalt élet könnyen lehet egy végletesen pária életvitel is.A Chongqingból származó lányok, akikkel megismerkedtem, a második napon egy nagyon jó chongqingi barátjukkal tűntek fel. Ő volt Songning. Számomra teljesen megdöbbentő nyiltsággal mondták is azonnal, hogy a fiúkat szereti. A magam részéről ebben nem látok semmi kivetnivalót, a szerelem és a vonzalom nem nemekhez kötött fogalmak. Bizonyára még a blogom olvasói közt is vannak olyanok, akik számára nehézséget jelent a másság elfogadása, mindezt úgy, hogy a miénk a kínaihoz mérten egy roppant nyitott társadalom.
Songningot igyekeztem nem nagyon faggatni, bár kíváncsi voltam. Idővel nem is volt annyira nehéz visszafogni magam, mert a saját neme iránt érzett vonzalma hamar az egyik legkevésbé szignifikáns dologgá vált vele kapcsolatban. Nagyon jó fej srácnak bizonyult, kellemes személyiség.
Pár közösen töltött nap után aztán már kevésbé tűnt tolakodónak, ha olykor felmerült egy-egy kérdés. Chongqing is elég nyitott nagyvárosnak tekinthető, több meleg szórakozóhellyel, s relatíve szabad gondolkozású lakossággal. Így lehet, hogy a lányok például régóta ismerik Songning identitását, ugyanakkor a szüleinek ő sem számolt még be a helyzetről. A nővére tud róla mindent.
Hazatérve Mengsinek mutogattam a kirándulás képeit, s amikor eljutottunk az új ismerősökig, mondtam, hogy ki kicsoda, s a mai bejegyzés alapjául szolgáló témát sem hallgattam el. Mengsi nagyon naív és kedves teremtés, s láthatóan próbálta feldolgozni a hallottakat, de nem nagyon sikerült neki. A zsigeri elutasítás belőle is épp úgy áradt, mint ahogy ez valószínűleg a lakosság nagy részében is jelen van. Beszélgettünk egy jó félórát erről a témáról, mire a végére úgy-ahogy kezdett mutatni némi toleranciát. Ez amúgy bíztató, de amíg a közgondolkodás élesen nem változik e téren, addig a meleg helyzet továbbra sem lesz túl rózsás Kínában.
A hatósági hozzáállás javulását azért mutatja, hogy 2009-ben Shanghaiban lezajlott az első Pride.
-
Újra itthon
Megérkeztem Fengjiebe. Ezúttal az alvással nem volt gond a vonaton, ellenben már nagyon untam az utazást. Pedig még a laptopot is tudtam használni, mert a szerelvény fel volt szerelve konnektorokkal.
A lényeg, hogy már itthon vagyok, bár a múltkori chabuduo szerelés valahogy megadta magát, mivel most már két körön nincs áram. Hosszabbítókkal egyelőre rendeztem a helyzetet, de remélem mihamarabb előkerül (pár napba valszeg beletelik az ünnep miatt) a szerelő, s helyrehozza. Talán kicsit tartósabban, mint legutóbb.
Az út amúgy minden különösebb meglepetés nélkül zajlott, nem volt fennakadás. De nagyon-nagyon untam. Ennek köszönhető, hogy holnap nem megyek Mengsivel falura a családhoz tavaszünnepelni, mert most napokig egyáltalán nincs kedvem csinálni semmit vagy menni sehova.
És hűvös van…
-
Sanya – egy nagyon jó hely
Hainan második számú városa elég jelentősen elüt az eddig általam látott kínai helyektől. Az első szembeötlő különbség, hogy meglepően kultúrált, jól karbantartott település. Még a szinte kizárólag helyiek által látogatott helyszíneken is egészen korrekt körülmények uralkodnak, a turistazónák színvonala pedig teljesen kifogástalan.
