• Jön a tavasz!

    A Téldémon errefelé amúgy sem túl kemény seregei kezdik megadni magukat. A héten már többször előfordult 20 fok feletti hőmérséklet, úgyhogy jó eséllyel beköszönt a tavasz.

    Az előrejelzések szerint még lesz egy kisebb csapaterősítés, de aztán kénytelenek lesznek teljesen visszavonulni. Remek. Kabátot már egy ideje nem hordok.

    Most már egy téllel a hátam mögött hivatott vagyok némi összegzésre is. A leghidegebb januárban volt, egyszer a hó is szállingózott, s a nagyon kemény éjszakákon a higanyszál igencsak közelített a nullához. Nappal nem volt ennyire cudar az idő, 5-6 °C volt a legvészesebb. A tél máskülönben felettébb száraznak bizonyult. Normálisabb eső rég nem volt, s a gyengébbekből se igen fordult elő 2-3 alkalomnál több.

    A lényeg, hogy igazán nem lenne vészes a helyzet ideát, az egyetlen gyenge pont a fűtés, vagyis annak a hiánya. Az elektromos hősugárzókkal javítható a komfortérzet, de azért nem az igazi.
    A fő, hogy kibírható, s ha minden igaz, már jön a meleg.

    fengjie.png

  • Apróbb változások

    Némiképp átalakult az órarendem, de a különbségek nem jelentősek, s számomra kimondottan előnyösek. Úgy nagyjából maradt minden a régi, de két órámat átraktak más időpontra.
    Többek közt a szerdai egy szem órámat is, így most a szerda teljesen üres. Hétfőn lett 4, kedden 3 órám, csütörtökön szintén három jutott, a péntek pedig maradt úgy, ahogy eddig, a meglévő 4 tanórával.

    Túlterhelve még mindig nem vagyok.:)

    Ma reggel itt járt az új asszisztensem is, Wu Juan névre hallgat, huszonévesnek tűnő kollegina. Az angoltudása elég gyatra, de amúgy szimpatikus. Szülni volt oda, így eddig nem ismertem. Remélhetően gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk.

    Sajnos hangom megint nincs sok, de ezúttal legalább nem kell énekelni. Kiabálni viszont nem tudok, úgyhogy remélem, a kölykök nyugton lesznek a héten.

  • Véget ért a szünet

    A mai volt az utolsó henyélő nap, holnaptól már munkahét veszi kezdetét. A kölykök és a tanárok is visszatértek, már ma este is voltak órák. A kollégák keltettek is elég szép zajokat a folyosón, bútorokat cipeltek, vihogtak, úgy egy két órára muszáj volt feltennem a fülest.
    Valaki robbantgatott is az udvaron, az kissé idegesítő volt.

    Hívtam ma az asszisztensem, hogy megtudjam, mi van a hétfővel. Elég változó információmorzsákat kaptam eddig arra vonatkozóan, hogy változik-e az órarendem. Főleg a diákok szerint változni szokott a félévváltásoknál, de nem ártott volna ezt megerősíteni.

    Pu tanárnő aztán közölte, hogy munkahelyet váltott, úgyhogy ez ügyben már nem igazán kompetens. Nem tudom, mi lett vele pontosan. Közel negyven éves és az egyik veterán tanárnak számított itt, több mint tíz éves munkaviszonnyal.

    A lényeg, hogy a holnap így elég érdekes lesz. Fogalmam sincs, hogy hány órám lesz vagy épp hogy kivel. Majd reggel bemegyek az irodába, s igyekszem kideríteni. Pu asztalára is jó lenne lecsapni, a sok fiókkal lényegesen szimpatikusabb, mint az enyém. Ha még üres, akkor át is cuccolok oda.

    Az első hétre nem terveztem igazi tanítást, a szünetről beszélgetünk majd, vagyis az igazán nem nagy gond, hogy egyelőre nem tudom, kiknek tartok majd órát.

