-
Tánc
Kínában az utcai táncolás teljesen hétköznapi, bevett szórakozás. Még chongqingi rövid ottlétem alatt is belefutottam egy kisebb csoportba, s – mint arról már beszámoltam – Evansék háza mellett, a téren is több tucatnyi középkorú, de zömmel idősebb asszony ropta.
Tegnap este az utam a kilátó felé vezetett. Mostanában rákaptam az utcai kajára. Nem mintha a kantin kosztja rossz lenne, de valahogy ezen a héten teljesen kimaradt az életemből egy hétfői reggelitől eltekintve. Itt az utcánkban, s a kilátó felé levezető szemközti utca elején is rengeteg kifőzde és utcai árus kínálja a portékáit, többnyire egy-két termékre szakosodva.
A diákjaink jó része is náluk eszik, mert a diákmenzánk kosztja állítólag elég csapnivaló. Így aztán csúcsidőben, ebéd- és vacsoraszünetben az egész környék zsibong a tanulóinktól, s az összes kajáltató hely csurig van velük.
Egy részük étterem. Ezekben értelemszerűen van odabenn asztal, szék, s a konyha valahol hátrébb helyezkedik el, a vásárlóktól elzártan.
Másutt nincs ennyi hely, így aztán az utcafrontról közvetlenül a konyha nyílik, s bárki látja, miképp tüsténkednek. Ezeknél általában van az utcán kirakva pár asztal.
Végül, az utolsó verzió a legmezeibb, bár ez semmit nem von le a beszerezhető élelem színvonalából. Ezek esetében az utcán van valamilyen főzőalkalmatosság, s ott készülnek a csemegék. Olykor faszénen, ezeken előszeretettel sütnek halakat vagy nyársra húzott húsféléket; olykor pedig normális tűzhelyen, wokban. Mint például a tegnapi poszt krumplis cucca.De visszatérve az első bekezdés fonalához, épp kaját nézegettem magamnak, s a kilátó felé vezető utcában kóboroltam. Egyre inkább megcsapta a fülemet a zaj, s ahogy közeledtem, láttam is, hogy három különböző csoport, három különböző zenére mozog. A három hangszóróból egyszerre áradó muzsika disszonanciája láthatóan nem zavarta őket, s nagyon jó hangulat uralkodott az egész téren.
A táncosok mellett nagy számú ember üldögélt-álldogált kisebb-nagyobb csoportokba verődve, s jóízűen beszélgetve.A tánc koreográfiája mindegyik esetben egyszerű volt, de jól begyakorolt. Mindenki tudta, mikor mi jön, s remek szinkronban zajlott az egész. Csináltam pár képet is, de mivel már sötét volt, így kénytelen voltam éjszakai módban tenni.
Az egyik csapat. Olykor egyikük elől áll, velül szemben, de itt már mindenki ismerte a koreográfiát
Háttérben, a kilátó peremén egy másik csoport, az előtérben bámészkodók. Hátul jobbra a város talán legmagasabb épületének teteje a fényekkel.A kíváncsiság kedvéért ma is elbaktattam arra, s ugyanaz a kép fogadott. Kicsit ott is maradtam, leültem, nézegettem őket. Nagyon kellemes hangulata van. Kicsit irigyeltem őket. Én nyugdíjasként valószínűleg örülök, ha élek majd, de ők élvezik az életet, aktívan. Táncolnak este, tajcsiznak reggel, s láthatóan élvezik a közösségi lét minden előnyét.
Valami hasonló mentalitást bevezethetnénk odahaza is.
-
Sokszor jobb lenne örökre itt maradni 1. – Bankolás
Kínában nincs kolbászból a kerítés – pláne hogy legnagyobb bánatomra normális kolbászuk sincs. Ugyanakkor számtalan téren olyat nyújt, amiről otthon csak álmodni tudunk. Mára nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a bankolás egyike ezeknek. Bár az asszisztensem mondott dolgokat, de őszintén szólva nem hittem el. Meg voltam győződve róla, hogy valamit félreért, de nem.
No, de kezdjük az elejéről. Már írtam, hogy nyitottam bankszámlát a Chongqing Rural Commercial Bank-nél. A számlanyitáskor érdeklődni próbáltam a költségekről, de az ügyintéző nem igazán értette, hogy miről beszélek. Kommunikációs problémára gyanakodtam, úgyhogy annyiban hagytam.
Még ott, a szerződéskötés idején kaptam bankkártyát, amit azóta egyszer már használtam is. Még itt Fengjieben is ért az összes ATM angolul is.Ma azért mentem be, asszisztensemmel felvértezve, hogy lekössek fél évre egy nagyobb összeget. Egyúttal, ha már ott voltam, ellenőriztem a számlaegyenlegemet is, s kihasználva az alkalmat, hogy van velem angolul valamennyire beszélő ember is, tételesen végigkérdeztem mindent.
