-
Vasutazni jó – csak legyen jegy
Közben már készülök szorgalmasan az útra, egyelőre még csak gondolati szinten. Nézegetem a lehetőségeket, mi az, amiért érdemes lenne ide vagy oda kitérni, esetleg komoly módosítást beiktatni.
Sajnos örök gond nálam, hogy a klasszikus turistáskodás általában kevésbé köt le. Európa legtöbb országában megfordultam, egyszer érintettem Afrikát is (Marokkó és Nyugat-Szahara), s volt valamennyi Kelet-Ázsia is. Mindig az egyéni tervezésben hittem, mert legjobban ez egyeztethető össze az igényeimmel, s többnyire olcsóbb is lényegesen. A pénz meg nem a fán terem.
Az egyéni utazás velejárója, hogy a felmerülő kihívásokat is egyedül kell leküzdeni. Mókás a nyelveket nem beszélő marokkóiaktól vonatjegyet venni vagy épp a taxisnak elmagyarázni, hogy mégis hova szeretnék eljutni, miközben az én arab szókincsem is kimerül a sukran meg a szuk szavaknál. (Más kérdés, de azt azért észrevettem, hogy mindenhol örömöt kelt, ha a külföldi makog pár szót az anyanyelvükön.)
De visszatérve a mostani kirándulásra, komoly felmerülő probléma a jegyek beszerzése. Itt ugyanis a vonatok kapacitása korlátozott, helyjegy van. Oké, keményüléses jegyet elviekben adnak annyit, ami még fizikálisan lehetséges, de a folyosón dekkolni egy napon át nem éppen elfogadható opció.
A jegyeket nem lehet bármikor megvenni, csak az utazás időpontja előtt 18 nappal kezdik el árulni. Vannak frekventáltabb vonalak és időszakok, mint például a holdújév, amikor gyakorlatilag a fél ország elindul a szülőföldjére, hogy családi körben ünnepelhessenek. Ilyenkor nagyon nehéz jegyet kapni, mert szinte azonnal fel is vásárolják őket, amint lehetővé válik a foglalás. Mivel az ünnepre már haza is érnék, így nálam inkább a visszaút rizikós ebből a szempontból.Van egy másik probléma is, bár ez itt helyfüggő. Értelemszerűen lehet jegyet venni az állomásokon, de Fengjieben nincsen vasút, így vasútállomás sincs. Szerencsére sikerült kiderítenem, hogy a főpostán van egy vasúti értékesítési pont, úgyhogy ez a veszély elhárult.
Végül még egy gondom van, de ez meg teljesen személyes. Egyedül vagyok itt, s egyedül utazni nem olyan jó móka. Mengsi valahogy kikönyörögte a szüleitől, hogy holdújévre ez legyen az idei ajándéka és eljöhessen velem, viszont egyúttal függővé tették a féléves vizsgaeredményétől. Csakhogy az 24-én derül ki, vagyis simán előfordulhat, hogy nem kapunk mindenhová jegyet.
Majd én is beszélek valamelyik nap az anyjáékkal, mert egészen felvillanyozott a lehetőség, hogy lenne útitársam. Valamit ki kell találni. -
Hétvége
Tegnap Mengsivel és az öccsével találkoztam, leugrottunk hármasban a Dicosba (helyi gyorsétteremlánc, KFC-koppintás), ettünk némi junkfood-ot, majd hazakóvályogtunk.
Lefele menet csináltam pár fotót:
Jobbra egy teaház, fönn egy új építésű templom (fenn), az Új Évszázad és más bevásárlóhelyek (lenn).
Mengsi öccse, s egyben kínai gyerekem (fenn), Mengsi (lenn).
Már visszatérve az utcánkba, egy beépítetlen fokhíjtelekről is csináltam pár képet:
Sajnos mostanában alig van olyan nap, hogy ne lenne köd, így a túlpart ritkán látszik tisztán.
-
Sokszor jobb lenne örökre itt maradni 3. – Telefónia
Készülök kifelé venni ezt-azt, s mivel épp az előbb beszéltem 10 percet Mengsivel telefonon, eszembe jutott, hogy lehet kéne feltöltőkártyát is beszerezni.
