-
December közepén újra megszakadhat a kínai lét
Már említettem volt, hogy a jelenlegi vízumom nem jogosít fel túl hosszú idejű tartózkodásra, s mostanság igényelnénk újat, amivel rendeződne a helyzet. A most már szokásosnak nevezhető forgatókönyv szerint azonban megint variáltak egyet, s az augusztusban még működő módszer már megszűnt, s bár kilátásban van egy új, feltehetően még előnyösebb is, ez egyelőre még bizonytalan, hogy időben beköszönt.
Már megérkezésem előtt tisztában voltunk vele, hogy egy ilyen lehetőség nem kizárható, ezért tervbe is vettük, hogy ez esetben hazaruccanunk egy időre, hogy ott elintézve minden szükséges papírmunkát újra Z-vízum-kompatibilis lehessek (ha ezen addig nem variálnak). Vietnámba semmiképp nem szeretnék visszamenni, így elég jó eséllyel hazanézünk, két év után. Mivel most így adott lenne a lehetőség, hogy elintézzünk néhány, egy ideje már gyülemlő dolgot (pl. a meglévő vízum miatt nem volt módom férjezett nevet felvenni, amin változtatni szeretnék, fel kéne újítani a lakásban egy-két dolgot), így valószínűleg csak a szeptemberi új tanévre térünk vissza, addig lesz idő kényelmesen végezni mindennel. Egy max. két hónapos otthonlét alatt erre vajmi kevés mód lenne, s a teendők már régóta gyülemlenek.
No, de ez egyelőre még nem teljesen biztos, még én is gondolkodom a dolgon, s a helyzet is változhat, mindenesetre most ez is szerepel a lehetőségek között. Azt mindenesetre már elhatároztam, hogy ha haza is térünk, az ismeretterjesztő jellegű posztokkal akkor sem maradok a blog amúgy rendkívül fegyelmezett és kitartó közönségének adósa.
Egy hónap Kína még mindenképp előttem áll.
-
Minimálisan komfortosabb expatlét
No nem mintha panaszra lenne okom, sőt! Szerintem kifejezetten szuperül keresek, különösen ha figyelembe vesszük, hogy gyakorlatilag alig van tennivalóm. A munkahely miatt csak heti két nap kell a saját ellátásomról gondoskodnom, s a munkába való bejárás ajtótól az oviig nem több öt percnél, s csak azért ennyi, mert át kell vágni egy lámpás kereszteződésen.
Tegnap viszont szabadnap volt, s mivel elfogyott a mosóporom, mindenképp muszáj volt elmennem boltba. Terveim közt szerepelt néhány egyéb dolog beszerzése is, különösen előrelátó módon például a teáé, mivel legutóbbi, szerencsére már tovaszállt betegeskedésem idején szívesen hörpintettem volna belőle néhány litert, csak nem volt otthon.
A helyi, amúgy rossznak nem nevezhető teákról annyit kell tudni, hogy jellemzően zöld teák, de még ha nem is, szinte kivétel nélkül szálasak, filter nélkül. Ezzel sincs különösebb probléma, sőt, de itt sajnos nincs teáskannám, ami megszűrné, azt meg nem nagyon szeretem, amikor ügyeskedni kell, hogy ne a fogaim közül szedegessem ki. Arról nem is beszélve, hogy a fekete tea, ha a fű tovább ázik, már erősebb aromájú lesz, mint amit igazán szívesen fogyasztanék. Marad tehát a filteres tea.
Korábbi ilyen jellegű tapasztalataim nem voltak jók itt. A legnagyobb üzletekben szokott lenni egy-egy import, de noname gyümölcsös tea, nagyon gagyi minőségben, de olcsón, illetve ritkábban, de láttam már egy méregdrága, látszólag prémium kategóriás terméket is. A kettő között meg a Lipton, de kizárólag natúr verzióban. Azt is szeretem, s egy ízben vettem is, de valahogy nem ízlett. Nem tudom, otthon milyen íze van, mert szerintem sosem vettem, de határozottan nem jött be.
Tegnap viszont, szintén Liptonból találtam a Walmartban négy különböző gyümölcsös verziót is. Nem tartom kizártnak, hogy eddig is jelen volt a piacon, engem mindenesetre elkerült. Most viszont vettem kétfélét is, s ma már vígan hörpintem is, mivel kiderült, hogy ízre sincs rá panasz.