Nos, az eredmény az otthoni állapotokra nézve szégyenteljes. Előjáróban megjegyzem, a számlám teljesen mezei, nem vagyok kiemelt ügyfél, még a fizumat is kézbe kapom.Hihetetlen, de ez az igazság:
1. Nincs bankszámlavezetési díj. Azt se tudják, mi az.
2. Tartományokon belül (ez adott esetben jelenthet 100 millió embert és 2 millió km2-t is, de jellemzően minimum Magyarország méretű közigazgatási egységekről beszélünk) az utalás ingyenes. Mindenféle bankba.
3. A bankkártya ingyenes. Se egyszeri, se éves díja nincs.
4. A netes fizetésre használható, belföldi, kínai oldalakon elfogadható bankkártya ingyenes. Se egyszeri, se éves díja nincs.
5. A nemzetközi matricát is tartalmazó, internetes fizetésre alkalmas Visa díja egyszeri 60 yuan. Nincs éves díj.
6. A netbank díja egyszeri 10 yuan, onnantól kezdve nem számláznak érte semmit.
7. Az ATM-használat bankon belül korlátlanul ingyenes. Bankon kívül is legfeljebb pár yuanes tétel.
8. A banki ügyintézőn keresztül intézett bármiféle utalás, pénzfelvétel, pénzbefizetés, akármi ingyenes.
9. Nincs semmiféle bújtatott tétel, nincs kamatadó (bár ez utóbbiról otthon sem a bankok tehetnek).
Összefoglalva: ha az ember Kínában fizetést kap, azt bankon belül szedegeti ki, a számláit bankon keresztül befizetgeti, esetleg kínai weboldalakon még vásárol ezt-azt, leélheti az életét úgy, hogy a bankja számára egy fillért sem számolt fel soha.
Adott a kérdés, hogy miből él a bank. Nekem legalábbis ez volt az első gondolatom. Hát, egész egyszerűen hihetetlenül magas a megtakarítási ráta, amit be tudnak fektetni, ki tudnak helyezni. Feltehetően nem is olyan rosszul, most a fél éves lekötésemre 3.08% kamatot fizetnek 0.9% infláció mellett.
Annyi biztos, hogy ha hazamegyek, ezt mindenképp hiányolni fogom. És bár tényleg nem vagyok vevő a demagógiára, de most tényleg kedvem lenne az otthoni karvalytőkét elküldeni melegebb éghajlatra. Mint a példa mutatja, lehetne így is.
-
Munkakerülés a köbön
Bár biztos vagyok benne, hogy már eddig is sajnáltatok a heti 14 órás, roppant mód túlterhelt pedagóguséletem miatt, most újabb okot hozok fel, amiért remélem, azonnal indítjátok is a vigaszcsomagokat.
A héten ugyanis megint nem dolgozom. Hétfőn-kedden a szokásos yuekao zajlik, holnaptól péntekig pedig sport és kulturális fesztivál színesíti az iskola életét. Napközben a kölykök mindenféle versenyszámokban mérik össze az erejüket (a lelkesedés nem mindig a legnagyobb, az 1500 méteres futásra úgy kellett kijelölni a résztvevőket), esténként pedig a zenéjé és a táncé a főszerep. Sokan, sokféle performansszal készülnek, a már itt is méltán híressé vált Gangnam Style (remélem, jól írtam) koreográfiáját is lemásolta egy kisebb csapat. Majd igyekszem fotózkodni.
Én majd péntek este kerülök a színpadra, külföldi létem remélhetően feledteti velük az előadás megpróbáltatásait. A többi fellépő tud is énekelni velem ellentétben.A munka világa máskülönben nem annyira mesés errefelé. A tanári egy megbecsült szakma, el is vagyunk kényeztetve. A kollégáknak sincs több órája, mint nekem, sőt, némelyiknek ennyi se (igaz, az ő óráik lehetnek szombaton vagy vasárnap is), s a szünetek (téli, nyári) ugyanúgy járnak nekik is, mint nekem. Ezen túl azonban nincs extra szabadnapjuk, csak akkor nem dolgoznak, ha nincs tanítás. De ez még így is egy kellemes állapot, s itt Fengjieben nem is keresnek rosszul: a fizu úgy 4000 yuan körül indul, 50 éves kor felé már kapnak 6-7000 yuant is kézhez. Ez a magyar helyzethez képest sem rossz.
Az átlagfizetés errefelé amúgy elég kevés, ez a járás Kína legszegényebb területeinek egyike. Úgy 2000 yuan körül keresnek, ami már nem annyira rózsás, s a munkalehetőségek sem kimeríthetetlenek. Így fordul elő, hogy jópár tanítványom egyik vagy mindkét szülője valahol a tengerparton dolgozik, mialatt ők a koleszban vagy a nagyszülőknél dekkolnak.
Fizetett szabadság sincs, csak az állami ünnepeken nem dolgoznak, ez nagyjából annyit tesz, hogy az egy-két napos szünetek mellett van kétszer egy-egy teljes hetük otthon. Fix időpontban ugyebár, október elején és január-február körül a holdújév idején.Azért ez a 2000 yuan is elég arra, hogy megéljenek. Az árak lényegesen olcsóbbak, s ha két keresővel számolunk, igazán nagy gond nem lehet. Mindamellett spórolnak is, így aztán nem csoda, hogy mindenkinek saját lakása van. Evans apja is sima üveggyári melós, ennek ellenére kb. 50 m²-es saját lakásuk van, igaz, még nem tehermentes.