Még a SIM-vásárláskor fizettem 50 yuant, ami egyben a lebeszélhető összeget is jelentette volt. Bár nem vagyok túl nagy dumás, de azért a készülék statisztikája szerint már 59 alkalommal telefonáltam, s egy pár sms-t is volt szerencsém elküldeni.
Ennek tudatában joggal számítottam arra, hogy lassan ráfér egy kis pótlás, de hogy erről meggyőződhessek, még elkértem a balanszlekérdező számot Evanstől hívás közben.——
A géphang szerint három hónap eltelte után az egyenlegem még mindig 20 yuan, 7 jiao és 2 fen.
-
Alkohol
Kína* európai szemmel egyik legfurcsább jellemzője, hogy az utcán gyakorlatilag soha nem látni részegeket. Nincsenek klasszikus értelemben vett kocsmák, a járulékos, kocsmapultot támasztó alkoholistákkal együtt.
Ezzel persze nem akarom azt sugallni, hogy a kínaiak nem isznak, ez nem is lenne igaz, de merőben másképp intézik. Nagyobb településeken akadnak különféle szórakozóhelyek, jiubak („kocsma”),de ezek sem kizárólag az italról szólnak. A jiuba szórakozóhely, ahol táncolhatnak, ismerkedhetnek, züllhetnek kedvükre. Van Fengjieben is, de a társadalmi elutasítottsága elég erős. No meg nem is olcsó, a lepukkadt, remegő kezű piafüggőknek eleve nem jöhet szóba.
„Normális”, tisztes emberek is isznak – a nők ritkán, de ezt elsősorban éttermekben teszik. Fizetni a más által elénk pakolt kajáért itt nem számít luxusnak, gyakorlatilag bárki megengedheti magának. A kacsalábon forgó helyeket nyilván nem, azokban tetemes pénzeket lehet hagyni, de egy átlagos helyre bárki beülhet.
Ha mindezt társaságban teszik, akkor rendszerint isznak is. Jellemzően már sört, de egy itteni nem túledzett szervezet alkoholbefogadó-képessége nagyon korlátozott, úgyhogy kis, cirka féldecis pohárkákban. Úgy töltögetnek körbe egy üvegből.
A férfiak, különösen a munkatársak közti ivászat járhat nagyon csúnya végkifejlettel, de ilyet még szerencsére nem láttam. Mióta itt vagyok, csak egyszer jutott a szervezetembe szesz, még a városba érkezésem napján a banketten. Ebből is leszűrhető, hogy igazán nem vagyok nagy piás, nem rázna meg ha másnaptól nem lehetne kapni.
Az éttermi sör ugyanakkor azért elég drága. Még ha nem is isznak sokat. A sör amúgy sem olcsó. A boltokban látható helyi márkák árszínvonala nem tér el szignifikánsan a hazaitól. A borhelyzet még rosszabb. Finoman szólva Kína sosem volt szőlészeti nagyhatalom, s annak nagy részét is megeszik, nem erjesztik borrá. Így az a helyzet állt elő, hogy a helyben kapható bor vagy itteni színvonalas, relatíve friss pincészetek terméke, vagy import, s ennek megfelelően borsos áron kapható. 2-3000 forint alatti palackot nem láttam még, az otthoni lőrék vagy tablettás borok teljesen hiányzanak.—–
S mi jut akkor a szegényembernek, aki alig várja már hogy munka után hazaérve lecsússzon egy kis lé a torkán? Baijiu. A pálinka az, ami itt a hagyományos szesz. Kapható színvonalas és méregdrága termék is, de hogy lefedjék a teljes piacot, van öt literes, 50%-os ergoutou 30 yuanért is. Ez utóbbi persze ipari szesz.
——————————————————————–
* Sanghaj vagy Kanton is Kína, de egy egész más Kína. A lakosság nagy része ma még fengjiekben vagy még kisebb településeken él, a nagyvárosi, kozmopolita életmód csak egy egészen apró - és mindenképp torz - szeletét mutatja a valóságnak. Fengjie lakmuszpapírnak nagységrendekkel alkamasabb. -
Vége a hétnek
Felettébb megterhelő munkahetem a mai nappal zárult, ugyanis a szokásos yuekao zajlik holnaptól. Kivételesen nem csak nekem jelent örömet a szabadidő, hisz’ ezúttal nincs minden évfolyamnak vizsgája, viszont szünetük nekik is lesz.