    Az asszisztensem elvesztését is talán túlélem. Nem volt vele igazi gond, csak néha kissé idegesítően lassan intézte az ügyeket. Máskülönben kedves volt, a szünet alatt is ideállított egyszer kb. 10 kiló naranccsal. Állandó jelleggel meg is hívott hozzájuk majdnem minden hétvégére, ami valamiért sosem jött össze. A rákövetkező héten mindig magyarázkodott, de azért újra és újra felhozta, hogy majd az aktuális hétvégén kerül rá sor. Egy idő után ráhagytam.

    Lehet visszakapom a régi segítőmet, Zhang Shunmit, ideérkezésemkor ő pátyolgatott, de az is lehet, hogy kapok valaki újat. Majd kiderül.

  • Gasztro: mai süti

    Ma ezt vettem, annak örömére, hogy a pékség is megnyitotta a kapuit. Az edény nem süti, kerámia, itthon még hasznos lesz. Maga a termék egy gyümülcsdarabokkal gazdagított epres habos krém, középütt egy piskótaréteggel. Meggyőzően finomnak bizonyult.

    P1010002_5.JPG

  • Karaoke

    A karaoke vagy Kínában divatos nevén KTV közkedvelt szórakozási forma. Még egy ilyen kis porfészekben, mint Fengjie is van legalább 10 erre szakosodott szórakoztatóipari centrum. Sanyaban, amely a turizmus egyik legnagyobb ékköve, ennek a többszöröse.

    Valamiért a kelet-ázsiaiak másképp képzelik el ezt az időtöltést, mint mi Európában. Míg odahaza a karaoke a bulik része, s közönség előtt énekelhet a vendég, ideát az egész privát körülmények közt, elszeparált szobákban zajlik.

    P1010067_1.JPG

    A társaság méretétől függően (mert azért illdomos nem egyedül nekiindulni) különböző nagyságú szobák közül lehet választani, ahol egymagunk állíthatjuk be, hogy milyen dalokat szeretnénk a lejátszási listánkba. A KTV-gépek színvonalától függően sok egyéb beállításra is lehetőség van, hangsávonként szabályozható lehet a hangerő, szóljon-e vokál, stb.

    Az árak elég húzósak is lehetnek, mi Sanyaban sikeresen kifogtunk egy olcsó de kellemes helyet. A (valóban kicsiny) szobánk óránként 16 yuanbe került, s még a sört sem adták túl drágán.

    Sajnos a képek a helyszín csökkentett fényviszonyainak köszönhetően nagyon maszatosak lettek, de a hangulatot valamennyire talán visszaadják.

    P1010070_1.JPG

    P1010072.JPG

  • Fengjiei hétköznapok

    Kicsit ellustultam a napokban, ennek oka, hogy nem csinálok semmit. Sokat alszom, elugrom némi táplálékért, máskülönben meg nem történik semmi izgalmas.

    Maga Fengjie is még elég nyomott. A boltok egyre nagyobb számban nyitnak ki és tegnap már néhány kifőzde is üzemelni látszott. A krumplisok még sajnos nem, pedig már szívesen ennék náluk…

    A suli is kezd feltelni, a héten a harmadéves felsősök már tanulnak. Állítólag ők egy héttel hamarabb is hagyták abba a szünet előtt, így nem jutott nekik sem kevesebb pihenő.
    Velük együtt az őket oktató tanerő is visszatért, de a tömeges érkezés majd a hétvégén várható, a tanítás vasárnap este veszi a kezdetét.

    Az áramot még nem csinálták meg, úgyhogy hosszabbítókon vegetálok. Kicsit kényelmetlen, ha át kell dugdosnom pár csatlakozót, de azért kezelhető. A buborékos víz a szoba közepén (elég rövid a zsinórja) is felettébb hangulatos.

    Közben ez az új áramtalanodás vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy van a lakásban két normális kör is. A fürdőben bojler segítségével kapom a melegvizet (illetve van egy külön csap is, ahol esténként van melegvíz, ezt a suli kazánja fűti, s ezzel mosdik az ifjúság), s a berendezés számára kialakított dugasz láthatóan korrektebb, s a belefutó vezetékek is vastagabbak és strapabíróbbak. Ilyennek kéne lenni mindnek, de sajnos csak ez, illetve a másik szobában lévő légkondi dugasza bír efféle kondíciókkal.