A diákjaim zöme képzetlen családból származik, sokan vannak a környéki falvakból is. A nagy részük valahol máshol képzeli el az életét, a jobb lehetőségek miatt, de a tapasztalatok alapján azért a zömük maradni fog. Fengjie javul, fejlődik. Ha minden igaz, a következő ötéves terv során a vasút is ideér. Egyelőre Wanzhouban van a vonal vége.
-
Lakótelepi körkép húsostáskával fűszerezve
Ma délután, a szombati suli végeztével összefutottam az egyik, angolul Evans névre hallgató tanítványommal. 16 éves, kedves leányzó, elég gyenge angoltudással.
Még a keddi órámon kérte el a telefonszámomat, aztán írt is pár sms-t, így jött létre a mai találka. Pontosan nem tudtam, hogy mit tervez programnak, így kissé meg is lepett, hogy azonnal elindultunk hozzájuk. Eddig még nem jártam egyik helyi lakásában sem – bár az asszisztensem minden héten azzal jön, hogy majd meghív, amiből rendre nem lesz semmi.Evansék otthona itt van egész közel, kb. két telekkel arrébb, azonban Fengjie domborzati viszonyainak és az iskolai főbejárat elhelyezkedésének betudhatóan egy jó 10 perces sétával, s kétszer négy emelet lépcsőzéssel jár, hogy elérjünk a házuk elé. Ez konkrétan két darab, egyenként négy szintes, lépcsőházszerű, fedett utcai lépcsőt jelent, így oldva meg a szintugrás kis területen megvalósítható leküzdését. Mivel a házukban a legfelső szinten laknak, itt még hét emelet lépcsőzés vár, miután – mint kiderült – a házikók jó részében nincs lift.
Közvetlenül az épület mellett van egy tér, ahol cirka 40 idősebb nő táncikált csoportosan. Kicsit le is ültünk nézegetni, a helyi kisgyerekek legnagyobb örömére. Két nagyon cuki, 3-4 éves kislány minduntalan előttem pattogott, nagyon bejött nekik a fizimiskám.
Evansnek is van egy testvére, egy kilenc éves, jópofa fiú. A szüleivel együtt négyen vannak, a lakás része egy nappali, Evans szobája, egy háló a szülőknek és egy kis, apró, onnan nyíló szoba az öccsének. A nappaliból még nyílik egy konyha és egy fürdő-wc is, természetesen ott sem angol wc-t kell elképzelni.
A helyi lakásokhoz hasonlóan náluk sincs fűtés, úgyhogy annyira nem volt meleg. A konyhában volt gázpalack, azzal működött a tűzhely.Evans anyja húsostáskát csinált meg csirkét, volt mellé még két fajta zöldség is. Az öccs nagyon nem bírta az erős kaját, így összevissza futkározott meg jajgatott szegény, meg tömte magába a mandarint.:)
Gosti nevezetű barátom már régóta nyúz a helyi lakásviszonyok ismertetésével, különös tekintettel a burkolatokra (biztos valami fétis ez nála), úgyhogy most ennek szentelek pár sort.
A lakás fehérre festett, tapétamentes falakkal bír, a plafon felőli részeken klasszicista jellegű (feltehetően gipsz) szegélyekkel, rozettákkal. A fürdőben és a konyhában ízléses járólap, a falakon csempe.
A lakás berendezésével sem volt semmi probléma, azonban ami európai szemmel elég tré volt, az a többi helyiség padlója, ami sima kő, majdhogynem sima beton, s ezen semmiféle szőnyeg vagy bármi hasonló nem is volt. Miután a szobámból átlátok a szomszédos házba, s ott is hasonló padlókat látni, illetve sajnálatosan nálam is ez van, hajlamos vagyok általánosabb következtetést levonva arra jutni, hogy ez valószínűleg elterjedt sajátosság lehet.
Maga a lépcsőház nagyon lepukkant volt, sima beton, különösebb burkolás nélkül. A fényképezőgépemben az elemek lemerültek, úgyhogy fotó egyelőre nincs, de Evansék hívtak jövő hét szombatra is, úgyhogy legközelebb fotózok, s majd idepakolom. Addig kérem megértő türelmeteket. -
Kína-szindróma
Kicsit hülye vagyok, mint korábban írtam már párszor. Ez számtalan módon megnyilvánul, többek közt abban is, hogy ha egyedül vagyok, akkor élénk eszmecserét vagyok képes folytatni saját magammal. Hogy másokra ez mennyire jellemző, azt nem tudom, de ez van.
Ma azt vettem észre – s elgondolkodva rá kellett jöjjek, hogy már hetek óta tartó folyamat tudatosult bennem -, hogy egy ideje ezt is kínaiul teszem.
A sárkány beszippant, nincs mit tenni.UPDATE (2012.11.12.)