Nem nagy dolog, de ennyivel is könnyebb a külhonba szakadt ember élete.
-
Dolgos hétköznapok újra
Sok újdonsággal nem nagyon tudok szolgálni. A munkaszünet elfogyott, s immár újra zajlik a robot, ami a nyolc nap dologtalanság után nem esett annyira jól, főleg hogy hipergyorsan sikerült visszaállnom az éjszakai ébrenlétre. De azért végül abszolváltam a feladatot.
Kaptunk még egy kölyköt a nagycsoportba, s elvileg a hónap során lesz majd valamikor egy nyitott óra, amikor érdeklődő szülők vizsgálhatják meg az oktatás mikéntjét. Mármint nem csak a jelenlegiek, hanem esetlegesen az ivadékaikat ide beiratni tervező újak is. Nekem aztán mindegy. Lámpalázam már régóta nincs, s mivel tudom, hogy az ovis óráim rendben vannak, az sem aggaszt, hogy vajon tetszik-e majd nekik (ha esetleg nem, az max. ízlésen múlhat, de pont nem érdekel, legfeljebb kevesebb baba rontja az óráimon a levegőt).
Ugyancsak lesz demó óra a nyelvsuliban is, most hétvégén. Tartani ezektől sem tartok, de lényegesen kisebb kedvem van hozzájuk, s egyáltalán nem bánnám, ha nem verbuválnék túl sok nebulót. Nem hiányzik, hogy hétvégén túl sok órám legyen.
-
Veve nem megy Kantonba
Nem hogy oda nem jutottam el, de még az utcai kisboltnál messzebb sem. Az elmaradt kirándulást még arra tudom fogni, hogy meglehetősen hülye menetrenddel jött volna csak össze, hiszen ebben a frekventált időszakban nagyon hamar elhordják a vonatjegyeket.
Ha őszinte akarok lenni, ha nagyon akartam volna, megoldom, de nagyon jólesett itthon dögleni. A kaját is úgy rendeltem, csak kóláért ugrottam le időnként. Utolértem magam a kedvenc sorozataim terén és kiadósakat aludtam. És mindezt nem kicsit élveztem, illetve keddig még fogom is.
Sajnálom, majd legközelebb, most lustaveve üzemmódban vagyok. Néha ilyen is kell, pláne ha ennyire kellemes is.
-
Jövő héten Kantonban
Még nem száz százalék a dolog, de tekintve hogy lesz egy teljes hét szünetem, azt tervezem, hogy elugrok a szomszédos Guangzhou vagy magyarban valamennyire meghonosodott nevén Kanton városába. Tekintve, hogy tényleg nincs messze, s hogy nagysebességű vasútvonal is van, így a teljes zakatolós táv az ottani déli pályudvarig csak negyed óra.
Különösebben nincsenek nagy céljai az egy napos vizitnek, de kicsit körbenézelődök, mi változott a belvárosban, illetve valószínűleg meglesem az állatkertet is, hisz’ mint azt tudjátok, én már csak ilyen gyermeteg lelkű vagyok, s Dél-Kínában ilyen intézményben még úgysem jártam. Hála a nemzeti ünnepnek, biztosan élvezetes lesz a ráérő gyermekhordák társaságában, de ezt valahogy mindig megoldottam eddig is.
Szóval, ha a terveknek megfelelően alakulnak a dolgok, valamelyik nap majd Dél-Kína hagyományos központjából, az ország 3-5. legnagyobb városából jelentkezem. Ez a harmadik hely nagyjából holtversenyes, attól függ, hogyan nézzük, de a napokban bemutatott Tianjin és az óriásira duzzasztott közigazgatási területű Chongqing (az ottani állatkerti beszámolóhoz katt ide) ugyanúgy szóba jöhet erre a pozícióra.
-
Munkaszünet
Hála a holnap érkező tájfunnak, a környéken vasarnap és hétfőn bezárnak az oktatási intézmények, legyenek akár állami vagy privát helyek.
Miután nekem ezek a default szabadnapjaim is, sok előny nem ér, de hát ez van, legalább a kolleginák lazíthatnak egy picit.