    Mostanság a fürdőit használom, s valóban remekül bírja a kiképzést, nem melegszik, működik, ahogy kell.

    Az időjárás még mindig elég ramaty, de nem akarok panaszkodni, azért 10-13 fokok vannak nappal legalább. De igazán jöhetne már az a nyüves tavasz.

  • Meleg helyzet

    Sanya varázsa sokak viselkedését megváltoztatja. Egy távoli, idegen hely, de mégis barátságos s meleg. Ez utóbbi jelző nem véletlen.

    Kínában a homoszexualitás kezelése sokat javult az évek során. Ahogy a nyitás mellé valamelyest nőtt a társadalmi liberalizáció is, úgy erősödtek a dekriminalizáció melletti érvek. 1997-től nem büntetendő, s végül 2001-ben a nemzetközi ajánlásoknak is eleget téve leszedték a betegségek listájáról.

    20090611052623.jpg

    Ez azt jelenti, hogy hivatalosan nem érhet ma hátrány senkit sem azért Kínában, ha meleg. Nem lesz letartóztatva, kényszerkezelve, stb. Nyugodtan, zaklatás nélkül élheti az életét.

    A helyzet azért nem ennyire egyszerű. Sanyaban a meleg párok nem is nagyon ügyelnek rá, hogy ne tűnjenek fel (nem kell semmi fizikálisra gondolni, de az egymás közti testbeszéd és közelség könnyen szemet szúr – a fizikalitás a heteroszexuális közegben sem jellemző nyilvánosan), mitöbb, kérdésre minden további nélkül el is ismerték a tényállást. Történetesen amikor kocsmázni voltunk a tetőn, játszottunk egy igaz-bátor szerű játékot, s az egyik résztvevőnk feladata volt a sarokban ülő párocska nemi identitását feltérképezni. Nem jöttek zavarba.

    Sanya világa ugyanakkor nem a realitás. Nincsenek ismerősök, s az ember könnyedén ellazul a pálmafák alatt. Ezzel szemben a valóság az, hogy a legtöbb meleg kénytelen hazugságban élni. A nagyobb városok lakói lényegesen nagyvilágibbak, toleránsabbak, s ennek megfelelően ezekben az élet homoszexuálisként nagyságrendekkel könnyebb.
    Vidéken vagy a külföld elől jobban elzárt nagyvárosokban az emberi gondolkodásnak még sokat változnia. A kínaiak jellemzően másképp fejezik ki a nemtetszésüket, mint odahaza, így a helyi melegeknek attól épp nem kell tartaniuk, hogy összevernék őket, ellenben egy nyilvánosan felvállalt élet könnyen lehet egy végletesen pária életvitel is.

    A Chongqingból származó lányok, akikkel megismerkedtem, a második napon egy nagyon jó chongqingi barátjukkal tűntek fel. Ő volt Songning. Számomra teljesen megdöbbentő nyiltsággal mondták is azonnal, hogy a fiúkat szereti. A magam részéről ebben nem látok semmi kivetnivalót, a szerelem és a vonzalom nem nemekhez kötött fogalmak. Bizonyára még a blogom olvasói közt is vannak olyanok, akik számára nehézséget jelent a másság elfogadása, mindezt úgy, hogy a miénk a kínaihoz mérten egy roppant nyitott társadalom.

    Songningot igyekeztem nem nagyon faggatni, bár kíváncsi voltam. Idővel nem is volt annyira nehéz visszafogni magam, mert a saját neme iránt érzett vonzalma hamar az egyik legkevésbé szignifikáns dologgá vált vele kapcsolatban. Nagyon jó fej srácnak bizonyult, kellemes személyiség.

    Pár közösen töltött nap után aztán már kevésbé tűnt tolakodónak, ha olykor felmerült egy-egy kérdés. Chongqing is elég nyitott nagyvárosnak tekinthető, több meleg szórakozóhellyel, s relatíve szabad gondolkozású lakossággal. Így lehet, hogy a lányok például régóta ismerik Songning identitását, ugyanakkor a szüleinek ő sem számolt még be a helyzetről. A nővére tud róla mindent.

