Egy időben slágertéma volt az otthoni médiában a feketére festett mekis szendvics, különösen annak állítólagos színező ereje. Ez utóbbinak az emésztés utáni produktumon kellene éreztetnie a hatását, de erről nem tudok, s a jövőben sem feltétlenül szeretnék beszámolni.

A magyar gyorsétteremből hiányzó fekete burger Kínában természetesen része a kínálatnak. Olyannyira, hogy mindjárt nem is csak fekete, de fehér verzió is fellelhető, de hiába a hájpolás, íz tekintetében egyik satnyább, mint a másik. Maradok a Big Mac-nél.

Más, A szárított állatok kultúrája egészen fejlett errefelé. A medúzába még nem igazán lehet belekötni, elvégre az a zselés massza feltehetően nem sokáig lenne fogyasztható nélküle. A lapított kacsák és csirkék már egy eltérő szintet képviselnek, amit legalábbis bizarrnak neveznék. Megkóstolni nem volt szerencsém még őket, s bár általában elég nyitottan állok hozzá a táplálkozás kérdéseihez, egyelőre nem is érzem a kísértést, hogy teletömjem velük a bendőm.

Ezúttal a szárított halak kerültek lencsevégre. Szintén felettébb gusztusos példányok.