Ez nem a suli jófejségéből adódik, hanem abból, hogy egyszerre nem lehet minden osztályt vizsgáztatni. Máskor jobban széthúzzák az időt, bevonják a hétvégét is, stb., s valahogy azért megoldják, de most – számomra ismeretlen okokból kifolyólag – nem így tesznek.
Szerdától-péntekig a felsős másodévesek vizsgáznak, ma meg az alsós kicsik tették ugyanezt. Hogy utóbbiak esetében hogy kivitelezték, azt sem tudom pontosan. A helyzet ugyanis az, hogy vizsga idején szellőssebben helyezik el a diákokat, köztük egy-egy üres sort hagyva. Emellett osztálytermenként 2-2 pedagógus is felügyeli őket.
Mivel holnap a felsős másodikasok vizsgáznak, így a felsős elsőéveseknek is elmaradnak az óráik, minthogy a termeikre szükség van. Nem is lesz számukra tanítás egészen szombat estig. Mengsi (Evans) valószínűleg átugrik majd, s az is lehet, hogy a hétvégén náluk fogok kajálni.
Csábítgatnak mások, hogy nézzek el Sanjiaobaba, a járás leghidegebb részére, ahol van hó (és feltehetően a hegy is magasabb), de egyelőre elég jól érzem magam hideg és havazás nélkül. Ez életem első tele, amit nem teljesen mérsékelt égövön töltök, úgyhogy igyekszem kihasználni. Majd otthon lesz még elég jég meg mínusz.
Lassan jön az újév is, egyelőre a hagyományos, ami újfent három szabadnappal jár, s onnan már egész kevés kell január végéig, a téli szünetig. A jelek szerint leugrok majd falura a családdal Mengsi nagyapjához, amit őszinte lelkesedéssel várok. Mengsi apja már előre mentegetőzik a nem laowai-kompatibilis körülmények miatt, de nem hagynám ki semmi pénzért. De ez azért még icipicit odébb van.
-
Téli élet
Itt van a tél, a hideg. Elkel a kabát, amit vettem.
Azért annyira nagy zimankó nincsen, ma például 14 fok volt, s napközben 10 alá még nem nagyon ment eddig.
A fák cirka 95%-ának még megvan a lombkoronája, talán meg is marad. Úgy kell keresni csupasz törzseket vagy elsárgult leveleket. Minden zöld.Valamelyik nap még virágzó bokrokat is láttam…
Iskolai zöld növények (fent) - növényzet és fenyő a háztetőn (lenn)
További zöldségek, s a koleszom a háttérben, baloldalt pedig egy házikó tanári lakásokkal.
Remek jiaozis hely, az utcán kiülős változat (fent) - A szalonna-beszerzőhely (lenn)
Kereszteződés utcai kifőzdékkel (fenn) - Itt készül a finom krumpli (lenn)
Az iskola bejáratához vezető lépcső -
A legnagyobb elismerés
A waiguoren (külföldi) helyzete Kínában nem annyira egyszerű. Míg nyugaton gond nélkül elvegyülhet, ideát ez lehetetlen. A megjelenése mindig elárulja, sosem válhat bennszülötté (már ha ez a célja egyáltalán).
Kínában, bármerre is jártam, a helyiek tekintetétől sosem szabadultam. Feltűnő vagyok, érdekes, dabizi (szó szerint nagy orrú, a fehérek egyik gúnyneve, rám személy szerint igaz is). Beszéljem bármilyen jól a helyi nyelvet, ismerjem és kövessem bármennyire az itteni szokásokat, elbújni nem tudok. A külsőm elárul.
—–
Az ország más részein járva – ha előzőleg hallottak beszélni, néha előfordult már, hogy odalett a külföldiségem. Ma az utcai krumplivásárlás közben itt Fengjieben is helyinek néztek. De hogy is lehetséges ez?