Sokan riogattak azzal, hogy Sanya drága. Ebben lehet igazság is, de csak körültekintés kérdése az egész. Amíg ki lehet fogni elfogadható, önálló szobás szálláshelyet főszezonban (kínai internethasználat nem árt hozzá) 70 yuanért, vagy épp normális adag kaját szerezni 6-8-ért, addig azt hiszem, hogy igazán pénztárcabarát helyszínről beszélhetünk.
Való igaz, ha lustaságból nem hagyjuk el Dadonghait, itt egy-egy fogás 30 yuan alatt nehezen hozható ki, s a helyi boltokban a félliteres kóla ára is 3.5-4 yuan, bár még itt is láttam egy helyen háromért. Ugyanakkor ez mégiscsak egy színvonalas turistaparadicsom, s mellesleg Chongqingban is 3.5-be kerül, ha kisboltban szerzi be az ember.
A Majomszigetre (erről később majd külön) szervezett túra is kerülhet 250 yuanbe, míg a kínai weben beszerezhető 100-ért is.
Persze pillanatok alatt el lehet verni rengeteg pénzt is. A nagy szállodák árai nemzetköziek, s az itt épp a szomszédban emelkedő Nyár Áruház sem épp az én büdzsémhez van szabva. Tipikusan a sznobéria élteti, a hatodik emelet kiemelten exkluzív üzletsora például már csak tagsággal látogatható (amihez napi 3000 yuan felett kell költeni).
Az ötödiken lévő Corner’s Deli-ba viszont én is betévedtem, s bár elég húzós árak vannak, az eladásra kínált termékek túl csábítónak bizonyultak fél év Kínával a hátam mögött. Így ettem három napig mindenféle normális főtt kaja helyett egészen kiváló bagettet (22 yuan), holland sajtokat (60-80 yuan) és olasz szalámikat (60 yuantól). Az utóbbiak árai itt nem jinben, hanem 10 dekában értendőek. Valamit valamiért. Tényleg iszonyat jólesett, nyárig kitartok az élménnyel.
A hainani kaja amúgy az eddigi tapasztalatok alapján nem túl jó. Főleg tengeri herkentyűkkel és tésztával operálnak, bár mentségükre szóljon, a mangó és az ananász gyakran belekerül a táplálékba. Mindenesetre maradok a szecsuáninál, az lényegesen jobban bejön, s szerencsére nagy mennyiségben állnak rendelkezésre szecsuánit vagy valami normálisabb északi konyhát kínáló helyek is.
Xiaodonghaiba vezető utunkon taxival mentünk (ott röpiztünk), s egy elég jó távért fizettünk 15 yuant. Feingjiei tarifával lett volna kb. 8-10. A hazamotorozás is csak 15-be került, valamivel rövidebb távon, de éjjel. Ez utóbbiakhoz azért nem hátrány, ha kínai az ember, vagy képes legalább kínaiul beszélni, mert a turistákkal örömmel fizettetnek nagyságrendekkel borsosabb összegeket.
Összefoglalva: Sanya egy nagyon jó hely, a tenger kristálytiszta, gyönyörű kék, az időjárás kellemes, s odafigyeléssel intézve kimondottan olcsó. Feltéve, ha az ember nem európai kajára vágyik…
-
Zajlik az élet
Lassan mindenkinek véget ér a suli, tegnap (itt tegnapelőtt) már a felsős elsősök is végeztek, így Mengsi is benézett hozzám. Ugyancsak tegnap(előtt) hajnalra meghalt a hűtőm is, s azt mondták, küldenek valakit megszerelni, de azóta sem ért ide. Ma (vagyis nálatok holnap) majd rájuk kell szóljak, hogy most már azért jöjjenek. Mondjuk szerintem hűtőcsere lesz belőle.
Kár nem nagyon ért, némi csirke-kacsa belsőség volt még a fagyasztóban, de egész kevés.
Közben vettem buszjegyet Wanzhouig, hajnalban indulok majd. A bankoknál is szétosztogattam a pénzem, vettem egy új hátitasit is, úgyhogy most már lassan minden rendben zajlik. Fürdőruhát meg rövidnacit itt nem sikerült, Chongqingban majd még körülnézek, de ha ott sem, akkor majd (drágán) Sanyaban. Ez van.