Ma a folyosón randalírozott pár pedagógus (ezen a szinten csak kollégák laknak), összevissza csapkodták az ajtókat, mialatt én idebenn filmet próbáltam nézni. Mivel kellemes személyiség vagyok, így egy ízléses káromkodással reagáltam a nem kívánt zajártalomra. Egyúttal azt hiszem, hetek óta ezek voltak az első magyar szavaim Fengjieben.:)
-
Szex Fengjieben
Előrebocsátom, hogy saját tapasztalataim a témában nincsenek, életem már több mint két hónapja szigorú absztinencia mentén zajlik. S bár természetemnél fogva távol áll tőlem a kicsapongás, a helyi férfipopulációt elnézve azt hiszem, hogy lényegesen kikapósabb vérmérséklet esetén sem lenne Európában felejtett partneremnek félnivalója. Az ízlés ugyan egyedi, így az enyém sem feltétlenül mérvadó, de eddig talán 2-3 jobb fajta fiatalembert láttam összesen – ugyanakkor normális felhozatal mellett ők se tűnnének ki a tömegből.
De visszatérve a címhez, a szex még mindig elég komoly tabu Kínában. Az emberek persze itt is csak emberekből vannak, úgyhogy ha lehetőségük engedi, semmivel nem bírnak jobb erkölcsökkel, mint odaát. Jangcét lehetne rekeszteni a sanghaji ribancokról szóló beszámolókkal, s természetesen a férfiak itt is ugyanazt akarják, mint bárhol máshol a világon.
Ami mégis jelentősen befolyásolja a körülményeket, az a társadalmi elvárás. Ez eredendően hagyományos kínai erkölcs, amire aztán a kommunista moralizálás is rátelepült, miután itt elég sok volt a közös nevező. A nagyvárosokban vagy az elit körében nagy mértékben fellazult mára, de nem tűnt el teljesen. Vidéken meg még mindig vetélytárs nélkül regnál.Amit a társas kapcsolatok s a szexualitás vonatkozásában meghatároz, azt átlépni nagyon nem egyszerű. Ilyen például, hogy ha egy lány becsületén csorba esik, s ez kiderül, azt el kell venni. Ilyen az is, hogy a válás megbélyegzi a nőt, függetlenül attól, hogy mi miatt került rá sor. Vidéken nem is túl gyakori.
A férjek, ha anyagilag megengedhetik maguknak, gyakran tartanak szeretőt, ez a másik oldal. Ugyanígy van igény a prostitúcióra is, amely bár hivatalosan bűncselekmény, s szigorúan tiltott, a gyakorlatban létezik, s nincs is szükség komoly kutatómunkára ahhoz, hogy beléjük botoljon az ember. Egyes karaoke-bárok, masszázsszalonok egyértelműen bordélyházként üzemelnek, ezzel értelemszerűen tisztában vannak a helyi tisztségviselők is.
Ugyancsak nyíltan zajlik a lányok közvetítése a szálláshelyeken is. Chongqingi hotelünkben például naponta kétszer csúsztattak be az ajtó alatt színes, ízlésesen nyomott prospektust lenge öltözetű szexmunkásokról, s a képek melletti szövegek is meglepő egyértelműséggel fogalmaztak. Semmi virágnyelv, gáláns pasi, egyebek.Míg mondjuk otthon már tinédzserkorban szárnyukat próbálgatják az ifjak, itt a főiskola idejéig jellemzően még barátjuk-barátnőjük sincs. Ha mégis, azt is titokban kell tartaniuk, mert a szülők elleneznék. Az iskolai tananyagból teljesen hiányzik a szexuális felvilágosítás, nem kell nekik ilyesmivel foglalkozni alapon. Ettől függetlenül azért képben vannak, a fiúk legalábbis, majdnem mindegyikük mobilján akad japán pornó. Amúgy a pornó is illegális, itt helyben nem is csinálnak, így aztán kénytelenek beérni az amúgy gyűlölt ellenség szexiparának videóival.
A lányok viszont – állítólag – többnyire nagyon egyszerűek, s nagy részük valóban nincs is tisztában a dolgok működésével. Amy igen, de bevallása szerint még ők sem élnek szexuális életet, mivel ő még fiatal. Egy másik tanítvány szerint viszont egy-két diák igen.Miután azért előbb-utóbb párra lelnek, s csak úgy együtt élni sem divat, itt még elég gyakori, hogy az első partnerrel egybe is kelnek. A házasság kikezdhetetlen, házasságon kívül szülni meg végképp vakmerő húzás.
Ugyanakkor házasodni sem egyszerű. A hozomány még mindig létezik, s elég tekintélyes lehet, különösen ha szép aráról van szó. Hagyományosan a vőlegény lakást, kocsit vásárol, ez az alap. Falvakban még előfordul, hogy a szülők házasítják ki a lányukat az érzelmek figyelembe vétele nélkül.
Mivel – főleg falun – gyermekként erősen preferálják a fiúkat, így eléggé fel is tudnak szökni a kapós menyecskék árai. Városokban jobb a helyzet. Egyrészt nincs földjük, aminek a megművelésében előnyösebb a fiúk munkaereje, másrészt az adminisztratív ellenőrzés is hatékonyabb, így a nemek aránya is nagyságrendekkel kiegyenlítettebb.