—-
A válasz nyitja Xinjiang. A birodalom északnyugati, óriási tartománya. Terjedelme európai mértékkel felfoghatatlan, majdnem 2 millió négyzetkilométer. Ez a magterülettől oly távoli, már inkább közép-ázsiai tartomány az ujgur kisebbség otthona. Az ujgurok küllemre kevert rassznak tekinthetőek, sokuk europid jegyeket hordoz. S bár messze vannak az ország központi területeitől, árusként feltűnnek mindenfelé.
——-
Ujgur gyereklányok. A rasszok különböző arányú átmenete jól kivehető rajtuk (fent) -
ujgur kisfiú (lent).
Így, ha a waiguoren elég meggyőző, akár ujgurnak is nézhetik. S ez a legtöbb, amit a beolvadás terén itt elérhetünk.
-
Azok a fránya bankok
Nem is olyan régen lekötöttem némi pénzt itt a Chongqing Ruralnál. Hogy mennyire jó itt bankolni, arról már írtam. Azóta, hogy úgy mondjam, a helyzet tovább fokozódott.
——
Szegény laptop meghalt, így kellett némi pénzmag az újra. Itthon nem sok volt, ezer yuan tartalékot hagytam rendkívüli esetekre, de az nem igazán volt elég. Botor módon a többit viszont egyben kötöttem le.
Hát, ez van, gondoltam, nem olyan gáz, nemrég raktam be, sok időt nem bukok. Ehhez képest…
1. A bank nem bontotta meg a teljes lekötést.
2. Kiadta a kért 5000 yuant, a fennmaradó rész a futamidő megszakítása nélkül tovább kamatozik.
3. A kivett 5000 pénz után még pár yuan időarányos kamatot is kaptam.
——-
Szarjanak sünt az otthoni kollégáik!
-
Magvas gondolatok 2.
1. A citromos chips finom.
2. 3 és fél hónap után már egészen könnyen megy a lépcsőzés. Hét liter kólával azért még most sem kellemes.
3. Bár hivatalosan nem engedélyezett már, a kínai diákok a gyakorlatban üthetőek.
4. A pingpongasztalt éppen csak felérő picik is nagyságrendekkel profibban csavarják a labdát, mint mi valaha is fogjuk.
5. A karton cigi egységára olcsóbb.
6. A tanári padlójára önteni dolgokat teljesen természetes.
7. Egy másfél éves kínai fiúgyermek már tökéletesen tud köpni.
8. A környéken túlnyomó részben előforduló légyszerű lények reakcióideje rendkívül lassú.
9. A helyi Red Bull az előzetesen hallottakkal ellentétben iható. Igaz, szénsav nincs benne.
10. A helyi samponok olcsók, de jók. Még derékig érő, nagyon vacak hajra is.
-
Hogyan tettem szert kínai gyerekre…
Itt a hétvége, úgyhogy itt az ideje a bő lére eresztett hétvégi „megaposztnak” is. De kezdjük az elején.
Még kedden, az Evanséknak tartott óra után megdumáltuk, hogy hétvégén majd kitalálunk valami programot. Ez így is lett, s tegnap egy barátnőjével együtt itt is voltak pár órát.
Ma reggel 9 felé pedig arra sikerült felriadnom, hogy telefonál, de rendkívül kitartóan. Volt tőle legalább 9 nem fogadott hívásom, de szemét módon lehalkítottam a telefont, mert még álmos voltam. Aztán miután már valahogy ide is keveredett, s az ajtómat verte, felkeltem azért.
Mint kiderült, családi összeröffenés lesz náluk, az anyja egyik nővérénél. S mit ád az ég, én is hivatalos vagyok.Kellett még egy óra, mire úgy nagyjából összekapartam magam, de aztán el is indultunk. Mivel ekkor már bőven elmúlt 11, kicsit sietnünk is kellett: a kaja kész volt, s mindenki ránk várt.
A nagynéni lakása a belvárosban fekszik, elviekben csak átszállással elérhető. Le is gurultunk a csurig tömött busszal valameddig, aztán egy sürgető telefon hatására onnan taxira váltottunk. De nem akármilyenre.