A fehérhomokos part és a pálmák tömkelege kárpótol. Ja, és 28-27 fokokat jeleznek előre. Szuper.
—
-
Ja, és szünet!
Igen, a picik elhúztak a vérbe, a nagyok még vizsgáznak, de én már letudtam minden teendőmet. Február 25-ig semmi munka.
Így kell élni.:) -
Igazolás
Elnézéseteket kérem, amiért kicsit eltünedeztem, de próbálom megoldani a nyaralási helyzetemet. Egyelőre nem túl rózsásan.
Reggel eltaxiztam a főúton lévő Agricultural Bank of China-ba (ABC) hogy nyissak náluk egy számlát, s egyúttal interenetes fizetési lehetőséget is szerezzek.
Kicsit hamarabb érkeztem, mint a nyitás, így csellengtem még egy fél órát a környéken, s ahogy az megszokható volt, a helyiek nagy örömmel konstatálták a jelenlétem.
Az út túloldalán épp kardokkal táncolgató idősebb hölgyeket láttam, úgyhogy gyorsan átmentem, s kicsit le is videóztam őket.Nem csak ők voltak ennyire aktívak, volt még több kisebb csoport, akik tajcsiztak vagy épp magam sem tudom, hogy mit műveltek. A hangulat jó volt.
Amikor kinyitott az ABC, bementem, s csináltattam számlát. A jelenlétem keltett némi csődületet: a fiókvezetőtől kezdve mindenféle alkalmazott odajött megcsodálni, s amíg el nem vezettek egy irodába, addig a többi ügyfél is ott méregette a fizimiskám.
A nevemmel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ez igényelt pár telefont egészen Chongqingba, meg persze a bankos kislányok izgatott eszmecseréjét eredményezte ott helyben. A probléma azzal volt, hogy nem fér ki latin betűkkel. Végül ebben a határtalan diktatúrában egész egyszerűen egy olyan névre kaptam a számlát, ami hivatalosan nem is létezik: a kínai elnevezésemre.
Ennek története kalandos. Volt egy nagyon jó barátom, Wang Liwei, még odahaza, aki olyan volt, mintha családtag lenne. Ő nevezett el engem annak idején Wang Lipingnek. Ezt kínaiak között azóta is használom, mert könnyebb nekik így. A diákok is Ms. Wangnak szólítanak, s azt hiszem, mostanra szerintem már az asszisztensem sem emlékszik a magyar nevemre, más meg pláne nem. Ha az iskolában valamit alá kell írni, mint pl. az 500 yuanom átvételét vagy a fénymásolás használatáról a papírt, ezeken is így használom a nevem, máskülönben még rám is szólnak, s odaírják mögé hogy waijiao (külföldi tanár).
A lényeg, hogy az itteni angolos főnököm, aki az egész rekrutálást végezte, simán beírta az összes igénylőlapomra a kínai névhez a Wang Lipinget. Ennek köszönhetően a szakértői igazolványomban ugyanúgy szerepel a magyar név mellett.
A bankosok látták a szakértőimet, mivel ebben van a lakcímem, s egyszerűen kioperálták belőle a kínai nevet. Úgyhogy most már lassan hivatalosan is ez leszek.Szóval lett számlám meg netbankom, s elvileg tudok neten is fizetni. A gyakorlatban ennek mikéntjére még nem jöttem rá. Kaptam egy USB-s bizbaszt certifikációs célokra meg pár kódot, jelszót, de mostanáig tanácstalan vagyok, ahogy a szomszéd tanárok is.
Valamit szenved a tanusítványokkal, de igazából nem látom át pontosan, pedig ennyire nem vagyok hülye.
Még az is lehet, hogy mostanra megjavult, mert időközben valamit még sikerült rajta varázsolnom, de ezt egyelőre nem tudom leellenőrizni, mert utána meg a jegyvásárlós felület halt le teljesen.