Így például itt Fengjieben a diáklánykák egyértelműen szerelmi házasságban gondolkodnak, de persze a lakásvásárlás, vagyis a megfelelő kereset előfeltétel. -
This is the beginning of a beautiful friendship
Mivel hűvösödik az idő, vasárnap nekivágtam a városnak, hogy beszerezzek valamit, ami melegen tartja a lakást. A légkondi ugyan fűt, de azért nem tűnt ördögtől valónak, hogy kapjon némi rásegítést.
De nem is itt indul a dolog…
A lassan szabványossá rögzülő új pihenési ciklusom nagyjából úgy néz ki, hogy maximum hajnali 4-kor már fenn vagyok, ellenben este 7-kor már alszom. Így aztán vasárnap is nagyon korán sikerült kelnem, alig pár szál cigarettával. A helyzet komolyságát már előző délután észleltem, de nem bírtam magam rávenni, hogy még kimenjek vásárolni.
Komoly nikotinistaként akkor hajnalban viszont már aggasztott a dolog, így 6 óra után az összes online QQ-ismerősömre ráírtam, hogy kiderítsem, mikor nyitnak a boltok. A QQ egy itteni csevegőprogram, lényegében olyan, mint az MSN. Csak sokkal aranyosabbak a szmájlik,van pl. nagy adag szarkupac is köztük. Még az első óráimon megrohantak a diákok, hogy van-e QQ-m, s mivel volt, így mostanra több mint 100 diákom vett fel az ismerősei közé.
A boltnyitást elég hamar megtudtam, de a sors szerencsés húzásaként visszaírt egy másik diák is – nevezzük mondjuk Amy-nek – akivel vagy egy óra chat után abban maradtunk, hogy összefutunk odalenn.
Bár csak 16 éves, Amy a legjobb dolog, ami emberi kapcsolatok terén eddig történt velem ideát. A helyi kollégák is aranyosak, tényleg nem panaszkodhatok senkire, de ők már elég komolyak, mialatt én még khm… kellően hülye vagyok. Perfect match. Hogy úgy mondjam.
Amy sem tipikus diák. Van pasija, egy most 20 éves, immár pekingi egyetemista srác, s ráadásul ő már a második szerelme. Lényegesen érettebb a társainál, az összes barátja 20 év körüli. Nagy csibész, s bár jó tanuló (nézegettem a jegyeit), nem droid. A házit is már megcsinálta szombaton, így vasárnap teljesen szabad volt (az este hatkor kezdődő három iskolai tanórát leszámítva). Tisztában van azzal is, hogy a vizsgák, jegyek igazából teljesen lényegtelenek, mivel a helyi iskolarendszer sajátosságaiból adódóan a továbbtanulás szempontjából egyedül a harmadév végi vizsga jegyei mérvadóak, semmi más nem számít. Ennek megfelelően nem is stresszel annyit, mint a többiek, s nagyon szórakoztató társaság.
A lenti Dicos bejáratához beszéltük meg a talit, s aztán nekiláttunk, hogy vegyünk egy hősugárzót. A nagy bevásárlóközpontban csak a takaró alá dugható melegvizes palack modern, elektromos változatát tartották, de az annyira nem hozott lázba.
Miután itt 0 fok alá elvétve megy a hőmérséklet (az elmúlt két télen a statisztikai adatok alapján a negatív csúcs a leghidegebb januári éjjeleken volt 0.3 fok körül), így a helyiek nem nagyon érzik szükségét a fűtésnek.
Mivel telefont is akartam végre (a hazai sajnos nem kártyafüggetlen, s függetlenítéses kódot se találni hozzá neten, itt meg – mivel az összes telefon használható bármilyen kártyával, nem is foglalkoznak vele), így nézegettünk azt is. Végül az egyik elektronikai üzletben találtunk hősugárzókat. Volt egy nagyon pofás darab ezer yuanért, egészen ipari méretű, ami azt hiszem, tényleg kivált bármilyen fűtőalkalmatosságot. Ennyi pénzt nem akartam költeni, meg a hazaszállítás is problematikus lett volna, így egy kisebb példánynál maradtunk, 340 yuanért. (Szépen fűt, a légkondival együtt tökéletesen elegendő lesz.)
Került egy telefon is, 200 yuanért, erősen noname, de elég okos. A percdíjakról egy apró szösszenet. Tessék megkapaszkodni… Ez egy sima kártyás, prepaid csomag, semmi extra. Egy perc belföldi beszélgetés ára 0.2 yuan! Jó, mi?
Kinéztünk egy viszonylag eldugottabb helyet, kevés kószáló emberrel, hogy rágyújthassak. Ittlétem ideje alatt összesen egy darab cigarettázó nőt láttam (ő épp a fodrász kezei alatt üldögélt), de máskülönben nem gyakori errefelé. Mivel nem akarok a feltétlenül szükségesnél nagyobb feltűnést, így én csak idehaza szoktam füstölni, az utcán nem. Mialatt ott üldögéltünk, előkerült egy nő, aki elkezdte faggatni Amy-t rólam. Hány éves vagyok, honnan jöttem, stb. Egyre meredekebben arra terelődött a szó, hogy van-e férjem. Mivel elkezdett cseperegni az eső, gyorsan invitált is hozzájuk, de ezt már inkább kihagytuk, elkerülve egy esetleges férjjelölt bemutatását.