Láttam eddig is már motoros verziókat, de őszintén szólva még nem fordult meg a fejemben, hogy valaha is igénybe vegyem. Eleve csak olyankor taxizok, ha nagyon fel vagyok pakolva, akkor meg hova rakjam a cuccot.
Mindenesetre ezúttal egy motorost kaptunk ki, egészen szép látvány lehettünk hárman a robogón. A lábtartó eleve kicsi volt, így csak Evans lába fért fel, én csak úgy lógattam a levegőben az enyémet, de nagyon leereszteni se tudtam, mert akkor meg már az aszfaltot súrolta.A házikóhoz érve Evans öccse, meg a nagynéni öt éves fia már a kapuban vártak minket, várt még ránk egy kisebb lépcsőzés, de szerencsére ez a lakás csak úgy kb. az ötödiken volt. Nem számoltam.
A lépcsőhát ugyanolyan lepukkadt volt, mint Evansék házában, s a vendéglátó lakása is erősen nélkülözte a komfortot. Azt hiszem, ez itt elég általános.
Hozzáteszem, nem érzem magam feszélyezve ilyenkor. Biztosan lehetne kényeskedve szörnyülködni is, de egyrészt tényleg nem ez ragad magával, másrészt meg ha így is éreznék, mi értelme lenne?
Már várt az egész bagázs. Ott volt még egy testvér, s annak a tizennégy éves fia is, s kimondottan finom táplálékokat is raktak elénk. A legkisebb gyerek nagyon cuki volt, s egyfolytában körülöttem sündörgött.
A menü. Sajnos a fotó telefonnal készült, így elég tré lett. De a táp kellemes volt.Mire végeztünk, már csak nők maradtunk ott, a fiúk lementek játszani, a férfiak meg valahova eltűntek. Míg zajlott a mosogatás, csináltam két képet a lakás nappalijáról is. Természetesen megint addigra adta meg magát az elem, mikor végre lenne mit fotózni, így aztán elég kevéske kép készült ma.
Kilátás a lakásból. Szintén telefonos kép.Amint összekészült mindenki, a vendéglátónk elment dolgozni, mi meg, Evans, az anyja, az anyja másik nővére és a két fiú elmentünk az Új Évszázadba. A picinek kellett kabátot is venni, úgyhogy még előtte benéztünk több butikba is, s egy helyütt én is vettem egy kabátot 268 yuanért.
Hoztam magammal hazulról is, de az elég hosszú, s olyan hideg nincs. Igazából nem akartam megvenni, sőt, keresgélni sem, mert csak durván 50 yuan volt nálam, de nagyon buzdítottak, s meg is előlegezték az árát. Majd este visszaadom.
Úton a bevásárlóközpont felé
A város egyik legjobb lakóépület-együttese. Itt egy lakás ára kb. 20 millió Ft-nál indul. Itt lift is van.:)Az Új Évszázadnál valahova elkeveredtek a felnőttek, s így csak Evansszel meg az öccsével mentünk le a boltba.
Evans öccse nagyon csintalan gyerek, de imádnivaló. Bár már 8-9 éves, nem nyugodott, amíg bele nem ülhetett a bevásárlókocsiba. Persze nem a normál gyerektartó részre, az csak 15 kg-ra hitelesített, hanem az elejére.Ott tologattam, miközben vettem ezt-azt, s közben valahogy Evans is elmaradt egy időre. Épp a tejtermékek felé mentünk, s ez valahogy a kicsi ízlésével is egybeesett, mert bőszen kérte, hogy arra haladjunk. Én persze kínaiul reflektáltam, hogy rendben van. Ekkor hallottam, hogy a környékünkön tébláboló emberek arról beszélnek csodálkozva, hogy a gyereken nem nagyon látszik, hogy félig fehér…
Már a tejespultoknál kérdeztem tőle, mit kér, ki is néztünk valamit (3 yuanes szedres joghurtot), amikor egy eladó meg is jegyezte, hogy milyen szép kisfiam van. Megköszöntem, meghagytam a hitében.:)Vásárlás után előkerült a kölyök igazi anyja is, s jókat derült a történeten. Hazafelé lépcsőztünk, amibe majd belepusztultam.
De most végre itthon döglök, s iszom a zérós kólát. Jól esik.:)