    Hazatérve Mengsinek mutogattam a kirándulás képeit, s amikor eljutottunk az új ismerősökig, mondtam, hogy ki kicsoda, s a mai bejegyzés alapjául szolgáló témát sem hallgattam el. Mengsi nagyon naív és kedves teremtés, s láthatóan próbálta feldolgozni a hallottakat, de nem nagyon sikerült neki. A zsigeri elutasítás belőle is épp úgy áradt, mint ahogy ez valószínűleg a lakosság nagy részében is jelen van. Beszélgettünk egy jó félórát erről a témáról, mire a végére úgy-ahogy kezdett mutatni némi toleranciát. Ez amúgy bíztató, de amíg a közgondolkodás élesen nem változik e téren, addig a meleg helyzet továbbra sem lesz túl rózsás Kínában.

    A hatósági hozzáállás javulását azért mutatja, hogy 2009-ben Shanghaiban lezajlott az első Pride.

  • Szecsuán hatalma

    Még Kínába röppenésem előtt komolyan aggasztott, hogy mennyire lesz ez a lokáció kompatibilis az általam beszélt kínai köznyelvvel.

    Mint arról akkoriban is írtam, az országban élő majdnem másfélmilliárd ember tekintélyes részének nem a pekingi vagy mandarin nyelvjárás az anyanyelve. Ugyanakkor Kína kínaiak lakta törzsterületének úgy 2/3-án szerencsére a pekingivel nagyon rokon nyelvjárások képezik a beszélt nyelvet. Így van ez Szecsuánban is.

    Ahhoz már meg kellett érkeznem, hogy pontosan észlelni tudjam, mégis mekkora eltérésről beszélhetünk. A legnagyobb szerencsémre minden különösebb előképzettség nélkül nagyjából érthető a helyiek beszéde is. Pár hét akklimatizáció mindenképp kellett, amire feltűntek a legnagyobb különbségek, ilyen például, hogy az itteniek elég mérsékelten észlelik az l és n hangok közti különbségeket, s előszeretettel fel is cserélgetik őket. 

    Ezzel olykor tovább is lépnek.
    A la (erős, csípős) szócska itt ná, a nanhai (fiú) pedig lánháj. Ez idáig még könnyen követhető. Ahhoz viszont már komolyabban kellett küzdenie a fogaskerekeimnek, hogy kapcsoljak, a liura (hat) gondolnak, amikor nyú-t mondanak, ahhoz meg pláne, amikor a lüyouból (utazás) nyújó lesz.

    Annak idején, kiskamaszként olyan kínaiaktól tanultam el a nyelvet, akik maguk sem voltak pekingiek. Részben Liaoningból, részben délről származtak, ennek megfelelően számos hangot sikerült az ő akcentusuknak megfelelően reprodukálnom. 
    Egyetemistaként nagyjából megszabadultam ezektől a vonásoktól, s ha odafigyeltem, sikerült is szabványosan beszélnem. (Bár ez csak a kínaiul tudó olvasóimnak mond valamit, de a 这个 standard pekingi kiejtésére azóta se áll rá a szám, komolyan erőszakot kell vegyek magamon hozzá. Érdekes módon a 这是-vel semmi gondom.) Később, ha tolmácsolási munkám volt, ez a nem standard előképzettség inkább jól jött, mert a vidékiek által beszélt putonghua esetén lényegesen kevesebbet kellett agyalnom.

    Szóval, a lényeg: huszas éveim közepére nagyjából kikupálódtam rendesen, de most ez a fél év Szecsuán megint jócskán betesz. Nemcsak azt vettem észre, hogy a putonghua-m hangzói kezdenek átalakulni újra (ez amúgy jólesik, kevésbé mesterkélt), de még azt is, hogy felszedtem egy csomót a helyi köznyelvből. Sanyaban komolyan agyalnom kellett, hogy mi az, amit meg fognak érteni, s mi az, amit csak felénk beszélnek.

    Nehéz lesz visszaállni a kiművelt beszédre, ha egyszer kikerülök innen, annyi szent.