Itt fordultak egészen vicces irányba az események. Onnantól kezdve hazaértünkig minden egyes kínai, aki Amyhez szólt, valahogy a velem való házasságot hozta szóba. A buszsofőr, hogy rossz lehet velem házasodni, mert nem értem meg, mit mond. (Ilyenkor hivatalosan nem szoktam érteni kínaiul.) A jegyszedő, hogy magas vagyok, ezért szép magas gyerekeket tudnék szülni. Egy utas, hogy biztosan sokat kell értem fizetni, mert én is sokat keresek. (Hagyományosan a vőlegény családja biztosítja a hozományt.) Másik utas, hogy az ő bátyja is feleséget keres…
Közben Amy-vel szorgosan beszéltük az elhangzottakat, s szakadtunk a röhögéstől. Hazakísért, s még eljött velem boltba itt az utcában. Vettem mogyorótejet, amire nagyon rákaptam, mert egészen finom. Meglepő módon a kínaiak egy része nem szereti, pedig még édes is.
Aztán Amy innen indult el tőlem a suliba, merthogy az van vasárnap este is. Még pénteken, amikor órám volt az osztályával, megbeszéltük (nem vele, akkor ő még egy volt a sok arc között) hogy hétfőn benézek majd az angolórájukra. Csak úgy.Hétfőn aztán fenn voltam már hajnali 3-kor, de ez alapvetően nem baj, mert hétfő reggel fél 8-kor össznépi gyűlés van a sportpályán. Elvileg. Ugyanis van egy olyan megkötés, hogy ha esik, akkor nincs.
Az első tanítási hetemen lekéstem, meg amúgy is pedzegették, hogy nem kötelező feltétlenül nekem annyira résztvennem rajta. Aztán 3 hete szólt az asszisztensem, hogy mégis kéne.
Ennek örömére 2 hete fel is keltem szépen (vagy talán nem is aludtam aznap éjjel), s kimásztam időre. Csakhogy pár csepp eső csepergett, minimálisan, úgyhogy elkaszálták. Boldog voltam.
Aztán jött a tegnap. Kirittyentettem magam, s elindultam szépen időben. Eső semmi, egy csepp se, de a performansz elmaradt ismét, mivel „úgy néz ki, hogy esni fog”. Amúgy nem esett.
Mindenesetre ha már felkeltem, akkor benéztem Amyék első órájára is, ami kínai óra volt. Leültem én is a diákok közé, de megmondom őszintén, hogy a feladatot nem tudtam megcsinálni.:) Amy elmondása szerint ő sem értette, akkor én pláne nem. A feladat amúgy abból állt, hogy a projectorra kivetített a tanárnő szavakat, amikben 1-1 karakter hibásan volt írva. Mármint úgy hibásan, hogy nem a megfelelő karakter volt a helyén, hanem egy másik, ugyanolyan hangzású. Ez idáig még nem is rossz, ellenben a kapott kész szavak mind olyannyira irodalmiak voltak, hogy a jelentését az osztály számára (tehát nem nekem, a hülye külföldinek) el kellett magyarázni. A hetvenből egyet értettem magamtól, a 老两口-t, ami szó szerint idős két szájat jelent, amúgy meg egy idős párt, férj-feleséget.
Maradtam aztán angolórán is, ami a soron következő volt. Az – amúgy kedves, jó fejnek tűnő – angoltanárjuk láttán nem is volt kérdéses, miért olyan vacak szegények kiejtése. Máskülönben elég jó óra volt, bár tanulsága nem sok.
A diákok közt ülve. A képen látszik, mennyi tankönyvük van.Még a vasárnapi Amy-s találkára indulva más helyen vágtam le a az utat, közvetlenül a sulibejárattal szemben indultam el az alattunk lévő utcába. Ez egy nagyon bölcs döntés volt, ugyanis kiderült, hogy ott mindjárt van is egy szép kilátó, ahonnan kiválóan látható az egész város, a folyó, a hegyek. Már tegnap el akartam menni fotózni, de elég lusta voltam hozzá, így aztán ma a második és harmadik óra közti szünetben (ami 35 perces, mert ilyenkor kellene szemgyakorlatokat végezniük, a hangosbemondón megy is hozzá a zene és a számolás, de a kölykök többnyire nem csinálják) gyorsan le is mentem. Szerencsére ma sem volt nagy köd, csak egy egész pici, így szinte tökéletesen látszott minden.
Maga a kilátó egyben egy fajta közösségi tér is. Sok idős ember ücsörgött ott, egyikük erhun (kéthúros kínai hangszer, a hagyományos zene nyikorgó hangjáért felel) játszott.
A kilátó előtereCsináltam visszafele egy-két képet a mi utcánkban is.
A jobb oldali lépcsők vezetnek fel a sulihoz.