Hongkongban, amelyet hozzánk hasonlóan szintén mintegy 200 km-re elkerül a zuhé, a népek megrohamozták az élelmiszerboltokat, s felvásároltak szinte mindent. Tény, hogy a közvetlen tengerparti fekvés egy cseppet növeli az ottani kockázatokat, de azért valószínűleg csak erősen felfújták a dolgot.
Itt továbbra sincs pánik, de holnap majd élőben jelentkezem, hacsak az időközben a szuper jelzőtől már megszabadult tájfun el nem viszi a házat, de azért ettől nem kell tartani.
Tájfunmentes szép napokat addig is!
-
Tájfun közeleg
Ha már országot váltottam, ennek is itt volt az ideje, elvégre nehogy már Kínában megússzam, ha már Vietnámban sem sikerült tavaly.
Noha a ciklon az eddigi egyik legerősebb szupertájfunnak tűnik, s egy kicsit már szétkapta az USA-hoz tartozó Guam szigetét is, itt azért nem pánikol senki. Egyrészt előttünk még valószínűleg rendesen megcincálja az efféle viharokban hiányt nem szenvedő, ennek ellenére meglehetősen mérsékelten felkészült Fülöp-szigeteket, amitől kicsit veszít az erejéből. Másrészt a jelenlegi előrejelzés szerint csak Kína legdélibb szárazföldi csücskeit éri el, tőlünk legalább 200 km távolságra. Harmadrészt mert ez Kína, ahol – legalábbis a városokban – azért nem a délkelet-ázsiai, kevésbé szerencsés országok stílusában építkeznek, így igazából nem nagyon kell attól tartani, hogy bárkinek is baja esne. Ez utóbbit jól illusztrálja, hogy a filippin szigeteken átlagosan kb. százszor annyi halálos áldozattal jár egy-egy eset, mint errefelé, mi több, a 2013-as katasztrofális Haiyan esetében majdnem ezerszeres volt a szorzó.
Elsősorban a falusi, régi vályogházak vannak veszélyben, illetve mindig akad néhány Darwin-díjra pályázó jelölt is, akik a jól működő figyelmeztetési rendszer ellenére valamiért szabad ég alatt kívánja megtekinteni a látványosságot. Az anyagi kár így is feltehetően tetemes lesz.A Mangkut mindenesetre jön, s előreláthatóan szombat és vasárnap között éri el Kínát, hogy aztán menjen tovább Vietnám északi része felé, ahol remélhetően már kifogy a szusszból, különben a hullámpala házaknak jó eséllyel annyi.
-
Hongbao
Aki élt már valamennyi időt Kínában, az valószínűleg találkozott a hongbaoval, vagyis a piros borítékkal. Színe az öröm árnyalata már évezredek óta, a kommunizmus ilyen téren pont szerencsésen választott, amikor erre próbált meg terjeszkedni.
A színe már tisztázott, de mire jó? Mint a borítékokba általában, ezekbe is kerül valami, egész egyszerűen pénz. A nyerekek is hongbaot kapnak a holdújév üdején, a wechat-en virtuális hongbaokat lehet bontogatni esetenként, s ez a formája a dolgozók jutalmazásának is.
Azt olvasóim már tudják, hogy nem Kínában voltam gyerek, így könnyen kitalálható, hogy munkahelyeimen volt részem efféle élményben, évente legfeljebb 1-2-3 alkalommal. Ezúttal azonban kifejezetten haladó helyre kerültem, mert az elmúlt három hét alatt ma már a harmadik borítékot vettem át. Tartok tőle, hogy ez az 1 hongbao/hét arány idővel jelentősen le fog csökkenni, de most ne gondoljunk ilyen szívet kevésbé melengető apróságokra.
A háromból kettőt csak úgy kaptunk. Egyszer a kisebb főnöktől, egyszer meg a nagytól, random. A mostani meg a tegnapi Teacher’s Day alkalmából járt. Az összeg az én fizumhoz képest nem sok, eddig 100-100, most 200 yuan, de a gesztus jólesik. Helyi kollegináknak meg már anyagilag sem mindegy.
Sok-sok hongbaot mindenkinek!