  • A Kígyó Éve

    Megérkezett az új esztendő, az állatjegyek 12 évente ismétlődő ciklusában ezúttal a kígyó kerül sorra.
    A hagyományosan 15 napig tartó tavaszünnep (chun jie), melynek első napja az újév, idén február 10-én köszöntött be.
    A pontos dátum évről-évre változik, mivel errefelé hagyományosan a hold járása alapján számolták az időt, ami nem igazán követi pontosan a napéveket. Annyi azonban tény, hogy mindig újholdra esik, s valamikor január 21. és február 21. között ünneplik meg.

    Ez a legnagyobb ünnep Kínában s az egész Távol-Keleten. Ilyenkor összegyűlik a család, s a világ legnagyobb migrációja is kezdetét veszi, hogy mindenki hazaérjen. Szó szerint százmilliók árasztják el a tömegközlekedési eszközöket, alapos kihívás elé állítva az infrastruktúrát.

    Az ünnepet megelőző este és az újév első három napja a leglényegesebb. Ekkor az egész család együtt van, rendszerint a nagyszülői házban vagy olykor naponta cserélgetve a helyszínt a familía tagjainak otthonai közt. A Kígyó Évét is hatalmas tüzijáték és petárdaáradat fogadta, mint az szokás. A nyilvánvalón kívül ennek oka az is, hogy a zaj elűzi a rossz szellemeket a környékről. Étkezések idején bőséges és ki-ki lehetőségeinek megfelelően kiemelten jóféle tápokat szolgálnak fel, s hagyományosan a menü része a húsostáska, a jiaozi is. A tévénézés is fontos családi program, a CCTV ilyenkor színvonalas gálaműsorral szórakoztatja a nagyérdeműt, úgy tudom, idén Pekingben még Celine Dion is énekelt egyet a jeles alkalomra való tekintettel.

    A gyerekek számára is ez a legfőbb ünnep. Amellett, hogy egy hónapig nem kell iskolába járniuk, ilyenkor kapják a legnagyobb ajándékot is. Kis vörös (ez az ünnepi szín Kínában, teljesen véletlen, bár a vezetés számára szerencsés egybeesés, hogy szinkronizál a kommunizmus színárnyalatával) borítékokban pénzt ajándékoznak nekik a szülők, a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik. Természetesen páros összeget, amelyben nincs benn a négyes szám sem, a páratlan nem lenne szerencsés az új esztendőre nézve. A négyes meg pláne.

    Az ünnep alatt erősen takaréklángon pezseg az élet. Az utcánkban a boltok nagy része bezárt, s a kifőzdések is felszívódtak. A bankok teljesen randomnak tűnő módon értelmezik a szabadnapot: a Bank of China és az ABC bezárt, a Chongqing Rural üzemel. A nagyboltok is nyitva vannak szerencsére.

    A legtöbb dolgozó durván egy hetet tölt otthon, aztán megy minden a régi kerékvágásban. (Idén épp) Február 25-én, az újév 15. napján a lampionünneppel zárul az egész móka, aztán remélhetően addigra a tavasz is megjön. Most hétvégére már 16 fokokat jósolnak.

    P1010121

    Az ünnepre való tekintettel a fákat feldíszítették égőkkel, Chongqing belvárosa így fest.

    P1010122

  • Újra itthon

    Megérkeztem Fengjiebe. Ezúttal az alvással nem volt gond a vonaton, ellenben már nagyon untam az utazást. Pedig még a laptopot is tudtam használni, mert a szerelvény fel volt szerelve konnektorokkal.

    A lényeg, hogy már itthon vagyok, bár a múltkori chabuduo szerelés valahogy megadta magát, mivel most már két körön nincs áram. Hosszabbítókkal egyelőre rendeztem a helyzetet, de remélem mihamarabb előkerül (pár napba valszeg beletelik az ünnep miatt) a szerelő, s helyrehozza. Talán kicsit tartósabban, mint legutóbb.

    Az út amúgy minden különösebb meglepetés nélkül zajlott, nem volt fennakadás. De nagyon-nagyon untam. Ennek köszönhető, hogy holnap nem megyek Mengsivel falura a családhoz tavaszünnepelni, mert most napokig egyáltalán nincs kedvem csinálni semmit vagy menni sehova.

    És hűvös van…