Már a suli lépcsőjéről fotózva. A képen lévő botos szállítási módszer még nem veszett ki teljesen.Lenne rengeteg jó téma, amit fotózhatnék, de mivel mindenhol emberek járnak, akik körében eleve feltűnést keltek, nincs pofám a képükbe tolni a gépet. Pláne hogy amit fotóznék, az nekik triviális. Majd szép lassan talán.:)
Az iskolánk főbejárata
A sulival szemközt beszerezhető "hamburger"
A főbejárat bentről
S végül a lépcsőn túli világ. A hátsó, tanítási épületekig még egy lépcsősor vezet. -
Dugaszolás a Középső Birodalomban
A kellően élénk fantáziájú olvasók legnagyobb sajnálatára a mai poszt kizárólag a Kínai Népköztársaság területén fellelhető csatlakozó aljzatokról és a beléjük illő dugaszokról szól.
Az ország háztartásaiba az otthon is megszokott feszültséggel terítik az áramot, így a Magyarországon használt berendezések gond nélkül csatlakoztathatóak. Amennyiben az aljzat is kompatibilis. Utóbbiakból ugyanis van három különböző típus.
A hozzám hasonlóan idegenbe szakadt európai szerencsére nem veszik el, hiszen az egyik kialakítás pont megfelelő.
De nézzük, mi is a választék.
Ez a pofás háromágú dugó az egyik helyi förtelem. A hozzá tartozó aljzat formája könnyedén kitalálható.
Ez a némiképp egyszerűbb, csupán kétágú dugasz a másik megoldás. Az aljzata ennek is elképzelhető.
Létezik azonban még egy, a magyarországi szabványnak megfelelő dugó is. Legalábbis elég erős ennek a gyanúja annak ellenére is, hogy ilyet a saját cuccaimat leszámítva még nem láttam. De ha hozzá való bemenet van, akkor lennie kell.
S végül a csodaszer, a mindháromhoz kompatibilis „csodaaljzat”. Szinte az összes konnektorom ilyen, nem beszélve a hosszabbítókról. A képen megfigyelhető, hogy a kétvillás bemenet helye egyúttal az otthon megszokott dugókat is kiszolgálja.
Egészen szofisztikált verziója is van, míg a fentibe 2 dugasz is mehet egyszerre, a következőben egy helyre suvasztották be mindhárom lehetőséget.
S végül egy, az otthonival nem összeegyeztethető bemenet, talán rájöttök, hogy melyik megoldást szolgálja ki.
Mint a képek is jelzik, mindenféle átalakító nélkül használhatóak ideát az európai elektromos ketyerék, de sajnos fordítva ez az állítás nem áll. Nem tudom, az itt beszerzett, kétágas végű hajszárítómat hazavigyem-e majd.
Update:A képek marha életlenek lettek, így inkább le is kicsinyítettem őket. Valamivel élvezhetőbb így.
-
Kirándulás törölve, élelmezési nehézségek
Baidicheng megtekintése egy kiadós özönvízszerű esőzés miatt sajnos egyelőre lekerült a napirendről, de még lesz időm bepótolni. Ami azt illeti, annyira nem is bántam, mert a múltkori kiruccanás másnapjára sikerült kiadós izomlázzal ébrednem, úgyhogy tiszta szenvedés lett volna lépcsőkön, emelkedőkön kaptatnom. A guggolással járó izomhúzódások közben is csillagokat láttam, de ezt sajnos kénytelen voltam bevállalni, miután – ha eddig erről nem lett volna szó – errefelé nem igazán elterjedt az európai kialakítású toalett. A hotelekben az volt, de amúgy mindenhol másutt, így az én fürdőszobámban is egy kedves, padlószinten kialakított nyílás szolgál az efféle szükségletek elvégzésére.
Normál napokon nem is igazán zavaró, de tegnap lényegesen kellemesebb lett volna csak óvatosan leülni. Mára szerencsére már szinte maradéktalanul felszívódott az izmaimat kínzó tejsav, úgyhogy a mozgás sem jár fájdalommal.A múltkori meghívást viszonzandó a fejembe vettem hogy a kis párocskát (közben kiderült, igen, egy pár) valamelyik este elhívom majd hozzám vacsizni, de egyelőre erősen tanácstalan vagyok, hogy mit rakjak eléjük.
A nagyvárosokban is csak nehezen, importárukkal teli, külföldiekre szakosodott boltokban lehet beszerezni (vagy ott sem) a legtöbb, európai táplálkozáshoz szükséges terméket, de Fengjieben még ez a lehetőség sem adott.Arról nem panaszkodom, hogy tejföl nincs, mert az a világ más vidékein is elvétve fordul elő, de rengeteg olyan hétköznapi alapanyag hiányzik, ami nélkül hazait főzni erősen esélytelen. A tejtermékeknél maradva: nincs keménysajt, nincs vaj, de még margarin se. Lapkasajt van itt Fengjieben is, nem is rosszabb mint az otthoni, s kb. annyiba is kerül. Van mackósajt is, bár azt nem próbáltam.
