-
Gasztro: esküvői menü teknőssel
A tegnapi esküvői murin kitettek magukért a vendéglátók. Kifejezetten finom és gusztusos ételek kerültek felszolgálásra, különös tekintettel az eddigi még sosem kóstolt csemegére, a teknősre.
A békával ellentétben, amelyet minden gond nélkül hajlandó vagyok elfogyasztani, a teknős egy nehezebb eset. Ez utóbbi páncélos élőlények keltenek bennem némi szimpátiát, s kissé sajnálom őket. Logikát keresni ebben elég nehéz, hiszen a borjú vagy a malac cukiságfaktorban messze überel mindenféle hüllőt, mégis, ezeket a nyugati kultúrkörben teljesen magától értetődően fogyasztásra szánt állatokat gond nélkül befalom.
A teknőshús amúgy – bár tudom, hogy frappánsabb lenne valami egzotikusabb véleményt írnom – teljesen hétköznapi ízű, egyáltalán nem karakteres. Leginkább ezt is a csirkéhez tudnám hasonlítani, bár a csirke valamivel jobb.
Szerepelt a menüben teknőstojás is. Hüllőtojást sem ettem még korábban, de ezek után már meg merem kockáztatni a kijelentést, miszerint minden tojás íze teljesen ugyanolyan. A madaraktól eltérően meszes héj nincs, így legalább a pucolásra fordítható energia megspórolható.
Végezetül lássuk a képeket, galériába rendezve. Az első két képen láthatóak a teknőstartozékok. Kedvet kaptatok hozzá?
-
Esküvőn jártam
Ma hivatalos voltam az asszisztensem bátyjának házasságkötésére. Érdekes élmény volt.
Eddig még sosem voltam kínai esküvőn, furcsa volt látni, hogy miképp zajlanak itt a dolgok. Az esemény hivatalos része meglehetősen puritán körülmények közt kerül lebonyolításra, kizárólag a két érintett jelenlétében. Nem egy ünnepélyes szertartás, csupán be kell menni a hivatalba a papírokat rendezni. Még ki sem öltöznek hozzá. Olyan, mint egy sima ügyintézés.
Miután ezen túlesnek, s immár törvényes hitvesei egymásnak, utána jön az érdemi program a család és az ismerősök jelenlétében. Mint megannyi hasonló eseménynél, az esküvőkhöz is divat a hoteltermek bérlése. Ez látszólag olyan lebonyolítást sugall, mint amihez hozzászoktunk nyugaton – asztalok, székek, zene, ételek -, de valójában egész más.
A mulatozás megkezdése előtt beszédek zajlanak el, ünnepélyesen felkonferálják a menyasszonyt, aki a vőlegénnyel együtt is még ejt pár romantikus szót, majd végül könnyes csókjelenet után kezdetét veszi a násznép táplálása.
A násznép ide sem üres kézzel jön, érkezéskor ki-ki a pénztárcájának megfelelő mennyiségű (itt jellemzően 2-300 yuan körüli) készpénzt ad át, amit gondosan fel is jegyeznek tételesen. Ez a pénzesdi ugyanúgy szokás haláleseteknél is, s mindig pontosan dokumentálják, ki mennyit adott. Ennek praktikus okai vannak, ugyanis viszontajándék is jár, s ennek értékét a befizetés arányaiban határozzák meg.
Az etetés természetesen minőségi ilyenkor, még teknős is volt (erről külön posztban) – a pincérek sorban hordják szét az újabbnál újabb fogásokat. Viszont amint végeznek, az egész murinak is vége szakad. A menyasszony és vőlegény még körbejárják az asztalokat és elbúcsúznak a vendégektől, de itt be is fejeződik a lagzi.
Nem is árt sietni, a terembérlet nem lehet olcsó.Azért nekem valahogy hangulatosabb a hazai megoldás. Nem feltétlenül az éjszakára hullarészeggé váló vendégsereg verekedésekkel tarkított mulatozása, de mégis, túlságosan hirtelen ez a fajta módi. Ez a házasok első közös napja, valahogy jobban is megadhatnák a módját.
