Ez meglehetősen sima ügy volt, el kell ismernem. Ezt nem annyira a kiemelkedő képességeim számlájára írnám, sokkalta inkább a jól megválasztott, a továbbtanulók körében alacsony mértékben preferált intézmény a felelős.

Maga a felvételi folyamata több körben zajlik. A normál versenyzők pontokat hoznak, a hozzám hasonló matúrok meg egy-egy megható esszét, esetleg egyes szakokon májusban megírt vizsga eredményét.

A sulik egy része tart fenn helyeket a túlkoros (ez egyébként 23 éves kortól áll fenn) és ilyen-olyan okokból könnyített pályán mozgó népeknek, s elsőként ezeket osztják ki egy nulladik kör keretein belül július elején.

Az érettségi pontok ismeretében jönnek az egyes, kettes és hármas körök, amikor az egyre szűkülő mértékben fennmaradó helyeket ajánlják fel a jelentkezőknek, majd végül van egy befejező menet is a még így sem feltöltött szakokkal, vadiúj jelentkezésekkel.

Ha a túlkoros jelölt nem kap ajánlatot a nulladik körben, még később kaphat, ha nagyon nem jön össze valahol a létszám.

Reméltem, hogy nekem megjön a pozitív eredmény július elején, de arra nem számítottam, mert ilyen opcióról senki sem szólt, hogy már előzetesen, pláne májusban tájékoztatnak a szándékukról. A hivatalos ajánlat majd csak a hetedik hónap elején jön, ahogy kell, akkor dönthetem el, hogy szeretnék-e élni vele. (Nyilván igen.)

Aztán reméljük, normál időben el is indul a tanév. Hiányzott már a felsőoktatás. Bár a katedra másik oldalán szívesebben állnék, de pont azért jobb ezt még leküzdeni. 

Elvileg a mai nappal lezártam a felsőoktatási jelentkezésem, amit lehetett, megtettem a siker érdekében. Mint érett kategóriájú versenyző, február 1-ig köt a határidő, úgyhogy addig még variálhatok ezt-azt, ha muszáj, de már nem szeretnék.

Túl sok dolgom nem volt. Az ezeréves, otthoni érettségimről kellett készíteni egy fordítást, amit teljesen elfogadható, hivatalos formában, postázással együtt 55 euróért készített el az egyik legnagyobb ilyen iroda, szerencsére anélkül, hogy nekem ehhez bárhová is mennem kellett volna – elég volt a jó minőségű kép a nevezetes dokumentumról.

Mivel éppen nagykorúként még nagyon nem voltam férjnél, így a név az érettségin nem stimmel a jelenlegivel. Ennek feloldására a szerencsére már nagyon modern, háromnyelvű, hazai házassági anyakönyvi kivonatom másolata szolgált, amit ma sikeresen készítettem el az IELTS eredményének duplikálásával egyetemben. E két másolatot még hitelesíteni kellett, amit fél perc alatt, teljesen ingyen elvégeznek a Garda (zsaruk) épületében. Annyiból áll csak, hogy lepecsételik, miután látják, hogy hasonlít az eredetire.

Ezt a három papírt kellett ma feladnom még a Central Application Office-hoz, aztán onnan már ők szórják szét az érintett intézményeknek, igény szerint.

Nálam csak egy ilyen intézmény van, a helyi főiskola. Ott végül a már említett földrajz-történelem mellett, mintegy utolsó túlbiztosításként megjelöltem az idén induló földrajz-outdoor education szakpárt is, ahol gyakorlatilag tuti, hogy nem lesz meg a teljes létszám. (Maga az outdoor education valami kifejezetten kamuszagú pálya benyomását kelti, de már ismertetett okok miatt ez mérsékelten izgatna.)

Mint matúr jelentkező, az érettségi eredményem nem számít semmit, csak annyit igazol, hogy van előképzettségem a tercier oktatás berkeiben edukáltatnom magam, ismét. A jelentkezésem elbírálása az általam megírt cover letter alapján zajlik, amiben igyekeztem minden álmom netovábbját megtalálni a megcélzott iskola személyében. Remélhetően a szakon ez lesz az egyetlen ilyen kis esszé, amit idén olvasniuk kell.

Ezt azért még egyszer átnézem majd még hónap vége előtt, ordító nagy hülyeség ne maradjon benne. Aztán várunk az ítéletre.