Nincsenek felvágottak, illetve ami van, azok teljesen ehetetlenek. Borzalmas ízük van, használhatatlan. Nincs kolbász, viszont egész finom szalonnák vannak, de ezeket sem lehet a nagyboltokban kapni. Itt az utcában vettem egy hentesnél. Egész füstölt, szőrös disznólábak lógtak nála a falon, amiből egy elektromos körfűrésszel szelte le a kívánt mennyiséget. Nagyon-nagyon imádom a kínai kaját, de amikor aznap este némi kifőzés után a számba vettem a(z amúgy nagyon szép, főleg combhús, minimális zsír) szalonnát, egészen állatias hörgéseket adtam ki magamból, annyira kedvemre való volt valami „rendes” dolgot enni.
Aztán nincs kenyér sem, vagyis ami van, az egy édes kalácsszerű kenyér. Értelemszerűen zsemlemorzsa sincs, bár a kiszárított kalácskenyér lereszelésével ez bizonyos fokig orvosolható. Nincs majonéz, nincs mustár, nincs ketchup, nincs sürített paradicsom, nincs élesztő, nincs sárgahúsú, normális paprika, nincs petrezselyem normál méretű gyökérrel, nincs zellergumó se karalábé. A zöldjeik vannak, de még a gyökér megnövesztése előtt kiszedik őket.
Hiányzik jópár fűszer, bár pont az unikálisnak tűnő jó magyar pirospaprika az, amit gyakorlatilag tökéletesen lefed az itteni lajiao (erős, szecsuáni paprikaörlemény). A krumpli apró, a hús többnyire vén, szóval alapvetően nehéz itt bármi hazait leképezni.
Mindezt persze nem panaszként mondtam, én tényleg kiválóan elvagyok az itteni tápon, s az esetleg itthon összedobott húsleves vagy sült krumpli nem igényel semmi lehetetlen feltételt. Viszont ha vendégeket hívok, akkor már kellene valami normálisat csinálni, de azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag bármi, ami az eszembe jutott, valahol sántít. Valami kellene bele, amit itt nem tudok beszerezni.
Vacsoramenü-ötleteiteket várom sok szeretettel.:) -
Hattyúk tava
A mai nap egész kalandosra sikerült. Egész héten szünet van a nemzeti ünnep miatt, s reggel hirtelen felindulásból elhatároztam, hogy elmegyek és megnézem Baidichenget, a tőlünk mintegy 8 kilométernyire lévő híres látványosságot. Állítólag még majmok is vannak.
Miután egy kis konzultáció során sikerült kiderítenem, hogy pontosan miképpen jutok oda, felültem a buszra, hogy bemenjek a városba. Csakhogy a buszon összefutottam két fiatal kollégával (szerintem egy pár, de ebben nem vagyok teljesen biztos), akiket vacsinál már sokszor láttam a kantinban, s akikkel rendszerint egy asztalhoz szoktam ülni. Kiderült, hogy ők meg a hegyekbe mennek fel, egy tóhoz, s invitáltak, hogy menjek velük.
Miután Baidicheng megvár, gondoltam, miért is ne. Így aztán némi kitartó, szerpentinekkel tarkított buszozás után feljutottunk a faluba, s az ott lévő, nagyvonalúan Hattyúk tavának hívott állóvízhez. Maga a hely nem volt különösebben vonzó, mert tele volt szemetelve (és hattyúk se voltak), de erdőség, szántóföldek, remek kilátás is rendelkezésre állt, úgyhogy összességében nem panaszkodhattam.
Hazafele elindultunk gyalog, miután nem sikerült kideríteni, mikor indul a busz. Egy helyen az ötletemre sikerült levágnunk egy kanyart, ez annyira jól sikerült, hogy a mögöttünk baktató idegen emberek is követték jó példánkat. Bear Grylls bölcs útmutatásait követve háttal a földnek, a végtagjaimon támaszkodva csúsztam szépen lefele a köveken. Kicsit poros lettem, de jó volt.:)
Útközben aztán valahonnan előkerült egy taxi, s a táv hátralevő 2/3-át már azzal tettük meg. Gyönyörű tájakon.
Egy kis marhahúsos tésztaebéd után most már itthon vagyok, s majd jönnek vacsiztatni 6 fele. Mitöbb, holnap velük együtt elmegyek Baidichengbe is.
De most néhány ízelítő kép a mai napról:
Kilátás a tó mellől a többi hegy felé
Szárnyasok a település és a vadon határán
Újabb kilátás a hegyekre
Egy taoista szentély a tó mellett
A Hattyúk tava
Mert tetszik, rengeteg és hatalmas lepkék kószálnak itt mindenfele, a városban is
Cuki vízibivaly, az úton bombákat hagyva legelt egy kisebb csapat
Teraszos földművelés, immár lefele gyaloglás közben megörökítve
Ott szemben a szerpentinen mentünk tovább, aztán azok a kacskaringók, szerencsére itt lépcsőkön könnyen le lehetett az utóbbiakat vágni
Hegyek-völgyek között - középtájt a Jangce
Legyalult hegy
Falu a kacskaringóknál
Itt (is) terem a híres, mag nélküli fengjiei narancs. Egyet kóstoltunk, még érjen kicsit. Ezután nem sokkal jött a taxi.