Gondolkodom erősen, hogy hagyom a francba az egész vesződést, s maradok itt. Sanya megvár. -
Felemás hétvége
A Főnix-hegyi túra az esőre való tekintettel elmaradt, de nem nagyon bántam, mert szívesebben maradtam itthon.
Szombaton aztán nem annyira jó irányba fordultak események. A nappalim megmaradt működő konnektorja (a másik már november elején bemondta az unalmast) fogta magát, s kissé szétolvadt. A két hősugárzót nem nagyon bírja, s oktalan módon bekapcsoltam a rezsót is a sütéshez (a konyhai konnektorról), anélkül, hogy az egyik melegítőt hatástalanítottam volna.A biztosítékot lecsapta, ez nem is olyan nagy baj, de előbb még szépen elfüstölt. Nem egy mestermű az áramkörök kivitelezése eleve, s a kábelek is nagyon vékonyak, nem ekkora áramfelvételre lettek optimalizálva.
Jobb híján a hálóból előkotortam egy hosszabbítót, s most a fürdőből kihozott vezetéken megy a számítógép és a hűtő.Mivel a konyhai bemenet alsó része is megadta magát, így a vízmelegítő a hálóba került áthelyezésre. Az egyik hősugárzó is üzemel, azt sikerült a leolvadt konnektor felső bemenetéhez csatlakoztatni, ugyanis az is megúszta.
Ebben a tudatban vártam a hétfőt, amikor is a kedves villanyszerelő szaki kénytelen lesz helyrehozni a károkat. De ez még nem a vége a történetnek. Ma, mialatt a dizájn bűvölése zajlott, valami kopogásra lettem figyelmes. A fülest lekapva láttam is, hogy a konyha és a nappali közt a falból csöpög a víz, fenntről. Kissé át is ázott a fal. Raktam alá egy vödröt, sok szerencsére nem szivárgott le, s tudtam, hogy a zuhanyzással hamar végeznek odafenn.
Kicsivel később a hálóban jártam, s sajnos ott kicsit több víz szivárgott át, egész pontosan van egy gyönyörű tócsa a szoba közepén.
Szerencsére nem folyt rá a padlót leszámítva semmire, de elég durván fest, s így hétfőn kénytelenek lesznek kissé nagyobb munkába fogni a karbantartók. Előre várom.Ja, és volt itt Mengsi, aki hozott egy adag sült csirkét, amit az édesanyja küldött. Finom is volt. Ugyancsak ő meghívott egy esküvőre, amit örömmel el is fogadtam. Emiatt ugyan pár napot csúszni fog a kirándulás, de legyen ez a legnagyobb probléma.
De sajnos nem ez az. Ugyanis kiderült, hogy Mengsinek nincs személyi igazolványa. Nem egészen ismerem az itteni szabályozást, de ő eddig problémamentesen elvolt nélküle. A vonatjegy viszont ideát névre szól, s így nekem útlevelet, a helyieknek pedig személyit kell villantani a vásárláshoz. Elmondása szerint az anyja már párszor pedzegette, hogy ebben a korban kéne már neki igazolvány, de valahogy eddig elmaradt a beszerzése.
Ennek köszönhetően ő tutira nem fog velem jönni, azt viszont nem tudom, hogy egyedül is elinduljak-e majd.
Még kitalálom. -
Kirándulás
Holnap pár végzős fiatallal elmegyünk a Fenghuangshanra, vagyis Főnix-hegyre. Itt domborodik majdnem mellettünk. A gyaloglástól előre félek, de azért bevállaltam, ha már olyan szépen hívtak.
Egyik kedvenc kínai népdalom jut róla az eszembe mindig (bár bizonyára kismillió Főnix-hegy van országszerte, hangzatos).
“凤凰山下，有一位姑娘，她比凤凰鸟儿更漂亮。。。”
vagyis rögtönzött magyar fordításban
"A Főnixhegyen van egy lány,
ki szebb mint a főnixmadár..."Szóval oda lesz a séta. Ha történik valami érdekes, majd megírom. Most megyek az utcánkban lévő nagyboltba kóláért (direkt nekem hozzák a light-ot) meg a kifőzdébe krumpliért.