-
Munkanapok
Immár második napja, hogy tanítok, eddig minden zökkenőmentes szerencsére, senki nem zaklat hülyeségekkel, s a gyerekek is kevés kivétellel együttműködőek. A legifjabb csoport egy kicsit még bizalmatlan, többük sírni kezd, ha a közelébe megyek, bár ha nem vagyok ott, akkor is hajlamosak rá, de még picik, egyik-másikuk nem éri el még a három évet sem.
Személyes tapasztalatom és véleményem alapján ez az a kritikus életkor, ahonnan már valami értelmes dolgot lehet velük kezdeni, előtte még nem sok értelme van cseszegetni őket. Egy részük még a kínai nevét sem ismeri. Szóval velük inkább csak énekelünk, de túl sok értelme nincs. A középső csoport már rendben van, a nagyokkal meg abszolút semmi gond, szépen lehet velük haladni.
Közben a munkarendem is módosult, mivel állítólag a nyelvsuliban nincs elég kölk, így aztán a vasárnapom szabad, helyette plusz egy napot ovizok. Így most a vasárnap és a hétfő lesz a szabadnap, kivéve ezt a hetet, mivel a tegnapi nyitásnál szerettek volna ott tudni, hogy üdvözölhessem az idehurcolt babákat és családjaikat a reggel. Ez szerencsére csak egyszeri program, de miatta most csütörtökön maradok otthon, a csütörtöki óráimat meg hétfőn tartottam meg.
Ugyancsak új fejlemény, hogy ezentúl én a konyhán eszem, mivel az osztályokba eléggé kicentizett adagokat hordanak fel, nem jut még belőle nekem is. Így legalább, ha valami nagyon ízlik, mérték nélkül tömhetem a bendőmet.
Végezetül néhány kép tegnapról. Veve tanárnéni újra teszi a dolgát, s még közben jól is érzi magát. Ez kell nekem, nem Vietnám…
-
VPN
Az már odahaza is elég közismert, hogy Kínában az internet bizonyos tartalmai blokkolás alá esnek, egyes weboldalak nem érhetőek el. Egy natív kínai számára ez vajmi kevés gyakorlati problémát okoz, mivel a nem hozzáférhető tartalmak helyett van más, helyi alternatíva, s az érintett oldalak soha nem voltak ideát meghatározóak, nagy részükről nem is nagyon hallottak.
Nyugatról idetévedve a helyzet egy kicsit más. Nálunk ezek piacvezető szolgáltatások, amik hiányában lényegesen romlik az ember komfortérzete. A Google, a Youtube és a Facebook az, ami nélkül leginkább nehéz az élet, különösen, hogy velük együtt a webes keresés és a legáltalánosabb chat használata is kihullik a lehetőségek közül.
Szerencsére van megoldás, mégpedig a VPN. Akinek nem világos, hogy ez mit jelent, annak itt egy wikipedia-cikk a magyarázattal.
Egy évet éltem Kínában VPN nélkül, de akkor még nem használtam Facebookot, a google pedig még nem szúrta a cenzúra szemét. Utána egy évig egy magyar fejlesztésű megoldást használtam, ami egy darabig hellyel-közzel működött, aztán teljesen használhatatlanná vált.
Ezután az ExpressVPN lett a prioritált megoldásom, elégedett is voltam vele évekig, de pont Vietnámba költözésünk előtt kezdett el vacakolni, mivel a kínai kormány megpróbálta kinyírni. Közben jöttek emailek, hogy a Kínában élők frissítsenek egy új verzióra, stb., úgyhogy gondoltam, mostanra megszerelték. Hát, sajnos nem. Alig néhány szerver működik, s azok is megbízhatatlanul, s nagyon gyatra sebességgel. Szerencsére nem volt vesztenivalóm, mert egy hónap pénzvisszafizetési garanciájuk van.Kipróbáltam hát az Astrillt. Kínából a próbahét ugyan nem elérhető, de nem túl bonyolult kijátszani a rendszert. Meg is oldottuk, s így neki is estem a tesztelésnek. A tapasztalatok határozottan jónak bizonyultak, így, pláne, hogy tegnapra meg is jött az ExpressVPN-sek által visszaküldött pénz, végül elő is fizettem erre. Remélhetően nem is fogják tudni elintézni egyhamar.
Szóval, aki most errefelé jár és VPN-ezni kényszerül, az ExpressVPN-t hagyja a csudába.
